Közép-Európa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

Közép-Európa Európának a Kelet- és Nyugat-Európa közé eső régiója.

Közép-Európa szerkesztése

Tartalomjegyzék

1 Országai
2 Egyéb meghatározások
3 Mitteleuropa mint politikai eszme
4 Külső hivatkozások
5 Lábjegyzet

[szerkesztés] Országai

Közép-Európa országai

Németország Ausztria Svájc Liechtenstein Szlovénia		Az Alpesi országok
Magyarország Lengyelország Csehország Szlovákia		A Visegrádi csoport

Indőnként Közép-Európához sorolják a következő országat, vagy egyes részüket:

Oroszország (kalinyingrádi terület)
Ukrajna (Kárpátalja, Galícia,Bukovina)
Románia (Erdély,Bánság,Bukovina)
Szerbia (Vajdaság)
Horvátország (északi része révén és történelmi-kulturális alapon)
Olaszország északi, alpesi területeit, Bolzano, Trieszt, Friuli–Venezia Giulia, Trentino–Alto Adige.
Franciaország (Elzász és Lotaringia keleti részeit)

Kulturális értelemben kelet-közép-európai országnak szokták tekinteni a balti államokat:

[szerkesztés] Egyéb meghatározások

A német „Mitteleuropa” (Közép-Európa) kifejezést kulturális értelemben néha kifejezetten azokra az államokra alkalmazzák, amelyek a Habsburg-monarchia felbomlása óta jöttek létre.

Azok az országok, melyek Közép-Európához tartozónak tekintik magukat, olykor a tőlük keletre eső államokat nevezik Kelet-Európának. Németországban például Lengyelországról Kelet-Európa részeként szoktak beszélni, Lengyelországban pedig Ukrajnáról ugyanígy.

Némelyek annak idején úgy fogalmazták tréfásan, hogy Közép-Európa az a része a földrésznek, amit Nyugat-Európában Keletnek, Kelet-Európában pedig Nyugatnak tartanak. Közép-Európa egy másik meghatározása Európának azokat a részeit foglalja magába, amelyek kultúrájukban, történelmükben nyugatiak, de amelyeket a Szovjetunió uralma alá hajtott a II. világháborúban.

Egyes nézetek Közép-Európa igen tág értelmezését vallják, amely ide sorolja Baltikumot és Délkelet-Európa valamennyi országát is Görögország és Törökország európai része kivételével.

[szerkesztés] Mitteleuropa mint politikai eszme

Közép-Európa fogalmát német földrajzosok hozták forgalomba a 19. században. A fogalom tartalmában azonban mindig más és más volt. A kezdeti természetföldrajzi jelleg később politikai tartalommal telítődött, mint a jelentkező német nemzettudat egyik megnyilvánulása.

Volt olyan, aki nyugat és kelet közé helyezte Közép-Európát, észak-déli irányban, az Északi-foktól Szicíliáig. Más észak és dél között képzelte el helyét, így Közép-Európát nyugaton az Atlanti-óceán, keleten a Fekete-tenger határolta. Mások Európa középső részét nevezték Közép-Európának, melybe nemcsak a német nyelvterületet, hanem a környező, nem németajkú peremvidékeket is beleértették. Zeune 1808-as geográfiájában Észak-, Közép- és Dél-Európára osztotta a kontinenst, az 1811-es kiadásban Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa között tett különbséget, az 1833-asban már Északnyugat- és Délkelet-Európa között találjuk Közép-Európát.

A németek úgy vélték, bármiféle tartalmat adunk a közép-európaiság eszméjének, bárhol húzzuk meg fogalmi és földrajzi határait, egy európai rangú politikai egység Franciaország és az Orosz Birodalom között nem valósítható meg a német nemzet nélkül. 1848-hoz közeledve a német nemzeti mozgalom követelései között felbukkan, az egységes Németország utáni vágy mellett, az európai német nagyhatalom ábrándja. Így lett a földrajzi fogalomból politikai eszme: Közép-Európából és Európa közepéből Mitteleuropa.^[1]