Cseh nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cseh
Čeština
Beszélik Csehország, valamint a környező országok
Terület Közép-Európa
Beszélők száma 12 millió fő
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   Balti szláv nyelvek
    Szláv nyelvek
     nyugati csoport
      csehszlovák nyelvek
       Cseh nyelv
Írásrendszer Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos Csehország, Európai Unió
Nyelvkódok
ISO 639-1 cs
ISO 639-2 ces (T)cze (B)

A cseh nyelv (csehül český jazyk vagy čeština) az indoeurópai nyelvcsalád, azon belül a nyugati szláv nyelvek tagja. Legközelebbi rokona a szlovák nyelv; a két nyelv irodalmi nyelvei között kölcsönös érthetőség áll fenn, mintha egyazon nyelv két nyelvjárása lenne, ezzel szemben a szlovák nyelvjárások eltérőek a csehtől. Ugyanebbe a csoportba tartozik a lengyel és a szorb nyelv is. Két fő nyelvjárása a csehországi és a morvaországi. A legrégebbi nyelvemlékek a 13. századból valók.

A nyelvet mintegy 12 milliónyian beszélik, Csehországon kívül Szlovákiában, Németországban, Ausztriában valamint az Egyesült Államokban és Kanadában elszórva használják.

2004. május 1. óta az Európai Unió egyik hivatalos nyelve.

Nagyon sokan nyelvjárásának sorolják be a morva nyelvet, amelynek helyzete részben politikai vita tárgya. Hogy valóban beszélhetünk-e morva nyelvről, amellett számos érvet lehet felhozni, ugyanakkor számos ellenérvet is, ez utóbbiak alapján azonban akár a szlovák nyelvet is cseh nyelvjárásnak lehetne minősíteni. Az viszont tény, hogy két évszázaddal korábban még megkülönböztették egymástól a két nyelvet és nem tekintették egyiket sem a másik dialektusának.

A cseh ábécé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cseh nyelvet a latin írás betűivel írják. Az ábécé:

a á b c č d ď e é ě f g h ch
i í j k l m n ň o ó p q r ř
s š t ť u ú ů v w x y ý z ž

Kiolvasott alakjuk: krátké a, dlouhé á, bé, cé, čé, dé, ďé, krátké e, dlouhé é, je, ef, gé, há, chá, krátké i, dlouhé í, jé, ká, el, em, en, eň, o, ó, pé, kvé, er, eř, es, eš, té, ťé, krátké u, dlouhé ú, ů s kroužkem, vé, dvojité vé, iks, krátké ypsilon, dlouhé ypsilon, zet, žet. (A betűk kiejtését l. alább!)

Érdemes észrevenni, hogy a ch betű a h után (nem pedig a c után) szerepel. Egyazon betű éles ékezetes alakja (é, ú) megelőzi a hacsekosat (ě) és a karikásat (ů).

A kis ď betű nagybetűs párja a Ď, a kis ť betűé pedig a Ť (felül mindkét nagybetű normális hacsekkal).

Szavak ábécébe rendezésekor a magánhangzókon nem számítanak a mellékjelek (például duben < důsledný < duševní), a mássalhangzókon azonban igen (például rýže < řád).

Különbségek a szlovákhoz képest[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cseh nyelvet elég könnyen meg lehet különböztetni más szláv nyelvektől, de legközelebbi rokonától, a szlováktól már nem olyan egyszerű. Némely betűk azonban csak az egyik nyelvben, mások csak a másikban fordulnak elő:

Csak a csehben: Csak a szlovákban:
ě ř ů ä ĺ ľ ô ŕ

Kiejtés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A betűk fölötti fordított háztető (ˇ) neve hacsek (csehül háček).

