Nápolyi nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Nápolyi (Napulitano)
Beszélik:	Olaszország, emigráns közösségek
Terület:	Nápoly, Abruzzo, Basilicata, Calabria, Campania, Lazio, Molise és Puglia, valamint emigráns közösségek Olaszországon kívül
Beszélők száma:	~7 millió
Besorolás:	Indoeurópai nyelvcsalád → itáliai ág → újlatin nyelvek → italo–dalmát csoport → nápolyi nyelv
Írás:	Latin
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv:	—
Szabályozza:	—
Nyelvkódok
ISO 639-1	nap
ISO 639-2	nap
SIL-kód:	nap

A nápolyi nyelv (saját elnevezése lengua napulitana, napulitano, névelővel ’o nnapulitano) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvek italo–dalmát csoportjába tartozó nyelv (pontosabban egymáshoz közel álló nyelvjárások összessége) több mint 7 millió beszélővel elsősorban Nápolyban és Dél-Olaszországban (Abruzzo, Basilicata, Calabria, Campania, Molise és Puglia régiókban). Két főbb változata miatt nevezik nápolyi–calabriai nyelvnek is. Régebben nem tartották önálló nyelvnek, hanem csupán az olasz nyelv egyik déli dialektuscsoportjának (nápolyi és campaniai dialektusok); a nyelvészek egy része ma is így beszél róla. Az UNESCO azonban 1998-ban önálló regionális nyelvvé^[1] nyilvánította. A toszkán dialektuson alapuló olasz köznyelvvel nem teljesen jó a kölcsönös érthetőség, mivel a nápolyi nyelv néhány lényeges ponton nyelvtanilag is erősen különbözik az olasztól, ilyen például a semleges nemű főnevek megléte. A nápolyi nyelv nem egységes: számos nyelvjárásra oszlik, ennek ellenére minden nyelvjárás kölcsönösen érthető Nápoly városának nyelvjárásával. Nagy kulturális és történelmi jelentőségű nyelv, számos olasz dal, népdal ezen a nyelven íródott, köztük a világhírű ’O sole mio. Története során a nyelvet jelentős francia, spanyol, illetve normann, de görög és arab hatások is érték, amelyek főként a szókincsben hagytak nyomokat.

Tartalomjegyzék 1 Eltérések az olasz köznyelvtől 2 Írás és kiejtés 3 Nyelvi példák 3.1 Szövegminta 4 Jegyzetek 5 Lásd még 6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Eltérések az olasz köznyelvtől

Hangtani jellegű eltérések között szerepel, hogy a latin -nd-, -mb- csoportok hasonultak, és -nn-, illetve -mm- lett belőlük, pl. olasz quando → nápolyi quanno, „mikor”, vagy olasz tamburo → nápolyi tammuro, „dob”. A szavak elejéről lekopott a latin i-, így például az eredetileg in elöljároszó az i- elhagyásával összeolvad a jelzett szóval: ncielo (olaszul in cielo „égen”). A hangsúlytalan e, o, olykor a magánhangzókat – főleg a szó végén – magyar ö-szerű hangnak ejtik, pl. ’o sole (ejtése: o szólö) „a nap(fény)”. A nyelvtani jellegzetességek között szerepel a semleges nemű főnevek megléte. Ezek alaktanilag nem különböznek a hímnemű főnevektől: semleges voltukat a névelővel való használatkor a szókezdő mássalhangzó megduplázása jelöli, pl. ’o mmale „a rossz”. Ez utóbbi, furcsa tulajdonság etimológiai okokra vezethető vissza. A határozott névelő ugyanis a latin illu(m), illa, illud mutatónévmásokból alakult ki hanglekopással (illu[m] > *lo > ’o, illa > *la > ’a és illud > *lod > ’o-), majd a semleges nemű alak szóvégi -d-je hasonulással beleolvadt a következő szó első mássalhangzójába, megnyújtva azt.

