Vízkereszt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vízkereszt
Adoracao dos magos de Vicente Gil.jpg
A napkeleti bölcsek hódolata (Vicente Gil)

Alternatív neve epifánia
háromkirályok
Ünneplik január 6.
Tartalma, jelentése a napkeleti bölcsek látogatása a kis Jézusnál;
Jézus megkeresztelkedése a Jordán vizében;
Jézus első csodája a kánai menyegzőn

Vízkereszt, epifánia (Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése vagy Urunk megjelenése)[1][2][3] vagy háromkirályok[2] az egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe:

Ezek közül később keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos (erre emlékeztet a vízszentelés), nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatása került előtérbe – olyannyira, hogy a római katolikus egyház a második vatikáni zsinat óta csak ezt ünnepli vízkeresztkor, a többit más napokra helyezték át.[4]

A római katolikus egyházban főszabályként január 6-án ünneplik.[1][5] Az ónaptárat használó keleti keresztény egyházak a Gergely-naptár szerinti január 19-én tartják, mivel a Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van a Gergely-naptárhoz képest.[3][6]

A katolikus egyházban a karácsonyi ünnepkör advent első vasárnapjától, a karácsonyi idő karácsony előestéjétől a vízkeresztet követő vasárnapig tart.[7][8][9] Vízkereszt a farsang kezdete.[3][10]

Az ünnephez számos népszokás kötődik; ezek közül ma már csak az él, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát.[3]

Az ünnep tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háromkirályok imádása, ikon, Keresztény múzeum, Athén

Vízkereszt az egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe:

Ezek közül később keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos (erre emlékeztet a vízszentelés), nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatása került előtérbe – olyannyira, hogy a római katolikus egyház a Második vatikáni zsinat óta csak ezt ünnepli vízkeresztkor, a többit más napokra helyezték át.[4]

A napkeleti bölcsek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keleti egyházakban sokáig nem különült el Jézus születésének, illetve a napkeleti bölcsek látogatásának megünneplése.[1][2] Az evangélium szerint a bölcsek a betlehemi csillagot követve mentek Júdeába, hogy kifejezzék hódolatukat a zsidók újszülött királyának. Miután Jeruzsálemben hiába keresték, Heródes király Betlehembe küldte őket, ahol megtalálták a gyermeket, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak.[3] A bölcsek a pogányságot képviselték, ezáltal az ünnep azt is jelképezi, hogy az emberré lett Isten nem csak az ószövetségi választott népnek (a zsidóságnak) mutatkozott meg, hanem a pogányoknak is.[1][2] Több ószövetségi prófécia is utalt ugyanis arra, hogy a Megváltó küldetése a pogányokhoz is szól.[2]

A napkeleti bölcsekről Máté evangéliuma ír, de nevüket, származásukat, sőt számukat sem említi. A hármas számra Órigenész ókeresztény egyházatya következtetett az ajándékok számából, de szimbolikus jelentőséggel is bír: utalhat a Szentháromságra, vagy Krisztus méltóságaira (az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi mivoltára) is.[2] A Szentírás bölcseknek nevezi őket; csak a középkor óta feltételezték hogy királyok lettek volna, részben gazdagságuk, részben a 71. zsoltár jövendölése alapján.[11]

Egyes vélemények Noé fiainak (Sém, Kám és Jáfet) leszármazottait, vagy az akkor ismert földrészek (Európa, Ázsia, Afrika) képviselőit látják bennük.[2][12] Ez utóbbi lehet az oka annak is, hogy a harmadik királyt a középkortól kezdve szerecsennek ábrázolták. Neveket – Gáspár, Menyhért és Boldizsár (Caspar, Melchior, Balthasar[3]) – a 9. század óta kapcsol hozzájuk a hagyomány.[2][11]

Emléknapjukat (ezen neveket viselők névnapját) is e napon ünnepeljük.

Vízkereszt (Piero della Francesca, 1448-1450 k., National Gallery, London)

Jézus megkeresztelkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor Jézus harminc éves lett, Keresztelő János megkeresztelte a Jordán folyóban. Ekkor a Biblia szerint az Atya szózata hallatszott, és a Szentlélek galamb képében alászállt rá; ezáltal a teljes Szentháromság is kinyilvánította magát az emberiség előtt.[1][3]

Searchtool right.svg Lásd még: Urunk megkeresztelkedése

A kánai menyegző[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jézus első csodája a kánai menyegzőn történt, amikor a vizet borrá változtatta. János evangélista szerint „Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne” (Jn 2,11). Ez volt tehát az első alkalom, amikor Jézus megmutatta isteni hatalmát.[1]

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből). Bár a szó részben pogány eredetű, mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben több alkalommal feltűnik, amikor Isten kinyilvánítja magát vagy akaratát az embereknek.[1]

A magyar vízkereszt kifejezés a vízszentelés hagyományára utal.[2][3]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Epifánia ünnepe a második legrégibb keresztény ünnep a húsvét után.[11] Egyes gnosztikus csoportok már a 2. század végén megünnepelték ekkor Jézus megkeresztelkedését, a pogány misztériumvallások jeles napjához és a Nílus vizének megszentelése egyiptomi hagyományához kapcsolódóan. Az ünnep hittani tartalmát a 3. században tisztították meg az egyiptomi egyházatyák, és a 4. század elejétől már állandó liturgikus ünnepként ülték meg. A szokás hamar elterjedt előbb keleten, majd nyugaton, ahol a század második feléből származik az első forrás.[1]

A 4. század végén – a Római Birodalom területén december 24-25-én tartott saturnalia és Mithrász-ünnepségek miatt – a születés ünneplése elkülönült, kialakult a december 25-én ünnepelt karácsony. Ezt követően rögzült vízkereszt mai hármas tartalma: a napkeleti bölcsek látogatása, Jézus megkeresztelkedése és első csodatétele a kánai menyegzőn.[3]

A keleti egyházak a kezdetektől vízkereszt ünnepén szentelik meg a vizet. A katolikus egyház csak a középkortól alakította ki ezt a hagyományát.