Hacsekkel ellátott betűk
č    cs
ď gy
ň ny
ř rzs (egyszerre ejtve),
zöngétlenedve rs
š s
ť ty
ž zs
Egyéb speciális betűk
a rövid á
é hosszú e (!)
h zöngés h,
mint a magyar noha szóban
ch zöngétlen, kemény h,
mint a magyar doh szóban
l a magyarnál keményebb l
s sz
ů hosszú ú
(kiejtése azonos az ú-val)
y, ý i, í

Írási és olvasási tudnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az i, í és az y, ý között az a különbség, hogy az előbbi lágyítja az előtte álló d, t, n hangokat, míg az utóbbi nem. A dy, ty, ny kiejtése tehát [di, ti, ni], a ti, di, ni ejtése pedig [tyi, gyi, nyi] lesz a csehben.
    • Helyesírási szabály, hogy az ún. lágy mássalhangzók után (ž, š, č, ř, c, j) i/í betűt írunk, a kemény mássalhangzók után (h, ch, k, r, g) pedig y/ý szerepel.
  • Idegen szavakban az i előtti d, t, n kemény maradhat, például gramatika, [-ti-].
  • Az ě kiejtése [je], a d/t/n hangokat lágyítja (dě, tě, ně: [gye, tye, nye]), a betűket pedig [mnye]-ként ejtjük. (Az utóbbi csak a Prága környéki irodalmi nyelvre vonatkozik.) – Az ě és az i/í betűn kívül más betű nem lágyít (szemben például a szlovákkal, itt a sima e sem lágyít).
  • Az ř a cseh nyelvnek szinte egyedülálló hangja: egyszerre képzett [r] és [zs] hangot jelöl (más szóval: megemelt nyelvgyökkel képzett [r]-et).
  • Az ú és ů hang kiejtésre azonos (hosszú [ú]), az utóbbi azonban a ragozás során o-val váltakozhat, illetve más szláv nyelvekben o felel meg neki. Megkülönböztetésüknek tehát nem hangtani, hanem helyesírási és nyelvtörténeti okai vannak. Továbbá előbbi csak első szótagban jelölheti a hosszú ú betű szerepét, pl.: únor (február), DE dům (ház).
  • A ď és a ť betűk jele önálló karakter, nem pedig d/t + aposztróf (’). Nagybetűs formájukban (Ď, Ť), valamint kézírásos alakjukban a többi betűnél látható hacsekot (ˇ) használjuk: dˇ, tˇ.
  • A zöngés mássalhangzókat szó végén zöngétlenül ejtjük (a némethez hasonlóan), például obraz [obrasz] 'kép'. A zöngétlenedés előre is hat, szón belül vagy szóhatáron át is, például v pokoji [fpokoji] 'a szobában'.
  • A h és a ch hangnak jelentésmegkülönböztető értéke van; a csehek (amint a szlovákok is) kényesek a megfelelő kiejtésre.
  • A magánhangzók hosszának is jelentésmegkülönböztető értéke van, ezért ügyelni kell megfelelően hosszú, nyújtott ejtésükre.
  • Az ou kettős magánhangzó mindkét tagját tisztán ki kell ejteni (o-u).

Alaktan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Névszóragozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cseh névszóragozás meglehetősen bonyolult, sok ragozási osztály van (3 nyelvtani nem létezik a csehben; a főneveket kb. 15-16 szabályos séma szerint ragozzuk 14 esetben: azaz 7-7 egyes- és többesszámú alak van; természetesen a főnévvel együtt ragozódnak a melléknevek, birtokos melléknevek, névmások stb. is), és előfordulnak kivételek is.

Nemek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főnevek három nembe tartozhatnak: hím-, nő- és semlegesnem. Nemcsak a természetes nemmel rendelkező élőlényeknek van nyelvtani nemük, hanem minden más főnévnek (tárgyaknak, fogalmaknak is). – A melléknevek és a számnevek a főnévvel nemben, számban és esetben egyeznek.

A főneveket többé-kevésbé fel lehet ismerni végződésük alapján:

msh. a e o í
 HÍMNEM       NŐNEM      SEMLEGESNEM

A mássalhangzó végűek többsége hímnemű (a kemény msh. végűek szinte kivétel nélkül), az -a végűek nőneműek (valamint egyes lágy mássalhangzó végűek és az -e végűek egy része), az -o és végűek pedig semlegesneműek (valamint az -e végűek közül a többi). Néhány kivétel: místnost (helység), msh-ra végződő de nőnemű főnév, ellenpélda předseda (vezető,igazgató,elnök) ami hiába -a végű, hímnemű főnév.

