Karácsonyfa (fenyő)
A karácsonyfa egy karácsonykor felállított, választott fajtájú fenyőfa.
A karácsonyfa-állítás szokása Skandináviából származik, a harmincéves háború (1618-1648) idején jutott el Németországba,[1] a svédek európai hadjáratai során. Később német közvetítéssel terjedt el Európa többi országában, így Magyarországon is. Ma már világszerte állítanak karácsonyfát.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Eredete
Az örökzöldek tisztelete már a germán, a római, az egyiptomi vagy a kelta kultúra hagyományvilágában is ismert volt, olykor örökzöld ág, esetleg koszorú vagy fagyöngy formájában.[2]
Az ókori népek a téli napfordulót december 25-én a Napisten születésnapjaként ünnepelték. A Kr.u. 4. században a kialakuló katolikus egyház e napra helyezte Jézus születésének évfordulóját is. A karácsonyhoz kapcsolódott az ősi népszokás is, mint a feldíszített fenyőfa, amit a keresztények csak a késői középkorban vettek át.
A középkori szokás szerint egy fiatal fát vágtak ki, ez az ifjú élet feláldozását jelképezte, hasonlóan Jézushoz, aki szintén fiatalon áldozta fel életét. Sok legenda kötődik a karácsonyfához, például hogy Luther Márton állított gyermekének először karácsonyfát.[1]
[szerkesztés] 16-19. század
Az első feljegyzés karácsonyfáról Sebastian Brant német írótól származik, Strasbourgból a 15. század végén. Ekkoriban almával, ostyával díszítették. [3] A gyertyás karácsonyfát elsőként 1660-as évekre emlékezve Lisolette pfalzi grófnő említette 1708-ban írt levelében. Bécsben az első karácsonyfát a Berlinből áttelepült Arnstein bankárcsalád házában állították 1814-ben, ami akkoriban olyan furcsa volt, hogy még a titkosrendőrség is jelentést készített róla.
[szerkesztés] 20. század
A 20. század elején terjedt el igazából a karácsonyfa-állítás, egyre többen díszítettek fel egy kis fát vagy ágat karácsonykor.[2]
[szerkesztés] Napjainkban
[szerkesztés] A magyarság körében
Egy 1554-ből származó történelmi jegyzet alapján Magyarországon karácsonyfának nevezték a földesúrnak karácsonyi adóként beszállított tüzelőt.[4]
A karácsonyfa-állítás szokása Magyarországon a 19. század második felében jelent meg,[2] kezdetben főleg a német ajkú városi lakosság körében. Az első „magyar” karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz állította Aszódon, 1824-ben.[1] A magyar szépirodalomban a karácsonyfa első említése 1854-ből, Jókai Mór A koldusgyermek című, karácsonyi tárgyú elbeszéléséből van.[5]
A magyar hagyomány szerint a fát december 24-én állítják, és vízkeresztig (január 6.) áll.
[szerkesztés] Karácsonyfák a világban
Mivel a délebben fekvő országokban ritkábbak a fenyőfélék, pl. Olaszországban a karácsonyfát jászlakkal és karácsonyi jeleneteket ábrázoló szobrokkal helyettesítik.[4]
Oroszországban, Észtországban, Litvániában és Lettországban csak szilveszterkor szokták felállítani a karácsonyfákat, míg az Egyesült Királyságban már októberben ünnepi készülődés van, és már ekkor feldíszítik az örökzöldeket. Emellett a bejárati ajtókat, az ablakokat, az asztalokat, a szobák falát fenyőágakkal, gyertyával, fagyönggyel vagy borostyánnal is feldíszítik.[4]
[szerkesztés] Díszítése és díszei
A karácsonyfa díszítésének szokása a 16. század körül kezdődött el. Kezdetben almát, diót, ostyát, mézespogácsa-alakokat, édességeket,[1][5] valamint fából és textilből készült díszeket[4] aggattak rá.
