Előszállás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Előszállás
Előszállás templom kastély.jpg
Előszállás, a ciszterci rendház és a templom
Előszállás címere
Előszállás címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Fejér
Járás Dunaújvárosi
Kistérség Dunaújvárosi
Jogállás nagyközség
Polgármester Farkas Imre[1]
Irányítószám 2424
Körzethívószám 25
Népesség
Teljes népesség 2307 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 55,48 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 131[3] m
Terület 39,98 km²
Földrajzi nagytáj Alföld[4][5]
Földrajzi középtáj Mezőföld[4][5]
Földrajzi kistáj Közép-Mezőföld[4][5]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Előszállás  (Magyarország)
Előszállás
Előszállás
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 49′ 59″, k. h. 18° 49′ 08″Koordináták: é. sz. 46° 49′ 59″, k. h. 18° 49′ 08″
Előszállás  (Fejér megye)
Előszállás
Előszállás
Pozíció Fejér megye térképén
Előszállás weboldala

Előszállás (németül Neuhof) nagyközség Fejér megyében, a Dunaújvárosi járásban. Valószínűleg kun alapítású, a 17. század második felétől a második világháború utáni évekig a ciszterci rend tulajdona. Itt működött a központja a rend előszállási uradalmának, amely a mai Alsószentiván, Baracs, Daruszentmiklós, Hantos, Mezőfalva, Nagykarácsony, Nagyvenyim községeket foglalta magába, és a két világháború között az ország legjobban jövedelmező nagybirtokainak egyike volt. 1928 óta önálló település.

Fekvése, megközelíthetősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település megközelíthető közúton: a 6-os út felől Dunaföldvárnál letérünk nyugatra, vagy Simontornya irányából a 61-es úton. A 2010-ben átadott M6-os autópályán a 86. kilométernél lehet lekanyarodni Előszállás felé. A vasúti közlekedés korábban a Pusztaszabolcs–Dunaújváros-Paks vonalon volt lehetséges, de a személyszállítás 2009 óta szünetel.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község és környéke a Mezőföld meleg, mérsékelten száraz, mérsékelten forró nyarú területei közé tartozik. A derült napok évi száma (90) igen magas, a napsütés évi összege meghaladja a 2000 órát. A júliusi középhőmérséklet 21,1 °C. A tél mérsékelten hideg, a januári középhőmérséklet -1,5 °C. Az évi átlagos csapadék 229 mm, a legcsapadékosabb hónap a június (60 mm), a legszárazabb a január-februári időszak (31-34 mm).

Demográfiai adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2010-es adatok szerint 952 lakás van a nagyközségben, km²-enként átlagosan 23,81.

Népesség alakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1773: 366 fő
  • 1783: 425 fő
  • 1838: 845 fő
  • 1870: 1456 fő
  • 1880: 1749 fő
  • 1900: 2911 fő
  • 1930: 3680 fő
  • 1941: 3880 fő
  • 1944: 4156 fő
  • 1945: 3876 fő
  • 1949: 5024 fő
  • 1960: 3752 fő (Nagykarácsony önállósodása miatt)
  • 1970: 4346 fő (az előző évi területátcsatolások miatt)
  • 1980: 3988 fő
  • 1990: 3631 fő[6]
  • 2001: 3884 fő[7]
  • 2002: 3889 fő[7]
  • 2003: 2602 fő[7] (Daruszentmiklós önállósodása miatt)
  • 2010: 2218 fő

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korai idők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előszállás és környéke már a rómaiak előtt lakott hely volt. Határában kelta, avar és római korból származó leletek kerültek napvilágra. Nevét 1537-ben a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Illésházy-oklevelek egyikén találjuk meg, „Elevzallas” formában. A fellelhető adatok alapján valószínű, hogy az 1300-as években az Alföldre letelepedett kunok által alapított, nyugatabbra tolt település („előretolt telep, szállás”) volt. Mivel a kun települések nem a megyeszervezetbe tartoztak, hanem külön kapitányság fogta össze őket, ezért ebből az időszakból kevés adat maradt fenn.[8]

Az 1526-os törökdúlást követően a kun kapitányságot feloszlatták, és Előszállást Karácsonyszállással együtt Tolna megyéhez csatolták. Az 1530-as években a település a fehérvári prépost tulajdonába került, majd Szapolyai János 1537-ben a Sulyok családnak adományozta. Habsburg Ferdinánd azonban fegyverrel foglalta vissza a Fejér vármegyei kun szállásokat, és 1541-ben Szarvaskő urának, Horváth Ferencnek adományozta őket.

1543-tól magyar részről Várpalota, török részről a budai beglerbég, Rüsztem pasa uralma alá került Előszállás és környéke. A kettős adózás elől a lakosság egy része elköltözött. Az 1559-es török adóösszeírás szerint Előszállás területén mintegy 50 házban, Karácsonyszálláson 44 házban éltek; kilenc gazda foglalkozott juhtartással. A falu népesebb családjai közé tartozott ekkor (több adózó gazdával) az Onta, a Csóra, a Telek, a Sajka, az Orbán és a Pálfai család. 1575-ben nyolcezer magyar forintért Thury Farkas, valamint Thury Benedek és Ostfy Orsolya vásárolták meg Előszállás, Sóly, Olaszfalu, Tevel, Kovácsberend, Polány, Venyim és Karácsonyszállás falvakat. A törökellenes hadjáratok költségei miatt a Thuryak előbb duplájára, majd ötszörösére emelték az adót. Ez 1594-ben Előszállás teljes elnéptelenedéséhez vezetett.

A 17. század elején rácok népesítették be az elhagyott települést. Lelki gondozásukat a földvári Szent Ilona apátság ferences szerzetesei látták el, akik 1630 novemberében saját birtokukká nyilvánították a települést.

Előszállás a ciszterciek birtokában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 18. századi templom látképe az Öreghegy nevű településrész felől.

A hatvan házból álló rác település 1659-ben került a zirci ciszterci apátság birtokába, amely nyolcezer forintot fizetett ki a Thury-örökösöknek. A dunaföldvári szerzetesekkel még évtizedekig elhúzódott a birtokviszály, de végül Zirc javára dőlt el. A törökellenes felszabadító harcok idején Előszállás ismét elnéptelenedett. 1700-ban a települést a zirci apátság 31 ezer forintért eladja a sziléziai Heinrichau (ma Henryków, Lengyelország) ciszterci apátságának, amely 1715-ből magyar bérlőknek adja ki az itteni pusztákat. Ezzel párhuzamosan megkezdődik a rendi gazdálkodás is: a környező pusztákon előszállási központtal majorságot alakítanak ki. 1723-ban a rendi birtokon 150 szarvasmarha és 59 ló található. 1728-ban szekszárdi tőkékkel újratelepítik a majorság közelében fekvő szőlőskerteket.

