Nepomuki Szent János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nepomuki Szent János
Johannes von Nepomuk Hinterglasbild.jpg
vértanú
Születése
1349 körül (?)
Nepomuk
Halála
1393. március 20. (44 évesen)
Prága
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Boldoggá avatása 1721. március 31.
Szentté avatása 1729. március 19.
Szentté avatta: XIII. Benedek pápa
Ünnepnapja május 16.
Római katolikus egyház
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nepomuki Szent János témájú médiaállományokat.
Nepomuki Szent János szobra Dunabogdány területén
Halálának helyét jelző rézkereszt a Moldva fölött átívelő prágai Károly híd korlátján
Nepomuki Szent János síremléke a Szent Vitus székesegyházban
Szymon Czechowicz: Nepomuki Szent János mártíromsága (1750)

Nepomuki Szent János (csehül Svatý Jan Nepomucký), (Nepomuk, Csehország, 1340 és 1350 között – Prága, 1393. március 20.) Csehország védőszentje.

A folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje. A gyónási titok mártírjaként tartják számon [1]. Egyes helyeken a fuldoklók, illetve a bányászok, sóbányászok védőszentje. Az idők folyamán több sóbányában, illetve sóbányászattal kapcsolatos településen templomokat, kápolnákat szentelnek neki, szobrokat emelnek, sőt, Aknasugatagon még bányát is neveznek el róla. [2]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nepomuki János valamikor 1340 és 1350 között született, a csehországi Pomuk (ma: Nepomuk) városkában, Plzeň (németül: Pilsen) közelében, német-cseh ősökkel rendelkező szülők gyermekeként. Gyermekkoráról nincsenek adatok.

1369-ben császári jegyző lett a prágai érseki kancellárián. 1380-ban szentelték pappá. Ezután jogot tanult Prágában, majd a páduai egyetemen. Itt lett 1387-ben az egyházjog doktora.

1389-ben Johann von Jenstein prágai érsek kinevezte általános helynökévé. Ezekben az években nagyon feszült volt a viszony a prágai érsek és az uralkodó, IV. Vencel cseh és német-római király között. 1392-ben az érsek panaszlevelet adott át a királynak, amiben sérelmezte az egyház és a klérus elnyomását, és sürgette a helyzet jogi tisztázását. A király a levélre nem válaszolt, hanem elhatározta, hogy egy új püspökség létrehozásával csökkenti a prágai érsek gazdasági és egyházi hatalmát. E királyi terv meghiúsításában szerepe volt az érseki helynöknek, aki nem azt a személyt nevezte ki a kladraui (csehül Kladruby) bencés kolostor apátjának, akit a király a létrehozandó új püspökség élére szeretett volna állítani.

Csak fél évszázaddal későbbi források említik először, hogy a király haragját nem csak ez az intézkedés váltotta volna ki, hanem az is, hogy Nepomuki János, a királyné gyóntatója, nem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot. Vagyis a féltékeny király fenyegetőzése ellenére sem árulta el, hogy mit vallott be gyónásában a hűtlenséggel gyanúsított királyné. Hogy ez utóbbi esemény valóban megtörtént-e, nem bizonyítható. Azt viszont tényként fogadják el a történészek, hogy a király 1393-ban elfogatta Jánost, kegyetlenül megkínoztatta (a kínzásban állítólag személyesen is részt vett), és végül a Károly hídról a Moldva folyóba dobatta.

János holttestét az érsek a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyeztette örök nyugalomra. Vértanúságának a híre hamar elterjedt, de szentté avatására csak évszázadokkal később került sor.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentté avatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

XIII. Benedek pápa 1729-ben a szentek sorába iktatta. Emléknapja: május 16. Szentté avatása után egyes nyelvterületeken a legnépszerűbb újkori szent lett.

Szobrok, templomok a tiszteletére[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főként a barokk korában, főként Közép-Európában számos szobrot és templomot emeltek a tiszteletére.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nepomuki Szent János témájú médiaállományokat.