Karácsonyfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tradicionális német karácsonyfa (2007)

A karácsonyfa egy karácsonykor felállított, általában a fenyőfélék közül választott örökzöld növény. Hagyományos karácsonyi szimbólum és ünnepi kellék. A karácsony ugyan egy keresztény ünnep, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékeznek a hívek, de elvilágiasodott formájában és szokásaiban is közkedveltté vált az évszázadok alatt kialakult karácsonyi ünnepkör adventtől vízkeresztig.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az örökzöldek tisztelete már a germán, a római, az egyiptomi vagy a kelta kultúra hagyományvilágában is ismert volt, olykor örökzöld ág, esetleg koszorú vagy fagyöngy formájában.[1]

Csillagászatilag a téli napforduló az északi féltekén december 21-én van (esetenként 22-én), a déli féltekén pedig június 21-én (esetenként 22-én vagy 20-án) van. Az ókori népek a téli napfordulót december 25-én a "Napisten" születésnapjaként ünnepelték. A Római Birodalomban az ünnepet a Mithrász-kultusz terjedésének következtében a 3. századtól kezdve megtartották. Az ókeresztény vallás szimbolikájában az isteni fényforrást, a sötétségen diadalmaskodó fényt Krisztus szimbolizálta. Az első nikaiai zsinat döntése alapján 325-ben az ókeresztény egyház erre napra helyezte Jézus születésének évfordulóját a karácsony ünnepét.

Néhány forrás szerint középkori szokás volt, hogy egy fiatal fát vágtak ki, ami az ifjú élet feláldozását jelképezte, hasonlóan Jézushoz, aki fiatalon áldozta fel életét az emberekért. Sok egyéb legenda kötődik a karácsonyfához, például hogy Luther Márton állított gyermekének először karácsonyfát. [2]

Más források szerint a karácsonyfa elődje a karácsonyi piramis volt, ami egy nagy virágcserépbe állított vagy fatönkhöz erősített deszkaszál volt, melyre két-három vékony, felfelé rövidülő deszkadarabot szegeztek keresztbe. A felszegezett deszkák végén gyertyát gyújtottak. A karácsonyi piramis állításának hagyománya Németországból került át, de nem vált hagyománnyá Magyarországon. [3]

A 18. század közepén kezdték Németország egyes helyein az egyszerű karácsonyi piramis dísztelen vázát karácsonyi gallyakkal ékesíteni. 1521-ből Sélestat városában (Elzász), a Humanistenbibliothek in Schlettstadt könyvtárban található az első írásos emlék a fenyőfa árusításáról. [4]

Később német közvetítéssel terjedt el Európa többi országában, így Magyarországon is.[5] Ma már a keresztény országokban világszerte állítanak karácsonyfát.

16-19. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A karácsony ünneplése a 19. század végén (c. 1897)

Az első feljegyzés karácsonyfáról Sebastian Brant német írótól származik, Strasbourgból a 15. század végén. Ekkoriban almával, ostyával díszítették.[6] A gyertyás karácsonyfát elsőként 1660-as évekre emlékezve Lisolette pfalzi grófnő említette 1708-ban írt levelében. Bécsben az első karácsonyfát a Berlinből áttelepült Arnstein bankárcsalád házában állították 1814-ben, ami akkoriban olyan furcsa volt, hogy még a titkosrendőrség is jelentést készített róla.

20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. század elején terjedt el igazából a karácsonyfa-állítás, egyre többen díszítettek fel egy kis fát vagy ágat karácsonykor.[1]

Napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományos magyar karácsonyfa - 2012

A magyarság körében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy 1554-ből származó történelmi jegyzet alapján Magyarországon karácsonyfának nevezték a földesúrnak karácsonyi adóként beszállított tüzelőt.[7]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
A koldusgyermek témában.

