Litván nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Litván
lietuvių
Beszélik Litvánia
Terület Észak-Európa
Beszélők száma 4 millió fő
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   Balti nyelvek
    keleti balti
     litván nyelv
Írásrendszer Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos  Litvánia
 Európai Unió
Nyelvkódok
ISO 639-1 lt
ISO 639-2 lit

A litván nyelv (litvánul: lietuvių kalba) Litvánia és az Európai Unió hivatalos nyelve, amelyet 4 millió litván beszél.

Vezetéknevüket másképp írják a férfiak, a lányok és a férjezett asszonyok. Példának a "Rutkauskas" nevet vesszük, mely lányok esetében Rutkauskaitė, asszonyoknál Rutkauskienė. A szóvégi "e" betű felett egy pont található ékezetként.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A litván máig őrzi az indoeurópai alapnyelv számos tulajdonságát, így mindig is az indoeurópai nyelvészet gyújtópontjában állt. Egyes nyelvészek, például Szemerényi feltételezik azt, hogy a balti nyelvek (és így a közéjük tartozó litván is) szorosabb rokonságban állnának a szláv nyelvekkel. Ez esetben lehetséges a balti-szláv nyelvek csoportjáról beszélni, és feltételezhető, hogy azok csak később, az alapnyelvtől való elválás után bomlottak föl. A megállapítás azonban vitatható, mivel a letagadhatatlan archaizmusok léte ezt cáfolni látszik – a szláv és balti nyelveket ezért az indoeurópai nyelvcsalád külön alcsoportjainak vehetjük.

Az első litván könyv (1547)

Maguk a keleti balti nyelvek a nyugati balti nyelvektől i. sz. 400 és 600 között váltak el. A lett és a litván közti szakadás azonban csak 800 után indult el; ezután még hosszú ideig tulajdonképp mint egy nyelv két nyelvjárása kezelendők. A két nyelv közötti átmeneti nyelvjárások még a XIV-XV., sőt akár a 17. században is léteztek. A nyelvek fejlődésére nagy hatással volt az, hogy a beszélők lakóhelyét a Német Lovagrend a 14. században elfoglalta.

Az első litván nyelvű írott szövegemlék egy egyházi énekeskönyv fordítása, 1503. és 1525. közé datálva. Az első nyomtatott könyvek 1547 után jelentek meg, de az írástudás foka a litvánok soraiban még a 18. században is alacsony volt, a könyvek pedig nehezen beszerezhetőek voltak. 1864-ben, a januári felkelést követően a nyelvet és annak bármiféle formában való használatát betiltotta Litvánia orosz kormányzója, Mikhail Muravjov, valamint a latin ábécé használata is hasonló sorsra jutott. A litván műveket ekkor Kelet-Poroszországból és az Amerikai Egyesült Államokból hozták be – törvénytelenül – az országba. A csempészek börtön fenyegette tevékenysége sokban erősítette a nemzeti mozgalmat, amely végül 1904-ben elérte a tiltás eltörlését.

A litván irodalmi nyelv megteremtésében jelentős részt vállalt Jonas Jablonskis (1860-1930). Az írott litván nyelv alapjai a 19. századba nyúlnak vissza, de Jablonskis Lietuviškos kalbos gramatika című kötete a fejlődés nélkülözhetetlen eszközének bizonyult a későbbiekben. A javaslata az irodalmi változatra a nyugati fellitván nyelvjáráson alapult.

A nyelv Litvánia hivatalos nyelvévé 1918-ban vált. A szovjet megszállás alatt emellé még az orosz is járult; sőt, mint a Szovjetunió államnyelve, elsőbbséget is élvezett. A litván helyzete az 1991-es újbóli függetlenné válással helyreállt.

Hangtana és írása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magánhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A litván írásban 12 magánhangzót különböztet meg. Az alapméretezett latin betűkhöz hozzáadható az ogonek (litvánul caudata) ékezet a hosszúság jelöléséhez. A helyesírás itt a nyelv egykori állapotára is utal, ugyanis ez eredtileg nem hosszat, hanem nazalizációt jelölt.

Nagybetűs A Ą E Ę Ė I Į Y O U Ų Ū
Kisbetűs a ą e ę ė i į y o u ų ū
IPA ɐ
ɐˑ
ɐˑ æ
æˑ
æˑ i
o
u

Mássalhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelv írásához 20 mássalhangzót jelölő egyjegyű betűt használnak. Ezekhez még járul a ch kétjegyű betű, amit egy veláris frikatíva, a [x] lejegyzésére alkalmaznak.

Nagybetűs B C Č D F G H J K L M N P R S Š T V Z Ž
Kisbetűs b c č d f g h j k l m n p r s š t v z ž
IPA b ts ʧ d f ɡ ɣ j k l m n p r s ʃ t ʋ z ʒ

Nyelvtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A litván nyelvben nincs semmilyen névelő.
  • A litván főneveknek van nemük, de - eltérően például a némettől - ezt a szó végéből állapíthatjuk meg. Ha a szó -as, -is, -ys vagy -us végű, akkor hímnemű, ha -a vagy -e végű, akkor nőnemű. Néhány -is végű főnév szintén nőnemű (például moteris - anya, žuvis - hal), valamint van néhány rendhagyó végződésű szó (például vanduo - víz, šuo - kutya).
  • A litván nyelvben 7 eset van: alany, tárgy, részes, birtokos, lokatív, instrumentális és megszólító.
  • Az igék a végződés alapján háromfélék lehetnek: -a végű, -i végű és -o végűek.
  • A litván személyekben az ő/ők esetben meg vannak különböztetve a nemek: jis/jie illetve ji/jos. Semlegesnem nincs.
  • Az igék ragozása E/3 és Tsz/3 esetben megegyezik.
  • Ha egy csoport emberre kívánunk névmással hivatkozni, akkor a szabály a következő: ha legalább egy férfi van a társaságban, akkor a ji (hímnem) többesszámot használjuk, nőnem csak nőkből álló társaság esetén.
  • A létige ragozása rendhagyó:
Egyes szám Többes szám
1.személy Aš esu Mes esame
2. személy Tu esi Jūs esate
3. személy Jis/Ji yra Jie/Jos yra
  • Birtokos névmások:
Egyes szám Többes szám
1. személy Mano Mūsų
2. személy Tavo Jūsų
3. személy, Hímnem Jo
3. személy, Nőnem Jos
  • Példa egy -a végű ige ragozására gyventi, gyvena, gyveno - élni, lakni:
Egyes szám, jelen Többes szám, jelen Egyes szám, múlt Többes szám, múlt Egyes szám, jövő Többes szám, jövő
1. személy Aš gyvenu Mes gyvename Aš gyvenau Mes gyvenome Aš gyvensiu Mes gyvensime
2. személy Tu gyveni Jūs gyvenate Tu gyvenai Jūs gyvenote Tu gyvensi Jūs gyvensite
3. személy Jis/Ji gyvena Jie/Jos gyvena Jis/Ji gyveno Jie/Jos gyveno Jis/Ji gyvens Jie/Jos gyvens
  • Példa egy -i végű ige ragozására turėti, turi, turėjo - birtokolni(to have):
Egyes szám, jelen Többes szám, jelen Egyes szám, múlt Többes szám, múlt Egyes szám, jövő Többes szám, jövő
1. személy Aš turiu Mes turime Aš turėjau Mes turėjome Aš turėsiu Mes turėsime
2. személy Tu turi Jūs turite Tu turėjai Jūs turėjote Tu turėsi Jūs turėsite
3. személy Jis/Ji turi Jie/Jos turi Jis/Ji turėjo Jie/Jos turėjo Jis/Ji turės Jie/Jos turės
  • Példa egy -o végű ige ragozására valgyti, valgo, valgė - enni:
Egyes szám, jelen Többes szám, jelen Egyes szám, múlt Többes szám, múlt Egyes szám, jövő Többes szám, jövő
1. személy Aš valgau Mes valgome Aš valgiau Mes valgėme Aš valgysiu Mes valgysime
2. személy Tu valgai Jūs valgote Tu valgei Jūs valgėte Tu valgysi Jūs valgysite
3. személy Jis/Ji valgo Jie/Jos valgo Jis/Ji valgė Jie/Jos valgė Jis/Ji valgys Jie/Jos valgys
  • A tőszámneveket 1 és 9 között is egyeztetni kell az őt követő főnévvel.
  • Tőszámnevek 1-10:
Hímnemű alak Nőnemű alak
1 vienas viena
2 du dvi
3 trys
4 keturi keturios
5 penki penkios
6 šeši šešios
7 septyni septynios
8 aštuoni aštuonios
9 devyni devynios
10 dešimt
  • Mint az látható, a három és a tíz tőszámnévnek csak egy alakja van, de itt is lehetnek olyan esetek, amikor van külön nemű alakjuk, pl.: trys DE treji (hímn.) és trejos (nőn.).
  • A sorszámnevek képzése egyszerű, csak a -tas, -ta utótagot kell a tőszámnévhez tapasztani, pl.: penktas, penkta, stb.
  • De a sorszámnevek képzése 1-4 között eltér, képzésük az alábbiak szerint történik:
Hímnemű alak Nőnemű alak
első pirmas pirma
második antras antra
harmadik trečias trečia
negyedik ketvirtas ketvirta
  • A litvánban nincs külön kérdőszórend, egyetlen megkötés, hogy a kérdőmondatot mindig a kérdőszóval vezetjük be.
  • Kérdőszavak rendszere meglehetősen bonyolult, az alábbiakban a fontosabbakat közöljük:
    • Kas? - Ki?, Mi?
    • Ko? - Ki?, Mi? Abban tér el az előzőtől, hogy akkor használjuk, ha arra kérdezünk rá, hogy ki/mi hiányzik, nincs valahol, vagy nem létezik; a válaszban mindig GENITIVUS-t használunk.
    • ? - Mi? Akkor használjuk, ha egy direkt tárgyra kérdezünk rá; a válaszban mindig ACCUSATIVUS-t használunk.
    • Koks?,Kokia? - Mi? (hímnemű és nőnemű alakok) Abban az esetben használjuk, ha valaminek a karakterisztikájára kérdezünk rá, ilyenkor nemben is egyeztetni kell.
    • Kieno? - Kié? A válasz lehet egyszerűen csak egy birtokos névmás is, pl.: mano - enyém, tavo - tied, stb.
    • Kada? - Mikor?
    • Kaip? - Hogyan?
    • Kur? - Hol? A válaszban mindig LOCATIVUS-t használunk.
    • Iš kur? - Honnan? A válaszban mindig GENITIVUS-t használunk.
    • Ar? - Eldöntendő kérdéseket vezetjük be vele.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meilute Ramoniene, Ian Press: Colloquial Lithuanian (the complete course for beginners). USA, Routledge, 1996. ISBN 0-415-12103-5 (book)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
litván nyelvű változatát!