Az első rendi épület Niklas Antal heinrichaui apát 1723-as látogatása után épül fel, a majorság gazdasági épületeivel együtt. 1765-ben emelik a ma is látható rendházépületet. 1751-ben Szent Anna tiszteletére kápolnát, 1778-79-ben Kisboldogasszony-templomot építenek. A plébánia 1766-tól működik. Az elemi népiskolát 1783-ban említik először: a két tanítónak háromszobás ház állt rendelkezésére, ebből az egyiket használták az oktatás céljaira.

Egy 18. század végi leírás így jellemzi a települést: „Népes szabad puszta Tolna Vármegyében, földes Urai a’ Cziszczertzita Szerzetbéli Atyák, lakosai katolikusok, fekszik Földvárhoz nem messze; többnyire földben készített házakban laknak a lakosok, ’s az Uraságnak nevezetes majorsága és gabon tárja vagyon itten, határja jól termő, vagyonnyai jelesek, és kölömbfélék, kereskedések alkalmatos, mint marhákkal, mind pedig külömbféle termésekkel.” [9]

1805-től az uradalom gazdálkodását megreformálják: a bérleteket megszüntették, és a nagy kiterjedésű uradalmat önálló kerületekre osztották, élükön gazdatisztekkel. A munkát többször is megzavarják a cselédség kisebb-nagyobb zendülései, a legnagyobb 1807-ben, Sudár Simon és Molnár Ádám elbocsátott béresek vezetésével. 1809-ben a megszálló francia csapatok elől Előszállásra menekül a zirci apátság összes szerzetese, a kolostor legfőbb értékeivel és a rendi levéltárral együtt.

Előszállás, népi lakóház a Petőfi utcában.

A munkaerőhiány enyhítésére 1811-ben létrehozzák az uradalom első telepesfalvát, Hercegfalva (ma Mezőfalva) néven. 1814-ben az előszállási uradalom újra a zirci apátság tulajdonába kerül. Villax Ferdinánd zirci apát tudatosan törekszik a legjobban jövedelmező apátsági birtok, az előszállási uradalom önállósítására. A juhászatba Szászországból hozatnak tenyészállatokat. Az uradalmat 1829-1844 között vezető Keller Kelemen négy új major (Bernátkút, Kiskarácsony, Ménesmajor és Kelemenhalom) létrehozásával 14-re bővíti a kerületek számát.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején az uradalom területén nem történik említésre méltó esemény. Ezt követően azonban jó elhelyezkedésének köszönhetően a gazdaság gyors virágzásnak indul. A jelentős szárazföldi útvonalak mellett segítette a fejlődést a Duna közelsége, illetve a vasút 1883-es megjelenése (Sárbogárd és Sárosd állomásain).

A 19. század végén az előszállási uradalom 31 262 kataszteri holdnyi földjét 803 cseléd műveli. Az uradalom határai a korabeli forrás szerint: „éjszakról Perkáta község, keletről Rácz-Almás és Duna-Pentele községek, délről Duna-Földvár s a baracsi határok, nyugatról Alsó- és Felső-Szent-Iván, Alap, Mindszent, Sismánd és Kis-Hantos”. Az uradalom vezetéséről ugyanitt azt olvashatjuk: „Az apátság összes uradalmai élén a főkormányzó áll. Az előszállási uradalom közvetlen igazgatását az uradalmi kormányzó foganatosítja, rendelkezése alatt állanak a kerületei tisztek (kasznárok és ispánok), kiknek alárendeltjei az ellenőrök, irnokok és gyakornokok, mint segédtisztek.” [10]

Előszállás, vasútállomás.

1896-ban elkészült a Pusztaszabolcs-Dunapentele-Paks vasútvonal, amely Előszállást is érinti. A II. osztályú típusterv alapján épített felvételi épület ma is áll.

1897. július elsején aratósztrájk tör ki, több mint ötszáz csatlakozó munkással. Az apátság nem tudja leverni a sztrájkot, a tüntetők elvonulnak. Ezt követően felemelik a hercegfalvai csendőrőrs létszámát, 1898-ban pedig az idősebb, kiszolgált cselédek körében jutalmazásokba kezdenek. Ezidőtájt indul meg a gazdaság újabb átszervezése; Előszálláson az állattenyésztés kerül előtérbe, de nagy lehetőségeket látnak a dohánytermesztésben és a szőlőben is. A 20. század első évtizedeiben Wéber Márton az előszállási jószágkormányzó. Az első világháború és az évtized szeszélyes időjárása azonban kevés lehetőséget ad a fejlődésre. A katonáskodó munkásokat 1916-tól hadifoglyokkal pótolták, akik közül néhány orosz katona végleg letelepedett a faluban. 1918-ban Stadler Mihály és Kovács János előszállás-szőlőhegyi lakosok vezetésével megalakul a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete. A Tanácsköztársaság alatt a gazdaság termelőszövetkezetté alakult, az uradalomban keletkezett károkat a későbbi gazdasági jelentések 1,5 millió koronára becsülték. A helyzet stabilizálódása után, 1922-ben megkezdődik a földosztás: 614 házhelyet osztanak ki. 1922-től újraindítják a központi gépműhelyt, újabb cselédlakásokat építenek, valamint nyolc kerületben sertéshizlaldákat hoznak létre.

Előszállás, a mai Teleház, amely a második világháború előtt az uradalmi állatorvosok, Egleszék lakóháza volt.
Előszállás, a mai gyógyszertár épülete csendőrségnek épült a két világháború között.

Előszállás a két világháború között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az előszállási uradalom fénykora egyértelműen Hagyó-Kovács Gyula nevéhez köthető, aki 1917-től másodkormányzó, majd 1924-ben jószágkormányzó lesz. Nagy hangsúlyt fektet a lótenyésztés fejlesztésére; a vásárokon is díjazott előszállási ménes országos hírnévre tesz szert. 1923-ban az uradalomba látogat Horthy Miklós kormányzó, és három lovat választ magának a helyi ménesből. 1925-ben Hagyó-Kovács egy teljes fogatot küld XI. Piusz pápa részére, két fekete előszállási lóval és fekete hintóval. 1925-ben az uradalom szerződést köt az ercsi Patzenhofer-cukorgyárral; a következő években megsokszorozódik a cukorrépa termőterülete, és a szállítás megkönnyítése érdekében 1934-ig 64,5 kilométernyi gazdasági kisvasút épül. (A mezőhegyesi mögött ez volt az ország második leghosszabb gazdasági vasútvonala; a II. világháború után számolták fel.)