A karácsonyfa-állítás szokása Magyarországon a 19. század második felében jelent meg,[1] kezdetben főleg a német ajkú városi lakosság körében. Az első „magyar” karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz állította Aszódon, 1824-ben.[2] A magyar szépirodalomban a karácsonyfa első említése 1854-ből, Jókai Mór A koldusgyermek című, karácsonyi tárgyú elbeszéléséből van.[8]

A magyar hagyomány szerint a fát december 24-én állítják, és vízkeresztig (január 6.) áll.

Karácsonyfák a világban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karácsonyfa-díszítés egy moldovai bélyegen

Mivel a délebben fekvő országokban ritkábbak a fenyőfélék, pl. Olaszországban a karácsonyfát jászlakkal és karácsonyi jeleneteket ábrázoló szobrokkal helyettesítik.[7]

Oroszországban, Észtországban, Litvániában és Lettországban csak szilveszterkor szokták felállítani a karácsonyfákat, míg az Egyesült Királyságban már októberben ünnepi készülődés van, és már ekkor feldíszítik az örökzöldeket. Emellett a bejárati ajtókat, az ablakokat, az asztalokat, a szobák falát fenyőágakkal, gyertyával, fagyönggyel vagy borostyánnal is feldíszítik.[7]

Díszítése és díszei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A karácsonyfa díszítésének szokása a 16. század körül kezdődött el. Kezdetben almát, diót, ostyát, mézespogácsa-alakokat, édességeket,[2][8] valamint fából és textilből készült díszeket[7] aggattak rá.

Díszei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különböző karácsonyfadíszek
Girlandok
Magyar különlegesség a fa díszítéséhez használt szaloncukor

A 19. század végén már a csillogó díszek váltak a karácsonyfa népszerű díszítőelemeivé. Üvegdíszgyártásra vonatkozóan 1848-ból származik az első adat, Németországban már a század végén elkezdődött nagybani gyártása.[8]

A legfelül található dísz a fán a csúcsdísz. Ez korábban általában csillag alakú volt, és a betlehemi csillagot jelképezte, mára a legtöbb helyen felváltotta ezt a hegyes végű, csillogó gyöngyökkel kirakott „templomtoronyforma”. Ennek ellenére mindkettőt használják, valamint egyre népszerűbb a masni a fa tetején.[1]

A karácsonyfa nélkülözhetetlen elemei közé tartoznak a gömbök is, amelyek változatos színűek és anyagúak, de mind a paradicsomi fa almáját jelképezik.[1]


Régebben a fa kivilágítására leginkább gyertyákat használtak, ezt azonban részben felváltotta a sokszínű, villogó, esetleg zenélő izzósor. Népszerű ezenkívül a csillagszóró is.[7]

Évről évre egyre gyakoribb az a jelenség, hogy a fát nem sokszínű díszekkel ruházzák fel, hanem csupán két szín dominál. Népszerűek az arany–piros, piros–fehér, ezüst–fehér, esetleg ezüst–kék párosítások.[1]

A színes girlandok, szalagok, láncok és angyalhajak részben a a paradicsomi fára tekeredő kígyót, részben a teremtést átszövő időszálakat jelképezik.[1]

Magyar jellegzetesség a szaloncukor – selyem- és sztaniolpapírba csomagolt, csokoládébevonatos cukorka –, amit a díszekhez hasonlóan a karácsonyfa ágaira kötöznek.[9]


Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természetes fenyők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyarországon elterjedt karácsonyfafenyők a következők:[10]

