Kősó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Üvegfényű kősókristály

A kősó az üledékes kőzetek közé tartozik, az evaporitok gyűjtőcsoportjában. A régi üledékes rendszertan szerint vegyi üledék, a mai besorolása alapján intrabazinális üledékes kőzet. Természetes eredetű, kémiailag egyetlen képlettel leírható, vagyis ásványként is meghatározható.

Általános jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kősó a vízmentes halogenidek halitos csoportjába tartozik, képlete NaCl, kémiai neve nátrium-klorid. A konyhasótól jelentősen különbözik abban, hogy mindig szennyeződik más evaporitokkal, illetve törmelékes vagy szerves üledékkel.

Parajdi só Budapesten, a Nagyvásárcsarnokban

Kristályszerkezete szabályos (tesszerális, vagy köbös), hexaéderes vagy oktaéderes kristályokat alkot, hasadása kiváló. Átlátszó, áttetsző vagy üvegfényű, karcszíne fehér. Nedvszívó képessége kicsi, de magnézium-szennyeződés esetén higroszkópiája megnő. Mohs-skála szerinti keménysége 2.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kősó tengervízből vagy sós tavak vizéből jön létre bepárlódással vagy permetképződéssel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miskolci egyetem segédlete