A ragozás miatt meg kell különböztetni a hímneműek között élőt és élettelent, valamint mindhárom nemben kemény és lágy tövűeket.

Esetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csehben hét névszói esetet tartanak számon. Nevük és kérdőszavaik az alábbiak:

  • alany- (nominatívusz): ki, mi? = kdo, co?
  • tárgy- (akkuzatívusz): kit, mit? = koho, co?
  • birtokos (genitívusz): kinek, minek a valamije? = koho, čeho?
  • részeshatározó (datívusz): kinek, minek? = komu, čemu?
  • elöljárós (lokatívusz): kiről, miről? = o kom, o čem?
  • eszközhatározó (instrumentális): kivel, mivel? = s kým, s čím?
  • megszólító (vokatívusz): kit, mit szólítunk meg?

Igeragozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három fő igeragozási típust különböztetnek meg, melyek közül az egyiknek két altípusa van aszerint, hogy töve egy szótaggal bővül (ezt néha önálló típusnak tekintik, és négy fő típusról beszélnek).

Főnévi igenév Egyes szám Többes szám Jelentése
1. 2. 3. 1. 2. 3.
I.a číst* čtu čt čte čteme čtete čtou olvas
I.b studovat studuji
(studuju)
studuješ studuje studujeme studujete studují
(studujou)
tanul
II. dělat dělám děláš dělá děláme děláte dělají csinál
III. mluvit mluvím mluvíš mluví mluvíme mluvíte mluví beszél
  • Az I.a típus főnévi igeneve (csillaggal jelölve) alakilag különféle lehet. Egyaránt ide tartozik például: t (jdu), jet (jedu), psát (píšu), pít (piju), mýt se (myju se). (Zárójelben az egyes szám első személyű alakok szerepelnek, amelyek már szabályosak.) Ezeknél tehát a főnévi igenév mellett mindig valamelyik személyragos alakot is ismerni kell.
  • Az I.b típusnál egy dobozban helyenként két alak is látható: a zárójeles a köznyelvi változatot jelöli. Ezeket elsősorban felismerés szintjén érdemes tudni. (A köznyelvi változat észrevehetően a másik altípus hatását mutatja.)
  • A II. típusnál az á helyenként hosszú a főnévi igenévben (például znát).
  • A legnagyobb figyelmet általában az egyes szám első és a többes szám harmadik személy igényel; a többi alak lényegében szabályos.

Megszólító eset[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kizárólag akkor használatos amikor megszólítunk valakit. A főnevek (és nevek) deklinációját az alábbi táblázatokban foglaljuk össze, magától értetődően csakis a hím-, és nőneműekét (ugyanis a megszólító esetet semlegesnemű/élettelen főneveknél nem használatos).
Hímnem
kemény tövűek -e studente,pane
-k,-h,-ch végűek -u tatínku,Nováku
-r végűek -ře Petře,bratře
lágy tövűek -i muži,učiteli,Tomáši
-ec végűek -če otče
  • Kivételek vannak, például: Pavel -→ Pavle!.
Nőnem
-a végűek -o Lenko,Aleno
  • Az -e végű nőnemű főnevek végződése nem változik (pl.: Marie!, Lucie!).

Birtokos névmások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

můj slovník (masc.) az én szótáram
moje/ kniha (fem.) az én könyvem
moje/ auto (neut.) az én autóm
Ty tvůj pokoj (masc.) a te szobád
tvoje/tvá učebnice (fem.) a te tankönyved
tvoje/tvé pero (neut.) a te tollad
On jeho slovník/kamarádka/rádio (masc./fem./neut.) az ő szótára/barátnője/rádiója
Ona její obraz/lampa/okno (masc./fem./neut.) az ő képe/lámpája/ablaka
My náš učitel (masc.) a mi tanárunk
naše učitelka (fem.) a mi tanárnőnk
naše auto (neut.) a mi autónk
Vy váš student (masc.) a ti diákotok
vaše studentka (fem.) a ti diákotok (nő)
vaše město (neut.) a ti városotok
Oni,Ony jejich dům/škola/auto (masc./fem./neut.) az ő házuk/iskolájuk/autójuk

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
cseh nyelvű változatát!