Fenyőfajok
Faj Tudományos név Szín Gyakoriság Kép
szúrós luc vagy ezüstfenyő Picea pungens f. glauca ezüstös kékeszöld gyakori Picea pungens4.jpg
közönséges jegenyefenyő Abies alba sötétzöld gyakori Abies alba 01.jpg
kék duglászfenyő Pseudotsuga menziesii var. glauca felül deres, alul szürkésfehér ritka Pseudotsuga menziesii glauca branch.jpg
görög jegenyefenyő Abies cephalonica fénylő sötétzöld fehér csíkokkal nagyon ritka Abies cephalonica - twigs.jpg
kaukázusi luc vagy keleti luc Picea orientalis fénylő sötétzöld nagyon ritka Picori1.JPG
közönséges lucfenyő Picea abies fénylő sötétzöld nagyon gyakori Pinetrees.JPG
kaukázusi jegenyefenyő vagy nordmannfenyő Abies nordmanniana felül sötétzöld, két fonáki fehér sávval egyre gyakoribb Abeto.jpg
közönséges simafenyő vagy selyemfenyő Pinus strobus kékeszöld ritka Pinus strobus needles.jpg
szerb lucfenyő Picea omorica felül sötétzöld, fonáki fehér sávokkal ritka Picea omorica j.jpg
feketefenyő Pinus nigra sötétzöld gyakori Sosna czarna - koszęcin pl.jpg
amerikai duglászfenyő, oregoni duglászfenyő,
közönséges duglászfenyő vagy zöld duglászfenyő
Pseudotsuga menziesii smaragd-kékes szürke, alul fehér sáv ritka Pseudotsuga menziesii 06280.JPG
havasi törpefenyő Pinus mugo élénkzöld ritka Pinus mugo3 benntree bialowieza.jpg

Műfenyők és mesterséges fenyők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mesterséges karácsonyfa dekoráció a párizsi Lafayette áruházban

Természetvédők hatására napjainkban egyre gyakoribbá vált a műanyagból készült fenyők és fenyőágak használata, amelyek környezetkímélőbbek a kivágott természetes fáknál.[1]

Az első műkarácsonyfák Németország területén terjedtek el a 19. század folyamán,[11][12] viszont korábbi példák is léteznek.[13] Ezek a „fák” libatollból készültek, amelyet később befestettek zöldre.[11]

Énekek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amerikai Egyesült Államok nemzeti karácsonyfája 2009-ben
Szánkó prezentáció
2013 - Művészetek Palotája

Kis karácsony, nagy karácsony,
Kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe.

Kis fenyőfa, nagy fenyőfa,
Kisült-e már a malacka?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe.

Jaj, de szép a karácsonyfa
Ragyog rajta a sok gyertya.
Itt egy szép könyv, ott egy labda.
Jaj de szép a karácsonyfa!

Ez a dal, egyébként az egyik legrégebbi karácsonyi dalunk.

karácsonyi ének (részlet)[14]

  • Ó, szép fenyő (O Tannenbaum), német karácsonyi ének

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h M. Csepécz Szilvia: Ragyog a szép karácsonyfa. Vasárnap, 2003. december 19. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  2. ^ a b c A karácsonyfa. Fenyőcentrum. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  3. A Karácsony kialakulása
  4. Fenyőfa, karácsonyfa
  5. Karácsonyfa története. Sulinet, 2003. április 2. (Hozzáférés: 2012. november 5.)
  6. Antal Beatrix: A karácsonyfa története. karacsony.hu, 2009. november 25. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  7. ^ a b c d e Szegedi Éva: Karácsonyfa történelem. Gazlap, 2005. december 20. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  8. ^ a b c A karácsonyfa és az ajándékozás eredete. Karácsonyra ajándék, 2010. október 10. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  9. MTI: Kis szaloncukor-történelem. Index, 2004. december 21. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  10. Karácsonyfa az ünnepekre. Ezermester, 2005. december 1. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  11. ^ a b Forbes, Bruce David. Christmas: A Candid History (angol nyelven). Amerikai Egyesült Államok: University of California Press, 121-122. o (2007). ISBN 0520251040 
  12. Hewitt, James. The Christmas Tree. Lulu.com (2007). ISBN 1430308206 
  13. Perkins, Broderick: Faux Christmas Tree Crop Yields Special Concerns (angol nyelven). Realty Times, 2003. december 12. (Hozzáférés: 2010. november 22.)
  14. Karácsonyi dalok : Kis karácsony, nagy karácsony - dalszöveg. zeneszöveg.hu. (Hozzáférés: 2010. november 20.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karácsonyfa témájú médiaállományokat.