Iberoromán nyelvek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az iberoromán nyelvek azon nyugati újlatin nyelvek földrajzi, illetve nyelvtörténeti alapú összefoglaló elnevezése, amelyek az Ibériai-félsziget, illetve Dél-Franciaország területén alakultak ki. Két további csoportra oszlanak: keletire és nyugatira. Legközelebbi rokonaik a galloromán nyelvek.

[szerkesztés] Történetük

A Római Birodalom területén beszélt népi latin kezdetben sem volt teljesen egységes, először keleti és nyugati ágra, majd később még kisebb földrajzi egységekre tagolódott. A viszonylag jó kölcsönös érthetőség azonban a nyelvjárások között fennmaradt. Az egyik ilyen földrajzi terület az Ibériai-félsziget (az ókori Hispánia) volt, ahol a gyors romanizálódásnak köszönhetően egy relatíve egységes, a birodalom más részeiről származóktól jól elkülöníthető nyelvváltozat alakult ki. E nyelvek számos olyan nyelvtani, hangtani, szókincsbeli sajátossággal rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik őket az újlatin nyelvek más csoportjaitól. Az Ibériai-félszigeten belüli taglódásukban nagy szerepet játszott – és játszik mai napig – a politika is, hiszen nyelvészetileg egymáshoz rendkívül közel álló nyelvváltozatokról van szó, amelyek lehetnének akár egyetlen nyelv dialektusai is.

[szerkesztés] Besorolásuk, csoportosításuk

Az iberoromán nyelvek genetikus besorolását az indoeurópai nyelvcsaládon belül, és kapcsolatait az alábbi ábra szemlélteti (az ^NV index nyelvváltozatot, a † kihalt nyelvet vagy nyelvjárást jelöl):

Az ibéroromán nyelvek családfája grafikusan

Indoeurópai nyelvcsalád

italikus nyelvek
- latin–faliszkuszi csoport
  - latin – újlatin nyelvek
    - keleti ág
    - itáliai–nyugati ág
      - italo–dalmát csoport
      - nyugati csoport
        
        gallo–ibér ág
        
        galloromán csoport
        
        iberoromán csoport
        
        kelet-ibériai alcsoport (katalán nyelvjárások)
        
        katalán (Északkelet-Spanyolországban beszélik, átmenetet képez a spanyol és okcitán, illetve kismértékben a spanyol és francia között)
        
        katalóniai ^NV
        
        valenciai ^NV
        
        baleári ^NV
        
        okcitán (Dél-Franciaország területén beszélik)
        
        langue d’oc-i ^NV
        
        auvergnat ^NV
        
        Gascogne-i ^NV
        
        limousin ^NV
        
        provanszál ^NV
        
        shuadit ^NV
        
        nyugat-ibériai alcsoport
        
        asztúr-leóni (sokan a spanyol egyik nyelvjárásának tekintik)
        
        asztúriai (bable) ^NV
        
        leóni (†) ^NV
        
        Miranda do Douro-i ^NV
        
        spanyol vagy kasztíliai (a legelterjedtebb újlatin nyelv közel 450 millió beszélővel; a világ 3. legnépesebb nyelve a kínai és az angol után)
        
        ladino (zsidóspanyol) ^NV
        
        extremadurai ^NV
        
        portugál–galíciai
        
        portugál
        
        galíciai (archaikus portugál nyelvváltozat, hangtanilag a spanyolhoz áll közelebb)
        
        fala
        
        pireneusi–mozarab ág
    - déli ág
  - faliszkuszi (†)
- oszk–umber csoport (†)
- szabell csoport (†)
- venét (†)

[szerkesztés] Lásd még

Galloromán nyelvek

m·v·sz

Újlatin nyelvek

LATIN NYELV	LINGUÆ ROMANICÆ • LINGUE ROMANZE • LANGUES ROMANES • LENGUAS ROMANCES • LÍNGUAS ROMÂNICAS LLENGÜES ROMÀNIQUES • LENGAS ROMANICAS • LINGUAS ROMANAS • LIMBAS ROMANZAS • LIMBILE ROMANICE
Keleti újlatin nyelvek	román (moldáv, beás) • aromun (aromán) • meglenoromán • isztroromán
Italo–dalmát nyelvek	dalmát † • olasz • korzikai (gallurai) • nápolyi • sassari • szicíliai
Nyugati újlatin nyelvek	Galloromán nyelvek • rétoromán (friuli, ladin, romans) • velencei • emilián–romanyol • lombard • ligur • piemontèis • francia (vallon, pikárd) • frankoprovanszál (arpitán) Iberoromán nyelvek • okcitán (provanszál, aráni) • katalán (katalóniai, valenciai, baleári) • aragóniai • mozarab † • spanyol (kasztíliai, ladino) • asztúriai • portugál–galiciai
Déli újlatin nyelvek	szárd (campidanói, logudorói)

m·v·sz

Indoeurópai nyelvcsalád

A kereszt (†) az utód nélkül kihalt nyelveket jelöli, a csillag (*) pedig azokat, melyek mai élő nyelvek ősei, korábbi nyelvállapotai.
Indoiráni nyelvek	Óind (szanszkrit)* • asszámi • bengáli • orija • kafír • kasmíri • khovári • lahnda • nepáli • pandzsábi • szindhi • gudzsaráti • konkani • maldív • maráthi • szingaléz • bhodzspuri • magahi • maithili • hindi • urdu • pákrít† • páli† • harauti • malvi • marvari • mevati • roma • oszét • pamíri • pastu • aveszta† • horezmi† • khotáni† • szkíta† • szarmata† • alán† • szogd† • beludzs† • mázandaráni • kurd • óperzsa† • középperzsa* párthus† • pehlevi† • újperzsa (fárszi, tádzsik, dari)
Italikus nyelvek	latin* • olasz • korzikai • nápolyi • szárd • velencei • rétoromán (friuli, ladin, romans) • francia • okcitán (provanszál, aráni) • aragóniai • katalán • spanyol • ladino (zsidóspanyol) • asztúriai (bable) • gallego (galíciai) • portugál • román (moldáv, beás) • aromun (aromán) • meglenoromán • isztroromán • dalmát† • faliszkuszi† • oszk† • umber† • venét†
Szláv nyelvek	cseh • szlovák • knaani† • lengyel • poláb† • szorb (vend) • kasub • szlovinci† • szlovén • vend • horvát • bosnyák • szerb • montenegrói • bolgár • macedón • ukrán • orosz • belarusz • ruszin • óegyházi szláv†
Balti nyelvek	lett • litván • kur† • óporosz†
Kelta nyelvek	^{szigeti kelta} ír • skót gael • manx • walesi • korni • breton • pikt† • kumbriai† • ^{szárazföldi kelta} gall† • leponti† • noricumi† • galata† • keltibér†
Germán nyelvek	burgund† • gepida† • gót† • herul† • vandál† • óészaki* • dán • feröeri • izlandi • norvég (nynorsk, bokmål) • svéd • angol • óangol (angolszász)* • német • jiddis • holland • longobárd† • ószász*
Hellenisztikus nyelvek	ógörög* • újgörög • makedón†
Anatóliai nyelvek	hettita† • lúviai† • palái† • lík† • líd† • kár† • piszid† • mili†
Kisebb rokonsági csoportba nem sorolható nyelvek: albán • luzitán† • örmény • tokhár† Bizonytalan besorolású ókori balkáni nyelvek: dák† • fríg† • illír† • trák†