Finn nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Finn
suomi
Beszélik Finnország, Oroszország, Svédország, Norvégia stb.
Terület Észak-Európa
Beszélők száma 5 millió 232 ezer fő
Nyelvcsalád uráli
   finnugor
    finn-permi
     finn-volgai
      balti-finn
Írásrendszer Latin írás finn változata
Hivatalos állapot
Hivatalos Finnország, Európai Unió
Nyelvkódok
ISO 639-1 fi
ISO 639-2 fin
ISO 639-3 fin

A finn nyelv (suomi vagy suomen kieli [ejtsd: szuomi]) az uráli nyelvcsalád balti-finn ágának legnagyobb nyelve; Finnország és az Európai Unió egyik hivatalos nyelve. Igen közel áll az észt nyelvhez: a kettő beszélői kölcsönösen megértik egymást. A magyar nyelvnek is rokona, több szó, nyelvtani szabály is hasonlít, de a beszélők már nem értik meg egymást.

A karjalai (karéliai, karél), a vepsze, az észt, az inkeri, a vót és a lív nyelvekkel áll a legközelebbi rokonságban.

Beszélőinek száma 5 millió 232 ezer. Finnországban 4 millió 713 ezer (1992) finn él. Svédországban mintegy 250 ezer, közülük 20 ezer őslakos finn, az ország északkeleti határa mentén, a többi bevándorló. A svéd hivatalos nyelv Finnországban, a finn pedig hivatalos kisebbségi nyelv Svédországban. Finnek élnek a Jeges-tenger partján, a mai Észak-Norvégiában is, mintegy kétezren, a 1617. század óta, a norvég statisztikai központi iroda (Statistisk centralbyrå) a számukat 2001-es adatok szerint 3000-re teszi. Az utolsó szovjet népszámlálás szerint Karjalában 67 ezren (1989) vallották magukat finnek. Nagyobb finn közösség él az Egyesült Államokban (40 ezer), Kanadában (40 ezer), Ausztráliában (10 ezer) és Németországban (10 ezer). Ezen kívül még tízezren az EU más tagállamaiban.

A finn statisztikai hivatal (Tilastokeskus) adatai szerint 2003-ban a lakosság 92,02%-a beszélte a finnt, ami több mint 4,8 millió embert tesz ki az anyaországban.

Az észt statisztikai hivatal (Statistikaamet) 2001-es adati szerint a finnt Észtországban 4932-en beszélik anyanyelvükként.

Nyelvjárásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A finn (1.) délnyugati (sötétebb zölddel a Délnyugat-Finnország átmeneti nyelvjárásai), (2.) häméi, (3.) dél-pohjanmaai, (4.) közép és észak-pohjanmaai, (5.) hátsó-pohjanmaai, (6.) savói és (7.) délkeleti nyelvjárásai. Sárgával jelölt területek a svéd nyelvű tengerparti települések. Az országok valamint a mai finn tartomány határait fekete vonal jelöli ki.
Egy 1543-as finn nyelvemlék, az Abckiria, az első finn nyelvű könyv

A nyelvjárások két fő csoportra oszthatók: nyugati és keleti nyelvjáráscsoportra. A nyugatiak általában öt, a keletiek két további nyelvjárásra osztódnak.

A nyugati csoport:

  1. délnyugati
  2. hämei
  3. dél-pohjanmaai
  4. közép és észak-pohjanmaai
  5. hátsó-pohjanmaai

A keleti csoport:

  1. savoi
  2. délkeleti oszlik.

A nyugati nyelvjárás szorosabb kapcsolatot mutat az észttel, különösen a tengerparti észttel, míg a keleti az inkerivel és észak-karjalaival.

