Litván nyelv
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Litván (lietuvių) | |
| Beszélik | Litvánia |
| Terület | Észak-Európa |
| Beszélők száma | 4 millió fő |
| Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád Balti nyelvek keleti balti litván nyelv |
| Írásrendszer | Latin írás |
| Hivatalos állapot | |
| Hivatalos |  Litvánia Európai Unió |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | lt |
| ISO 639-2 | lit |
A litván nyelv (litvánul: lietuvių kalba) Litvánia és az Európai Unió hivatalos nyelve, amelyet 4 millió litván beszél.
Vezetéknevüket másképp írják a férfiak, a lányok és a férjezett asszonyok. Példának a "Rutkauskas" nevet vesszük, mely lányok esetében Rutkauskaitė, asszonyoknál Rutkauskienė. A szóvégi "e" betű felett egy pont található ékezetként.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A litván máig őrzi az indoeurópai alapnyelv számos tulajdonságát, így mindig is az indoeurópai nyelvészet gyújtópontjában állt. Egyes nyelvészek, például Szemerényi feltételezik azt, hogy a balti nyelvek (és így a közéjük tartozó litván is) szorosabb rokonságban állnának a szláv nyelvekkel. Ez esetben lehetséges a balti-szláv nyelvek csoportjáról beszélni, és feltételezhető, hogy azok csak később, az alapnyelvtől való elválás után bomlottak föl. A megállapítás azonban vitatható, mivel a letagadhatatlan archaizmusok léte ezt cáfolni látszik – a szláv és balti nyelveket ezért az indoeurópai nyelvcsalád külön alcsoportjainak vehetjük.
Maguk a keleti balti nyelvek a nyugati balti nyelvektől i. sz. 400 és 600 között váltak el. A lett és a litván közti szakadás azonban csak 800 után indult el; ezután még hosszú ideig tulajdonképp mint egy nyelv két nyelvjárása kezelendők. A két nyelv közötti átmeneti nyelvjárások még a XIV-XV., sőt akár a 17. században is léteztek. A nyelvek fejlődésére nagy hatással volt az, hogy a beszélők lakóhelyét a Német Lovagrend a 14. században elfoglalta.
Az első litván nyelvű írott szövegemlék egy egyházi énekeskönyv fordítása, 1503. és 1525. közé datálva. Az első nyomtatott könyvek 1547 után jelentek meg, de az írástudás foka a litvánok soraiban még a 18. században is alacsony volt, a könyvek pedig nehezen beszerezhetőek voltak. 1864-ben, a Januári Felkelést követően a nyelvet és annak bármiféle formában való használatát betiltotta Litvánia orosz kormányzója, Mikhail Muravjov, valamint a latin ábécé használata is hasonló sorsra jutott. A litván műveket ekkor Kelet-Poroszországból és az Amerikai Egyesült Államokból hozták be – törvénytelenül – az országba. A csempészek börtön fenyegette tevékenysége sokban erősítte a nemzeti mozgalmat, amely végül 1904-ben elérte a tiltás eltörlését.
A litván irodalmi nyelv megteremtésében jelentős részt vállalt Jonas Jablonskis (1860-1930). Az írott litván nyelv alapjai a 19. századba nyúlnak vissza, de Jablonskis Lietuviškos kalbos gramatika című kötete a fejlődés nélkülözhetetlen eztközének bizonyult a későbbiekben. A javaslata az irodalmi változatra a nyugati fellitván nyelvjáráson alapult.
A nyelv Litvánia hivatalos nyelvévé 1918-ban vált. A szovjet megszállás alatt emellé még az orosz is járult; sőt, mint a Szovjetunió államnyelve, elsőbbséget is élvezett. A litván helyzete az 1991-es újbóli függetlenné válással helyreállt.
[szerkesztés] Hangtana és írása
[szerkesztés] Magánhangzók
A litván írásban 12 magánhangzót különböztet meg. Az alapméretezett latin betűkhöz hozzáadható az ogonek (litvánul caudata) ékezet a hosszúság jelöléséhez. A helyesírás itt a nyelv egykori állapotára is utal, ugyanis ez eredtileg nem hosszat, hanem nazalizációt jelölt.
| Nagybetűs | A | Ą | E | Ę | Ė | I | Į | Y | O | U | Ų | Ū |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Kisbetűs | a | ą | e | ę | ė | i | į | y | o | u | ų | ū |
| IPA | ɐ ɐˑ |
ɐˑ | æ æˑ |
æˑ | eˑ | i | iˑ | iˑ | oˑ o |
u | uˑ | uˑ |
[szerkesztés] Mássalhangzók
A nyelv írásához 20 mássalhangzót jelölő egyjegyű betűt használnak. Ezekhez még járul a ch kétjegyű betű, amit egy veláris frikatíva, a [x] lejegyzésére alkalmaznak.
| Nagybetűs | B | C | Č | D | F | G | H | J | K | L | M | N | P | R | S | Š | T | V | Z | Ž |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Kisbetűs | b | c | č | d | f | g | h | j | k | l | m | n | p | r | s | š | t | v | z | ž |
| IPA | b | ts | ʧ | d | f | ɡ | ɣ | j | k | l | m | n | p | r | s | ʃ | t | ʋ | z | ʒ |
[szerkesztés] Nyelvtan
- A litván nyelvben nincs semmilyen névelő.
- A litván főneveknek van neme, de ez eltérően például a némettől, ezt a szó végéből állapíthatjuk meg. Ha a szó -as, -is, -ys vagy -us végű, akkor hímnemű, ha -a vagy -e végú, akkor nőnemű. Néhány -is végű főnév szintén nőnemű (például moteris - anya, seseris - lánytestvér, žuvis - hal), valamint van néhány rendhagyó végződésű szó (például vanduo - víz, šuo - kutya).
- A litván nyelvben 7 eset van: alany, tárgy, részes, birtokos, lokatív, instrumentális és megszólító.
- Az igék a végződés alapján háromfélék lehetnek: -a végű, -i végű és -o végűek.
- A litván személyekben az ő/ők esetben meg vannak különböztetve a nemek: jis/jie illetve ji/jos. Semlegesnem nincs.
- Az igék ragozása E/3 és Tsz/3 esetben megegyezik.
- Ha egy csoport emberre kívánunk névmással hívatkozni, akkor a szabály a következő: ha legalább egy férfi van a társaságban, akkor a ji (hímnem) többesszámot használjuk, nőnem csak nőkből álló társaság esetén.
[szerkesztés] Példák
- litván: Lietuviškai ([lĭetuviʃkaĭ])
- (nyelv) lietuvių
- (nemzetiség) lietuvis (hímnem), lietuvė (nőnem) (lĭetuvē)
- Szia! (köznyelvi): labas ([lābas])
- Viszlát! (köznyelvi): iki! ([iki])
- Kérem: prašau ([praʃaŭ])
- Köszönöm: ačiū ([ātʃiū])
- Az (mutató nm): tas (hímnem), ta (nőnem) ("tas, ta")
- Mennyi(be kerül)?: kiek kainuoja? ([kĭek kainǔoja])
- Igen: taip ([taĭp])
- Nem: ne ("ne")
- Sajnálom: atsiprašau ([atsipraʃaŭ])
- Nem értem: nesuprantu ([nesuprantu])
- Beszél angolul?: kalbate angliškai? ([kalbate āngliʃkaĭ ?])
- Hol van …?: Kur yra? ([kur īra?])
- tea: arbata (arbata)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||||||||
 |
Ez a nyelvészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