[szerkesztés] Díszei
A 19. század végén már a csillogó díszek váltak a karácsonyfa népszerű díszítőelemeivé. Üvegdíszgyártásra vonatkozóan 1848-ból származik az első adat, Németországban már a század végén elkezdődött nagybani gyártása.[5]
A legfelül található dísz a fán a csúcsdísz. Ez korábban általában csillag alakú volt, és a betlehemi csillagot jelképezte, mára a legtöbb helyen felváltotta ezt a hegyes végű, csillogó gyöngyökkel kirakott „templomtoronyforma”. Ennek ellenére mindkettőt használják, valamint egyre népszerűbb a masni a fa tetején.[2]
A karácsonyfa nélkülözhetetlen elemei közé tartoznak a gömbök is, amelyek változatos színűek és anyagúak, de mind a paradicsomi fa almáját jelképezik.[2]
Régebben a fa kivilágítására leginkább gyertyákat használtak, ezt azonban részben felváltotta a sokszínű, villogó, esetleg zenélő izzósor. Népszerű ezenkívül a csillagszóró is.[4]
Évről évre egyre gyakoribb az a jelenség, hogy a fát nem sokszínű díszekkel ruházzák fel, hanem csupán két szín dominál. Népszerűek az arany–piros, piros–fehér, ezüst–fehér, esetleg ezüst–kék párosítások.[2]
A színes girlandok, szalagok, láncok és angyalhajak részben a a paradicsomi fára tekeredő kígyót, részben a teremtést átszövő időszálakat jelképezik.[2]
Magyar jellegzetesség a szaloncukor – selyem- és sztaniolpapírba csomagolt, csokoládébevonatos cukorka –, amit a díszekhez hasonlóan a karácsonyfa ágaira lógatnak.[6]
[szerkesztés] Fajtái
[szerkesztés] Természetes fenyők
A Magyarországon elterjedt karácsonyfafenyők a következők:[7]
| Faj | Tudományos név | Szín | Gyakoriság | Kép |
|---|---|---|---|---|
| szúrós luc vagy ezüstfenyő | Picea pungens f. glauca | ezüstös kékeszöld | gyakori |  |
| közönséges jegenyefenyő | Abies alba | sötétzöld | gyakori |  |
| kék duglászfenyő | Pseudotsuga menziesii var. glauca | felül deres, alul szürkésfehér | ritka |  |
| görög jegenyefenyő | Abies cephalonica | fénylő sötétzöld fehér csíkokkal | nagyon ritka |  |
| kaukázusi luc vagy keleti luc | Picea orientalis | fénylő sötétzöld | nagyon ritka |  |
| közönséges lucfenyő | Picea abies | fénylő sötétzöld | nagyon gyakori |  |
| kaukázusi jegenyefenyő vagy nordmannfenyő | Abies nordmanniana | felül sötétzöld, két fonáki fehér sávval | egyre gyakoribb |  |
| közönséges simafenyő vagy selyemfenyő | Pinus strobus | kékeszöld | ritka |  |
| szerb lucfenyő | Picea omorica | felül sötétzöld, fonáki fehér sávokkal | ritka |  |
| feketefenyő | Pinus nigra | sötétzöld | gyakori |  |
| amerikai duglászfenyő, oregoni duglászfenyő, közönséges duglászfenyő vagy zöld duglászfenyő |
Pseudotsuga menziesii | smaragd-kékes szürke, alul fehér sáv | ritka |  |
| havasi törpefenyő | Pinus mugo | élénkzöld | ritka |  |
[szerkesztés] Műfenyők és mesterséges fenyők
Természetvédők hatására napjainkban egyre gyakoribbá vált a műanyagból készült fenyők és fenyőágak használata, amelyek környezetkímélőbbek a kivágott természetes fáknál. [2]
Az első műkarácsonyfák Németország területén terjedtek el a 19. század folyamán,[8][9] viszont korábbi példák is léteznek.[10] Ezek a „fák” libatollból készültek, amelyet később befestettek zöldre.[8]
[szerkesztés] Énekek
| „ |
Kis karácsony, nagy karácsony, |
” |
| –
Ez a dal, egyébként az egyik legrégebbi karácsonyi dalunk. karácsonyi ének (részlet)[11] |
||
-
Ó, szép fenyő (O Tannenbaum), német karácsonyi ének
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