A közéletben használt irodalmi nyelv és a hétköznapi nyelv között viszonylag nagy különbségek akadnak, a beszélt nyelv, amely a szlengből és a nyelvjárásokból is táplálkozik, sokkal lazább, kötetlenebb, kihagy bizonyos hangokat, elsősorban mássalhangzókat. Gyakoriak a szórövidítések és az idegen nyelvekből (a svédből és újabban az angolból) kölcsönzött szavak. Az idegen eredetű szavakat természetesen az „őshonos” szavakhoz hasonlóan ragozzák, s mivel a finn szavak alapvetően magánhangzóra vagy n-re, r-re, s-re végződnek, így az idegen szavak ragozásánál, annak megkönnyítésére egy i-vel pótolják ki a „hiányzó” szóvégi magánhangzót, például Finnair ~ Finnairin.

A csak irodalmi nyelvet beszélő nyelvtanuló számára a beszélt nyelv vagy a nyelvjárások megértése átmeneti nehézséget jelent, akár az egyszerűbb mondatok is fejtörést okozhatnak.

A finn nyelvről általában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ábécé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A finn ábécé:

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z Å Ä Ö.

Az Å å betű svéd eredetű nevekben vagy szavakban fordul elő, például Ståhlberg e.: svédesen [sztólberj] és nem németesen [stálberg] (ezt a nevet viselte többek között Finnország első elnöke is). A svéd családneveket természetesen a svéd kiejtési szabályok szerint ejtik ki: például Lönnrot [lonrut].

Régebben V helyett gyakran használták a W-t, például Waasa (ma: Vaasa) Helsingin Wiikko-Sanomia (egy 19. századi finn lap címe) (ma a wiikko helyesírása: viikko).

A kiejtés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A finn hangrendszer egyszerű, ha nem számítjuk a kizárólag újabb idegen szavakban előforduló b, f, g, š fonémákat,akkor mindössze 22 vagy a ts-vel együtt 23 fonémát tartalmaz. Hiányoznak belőle a magyarra vagy a szláv nyelvekre jellemző „lágy” (palatális: mint a magyarban y-nal jelölt) hangok és nincsenek zöngés obstruensek (mint a magyar z, zs; a d a különböző nyelvjárásokban különbözőképpen hangzik, csak az irodalmi nyelvben hasonlít a magyarra, a b és a g csak idegen szavakban fordul elő.

Eltérő betű-hang kapcsolatok (finn betű magyar hangértéke):

y = ü, s = sz (ahol az sz "selypes"), a=(rövid) á, e =(zárt) e, ä =(nyílt) e. A magánhangzók hosszúságát, akárcsak a mássalhangzókét, a betű megkettőzése jelzi: tulli ’vám’, tuuli (kb. [túli]) ’szél’.

Emellett a finn l hang sokkal keményebb, mint a magyar, és feljebb képzik – a nyelv hegyét valahova a felső íny és a szájpadlás közé nyomva. Számunkra talán ez a legnehezebben megtanulható hang; a nálunk megszokott l inkább a svéd kisebbségre jellemző (ezt inkább félkomolyan szokás megjegyezni).

Az is lényeges különbség, hogy az ng hangkapcsolatban a g néma, csupán az n ejtését módosítja [ŋ]-re (ez olyan, mint a magyarban a k vagy g előtt ejtett n). Ezzel szemben az nk kombinációt pontosan úgy ejtjük, mint a magyarban: kenkä [ˈkeŋkæ] (cipő) → kengät [ˈkeŋːæt] (cipők).

Az idegen eredetű szavakban, márkanevekben is gyakori a finnes ejtés, így például a zöngés mássalhangzók zöngételenekkel való helyettesítésében: a Peugeot [pözsó] finnül sokszor [pösó]-nak hangzik. Ugyancsak gyakran ingadozik a tš/tsh [cs] ejtése is például Tšekinmaa („Csehország”) szót néha Tsekinmaa-nak [tszekinmá] ejtik.

A magyartól eltérően pedig a szóvégi o, ö is lehet rövid, például talo, Töölö, szemben a magyar kiejtéssel, amely önkéntelenül is megnyújtja a szóvégi o-t és ö-t.

