Szervál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szervál
Serval Thoiry 19802.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Macskafélék (Felidae)
Alcsalád: Macskaformák (Felinae)
Nem: Leptailurus
Faj: L. serval
Tudományos név
Leptailurus serval
Schreber, 1776
Szinonimák
  • Felis serval
Elterjedés
Serval range.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szervál témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szervál témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szervál témájú kategóriát.

Servals Thoiry 19801.jpg

A szervál (Leptailurus serval) a ragadozók (Carnivora) rendjébe, azon belül a macskafélék (Felidea) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szervál Afrika viszonylag gyakori faja. Főként a szavannákon fordul elő, a melanózisos példányok azonban inkább csak a hegyvidékeken találhatók meg. A folyóvizekhez közeli magas fűvel benőtt területek lakója, a félsivatagos és száraz sztyeppés síkságokon nem él meg, ahogyan az esőerdőkben sem.

Alfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hossza 67–100 cm, amelyhez mintegy 24-45 centiméteres farok tartozik. Tömege 9 és 18 kilogramm között mozog. Marmagassága körülbelül 54-62 centiméter. Karcsú állat, hosszú nyakkal, lábakkal és aránylag rövid farokkal. Nagy, ovális fülei egymáshoz közel helyezkednek el. Szőrzetének mintázata változatos, általában homokszínű alapon fekete pettyekből áll. A melanózis a szerváloknál is megfigyelhető (ahogyan a fekete párducnál), de fogságban előfordultak már fehér alapon ezüstszürke pettyekkel díszített bundájú példányok is.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tud fára mászni és úszni is, de ezen képességeit ritkán használja. Kitűnő látása mellett, kivételesen jó hallása is nagyban segíti a vadászat során. A nőstények vadászterülete nagyjából 2–9 km²-es, a hímeké ennek duplája és rendszerint kettő vagy több nőstényével átfedésben van. Többnyire éjszaka vadászik. Zsákmányai főleg rágcsálók (amelyeket időnként a föld alól ás elő), nyulak, szirti borzok, kisebb antilopok, halak és madarak (ez utóbbiak elejtéséhez képes akár 3 méter magasra is felugrani).

Előfordul, hogy a felnőtt hímek napközben közösen töltik az idejüket.[1] A hímek viselkedésében időnként rituális agresszió figyelhető meg. Ekkor a két szemben ülő állat közül az egyik a felemelt mancsát a másik mellkasához érinti, amelyet az megharap. Ebből a mozdulatsorból valódi harc is kibontakozhat, de ez ritkán fordul elő.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alomban általában két-három, ritkábban pedig öt vagy csak egyetlen (kölyöknek is nevezett) utód található. A kölykök 66-77 napos vemhesség után születnek meg, és védett helyen, például egy elhagyott földimalac-üregben nőnek fel. Amennyiben ilyen nem áll rendelkezésre, akkor az anyaállat (amely egyedül neveli a kölyköket) egy bokrot választ ki a számukra.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szervál időnként a leopárd áldozatává válik, de legfőbb ellenségei az emberek, akik előszeretettel vadásznak rá a bundájáért. Nyugat- és Kelet-Afrikában még gyakran előfordul, de a dél-afrikai Fokföldön (Cape Province) már kihalt, és a Szaharától északra is a kihalás fenyegeti. Az élettartamuk fogságban elérheti a 15-20 évet.

Háziasítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Serengeti Serval.jpg

Habár nem háziállat, néhol (főként az Egyesült Államokban) mégis házi kedvencként tartják. Ismeretes hogy a vadállatok, ahogyan a szervál is, csak szakértő felügyelet mellett tarthatók házi körülmények között. Emiatt több országban is speciális engedély szükséges a tartásukhoz. A beszámolók szerint gazdájukkal szoros és gyengéd kapcsolatot alakítanak ki, emellett intelligensebbek és aktívabbak a házimacskáknál. Dorombolásuk mélyebb és hangosabb a macskákénál, nyávogásuk madárcsiripelésre hasonlít. A hímek keresztezhetők a házimacskával. A hibrideket szavanna macskának nevezik. Emellett pároztathatók legközelebbi rokonaikkal, a karakálokkal is. Ezen kísérletek eredményeit hím szervál esetén szervikáloknak, nőstény szervál esetén pedig karaváloknak nevezik.

A szerengeti macska, amelynek kitenyésztésénél a fő szempont a vadállatszerű külső volt, több szempontból is hasonlít a szerválra, de kizárólag házimacskák keresztezésével alakították ki.

Mint állatkerti állat is kedvelt a szervál. Magyarországon a Budapesti Állatkertben és a Veszprémi Állatkertben látható, mindkét helyen egy-egy tenyészpár él.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pattern of space use by relocated servals: Felis serval / van Aarde, R. J. and J. D. Skinner – African Journal of Ecology, 1986 Vol. 24, Page 97-101

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]