A római katolikus egyház a második vatikáni zsinat óta, a zsinat rendelkezései értelmében a napkeleti bölcsek látogatását ünnepli január 6-án, vízszenteléssel egybekötve. Jézus megkeresztelkedésének ünnepét a következő vasárnapon tartják, a kánai menyegzőről egy közbeeső hétköznapon emlékeznek meg.[4][13]

2014-től a magyar katolikus egyházban is parancsolt ünnep vízkereszt napja,[1] szemben azzal a korábbi gyakorlattal, amely a hozzá közelebbi vasárnapra tette.

Liturgia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Húsvét éjszakája mellett hagyományosan vízkereszt volt a másik ünnep, amikor felnőtteket kereszteltek.[1][3]

Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, és ebből a hívek is hazavihetnek.[2][11] Egész évben ebből merítenek kereszteléshez és más szertartásokhoz, ahol szenteltvizet használnak. Ezen a napon tömjént is szenteltek.[3]

A víz megszenteléséhez kapcsolódik a házszentelés vagy lakásszentelés hagyománya, amikor a lakásokat is megszentelik a szenteltvízzel. Az ajtófélfára ilyenkor felírják az évszámot és a „Christus Mansionem Benedicat” („Krisztus áldja meg e házat!”) kezdőbetűit a következő formában: 20 + C + M + B + 15.[2][11]

K + M + B felirat a kapu felett Lstibořban (Csehország)

Népszokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kárpát-medencében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarság körében különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Például Ipolytarnócon, Litkén és Mihálygergén komoly hagyományok kapcsolódnak ehhez az ünnephez.

Szokás volt a szenteltvíz hazavitele, melynek gyógyító hatást tulajdonítottak.[3] Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták vele, hogy áldás legyen a házon.

Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szenteltvizet hintettek. Házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B. Ez a 15. századi eredetű szokás egy népies tévedésen, a házszentelés során felírt C + M + B latin rövidítés félreértésén alapul. A házszentelést a pap végezte; a hívek meglátogatása összekapcsolódott a lélekpénz beszedésével.[3]

A 16. századtól kezdve a csillagének éneklése vált az ünnep részévé. A csillagozás vagy háromkirályjárás a napkeleti bölcsek látogatását idézte meg; a három alakot csak gyerekek személyesíthették meg, legfőbb kelléke pedig a csillag volt, amely a három királynak mutatta az utat Betlehembe.[3]

Körmenet Bulgáriában: a papok egy fakeresztet dobnak majd a Jantra folyóba, amit a hívek kimentenek

Az ortodox családoknál a betlehemi jászolra emlékezve szalmát szórtak a tisztaszoba padlójára, és azon háltak. A gyerekek kántálni mentek az idős házaspárok házához, a katolikus háromkirályjáráshoz hasonlóan.[3]

Az ünnephez kötődő szokások közül ma már csak az él, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát.[3]

Az ortodox kultúrkörben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy ortodox hagyomány szerint a papok fából készült keresztet dobnak a vízbe, majd a hívők a vízbe ugranak érte.

A mediterrán országokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jóboszorkány ezen a napon a jó gyerekeknek ajándékot hoz. Egyes országokban (különösen Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban süteményeket sütnek, amelyek közül egyben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja. Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon (Día de los Tres Magos) kapják az ajándékot karácsony helyett.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l Török Csaba: Epifánia (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2014. január 5. (Hozzáférés: 2015. január 6.)
  2. ^ a b c d e f g h i j k P. Piusz: Vízkereszt, vagyis az Úr megjelenése (magyar nyelven). Pesti Ferences Templom, 2008. (Hozzáférés: 2015. január 6.)
  3. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Vízkereszt hozza el a farsang kezdetét (magyar nyelven). Múlt-Kor / MTI, 2011. január 6. (Hozzáférés: 2015. január 6.)
  4. ^ a b c Vízkereszt, Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2015. január 5. (Hozzáférés: 2015. január 8.)
  5. Kivéve ott, ahol nem parancsolt ünnep: ez esetben a január 2. és január 8. közötti vasárnapon. (Universal Norms, i. m. I. fejezet, 37. szakasz, 8. old.) 2013-ig Magyarországon is ez volt a helyzet.
  6. Az ortodox egyházak közül január 19-én tartják a vízkeresztet a szerb, macedón, ukrán, orosz és grúz egyházak, az antikhalkédóni egyházak közül pedig a kopt, etióp és eritreai egyházak.
  7. Universal Norms, i. m. I. fejezet, 33. szakasz, 8. old.
  8. Liturgikus év (magyar nyelven). Magyar katolikus egyház. (Hozzáférés: 2015. január 6.)
  9. 1969-ig vízkereszt nyolcadáig tartott. (Magyar katolikus lexikon VI. (Kaán–Kiz). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2001. Online hozzáférés)
  10. Magyar katolikus lexikon VI. (Kaán–Kiz). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2001. Online hozzáférés
  11. ^ a b c d e Liturgikus év (magyar nyelven). Magyar katolikus egyház. (Hozzáférés: 2015. január 6.)
  12. http://www.santiebeati.it/dettaglio/91510 A Kelet szent bölcsei
  13. Universal Norms, i. m. I. fejezet, 38. szakasz, 8. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]