Sajátos viszont az ún. gégezárhang, amelyet írásban nem jelölnek. Ez a hangszalagok hirtelen összerándulását jelenti. Ha a gégezárhangot mássalhangzó követi, akkor az előbbi hasonul a mássalhangzóhoz,

klasszikus példa:

Tervetuloa! („Isten hozott!”) kiejtése: [tervettuloa].

A végződéseket a magánhangzó-harmónia szerint illeszti, azaz magas hangrendű szavakhoz magas, mély hangrendű szavakhoz mély végződés járul.

Például

talo – talossa („ház – házban”)

mökki – mökillä („házikó – házikóban”)

Hangsúly[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarhoz hasonlóan az első szótag hangsúlyos, a szavakon belül pedig a páratlan számú szótagok.

A kérdőmondatokban is „esik” a hangsúly, ezért a kérdő mondatokban mindig szerepelni kell kérdőszónak vagy az eldöntendő kérdésekben a -ko/kö toldatnak, amely a kérdésessé tett mondatrészhez tapad.

például: Eldöntendő kérdésnél:

      – Oletko sinä ruotsalainen?
      – Te svéd vagy?
      – Oletteko te nyt kotona?
      – Otthon vagytok ti most?

Kérdőszó esetén:

      – Minkälainen ilma on?
      – Milyen idő van?
      – Missä maassa Liisa on?
      – Melyik országban van Liisa?

Névelők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A finn (és észt) nyelv a szláv nyelvekhez hasonlóan nem ismeri sem a határozott, sem a határozatlan névelőt.

Névszók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A névszóknak van számuk, esetük, abszolút és birtokos ragozásuk, de nincs nemük. 15 eset van. A többesszámot vagy a t, vagy az i végződés jelzi, tehát nem egységes a jelölési mód, mint a magyarban.

Példa a névszóragozásra: maa ("ország").

yksikkö (egyes szám) monikko (többesszám) (magyar jelentésük)
nominatiivi maa maat (ország/országok)
genitiivi maan maiden (országnak a../országoknak a …[birtokos eset])
partitiivi maata maita (részleges tárgy eset: országot/országokat)
essiivi maana maina (országként/országokként)
translatiivi maaksi maiksi (országgá/országokká)
inessiivi maassa maissa (országban/országokban)
elatiivi maasta maista (országból/országokból)
illatiivi maahan maihin (országba/országokba)
adessiivi maalla mailla (országon/országokon)
ablatiivi maalta mailta (országról/országokról)
allatiivi maalle maille (országra/országokra)

Megjegyzések: nem minden eset feleltethető meg a magyar eseteknek, a genitivus és a partitivus a magyar nyelvben nem is létezik. Ez utóbbi (a részleges „tárgyeset”) többféle funkcióval bír: például számnév után a névszó általában partitivusban áll, például kaksi maata (ti. kettő az országok közül, tehát nem az összes), de kifejezi azt is, hogy a beszéd tárgya valamilyen mértékegység alapján meghatározható anyag, például kahvia („valamennyi kávé”).

Jelentésbeli megkülönböztető szerepe van, például Juon kahvia („Kávét iszom” – tehát valamennyit) ↔ Juon kahvin („Megiszom a kávét.” – ti. a szóban forgó összes kávét), tehát, míg a magyar az igével mutatja meg a teljességet, addig a finn a főnévhez tett toldalékkal.

A névszókhoz a magyarhoz hasonlóan birtokos személyjelek is kapcsolódhatnak, vagyis alapvetően mindkét nyelven a birtokos névmás helyett a személyjelek fejezik ki a birtokviszonyt.

A birkokos személyjelek: ni, si, nsa/nsä, mme, nne nsa/nsä (a 3. személy birtokos személyjelei megegyeznek). Például elämä-ni – élet-e-m.

Ha a szó birtokos személyjelet kap, akkor már a birtokos névmást sem kell használni, eltérően az indo-európai nyelvektől, ahol többnyire ez elmaradhatatlan. (my life stb.) A finn beszélt nyelvben azonban gyakori, hogy a birtokviszonyt a birtokos névmással fejezik ki, és a birtokos személyjelek elmaradnak: mun elämä ~ (minun) elämäni.

Természetesen a birtokos személyjelekhez is kerülhetnek esetragok, ahogy a hasonló típusú nyelvekben, mint például a török, vagy a magyar. például elämä-ssä-ni ~ élet-e-m-ben. De a magyartól és a töröktől eltérően a finn toldaléksorrend először kapcsolja az esetragot és utána a személyjelet(rag-jel), pont fordítva, mint mi(jel-rag). tehát: elämä-ssä-ni szó szerint: élet-ben-em

Nyelvjárási és köznyelvi sajátosság az esetragok „lekopása”. Különösen jellemző például a translativus „-ksi” ragjának „-ks”-re rövidülése: Opiskelen lääkäriks'. ~ Opiskelen lääkäriksi. "Orvosnak tanulok".

Melléknevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mellékneveket a magyartól eltérően együtt ragozza a főnévvel, például kaunis kukka (sg.) kauniit kukat: „szépek virágok”.

Mondattan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Funkciójuk szerint a finn mondatok kijelentők, kérdők, felkiáltók, felszólítók vagy óhajtók lehetnek. Formailag 3 alaptípusuk van: egyszerű mondat, összetett mondat és mondatpótló.

Névszói állítmány nincs. Háromféle bővítmény van: tárgy, határozó, jelző. Az egyszerű mondat általában SVO szerkezetű. Három vagy több valenciájú igével a mondat SVO+ többi mondatrész szerkezetű.

Szövegminta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kalevala első néhány sora:

Mieleni minun tekevi,
aivoni ajattelevi
lähteäni laulamahan,
saa'ani sanelemahan,
sukuvirttä suoltamahan,
lajivirttä laulamahan.
Sanat suussani sulavat,
puhe'et putoelevat,
kielelleni kerkiävät,
hampahilleni hajoovat.
Veli kulta, veikkoseni,
kaunis kasvinkumppalini!
Lähe nyt kanssa laulamahan,
saa kera sanelemahan
yhtehen yhyttyämme,
kahta'alta käytyämme!
Harvoin yhtehen yhymme,
saamme toinen toisihimme
näillä raukoilla rajoilla,
poloisilla Pohjan mailla.

Miatyánk finn nyelven

   Isä meidän, joka olet taivaissa.
   Pyhitetty olkoon sinun nimesi.
   Tulkoon sinun valtakuntasi.
   Tapahtukoon sinun tahtosi myös maan päällä niin kuin taivaassa.
   Anna meille tänä päivänä meidän jokapäiväinen leipämme.
   Ja anna meille meidän syntimme anteeksi,
   niin kuin mekin anteeksi annamme niille, jotka ovat meitä vastaan rikkoneet.
   Äläkä saata meitä kiusaukseen,
   vaan päästä meidät pahasta.
   Sillä sinun on valtakunta
   ja voima ja kunnia iankaikkisesti.
   Aamen.

Esti dal finnül: Iltalaulu

   Metsän laitaan ilta ehti,
   viitan käärin pielukseksi.
   Ristin kädet rinnalleni
   puhuissani Luojalleni.
   Taivaan Isä, kotiin kaipaan,
   uupunut oon vaeltamaan.
   Vaeltamaan, piileksimään
   vieraan talon tanhuvilla.
   Taivaan Isä, hyvää yötä,
   enkelisi anna myötä.
   Rohkeaks' tee sydämeni,
   taivaan Isä, hyvää yötä.
   Taivaan Isä, hyvää yötä.

Néhány fontos kifejezés:

Missä sinä asut?-Hol laksz? Kuka sinä olet?-Ki vagy?

Igeragozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyakorlati nyelvtanok és egyes szótárak 6 igetípust különböztetnek meg, a különböző végződések szerint.

1-es típus mgh+(-a)/(-ä) végű igék, az (-a)/(-ä) leválik és az igék ez után kapják meg személyragjaikat.

puhua - beszélni

(minä) puhun

(sinä) puhut

hän (E/3 személyben kötelező kirakni) puhuu

(me) puhumme

(te) puhutte

he (T/3 személyben is kötelező) puhuvat

2-es típus (-da)/(-dä) végű igék, a (-da)/(-dä) leválik és az igék így kapják meg a személyragjaikat, (E/3-as alakban a 2.csoportnál nem nyújtjuk meg az utolsó magánhangzót!).

syödä - enni

(minä) syön

(sinä) syöt

hän syö

(me) syömme

(te) syötte

he syövät

3-as típus (-la)/(-lä), (-ra)/(-rä), (-na)/(-nä), s+(-ta)/(-tä) végű igék, ezek a végződések leválnak és egy e betű kapcsolódik be.

mennä - menni

menen

menet

hän menee

menemme

menette

he menevät

surra - szomorkodni, búsulni

suren

suret

hän suree

suremme

surette

he surevat

nousta - felszállni

nousen

nouset

hän nousee

nousemme

nousette

he nousevat

juosta rendhagyó! - futni, szaladni

juoksen

juokset

hän juoksee

juoksemme

juoksette

he juoksevat

4-es típus i+(-ta)/(-tä) végű igék, az ige utolsó betűje az (-a)/(-ä) se-re változik és ez után ragozzuk.

tarvita - szüksége vani

tarvitsen

tarvitset

hän tarvitsee

tarvitsemme

tarvitsette

he tarvitsevat

5-ös típus e+(-ta)/(-tä) végű igék,a (-ta)/(-tä) végződéd ne-re változik, ez után ragozzuk.

vanheta - öregedni

vanhenen

vanhenet

hän vanhenee

vanhenemme

vanhenette

he vanhenevat

6-os típus más mgh+(-ta)/(-tä) végű igék, a végződésből a t betű kiesik és az igét így ragozzuk (E/3-as alakban a 2.csoportnál nem nyújtjuk meg az utolsó magánhangzót!).

vastata - válaszolni

vastaan

vastaat

hän vastaa

vastaamme

vastaatte

he vastavat

haluta - akarni

haluan

haluat

hän haluaa

haluamme

haluatte

haluavat

osata - tud, képes (mint az angol can)

osaan

osaat

hän osaa

osaamme

osaatte

he osaavat

A finn és észt nyelv, a magyarhoz hasonlóan nem igével fejezi ki a birtok (angolul: have). A birtoklást un. habeo-szerkezettel fejezi ki, minulla on … („nekem van…”) A nemmel való válasz ún. negatív segédigével történik, például emme maksa: nem fizetünk (maksaa: fizetni). A negatív segédigét szám és személy szerint ragozzák.

Finn-magyar nyelvrokonság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

elää - élni

mennä - menni

tehdä - tenni (csinálni)

veri - vér

kala - hal

kuolla - halni

sata - száz

käsi - kéz

millainen? - milyen?

silmä - szem

mitä? - mit?

panta - pánt

vesi - víz

kivi - kő

alushirsi - alvó (aluszó)

kytkeä - kötni (felkötni vmit)

kyynel - könny

tietää - tudni

runko - rönk (fatörzs)

sana - szó

sääri - lábszár

hiukset - haj

takaraivo - tarkó

lapa(luu) - lapocka

yskä - üszk (megfázás)

nuha - nátha

ilta - este

pelätä - félni

yö - éj

pää - fő (fej, ~lábfej)

puu - fa

suu - száj

mehiläinen - méh

punoa - fon

muru - morzsa

täytetty - töltött

kaapata - kap

antaa - ad

alla - alatt

hörpätä - hörpint

stb.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
finn nyelvű változatát!