A hím- és semleges nemű főnevek -o vagy -e, a nőneműek -a vagy -e végződésűek lehetnek. A határozott névelő ha a szó mássalhangzóval kezdődik, hímnemben és semleges nemben ’o (utóbbi esetben a szókezdő mássalhangzó megduplázódik), nőnemben ’a, többes számban ’e (nőnemű szavak többes számánál a szókezdő mássalhangzó megduplázódik), magánhangzóval kezdődő szavak névelője mindhárom esetben és mindkét számban l’ vagy ll’. Az -o-ra végződő névszók többes száma -i, az -a-ra és -e-re végződőeké -e, az utóbbi esetben a többes számot valamikor a tőmagánhangzó változása is jelzi. Példák a többes szám képzésére: ’o cunto (hímnemű) → ’e cunti; ’a lavannara (nőnemű) → ’e llavannare (itt hasonló jellegű hangváltozás mehetett végbe, mint a semleges nemű főneveknél); ’o cazone (hímnemű) → ’e cazune; stb.

[szerkesztés] Írás és kiejtés

A nápolyi nyelv az olasz ábécét használja, a szavakat az olasz kiejtési szabályoknak megfelelően kell olvasni. Az egyetlen eltérés, hogy használják a j betűt is, amelynek hangértéke a magyaréval azonos [j].

[szerkesztés] Nyelvi példák

[szerkesztés] Szövegminta

A Miatyánk szövege nápolyi nyelven, olasz köznyelven, kasztíliai spanyolul és latin nyelven:

Nápolyi	Olasz	Spanyol	Latin
Pate nuoste ca staje ncielo santificammo ’o nomme tujo faje, vení ’o regno tujo Sempe c’ ’a vuluntà toja, accussí ncielo e nterra. Fance ave’ ’o ppane tutt’ ’e juorne lèvece ’e rièbbete comme nuje ’e llevamme all’ate, nun nce fa spantecà, e llevace ’o mmale ’a tuorno. Amen.	Padre Nostro, che sei nei cieli sia santificato il tuo nome. Venga il tuo regno sia fatta la tua volontà, come in cielo, così in terra. Acci oggi il nostro pane quotidiano e rimetti a noi i nostri debiti, come noi li rimettiamo ai nostri debitori e non ci indurre in tentazione, ma liberaci dal male. Amen.	Padre nuestro que estás en el cielo santificado sea tu nombre, venga a nosotros tu reino hágase tu voluntad así en la tierra como en el cielo. Danos hoy nuestro pan de cada día y perdona nuestras ofensas como también nosotros perdonamos a los que nos ofenden no nos dejes caer en la tentación y líbranos del mal. Amén.	Pater noster, qui es in caelis sanctificetur nomen tuum: adveniat regnum tuum. Fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra panem nostrum quotidianum da nobis hodie et dimitte nobis debita nostra, sicut et nos dimittimus debitoribus nostris. Et ne nos inducas in temptationem; sed libera nos a malo. Amen.

[szerkesztés] Jegyzetek

1. ^ Carta Europea delle Lingue Regionali o minoritarie, 25/06/1992.

[szerkesztés] Lásd még

• Calabriai dialektusok
• Foggiai dialektus
• Bari dialektus
• Lucaniai dialektus
• Tarantói dialektus
• Szicíliai nyelv
• Italo–dalmát nyelvek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Ethnologue adatok a nápolyi nyelvről
• Online nápolyi rádió
• Olasz–Nápolyi online szótár
• Nápolyi nyelvlecke a Wikibooks projektben

m·v·sz

Újlatin nyelvek

LATIN NYELV	LINGUÆ ROMANICÆ • LINGUE ROMANZE • LANGUES ROMANES • LENGUAS ROMANCES • LÍNGUAS ROMÂNICAS LLENGÜES ROMÀNIQUES • LENGAS ROMANICAS • LINGUAS ROMANAS • LIMBAS ROMANZAS • LIMBILE ROMANICE
Keleti újlatin nyelvek	román (moldáv, beás) • aromun (aromán) • meglenoromán • isztroromán
Italo–dalmát nyelvek	dalmát † • olasz • korzikai (gallurai) • nápolyi • sassari • szicíliai
Nyugati újlatin nyelvek	Galloromán nyelvek • rétoromán (friuli, ladin, romans) • velencei • emilián–romanyol • lombard • ligur • piemontèis • francia (vallon, pikárd) • frankoprovanszál (arpitán) Iberoromán nyelvek • okcitán (provanszál, aráni) • katalán (katalóniai, valenciai, baleári) • aragóniai • mozarab † • spanyol (kasztíliai, ladino) • asztúriai • portugál–galiciai
Déli újlatin nyelvek	szárd (campidanói, logudorói)