A húszas-harmincas években az előszállási uradalom az ország egyik legjobban jövedelmező nagybirtokává válik. Az itt befolyó jövedelmek állják például a budai ciszterci Szent Imre-templom és gimnázium felépítését 1927-29 között. 1933-ban az uradalomba látogatott Kállay Miklós mezőgazdasági miniszter Koós Sándorral, a Magyar Mezőgazdasági Kamara igazgatójával. A miniszter a látottak hatására három hónapos tanulmányútra küldte Előszállásra a legnagyobb állami gazdaság, a mezőhegyesi egyik főintézőjét. 1933-ban Hagyó-Kovács indítványozására az uradalom megvásárolja a kétezer holdas simontornyai Wimpffen-féle grófi birtokot a középkori várral együtt 700 ezerpengőért; később az uradalom tulajdonába kerül a dunaföldvári kendergyár és a nagyvenyimi olajgyár is. A fejlődés annak dacára töretlen, hogy 1935-ben (a jószágkormányzó tiltakozása ellenére) a művelhető területek 20%-át földosztás céljára átveszi az állam. Hagyó-Kovács visszaemlékezése szerint a legjobban jövedelmező gazdasági évben, 1940-41-ben a tiszta bevétel 1 822 027 pengőre rúgott. 1940-ben Teleki Pál miniszterelnök agrárminiszteri posztot ajánl Hagyó-Kovácsnak, aki azonban, szerzetesi mivoltára hivatkozva, visszautasítja. „Amikor Niklas Antal zirci apát 1723-ban meglátogatja az apátság éledezni kezdő előszállási birtokát, ott csak legelőt talál, ép házat egyet sem, maga is földbeásott putriban lakik, - ma pedig országos nevű gazdasági szakemberek, miniszterek, sőt minisztertanácsok állapítják meg, hogy a cisztercieknek ezen a birtokán folyik ma a legjobb gazdálkodás hazánkban” – írja Kalász Elek 1943-ban. [11]

1928-ban Előszállás önálló községgé válik. A ciszterci uradalom építteti fel a ma is használt községházát. Az első képviselő-testületi ülésen, 1928. április 28-án a község első díszpolgárának Werner Adolf zirci apátot választják meg. A közel négyezres új település vezetősége a kilencfős elöljáróságból (bíró, jegyző, törvénybíró, pénztáros, közgyám és tanácsbeli esküdtek), valamint 24, a lakosság által választott képviselőből állt. A villanyhálózat kiépítése 1931-ben indul. 1940-ben megalakul a helyi hegyközség, Hannig Sándor hegybíró és Jankovich Ignác hegyközségi elnök vezetésével. Ebben az időben a rendi elemi mellett két állami iskola működött a településen: az öreghegyi három, a daruhegyi kéttantermes volt. Az 1940-es években, részben az uradalom húszezer pengős adományából, ONCSA-házak épülnek a faluban.

1941-ben, amikor Magyarország belépett a második világháborúba, Előszállásról 190 cseléd és 180 aratómunkás vonult be. 1944 őszén megjelentek az első menekülő katonai alakulatok, majd megpihent a községben a mezőhegyei állami gazdaság nyugat felé vonuló állománya, illetve a békéscsabai, a nagykőrösi, a szatmárnémeti és a székelyföldi méntelep is. A mezőhegyesi gazdaság 180 Nóniusz lovát az uradalomban helyezték el, és itt kapott szállást 550 békéscsabai levente is, akik a szovjetek decemberi megjelenéséig répaszedőként dolgoztak. A frontvonal 1944. december 3-án érte el a települést; a szovjetek még aznap éjjel beköltöztek a rendházba, a kormányzónak meghagyott három szobába szorítva a teljes személyzetet. 1945 februárjában egy hétre az egész épületet kiürítették; valószínűleg erre az időszakra a dunántúli szovjet seregek főparancsnoka, Tolbuhin marsall szállt meg az épületben. A továbbvonuló csapatok kifosztják a gazdaságot: Hagyó-Kovács feljegyzései szerint 622 lovat, 1000 ökröt, 1000 tarka tehenet, 350 „magyar gulyabeli” állatot, 1400 növendék marhát, 8000 sertést, 8200 birkát és 480 vagon különféle terményt rekviráltak. A harcok után Előszálláson húsz polgári áldozat és csaknem 200 elesett katona maradt.

A felszabadulás után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1948-ban készített első világháborús emlékmű.

1945. április 18-án megalakul a Nemzeti Bizottság: a Kisgazdapártot Virág István, Gergelyi Béla, Debreceni Sixtus Imre és Szilágyi István, a kommunistákat Vass Antal, Horváth Júlia, Juhász Ferenc és Kincses Ferenc, a földmunkásokat Hermann András szakszervezeti küldöt képviseli. Szeptember harmadikán alakult újjá a községi képviselőtestület. 1945 tavaszán megindul a földosztás is: 888 igénylőnek összesen 12 712 kataszteri hold termőföldet osztanak ki. A rendházat a hozzá tartozó közvetlen területtel, valamint az uradalmi épületekkel együtt községi tulajdonnak nyilvánítják.

Az Előszálláson maradó egyházi személyeket számos atrocitás éri. 1945. októberében a Daruhegy-Szőlőhegyen tartott Kalot-gyűlésre betörnek a helyi kommunisták és néhány parasztpárti, és hangosan szidalmazzák a káplánt. Decemberben, egy, az éjféli misére tartó Kalot-legény keveredik konfliktusba két kommunista rendőrrel. 1946-ban helyi kommunista párttagok megverik Füz Balázs János segédlelkészt, aki épp a Katolikus Lánykör gyűlésére tart. Hagyó-Kovács Gyula már nem tér vissza Előszállásra; helyét a korábbi segédkormányzó, Dózsa Márton veszi át. 1949-ben ő köt megállapodást a Miasszonyunk Kalocsai Nővérek több tagjának előszállási letelepítéséről. Ez nem lesz hosszú életű; a rendtagok internálása 1950-ben megkezdődik, az előszállási rendházat 1952-53-ban sajátítják ki végleg. Hagyó-Kovács ekkor már börtönben ül: az 1951-es Grősz-perben „népellenes magatartás” miatt, elsősorban a kormányzóként elkövetett jogsértésekre hivatkozva 13 évnyi büntetésre ítélték.

