Bunyevác nyelvjárás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bunyevác nyelvjárás
Bunjevački govor
Beszélik Horvátország, Szerbia (Vajdaság), Magyarország
Terület Közép-Európa, Balkán
Beszélők száma a 2002-es népszámlálás szerint, Vajdaságban 56,546 körülire becsülhető azok száma, akik horvát nyelvjárásként beszélik, míg a magukat kifejezetten bunyevác nyelvűnek vallók száma 8914 fő
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   Balti-szláv nyelvek
    Szláv nyelvek
     déli csoport
      nyugati alcsoport
       Horvát nyelv
        bunyevác nyelvjárás
Írásrendszer Latin írás
Nyelvkódok
ISO 639-1 Nincs

A bunyevác nyelvjárás (szerbül/horvátul: bunjevački govor) a bunyevác népcsoport beszélt nyelve, melyet Magyarországon Baja vidékén kis számban, jelentősebb arányban Vajdaságban Szabadka, Zombor és Bács városokban, illetve azok környékein, valamint Horvátország vidékein használnak. A beszélők többsége bunjevački govor-nak, azaz bunyevác nyelvjárásnak nevezi, míg mások az 1990-es években alkalmazott, vajdasági horvátokat megosztó szerb kisebbségi politika eredményeként bunjevački jezik-nek azaz, bunyevác nyelvnek is hívják. Legtöbb nyelvész a horvát štokav és í-zős dialektus variánsaként tartja számon, ugyanakkor Szerbiában önálló nyelvként van elismerve.

A bunyevácnak nincs sztenderdje, de besorolható a montenegróiak, horvátok, szerbek és bosnyákok közös abstand-nyelvébe, amelyekkel diarendszert alkot. Közeli rokona még a szomszédságában beszélt sokác nyelvjárás is.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bunyevácok Hercegovina és Dalmácia területéről erednek, római katolikus vallásúak s magukat többnyire horvát nemzetiségűnek vallják.

A bunyevác a Boszniában és Horvátország egyes részein használatos štokavski dialektusokból ered, ezen belül is az ikavski változathoz áll szorosan közel.
Az 1990-es évek során alkalmazott szerb kisebbségi politika következtében, napjainkban a magukat nem horvátnak valló bunyevácok a bunyevác dialektust önálló nyelvként kezelik, valamint Bunjevačke novine néven újságot vezetnek Szabadkán és a vajdasági televíziónak van saját bunyevác nyelvű tévéadása is. Ezenkívül a bunyevác nyelvű osztályok felállítását is elindították 2007-ben. E tevékenységek ellen viszont a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége hevesen tiltakozott. A szövetség elnöke szerint Belgrád így próbálja megosztani a horvátokat a Vajdaságban és szerintük a bunyevác nyelv nem létezik, a nyelvi oktatásra tehát kizárólag a horvát lehet megfelelő.

Népszámlálás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002-ben a szerbiai népszámlálásokkor nem tüntették fel külön a bunyevác nyelvet, ehelyett azokat, akik magukénak vallották (összesen 8914-en), azokat az „egyéb nyelveket beszélők” közé sorolták be. A bunyevácok másik része pedig szerbet, vagy horvátot jelölt meg anyanyelveként, ez persze nem jelenti azt, hogy ezt használják, hanem nyelvüket ezek dialektusának tekintik, mivel nincs nagy különbség köztük, habár a szerbhorvát nyelvek közötti különbségek minimálisak, de mégis különveszik őket. Több bunyevác azonban kijelentette, hogy elképzelhetőnek tartja, miszerint egy külön nyelvet beszél.

Ezzel szemben az Osztrák–Magyar Monarchia idején külön nemzetiségként és külön, saját nyelvvel rendelkező népként kezelték a bunyevácokat. 1910-ben Szabadkán 33 247 ilyen nyelvű személyt regisztráltak. Trianon után Jugoszláviában viszont a bunyevácok szerbeknek, horvátoknak, vagy szerbhorvátoknak voltak már feltüntetve. A bunyevácok besorolása régóta politikai kérdés, Magyarországon is a Monarchia idején részben azért voltak külön népcsoportként feljegyezve, hogy elválasszák őket a horvátoktól és a szerbektől.

Szabadka község etnikai térképe 2002-ből, mely azokat területeket mutatja, ahol külön-külön, horvát nemzetiségűnek és bunyevác nemzetiségűnek valloták magukat a bunyevác közösség tagjai.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sokcsevits Dénes: A bunyevác népcsoport a horvát nemzeti integrációs folyamatban