Nápolyi nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nápolyi
Napulitano
Beszélik Olaszország, emigráns közösségek
Terület Nápoly, Abruzzo, Basilicata, Calabria, Campania, Lazio, Molise és Puglia, valamint emigráns közösségek Olaszországon kívül
Beszélők száma ~7 millió fő
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   Italikus nyelvek
    Újlatin nyelvek
     italodalmát csoport
      nápolyi nyelv
Írásrendszer Latin
Hivatalos állapot
Hivatalos
Nyelvkódok
ISO 639-1 nap
ISO 639-2 nap

A nápolyi nyelv (saját elnevezése lengua napulitana, napulitano, névelővel ’o nnapulitano) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvek italo–dalmát csoportjába tartozó nyelv (pontosabban egymáshoz közel álló nyelvjárások összessége) több mint 7 millió beszélővel elsősorban Nápolyban és Dél-Olaszországban (Abruzzo, Basilicata, Calabria, Campania, Molise és Puglia régiókban). Két főbb változata miatt nevezik nápolyi–calabriai nyelvnek is. Régebben nem tartották önálló nyelvnek, hanem csupán az olasz nyelv egyik déli dialektuscsoportjának (nápolyi és campaniai dialektusok); a nyelvészek egy része ma is így beszél róla. Az UNESCO azonban 1998-ban önálló regionális nyelvvé[1] nyilvánította. A toszkán dialektuson alapuló olasz köznyelvvel nem teljesen jó a kölcsönös érthetőség, mivel a nápolyi nyelv néhány lényeges ponton nyelvtanilag is erősen különbözik az olasztól, ilyen például a semlegesnemű főnevek megléte. A nápolyi nyelv nem egységes: számos nyelvjárásra oszlik, ennek ellenére minden nyelvjárás kölcsönösen érthető Nápoly városának nyelvjárásával. Nagy kulturális és történelmi jelentőségű nyelv, számos olasz dal, népdal ezen a nyelven íródott, köztük a világhírű ’O sole mio. Története során a nyelvet jelentős francia, spanyol, illetve normann, de görög és arab hatások is érték, amelyek főként a szókincsben hagytak nyomokat.

Bud Spencer, a világhírű színész szintén nápolyi anyanyelvű, s vállalja is. Egyszer saját albumot is adott ki, ahol nápolyi és olasz nyelvű dalai hallhatóak.

Eltérések az olasz köznyelvtől[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nápolyi nyelv

Hangtani jellegű eltérések között szerepel, hogy a latin -nd-, -mb- csoportok hasonultak, és -nn-, illetve -mm- lett belőlük, például olasz quando → nápolyi quanno, „mikor”, vagy olasz tamburo → nápolyi tammuro, „dob”. A szavak elejéről lekopott a latin i-, így például az eredetileg in elöljároszó az i- elhagyásával összeolvad a jelzett szóval: ncielo (olaszul in cielo „égen”). A hangsúlytalan e, o, olykor a magánhangzókat – főleg a szó végén – magyar ö-szerű hangnak ejtik, például ’o sole (ejtése: o szólö) „a nap(fény)”. A nyelvtani jellegzetességek között szerepel a semlegesnemű főnevek megléte. Ezek alaktanilag nem különböznek a hímnemű főnevektől: semleges voltukat a névelővel való használatkor a szókezdő mássalhangzó megduplázása jelöli, például ’o mmale „a rossz”. Ez utóbbi, furcsa tulajdonság etimológiai okokra vezethető vissza. A határozott névelő ugyanis a latin illu(m), illa, illud mutatónévmásokból alakult ki hanglekopással (illu[m] > *lo > ’o, illa > *la > ’a és illud > *lod > ’o-), majd a semlegesnemű alak szóvégi -d-je hasonulással beleolvadt a következő szó első mássalhangzójába, megnyújtva azt.

A hím- és semlegesnemű főnevek -o vagy -e, a nőneműek -a vagy -e végződésűek lehetnek. A határozott névelő ha a szó mássalhangzóval kezdődik, hímnemben és semlegesnemben ’o (utóbbi esetben a szókezdő mássalhangzó megduplázódik), nőnemben ’a, többes számban ’e (nőnemű szavak többes számánál a szókezdő mássalhangzó megduplázódik), magánhangzóval kezdődő szavak névelője mindhárom esetben és mindkét számban l’ vagy ll’. Az -o-ra végződő névszók többes száma -i, az -a-ra és -e-re végződőeké -e, az utóbbi esetben a többes számot valamikor a tőmagánhangzó változása is jelzi. Példák a többes szám képzésére: ’o cunto (hímnemű) → ’e cunti; ’a lavannara (nőnemű) → ’e llavannare (itt hasonló jellegű hangváltozás mehetett végbe, mint a semlegesnemű főneveknél); ’o cazone (hímnemű) → ’e cazune; stb.

Írás és kiejtés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nápolyi nyelv az olasz ábécét használja, a szavakat az olasz kiejtési szabályoknak megfelelően kell olvasni. Az egyetlen eltérés, hogy használják a j betűt is, amelynek hangértéke a magyaréval azonos [j].

Nyelvi példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szövegminta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Miatyánk szövege nápolyi nyelven, olasz köznyelven, kasztíliai spanyolul és latin nyelven:

Nápolyi Olasz Spanyol Latin
Pate nuoste ca staje ncielo
santificammo ’o nomme tujo faje,
vení ’o regno tujo
Sempe c’ ’a vuluntà toja,
accussí ncielo e nterra.
Fance ave’ ’o ppane tutt’ ’e juorne
lèvece ’e rièbbete
comme nuje ’e llevamme
all’ate,
nun nce fa spantecà,
e llevace ’o mmale ’a tuorno.
Amen.
Padre Nostro, che sei nei cieli
sia santificato il tuo nome.
Venga il tuo regno
sia fatta la tua volontà,
come in cielo, così in terra.
Dacci oggi il nostro pane quotidiano
e rimetti a noi i nostri debiti,
come noi li rimettiamo
ai nostri debitori
e non ci indurre in tentazione,
ma liberaci dal male.
Amen.
Padre nuestro que estás en el cielo
santificado sea tu nombre,
venga a nosotros tu reino
hágase tu voluntad
así en la tierra como en el cielo.
Danos hoy nuestro pan de cada día
y perdona nuestras ofensas
como también nosotros perdonamos
a los que nos ofenden
no nos dejes caer en la tentación
y líbranos del mal.
Amén.
Pater noster, qui es in caelis
sanctificetur nomen tuum:
adveniat regnum tuum.
Fiat voluntas tua
sicut in caelo et in terra
panem nostrum quotidianum da nobis hodie
et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus
debitoribus nostris.
Et ne nos inducas in temptationem;
sed libera nos a malo.
Amen.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Carta Europea delle Lingue Regionali o minoritarie, 25/06/1992.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
nápolyi nyelvű változatát!