Latgale

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Latgale vagy Latgallia , (Latgalul:: Latgola; lengyelül: Łatgalia; németül: Lettgallen; oroszul: Латгалия) egy Lettország öt etnográfiai és földrajzi egysége közül.

Lettország történelmi tájegységei

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lettország legkeletebbi, a Pededze, az Aiviekste és a Daugava. folyók a belarusz, orosz határ által határolt legkeletibb tájegysége. A történelmi Latgale átnyúlik Oroszország területére, és Jaunlatgale (kb. 1200 négyzetkilométer) és pár település hovatartozása jelenleg is határvitát képez Oroszország és Lettország között. Latgalét a kék tavak földjének hívják. Közel ezerre tehető számuk és Latgaleben találhatók Lettország legnagyobb (Lubans és Razna tavak) és legmélyebb tavai (Dridzi tó,65,1 m ).

Városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelmi fővárosa és központja Daugavpils. Jelentösebb városok: Kraslava, Ludza, Preili, Rezekne, Jekabpils, Madona.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lettország történelme
Knight livonia.png

A jelenlegi Latgale területének őslakói a latgalok. A földjükön átfolyó Daugava Európa ősi kereskedelmi útvonalainak egyike, így a latgalok kereskedtek és kapcsolatban álltak Bizánccal, a Római Birodalommal és az arabokkal.

A 10. – 12. században Jersika és Atzele néven törzsi fejedelemségek voltak a területen. A 12. században foglalták el a területet a Német Lovagrendhez és Livóniához csatolták.

A 16. században Latgale is a reformáció hatása alá került, azonban 1561-ben a Lengyel királyság részévé vált és ennek hatására Latgele megmaradt katolikus államnak. Jelentős volt a lengyel asszimiláció.

A Svéd-lengyel háborút követően lengyel fennhatóság alatt maradt. Lettország e része ettől kezdődően önálló fejlődésen ment át. Ennek a fejlődésnek két fő jellemzője a katolicizmus és a lengyel ortográfián alapuló írás. 1772-ben Latgale az Orosz Birodalom részévé vált. Kezdetben az oroszok közvetlenül nem avatkoztak be az ország életébe. Azonban az 1831-es lengyel felkelést követően minden ami orosz szempontból lengyel eredetűnek számított (a katolicizmus, a latgal nyelvű írás) tilalom alá került. 1864-től 1904-ig a latin betűs írást is betiltották.

1917-ben a Rezekne-i kongresszuson Latgale vezető politikai személyiségei az ország Lettországhoz történő csatlakozása mellett döntöttek. Ez a csatlakozás jogilag 1920-ban valósult meg.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]