Az 1945. novemberében tartott országgyűlési választásokon Előszálláson a Kisgazdapárt 56,89%-ot, a Nemzeti Parasztpárt 28,27%-ot kap (a kommunisták csupán 4,93%-ot kaptak). 1947-ben hasonló arányok mellett a kommunista párt harmadik lesz, 10,10%-kal. [12] 1947-ben kiépül a kövezett út Előszállás és nyolc kilométerre fekvő Nagykarácsony között; ugyanebben az évben a képviselőtestület jóváhagyja a nagykarácsonyiak önállósulásra vonatkozó kérelmét, de a folyamat véglegesen csak 1952-ben zárul le.

1949-ben megalakul a Szabadság Tsz., majd 1959-ben újabb három termelőszövetkezet jön létre, ezáltal a település szinte teljes lakossága tag lesz. 1956-ra felépül az új általános iskola, majd nem sokkal később a művelődési otthon (ezzel párhuzamosan elbontják a nem messze tőle álló kálváriát). Az államosított rendházba nevelőotthon költözik. A falu életére nagy hatással lesz a közelben felépülő Dunaújváros, amelynek acélműve illetve más gyárai az előszállásiak számára is fontos munkalehetőséget jelentenek.

A közelmúlt és a jelen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990 őszén lezajlott első szabad helyhatósági választásokat Előszálláson a falut már három éve tanácselnökként irányító Váradi István nyerte meg. 1990-ben felavatták a második világháborús emlékművet a temetőben, és ebben az évben adták át a kibővített óvodaépületet. A kilencvenes években kiépült a kábeltelevíziós- és a telefonhálózat. Az egykori rendház visszakerült a ciszterciek tulajdonába, miután a nevelőotthon kiköltözött; jelenleg üres. A 2002-ig Előszállás részét képező Daruszentmiklós a 2002. évi önkormányzati választásokkal önálló településsé alakult.[13] 2009-ben megszűnt a személyszállítás a vasútvonalon, 2010 márciusában azonban megnyílt a település határában vezető M6-os autópálya. Előszállás évek óta részt vesz a LEADER-programban is; ezt a falu határában kihelyezett táblák jelzik. A településen polgárőrség működik.

Előszállás, községháza.

Közigazgatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár régebb óta lakott hely, Előszállás önálló településként 1928-ban jött létre, Előszállás, Róbertvölgy, Nagykarácsonyszállás, Kiskarácsonyszállás és Ménesmajor puszták, valamint Előszállás, Daruhegy és Nagykarácsony szőlőhegyek leválásával Hercegfalva (ma Mezőfalva) településről. 1946-ban Nagykarácsonyszálláson külterületi jegyzőség kezdett működni, majd 1952-ben Előszállás területéből leválva Kiskarácsonyszállás, Nagykarácsonyszállás, Nagykarácsonyi szőlőhegy, Ménesmajor és Nagygyörgyszállás önálló községgé alakult, Nagykarácsony néven. 1954-ben Előszálláshoz csatolták Baracstól a Bánomtelep, Dánielpuszta és Virághegy nevű külterületeket, 1969-ben pedig Kisszentmiklóst és Piripócstelepet is. 2002-ben ezek, valamint Daruhegy önálló településsé alakultak Daruszentmiklós néven. [14]

A vasútállomás épülete és hátterében Dunaújváros gyárkéményei.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két világháború között az előszállási ciszterci uradalom Magyarország egyik legjobban jövedelmező gazdasága volt.[15] A második világháború után az uradalom birtokait államosították, jelentős részüket a földosztással a helyi gazdák és cselédek birtokába juttatták. Ezek bevonásával a településen két hullámban termelőszövetkezetek alakultak, amelyek a rendszerváltást követően széthullottak. Előszállás ma is alapvetően mezőgazdasági jellegű település, bár a lakosság jelentős részét a közeli Dunaújváros gyárai, ipara foglalkoztatja.

Jelképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előszállás címerét egy 1997-ben alkotott rendelet határozza meg. Címerpajzsa ovális, körben szalagdísszel; a belső rész függőleges és vízszintes hatrészes osztással. A szalagdíszen körben a „PRAEDIUM ELŐSZÁLÁS” felirat olvasható. Alul balra búzakalász-koszorú, jobbra szőlővessző-koszorú helyezkedik el. A belső mezőkben baloldalt fent három nádszál, alatt a ciszterci rend címere látható; a legalsó mező üres. Jobboldalt fent szőlőtőke, alatta őrdaru, a legalsó mező szintén üres. A függőleges elválasztó vonal felső végén kehely ábrája, a kehely felett a szalagdíszen csillag. A címerpajzs alatt vízszintes ívelt szalagon az „ELŐSZÁLLÁS NAGYKÖZSÉG” felirat olvasható. A címer színezete: homokszín alapon fekete rajzolat.

Előszállás zászlajának alapja 1:2 arányú téglalap; a zászló piros-fehér csíkos Árpád-sávos zászló, középen a címerrel.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római katolikus templom
A templom, a rendházzal összekötő kerítéssel

Kisboldogasszony római katolikus plébániatemplom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1778-79-ben épült, szabadon álló barokk épület. Órapárkányos, gúlasisakos középtornya a homlokzat elé lép, kétszakaszos hajóját csehsüvegboltozat fedi, erőteljes kettős pilaszteres faltagolással, keskenyebb, egyszakaszos, félköríves záródású szentéllyel, amelyhez balfelől sekrestye csatlakozik. A bejárat fölött háromnyílású, kihasasodó orgonakarzat, mellvédjén kovácsoltvas korláttal. Az oszlopos, párkányzatos főoltár kőből épült, faburkolattal, kétfelől Zakariás és Erzsébet faszobraival, oromzatán angyalokkal kísért, sugár- és felhőkoszorúval övezett Mária-monogram. A koporsó alakú stipesen oszlopokon álló, félköríves kupolával fedett tabernákulum áll. Az ismeretlen festőtől származó főoltárkép Mária születését, az egykorú mellékoltárképek Szent Józsefet és Szent Bernátot ábrázolják. (A főoltárkép valószínűleg Tschöke Bernát, 1783-1793 között előszállási jószágkormányzó ajándéka, erre utal az alatta elhelyezett tábla felirata: „1788. A. R. P. B. T.”.) A bal oldali diadalívpilléren szószék, mellvédjén a Magvetőt ábrázoló domborművel. Szemben, a keresztelőkút felett a szószékhez hasonló részletképzésű, baldachinos szoborcsoport, Krisztus keresztelését ábrázoló jelenet, fehér és részben aranyozott, körülbelül fél életnagyságú alakokkal. A barokk padok és sekrestyeberendezés mellett figyelemreméltóak a 19. század első feléből származó gyóntatószékek is.

A diadalív csúcspontján latin feliratos kronosztikon látható, feliratából az 1779-es évszám olvasható össze.

CVM
gaVDIo ortus
VIrgInIs beatae
CeLebratur

A kronosztikont leszámítva a templombelső eredetileg fehérre volt meszelve. A ma látható neobarokk falképeket 1913-ban Kuczka Mihály székesfehérvári festő készítette. Az orgona a Rieger-gyárben készült 1911-ben, 1939-ben renoválták. A toronyban két harang lakik, a régebbit 1766-ban Johann Brunner, az újabbat 1980-ban Gombos Lajos öntötte. Itt őriznek emellett egy 1932-ben a görögországi Láriszában öntött harangot is, amely a hagyomány szerint a dunaföldvári rév jelzőharangja volt. 1952-ben készült a ma is látható kapurács, és ugyanebben az évben helyezték el a templomban a Máriahegyi János készítette keresztúti képeket.

Aggházy Mária szerint a templom hullámzó, változatos téralakítása még a barokk hagyományait követi, bizonyos részletformák mint a kapu záró timpanonjának fogrovatai, vagy belül a gazdagon tagolt párkányok gerendavégződései már a klasszicizmust jelzik. [16]

A templomot először 1839-ben tatarozták, erre utal a főoltárkép alatt elhelyezett felirat. 1923-ban, Wéber Márton jószágkormányzósága alatt új tetőt kapott; valószínűleg ekkor cserélték a torony zsindelyes hagymakupoláját a jelenlegi gúlasisakra (a régiről egyetlen 1896-os fénykép árulkodik.[17]) 1933-ban már Hagyó-Kovács Gyula idején külső tatarozás zajlott. 1939-ben restaurálták az oltárképeket. A legutóbbi felújítás során, a kétezres években az épület új cserépfedést kapott, és kívül-belül megújult. 2002-2004 között a belső falképeket, valamint az oltárképeket is felújították.[18]

Volt ciszterci rendház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1765-ben épült, szabadon álló, emeletes, alápincézett, L-alaprajzú barokk épület, sátortetővel. Főhomlokzata 4+1+4 osztású, enyhe kiugrású középrizalittal, amelyen félköríves záródású, kőkeretes kapu nyílik. Az emeleti részt a kapu fölött kettős ablak díszíti, alatta egykor a rend címere volt látható. Az épület mögött földszintes gazdasági szárnyakkal bezárt udvar található, a szomszédos templommal pedig hullámos vonalú, falazott és vakolt kerítés köti össze. Kapualja boltozott, néhány helyiségben szerény stukkódíszítés látható. A lépcsőházban barokk vonalú fakorlát; az egykor itt levő barokk Diogenész-szobor ma a Magyar Nemzeti Galériában található.

Az Előszálláson „kastély” néven ismert emlegetett rendház az uradalom jószágkormányzójának székhelyeként, a gazdasági apparátus központjaként, illetve nyugalmazott rendtagok szállásaként is működött. Az 1930-as években felújították, valószínűleg ekkor készült a tető palafedése és a földszint sávozott vakolata, amely korábbi fényképeken nem látható. 1949-ben elvették a rendtől, 1950-től az 1990-es évek közepéig állami gondozott gyerekek nevelőotthonaként működött. Ezt követően visszakerült a rend tulajdonába, jelenleg üres. Az egykor hozzátartozó, gazdag növényzetű „Cifrakertet” jelenleg újra gondozza a faluközösség, egykori üvegháza azonban nyom nélkül elpusztult.[19]

Egykori uradalmi épületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előszállás, az 1844-ben épült birkaistálló.

A nagy kiterjedésű ciszterci uradalom számos gazdasági épülete ma is áll. Előszállás-Róbertvölgyben nagyobb részt üresen, elhanyagolt állapotban megtalálható az 1850-ben felépült „kastély”, amelyben az ispánok és a gazdatisztek laktak. A domboldalon épült, főhomlokzatán emeletes, hátul földszintes épület homlokzata 1+1+1 osztású, földszintjén kőkeretes kapu látható eredeti faajtóval.

Előszállás belterületén is több egykori gazdasági épület található. A „Bagolyvár” a 18. század végéről származik, később a termelőszövetkezet raktáraként hasznosították. Ugyanebből az időszakból való a helyi téglából épült, háromszintes, vakolatarchitektúrás magtár is, homlokzatán napórával. Az egykori tiszttartóházban, a templom mögött jelenleg idősek otthona működik. A mai pálinkafőzde, illetve az előtte látható, a harmincas években megerősített kőhíd ugyancsak a 18. század végéről származik. A temető mellett álló, a homlokzatán olvasható évszám alapján 1844-ben épült birkaistálló jelenleg műhely- és raktárépület. Két, az 1880-as évekből származó gazdasági épület áll a Daruszentmiklóshoz tartozó Gulyamajor területén is.

A jelenleg Teleházként hasznosított, falazott tornácos, kúriaszerű épület a Bem József utca 1. szám alatt szintén az uradalmi időkben épült, korábban az uradalmi állatorvos lakása volt.

Kőkeresztek, szobrászati emlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település területén tucatnyi, javarészt a 19-20. század fordulójáról származó kereszt áll. A legrégebbit a templom előtt 1857-ben állították. A báránytelepi 1879-ből, a Petőfi Sándor utcai és az Árpád utcai 1900-ból származik. A temetőben több 19. századi sírkő mellett említést érdemelnek az egykor itt élő szerzetesek és uradalmi alkalmazottak síremlékei: itt nyugszik Keller Kelemen jószágkormányzó (1788-1845), Szabó Chrysostom jószágkormányzó (+1848), Bula Theofil Mihály (1809-1893), Kéry Vidor Ignác jószágkormányzó (1853-1905) és Horváth Simon lelkész. A Nepomuki Szent János-szobrot, amelyet 1817-ben említenek először, a II. világháború után lerombolták, akárcsak az 1818-ban épített kálváriát.

Újabb középületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az általános iskola (ma Árpád Fejedelem Általános és Szakiskola) 1955-57 között épült, tervezője ismeretlen. Ugyancsak ismeretlen építésztől származik az ugyanebben az időszakban emelt Kossuth Lajos Művelődési Központ.

