Vízkereszt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vízkereszt
Adoracao dos magos de Vicente Gil.jpg
A napkeleti bölcsek hódolata (Vicente Gil)

Alternatív neve háromkirályok
epifánia
Ünneplik január 6.
Tartalma, jelentése a napkeleti bölcsek látogatása az kis Jézusnál
Jézus megkeresztelkedése a Jordán vizében
Jézus első csodája a kánai menyegzőn
Vízkereszt (Piero della Francesca, c. 1448-1450. Nemzeti Galéria, London)

A vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia egy keresztény ünnep, amelyet általában január 6-án ünnepelnek, ám a római katolikus egyházban sok helyen eddig a legközelebbi vasárnapra tolták el az egyházi ünneplését. 2014-től a Magyar Katolikus Egyház is a január 6-án tartja epifánia - Urunk megjelenése - ünnepét.[1] A nyugati kereszténység minden évben ekkor emlékezik meg a (pogány) napkeleti bölcsekről – a hagyomány szerint a nevük: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Ezeknek a neveknek mind január 6-án van a névnapjuk. A keleti keresztény egyházak Jézusnak a Jordán folyóban Keresztelő Szent János általi megkeresztelkedését ünneplik ezen a napon. (Az ónaptárat használó keleti keresztény egyházak a Gergely-naptár szerinti január 19-én tartják, mivel a Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van a Gergely-naptárhoz képest.)[2] Vízkereszt ünnepe a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja. Az ünnep másik angol neve (az Epiphany mellett) "Twelfthday", azaz tizenkettedik nap. Pont ez az a 12 nap, ami a különbséget pótolja be a 354 napos holdév és a napév között. Ez a farsang kezdete.[3]

Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből). Ezen a napon a nyugati egyházakban három eseményt ünnepelnek: a napkeleti bölcsek vagy a hagyomány szerint háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn (a víz borrá valtoztatását). Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit. Egész évben ebből merítenek kereszteléshez és más szertartásokhoz, ahol szenteltvizet használnak.

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar vízkereszt kifejezés a víz megszenteléséből, megkereszteléséből ered. A víz és a tömjén megszenteléséből alakult ki a házszentelés hagyománya is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Epiphaneia ünnepét a 4. században tartották meg elsőként a korai keresztény egyházak. Január 6-án először Jézus születésnapját, karácsonyt ünnepelték. E mellé vették még Jézusnak a Jordán folyóban való megkeresztelkedését, valamint első csodatételét is, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta. Eképpen vált Jézus háromféle evangéliumi „megjelenése”, megnyilvánulása az ünnep tanításává. A Római Birodalom területén december 24-25-én tartott szaturnália és Mithrász-ünnepségek miatt azonban a karácsony átkerült a december 25-i időpontra, és ezután a január 6-i ünnep új jelentést kapott. A katolikus egyházban elsősorban a háromkirályok tiszteletének, a keleti keresztény egyházakban pedig Krisztus megkeresztelkedésének az ünnepévé vált.

A keleti egyházak is a kezdetektől vízkereszt ünnepén szentelik meg a vizet. A katolikus egyház csak a középkortól alakította ki ezt a hagyományát. Egy másik katolikus hagyomány szerint a papok fából készült keresztet dobtak a vízbe, majd a hívők a vízbe ugrottak érte.

Népszokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták vele, hogy áldás legyen a házon.

A Kárpát-medencében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarság körében különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Például Ipolytarnócon, Litkén és Mihálygergén komoly hagyományok kapcsolódnak ehhez az ünnephez. Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szenteltvizet hintettek. Házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B. Ez a 15. századi eredetű szokás egy népies tévedésen alapul, ui. helyesen a C + M + B betűk kerülnek az évszám mellé, a „Christus mansionem benedicat”, azaz „Krisztus áldja meg e házat!” rövidítéseként. A 16. századtól kezdve pedig a csillagének éneklése vált az ünnep részévé.

A mediterrán országokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jóboszorkány ezen a napon a jó gyerekeknek ajándékot hoz. Egyes országokban (különösen Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban süteményeket sütnek, amelyek közül egyben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja. Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon (Día de los Tres Magos) kapják az ajándékot karácsony helyett.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Török Csaba: Epifánia. Magyar Kurír, 2014. január 5. (Hozzáférés: 2014. január 6.)
  2. Az ortodox egyházak közül január 19-én tartják a vízkeresztet a szerb, macedón, ukrán, orosz és grúz egyházak, az antikhalkedóni egyházak közül pedig a kopt, etióp és eritreai egyházak.
  3. Múlt-kor cikke a vízkeresztről

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén