Martonvásár
| Martonvásár | |||
| A Brunszvik-kastély | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Megye | Fejér | ||
| Kistérség | Ercsi | ||
| Rang | város | ||
| Polgármester | Dr. Szabó Tibor(FIDESZ-KDNP-MMKE)[1] | ||
| Irányítószám | 2462 | ||
| Körzethívószám | 22 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 5756 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 184,19 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 31,25 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Martonvásár weboldala | |||
Martonvásár város Fejér megyében, az Ercsi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A megye északkeleti részén található, a Budapesti agglomerációban, Százhalombattától 9 km-re nyugatra.
[szerkesztés] Közlekedés
A város a Budapest–Székesfehérvár vasútvonalon fekszik. Martonvásárra Budapestről sűrűn közlekednek elővárosi vonatok, de Székesfehérvárral – kisebb számban Siófokkal és Nagykanizsával – is rendszeres összeköttetésben áll.
A település a 7-es elsőrendű főút mellett terül el, határában fut az M7-es autópálya. Martonvásáron északnyugat – délkelet irányban fut keresztül a Gyúró – Ercsi mellékút. A település a Székesfehérvár és Balaton irányába induló kisebb távolsági autóbusz forgalom része. Sűrű az autóbuszforgalom Martonvásár valamint Gyúró és Ercsi között.
[szerkesztés] Története
Martonvásár valószínűleg már a 11. században sűrűn lakott hely lehetett. 1268-ban elsőként már mint vásáros hely említik, amely a kereskedelem élénkülésével csak tovább bővült, mivel a Buda – Fehérvár kereskedelmi út mentén feküdt. Ekkor valószínűleg Fehérvár után Martonvásár Fejér megye legnagyobb városa. A törökök 1526-ban, 1528-ban, 1541-ben, 1543-ban, 1545-ben és 1551-ben vezettek hadjáratot a településen keresztül, így világosan kitűnik, hogy a 16. század közepére már teljesen elnéptelenedett.
Az 1770-es években a Brunszvik család kezére került a terület. Ők nagyszabású építkezésbe kezdtek, 1773 és 1776 között római katolikus templomot, valamint egy barokk kastélyt építettek (ezt 1870-ben neogót stílusban alakították át), nagyszámú telepest vonzottak a korábban kihalt faluba. A város nagy büszkesége, hogy 1800-ban itt vendégeskedett Ludwig van Beethoven.
Korán, már 1861-ben kapcsolódott a település a vasúti hálózatba, a Déli Vasúttársaság Buda–Nagykanizsa vonalára, amely sokáig a második legjelentősebb vasútvonal volt Magyarországon. A Martonvásáron épült vasútállomás szolgált a lassú szerelvények szénnel és vízzel való feltöltésére is. A lehetőségek ellenére azonban Martonvásár továbbra is csak a mezőgazdaság területén emelkedett ki, terményeinek a vasút jó piacot biztosított a közeli fővárosban.
A II. világháború súlyos pusztításokat végzett a településen, ahol a Brunszvik család korábbi birtokainak szétosztásával nagy lehetőség nyílt a mezőgazdaság további növelésére. 1951-ben mezőgazdasági kutatóintézet alakult a faluban, amely 1953-tól kezdve a Magyar Tudományos Akadémia Kezelésében áll, mindenkor a legfejlettebb hasonló intézmény volt Magyarországon. Szintén ebben az időszakban alakult ki Martonvásár turizmusa. Amelynek nagy növekedése 1991 után az első „Martonvásári Napok” megrendezésével kezdődött.
1985 és 1994 között a település külterületén fekvő Martonvásári Büntetés-végrehajtási Intézetben tartották fogva a szigorított javító-nevelő munkára ítélt személyeket.
A település 2005-ben kapott városi rangot.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Brunszvik-kastély, kastélykert (angol kert) (70 hektár)
- Óvoda Múzeum
- Beethoven Múzeum
- Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézete
- Római katolikus templom (1773, barokk)
- benne: Cymbal-freskók és késő barokk szobrok
[szerkesztés] Rendezvények
A kastélyparkban évente, július-augusztusban koncerteken Beethoven-műveket mutatnak be.
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Martonvásár honlapja
- Martonvásár a Velencei-tó környék honlapján
- Légifotók a kastélyról
- Képek a Bunszvik kastélyról
|
||||||||||