Horgásztó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az előszállási horgásztó körülbelül 3 kilométerre van Előszállástól. A 61-es számú úton lehet megközelíteni. A tó területe 9,4 hektár, átlagos vízmélysége 1,5 méter. A tóban található halak közt megtalálható csuka, amur, kárász, süllő és keszegfélék.[20]

Múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A múzeum az iskola pincéjében található. A néprajzi múzeum alapjait Svetics Lászlóné és a Mackó őrs tagjai (akkor még az úttörőkertben működtek) alapozták meg az 1970-es években gyűjtőmunkájukkal.[21]

Kulturális élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előszállás, Kossuth Lajos Művelődési Ház.

A falu kulturális életét civil részről az 1991-ben létrehozott Előszállási Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány szervezi, amely többek között a Teleház működtetéséért felel. A községi könyvtár a Kossuth Lajos Művelődési Központ épületében működik. Az ezredforduló legnagyobb hatású helyi kezdeményezése a Mihályi Miklós plébános által koordinált „Világunk Templomai” [22] kiállítás-sorozat volt: a plébánia önkéntesei több, mint 2000 templom képét gyűjtötték össze a világ minden tájáról, és állították ki tablókon több hazai városban. A 2000-es évek visszatérő programjai közül kiemelkedik a minden évben megrendezett, Előszállásról Nagykarácsonyba vezető „Mikulás-futás”,[23] valamint a május utolsó hétvégéjén rendezett „Szállás-napok”. [24]

A településen működő civil egyesületek:

  • Hagyományőrző Nyugdíjas Klub
  • Előszállási Aikidó Klub
  • sportegyesület
  • Rozmaring Nyugdíjas Klub
  • Mozgássérültek Egyesülete
  • horgászegyesület
  • ifjúsági klub
  • polgárőrség
  • Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány
  • Faluszépítő Egyesület
  • Kincskereső Klub.

2011-ben helyi védelem alá vont épületek: Teleház (az egykori uradalmi állatorvos lakóháza), a gyógyszertár épülete (az egykori csendőrség), valamint a pálinkafőző és a hozzá kapcsolódó, barokk pincék.

Énekkar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az énekkar 1993-ban alakult meg. Az énekkarnak eleinte a vezetőellátási problémák miatt nem ment jól a sora, s sokszor mélypontra jutottak. Azóta már megoldódott a vezetői probléma.

Az énekkar rendszeresen lép fel külföldön, miközben megismerkedik a határon túli magyarokkal.[25]

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előszállás, az általános iskola.

Előszálláson két oktatási intézmény működik: a Patakparti Óvoda és az Árpád Fejedelem Általános és Szakiskola. Az Árpád Fejedelem Általános Iskola és Szakiskola 2007-ben ünnepelte fennállásának 50. jubileumát.[26]

Előszállás 12 tantermes tornateremmel felszerelt általános iskoláját 1956-ra építették fel. Az egykoron 600 diákkal is rendelkező általános iskola létszámában az 1994-es évtől nagy csökkenés figyelhető meg. Mára már az iskola tanulói létszáma körülbelül 200 főre apadt.[27]

1869-ben Előszállás lakosainak 69%-a még analfabéta volt.[15]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előszállás labdarúgócsapatát hivatalosan 1952-ben alapították,[28] de már 1947-től nem hivatalosan már összeállt egy csapat[29]. Az Előszállás SE hosszú éveket a megyei másodosztályban töltött[30], de mivel a 2006/2007-es szezonban a 16 csapat közül a 15. lett, ezért kiesett a megyei harmadosztályba, s a 2007/2008-as szezontól napjainkig nem sikerült visszajutnia.[31]

