Litván nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Litván (lietuvių)
Beszélik Litvánia
Terület Észak-Európa
Beszélők száma 4 millió fő
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   Balti nyelvek
    keleti balti
     litván nyelv
Írásrendszer Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos Litván Litvánia
Európai Unió Európai Unió
Nyelvkódok
ISO 639-1 lt
ISO 639-2 lit

A litván nyelv (litvánul: lietuvių kalba) Litvánia és az Európai Unió hivatalos nyelve, amelyet 4 millió litván beszél.

Vezetéknevüket másképp írják a férfiak, a lányok és a férjezett asszonyok. Példának a "Rutkauskas" nevet vesszük, mely lányok esetében Rutkauskaitė, asszonyoknál Rutkauskienė. A szóvégi "e" betű felett egy pont található ékezetként.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

A litván máig őrzi az indoeurópai alapnyelv számos tulajdonságát, így mindig is az indoeurópai nyelvészet gyújtópontjában állt. Egyes nyelvészek, például Szemerényi feltételezik azt, hogy a balti nyelvek (és így a közéjük tartozó litván is) szorosabb rokonságban állnának a szláv nyelvekkel. Ez esetben lehetséges a balti-szláv nyelvek csoportjáról beszélni, és feltételezhető, hogy azok csak később, az alapnyelvtől való elválás után bomlottak föl. A megállapítás azonban vitatható, mivel a letagadhatatlan archaizmusok léte ezt cáfolni látszik – a szláv és balti nyelveket ezért az indoeurópai nyelvcsalád külön alcsoportjainak vehetjük.

Az első litván könyv (1547)

Maguk a keleti balti nyelvek a nyugati balti nyelvektől i. sz. 400 és 600 között váltak el. A lett és a litván közti szakadás azonban csak 800 után indult el; ezután még hosszú ideig tulajdonképp mint egy nyelv két nyelvjárása kezelendők. A két nyelv közötti átmeneti nyelvjárások még a XIV-XV., sőt akár a 17. században is léteztek. A nyelvek fejlődésére nagy hatással volt az, hogy a beszélők lakóhelyét a Német Lovagrend a 14. században elfoglalta.

Az első litván nyelvű írott szövegemlék egy egyházi énekeskönyv fordítása, 1503. és 1525. közé datálva. Az első nyomtatott könyvek 1547 után jelentek meg, de az írástudás foka a litvánok soraiban még a 18. században is alacsony volt, a könyvek pedig nehezen beszerezhetőek voltak. 1864-ben, a Januári Felkelést követően a nyelvet és annak bármiféle formában való használatát betiltotta Litvánia orosz kormányzója, Mikhail Muravjov, valamint a latin ábécé használata is hasonló sorsra jutott. A litván műveket ekkor Kelet-Poroszországból és az Amerikai Egyesült Államokból hozták be – törvénytelenül – az országba. A csempészek börtön fenyegette tevékenysége sokban erősítte a nemzeti mozgalmat, amely végül 1904-ben elérte a tiltás eltörlését.

A litván irodalmi nyelv megteremtésében jelentős részt vállalt Jonas Jablonskis (1860-1930). Az írott litván nyelv alapjai a 19. századba nyúlnak vissza, de Jablonskis Lietuviškos kalbos gramatika című kötete a fejlődés nélkülözhetetlen eztközének bizonyult a későbbiekben. A javaslata az irodalmi változatra a nyugati fellitván nyelvjáráson alapult.

A nyelv Litvánia hivatalos nyelvévé 1918-ban vált. A szovjet megszállás alatt emellé még az orosz is járult; sőt, mint a Szovjetunió államnyelve, elsőbbséget is élvezett. A litván helyzete az 1991-es újbóli függetlenné válással helyreállt.

[szerkesztés] Hangtana és írása

[szerkesztés] Magánhangzók

A litván írásban 12 magánhangzót különböztet meg. Az alapméretezett latin betűkhöz hozzáadható az ogonek (litvánul caudata) ékezet a hosszúság jelöléséhez. A helyesírás itt a nyelv egykori állapotára is utal, ugyanis ez eredtileg nem hosszat, hanem nazalizációt jelölt.

Nagybetűs A Ą E Ę Ė I Į Y O U Ų Ū
Kisbetűs a ą e ę ė i į y o u ų ū
IPA ɐ
ɐˑ
ɐˑ æ
æˑ
æˑ i
o
u

[szerkesztés] Mássalhangzók

A nyelv írásához 20 mássalhangzót jelölő egyjegyű betűt használnak. Ezekhez még járul a ch kétjegyű betű, amit egy veláris frikatíva, a [x] lejegyzésére alkalmaznak.

Nagybetűs B C Č D F G H J K L M N P R S Š T V Z Ž
Kisbetűs b c č d f g h j k l m n p r s š t v z ž
IPA b ts ʧ d f ɡ ɣ j k l m n p r s ʃ t ʋ z ʒ


[szerkesztés] Nyelvtan

  • A litván nyelvben nincs semmilyen névelő.
  • A litván főneveknek van neme, de ez eltérően például a némettől, ezt a szó végéből állapíthatjuk meg. Ha a szó -as, -is, -ys vagy -us végű, akkor hímnemű, ha -a vagy -e végú, akkor nőnemű. Néhány -is végű főnév szintén nőnemű (például moteris - anya, seseris - lánytestvér, žuvis - hal), valamint van néhány rendhagyó végződésű szó (például vanduo - víz, šuo - kutya).
  • A litván nyelvben 7 eset van: alany, tárgy, részes, birtokos, lokatív, instrumentális és megszólító.
  • Az igék a végződés alapján háromfélék lehetnek: -a végű, -i végű és -o végűek.
  • A litván személyekben az ő/ők esetben meg vannak különböztetve a nemek: jis/jie illetve ji/jos. Semlegesnem nincs.
  • Az igék ragozása E/3 és Tsz/3 esetben megegyezik.
  • Ha egy csoport emberre kívánunk névmással hívatkozni, akkor a szabály a következő: ha legalább egy férfi van a társaságban, akkor a ji (hímnem) többesszámot használjuk, nőnem csak nőkből álló társaság esetén.

[szerkesztés] Példák

  • litván: Lietuviškai ([lĭetuviʃkaĭ])
(nyelv) lietuvių
(nemzetiség) lietuvis (hímnem), lietuvė (nőnem) (lĭetuvē)
  • Szia! (köznyelvi): labas ([lābas])
  • Viszlát! (köznyelvi): iki! ([iki])
  • Kérem: prašau ([praʃaŭ])
  • Köszönöm: ačiū ([āiū])
  • Az (mutató nm): tas (hímnem), ta (nőnem) ("tas, ta")
  • Mennyi(be kerül)?: kiek kainuoja? ([kĭek kainǔoja])
  • Igen: taip ([taĭp])
  • Nem: ne ("ne")
  • Sajnálom: atsiprašau ([atsipraʃaŭ])
  • Nem értem: nesuprantu ([nesuprantu])
  • Beszél angolul?: kalbate angliškai? ([kalbate āngliʃkaĭ ?])
  • Hol van …?: Kur yra? ([kur īra?])
  • tea: arbata (arbata)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia litván nyelven készült változatát!