Előszálláshoz kötődő neves személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bata Lajos (Előszállás, 1933. július 16. - ) fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia Szilárdságkutató Bizottságának tagja. Tanulmányait az ELTE természettudományi Karán végezte; 1968-ban a fizikai tudományok kandidátusa, 1979-ben doktori címet szerzett. Tudományos tevékenysége: a reaktorparaméterek kísérleti vizsgálata, szilárdtestfizikai és folyadékkristályok kutatása, a folyadékkristályok hazai fizikai kutatásának megszervezése. 1970-ben Akadémiai-díjat, 1976-ban Gyulai Zoltán-díjat kapott.
Bula Teofil sírköve az előszállási temetőben
  • Bula Teofil (Theofil) Mihály (Előszállás, 1809. július 2. – Előszállás, 1893. augusztus 3.) ciszterci szerzetes, író. 1828-ban lépett be a rendbe, 1836-ban pappá szentelték. Pécsen, Székesfehérvárott, Egerben és Zircen tanított, majd 1844-ben a Zichy család nagylángi kastélyában volt házitanító. 1849-től a székesfehérvári gimnázium főigazgatója. 1859-től rendi főjószágkormányzó. 1886-ban nyugdíjba vonult és III. osztályú vaskoronarendet kapott. Az előszállási temetőben nyugszik. Főbb művei: Egyházi énekek, litániák és imák (1843), A természettan alapvonalai (Bécs, 1857). [32]
  • Hagyó-Kovács Gyula (Sajóvárkony, 1888. március 14. – Pannonhalma, 1960. március 9.): ciszterci lelkész, uradalmi jószágkormányzó, a Felsőház tagja, középiskolai tanár. Egerben a cisztercita gimnáziumban érettségizett, majd szerzett matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet. Ezt követően elvégezte a magyaróvári Gazdasági Akadémiát. 1908-ban lépett a rendbe; 1914-ben járt először Előszálláson. 1917-től számvevő és másodkormányzó, majd 1924-től jószágkormányzó. Később Fejér vármegye Törvényhatósági bizottságának kiküldötteként felsőházi tagságot kapott, és elnyerte a Magyar Érdemrend középkeresztjét. 1945 után nem térhetett vissza Előszállásra; az 1950-es Grősz-perben meghurcolták, hat évet töltött börtönben, többnyire rabkórházban. 1957-ben újra letartóztatták, majd elengedték; utolsó éveit Pannonhalmán töltötte. [33]
  • Ihász Gábor (Vaszar, 1805. január 6. – Eger, 1880. szeptember 21.) ciszterci szerzetes, áldozópap, nyelvész. A ciszterci rendbe lépését követően a bécsi Pázmáneumban, majd a pesti egyetemen tanult. Itt ismerkedett meg Révai Miklós nyelvészeti tanaival. 1830-ban megalapította a pesti szeminaristák egyházirodalmi iskoláját. A székesfehérvári és a pécsi gimnáziumokban tanított, majd 1844-ben Előszállásra helyezték lelkésznek. Révai nyomdokain itt írja meg Magyar nyelvtan című művét, amely első, 1846-os székesfehérvári megjelenését követően gyorsan elterjed, kiszorítva a Verseghy-féle nyelvtanokat. 1848-ban tábori lelkésznek áll, egészen a komáromi fegyverletételig kitart. Elítélik, az Újépületben is raboskodik, majd rendházfogságából 1850-ben szabadul. 1851-ben kilép a rendből és egri egyházmegyei pap lesz. 1858-1870 között az Egri Érseki Fiúnevelő Intézet igazgatója. Nevét 1994 óta szülőfalva, a Veszprém megyei Vaszar általános iskolája[34] őrzi. [35]
  • Laszczik Ernő (Előszállás, 1883. január 4. – Kalocsa, 1958. június 2.) tanár, a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója. A kalocsai tanítóképzőn, majd Budapesten tanult. 1908-tól a nagyváradi tanítóképző tanáraként dolgozott, majd az első világháborút követően visszatért Kalocsára, a Római Katolikus Tanítóképző Intézet tanárának. 1938-tól igazgatóhelyettes, majd 1940-től igazgató. 1949-ben a kalocsai múzeum igazgatója. 1956-ban, súlyos betegen mondott le posztjáról, két évre rá Kalocsán hunyt el. [36]
  • Rökk Szilárd (Előszállás, 1799. augusztus 21. – Budapest, 1888. szeptember 25.): ügyvéd. Az egy.-et Pesten végezte, 1820-ban ügyvédi oklevelet szerzett. A budapesti Kerepesi úton (ma Rákóczi úton) több mint fél évszázadig saját ügyvédei irodát működtetett. Végrendeletében 750 000 akkori forint összegű hatalmas vagyonát a tudományok és művészetek előmozdítására, szociális gyámolításra és kisebb részben egyházakra hagyta. Nevét a főváros VIII. kerületében utca őrzi. [37]
  • Schmidt József (Előszállás, 1848 – Budapest, 1928. november 27.): jogász, közgazdász. Jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezte. 1867-ben diplomázott, 1872-ben lett jogi doktor, 1873-ban ügyvédi oklevelet szerzett és Budapesten ügyvédi irodát nyitott. 1885-87-ben a Pálffy-grófok jószágigazgatója volt. 1888-ban a pénzügyminisztériumba került. 1891-ben mint miniszteri tanácsost a földművelésügyi, majd a kereskedelemügyi minisztériumba helyezték át. 1896-ban az Ezredévi Kiállítás igazgatásával bízták meg. 1897-ben az akkor szervezett Szabadalmi Hivatal elnöke, 1898-ban a kereskedelmi minisztérium államtitkára lett. 1899-1905 között szabadelvű párti országgyűlési képviselő. 1900-ban lemondott az államtitkárságról és a budapesti Központi Takarékpénztár alelnök-vezérigazgatója, 1916-tól 1924-ig a Pénzintézeti Központ első elnöke. 1924-ben nyugdíjba vonult. – Főbb művei: Jószágaink rendezésének fontosabb kérdéseiről (Bp., 1883); A kisbirtokosoknak termékeik értékesítése és szükségleteik kielégítésére szolgáló szövetkezetek (Bp., 1886); A magyar gazda hitele (Bp., 1886).
  • Supka Jeromos (Várpalota, 1832. február 12. – Zirc, 1891. február 17.) ciszterci szerzetes, apát. Tizenévesen, a szabadságharc idején tüzérnek állt, majd a bukást követően Pesten bujdosott és tanult. 1852-ben belépett a ciszterci rendbe, 1855-ben pappá szentelték. Tanított az egri és a székesfehérvári gimnáziumokban. 1869-től tíz évig Előszálláson szolgált lelkészként, 1879. július 8-án zirci apáttá nevezték ki. Legjelentősebb intézkedése, hogy a rend szemináriumát Zircről Budapestre költöztette. [38]
  • Vagovics Bertalan György (Kátló, 1793. március 27. – [[Eger, 1873. május 26.) ciszterci szerzetes, perjel, költő. 1815-ben lépett be a rendbe, majd hat év múlva szentelték pappá. A ciszterciek egri, székesfehérvári, pécsi és zirci gimnáziumaiban tanított, majd Tósokberénden és Nagyesztergáron lelkészkedett. 1855-ben az előszállási uradalom lelkészévé nevezték ki, ahol négy évig szolgált. 1859-68 között Egerben volt perjel, majd alperjel. 1830-tól számos latin nyelvű költeménye jelent meg, javarészt magyar egyházi személyiségek tiszteletére írt versek. [39]
  • Velinszky László (Előszállás, 1888. augusztus 28. – Siófok, 1919. szeptember 23.): tanító, szerkesztő. Székesfehérváron tanított, 1917 elején belépett a Szociáldemokrata Pártba, 1918-ban párttitkárrá választották. A polgári demokratikus forradalom után a helyi és megyei Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának tagja, az SZDP helyi lapjának, a Székesfehérvár és Vidékének felelős szerkesztője. A Tanácsköztársaság idején a városi és megyei tanács egyik vezetője, közoktatási és közművelődési területen dolgozott. Pár hét alatt munkatársaival új történelmi olvasókönyvet szerkesztett. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták és a fehérterroristák meggyilkolták. [40]

Díszpolgárok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előszállás, Hagyó-Kovács Gyula emléktáblája a rendházon.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A zirci, pilisi, pásztói és sz.-gotthárdi egyesült ciszterci rendű apátság tulajdonát képező előszállási uradalom vázlatos leirása. Veszprém, Szent István Könyvnyomda és Irodalmi Vállalat, 1885.
  • Békefi Remig (szerk.): Emlékkönyv, melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát a hazai cziszterczi Rend. Budapest, 1896.
  • Aggházy Mária: A zirci apátság templomépítkezései a XVIII. században. Veszprém, 1937
  • Bosnyák Pongrác: Az előszállási plébániatemplom története. Előszállás, 1939. Kézirat, a székesfehérvári Püspöki Levéltár tulajdona.
  • Entz Géza – Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei. Székesfehérvár, 1998
  • Erdős Ferenc – Farkas Gábor – Fülöp Gyula – Virág Ernő: Mezőfalva története. Mezőfalva, 1989
  • Farkas Gábor: Előszállás. In: Fejér Megyei Évkönyv, 1973 (7. szám). Székesfehérvár, 1973. 377-399. o.
  • Fekti Ákos: A szociális gondoskodás formái és intézményei az előszállási uradalomban (1914-1945). OKTV-dolgozat, 1996. november
  • Gyula, Hagyó-Kovács. Harminc esztendő Előszálláson, XXXI. évfolyam, Agrártörténeti Szemle, 228-272. o (1989) 
  • Miskei Anita: Előszállás - közösséggé válnak (magyar nyelven) (html). Fejér Megyei Hírlap, 2011. április 27

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Előszállás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 13.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Előszállás, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
  4. ^ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  5. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010) 
  6. József, Kovacsics, Béla Kovács, Ferenc Virágh, Tibor Iványosi-Szabó. Magyarország történeti statisztikai helységnévtára: Fejér megye, 13. kötet, Budapest: MTA Történeti Demográfiai Albizottsága – Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálási Főosztály. ISBN 9632151968 (1998) 
  7. ^ a b c A Magyar Köztársaság Helységnévtára (magyar nyelven) (html). Központi Statisztikai Hivatal, 2001. február 1. (Hozzáférés: 2011. július 11.)
  8. A kun eredetet legtovább az egyházjog őrizte meg: a környéket kunföldi esperesi kerületnek hívták. Ld. pl. a Magyar katolikus lexikon Előszállás-címszavát.
  9. Vályi András: Magyar Országnak Leírása. Első kötet. Budán, A’ Királyi Universitásnak Betűivel, 1796. 574. o.
  10. A zirci, pilisi, pásztói és sz.-gotthárdi egyesült ciszterci rendű apátság tulajdonát képező előszállási uradalom vázlatos leirása. Veszprém, Szent István Könyvnyomda és Irodalmi Vállalat, 1885.
  11. Kalász Elek: Vázlatok a magyar földön 800 éves ciszterci rend multjából. Különlenyomat a Ciszterci Rend Bajai III. Béla Gimnáziumának 1942-43. évi évkönyvéből. Baja, 1943. 81. o.
  12. Hubai László: A magyarországi települések választási adatai. Magyarország XX. választási adatai sorozat, III. kötet. Budapest, Napvilág Kiadó, 2001
  13. Miskei Anita: Daruszentmiklós - Őrzik értékeiket (magyar nyelven) (html). Fejér Megyei Hírlap, 2011. március 31. (Hozzáférés: 2011. július 11.)
  14. Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 13. kötet, Fejér megye. MTA Történeti Demográfiai Albizottsága – Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálási Főosztály, Budapest, 1998.
  15. ^ a b c Kovács Dániel: Érdekességek Előszállás múltjából (magyar nyelven) (html). (Hozzáférés: 2011. július 11.)
  16. Aggházy Mária: A zirci apátság templomépítkezései a XVIII. században. Veszprém, 1937.
  17. Ld. Békefi Remig (szerk.): Emlékkönyv, melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát a hazai cziszterczi Rend. Budapest, 1896.
  18. A belső falképek felújítását Győri Lajos, Maszelka János és Czimbalmos Attila végezte (magyar nyelven) (html). Magyar Restaurátorkamara. (Hozzáférés: 2011. július 6.)
  19. Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon. Fejér megye kastélyai és kúriái. Castellum Novum, Budapest, 2002. 56-57. o.
  20. Az előszállási horgásztóról (magyar nyelven). Róbert-völgyi Horgásztó és Szabadidő Park, 2011. február 19. (Hozzáférés: 2011. július 23.)
  21. Előszállási múzeum (magyar nyelven). Kirándulástervező.hu. (Hozzáférés: 2011. július 23.)
  22. Szabó Szabolcs: Templomképekkel lett országos hírű (magyar nyelven) (html). Dunaújvárosi Hírlap, 2007. november 12. (Hozzáférés: 2011. július 6.)
  23. Körmendi Erzsébet: Mikulás-futás: a kultúrháznál találkoznak (magyar nyelven) (html). Dunaújvárosi Hírlap, 2007. szeptember 14. (Hozzáférés: 2011. július 6.)
  24. Szabó Szabolcs: Szállás-napok: kakasra fel! (magyar nyelven) (html). Dunaújvárosi Hírlap, 2011. május 30. (Hozzáférés: 2011. július 6.)
  25. Az énekkar (magyar nyelven) (html). (Hozzáférés: 2011. július 22.)
  26. Az Árpád Fejedelem Általános és Szakiskola 50 éves (magyar nyelven) (html). Dunaújvárosi Hírlap, 2007. március 19. (Hozzáférés: 2011. július 11.)
  27. Árpád Fejedelem Általános és Szakiskola (magyar nyelven) (html). Mezőföld Gimnázium és Szakiskola. (Hozzáférés: 2011. július 20.)
  28. Előszállás SE (magyar nyelven) (html). Magyarfutball.hu. (Hozzáférés: 2011. július 20.)
  29. A sport fejlődése Előszállásban az elmúlt háromnegyed évszázad során (magyar nyelven). eloszallas.atw.hu. (Hozzáférés: 2011. július 11.)
  30. Előszállás SE bajnoki múltja (magyar nyelven) (html). Magyarfutball.hu. (Hozzáférés: 2011. július 11.)
  31. Parall Bálint: A Szabadbattyán maradt bent (magyar nyelven) (html). Fejér Megyei Hírlap, 2007. június 19. (Hozzáférés: 2011. július 20.)
  32. Magyar katolikus lexikon. II. kötet. Bor-Éhe. Szent István Társulat, Budapest, é. n. 110. o., Békefi Remig (szerk.): Emlékkönyv, melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát a hazai cziszterczi Rend. Budapest, 1896. II. fejezet. A magyarországi cziszterczi írók és műveik.
  33. Hortobágyi Jenő (szerk.): Keresztény Magyar Közéleti Almanach. Bp. 1940. 350. o.
  34. Ihász Gábor életrajza (magyar nyelven) (html). Ihász Gábor Általános Iskola. (Hozzáférés: 2011. július 6.)
  35. Révai nagy lexikona. X. kötet. Hérold-Jób. Budapest, 1914. 493. o.
  36. A múzeum története, életrajzok (magyar nyelven) (html). Viski Károly Múzeum. (Hozzáférés: 2011. július 6.)
  37. Berza László (szerk.): Budapest lexikon. II. kötet, L-Z. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993. 378. o.
  38. Révai nagy lexikona. XVII. kötet. Sodoma-Tarján. Budapest, 1925. 214. o.
  39. Magyar katolikus lexikon: Titel-Veszk, XIV. kötete (magyar nyelven), Budapest: Szent István Társulat. ISBN 9632771540 (2009) 
  40. Velinszky László életrajza (magyar nyelven) (html). Magyar életrajzi lexikon. (Hozzáférés: 2011. július 6.)
  41. ^ a b c d e f g h i j k Miskei Anita: Előszállás - közösséggé válnak (magyar nyelven) (html). Fejér Megyei Hírlap, 0201. április 27. (Hozzáférés: 2011. július 22.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]