Åland

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Åland
Landskapet Åland
Ahvenanmaan maakunta
Åland zászlaja
Åland zászlaja
Åland címere
Åland címere
Nemzeti mottó: nincs
Nemzeti himnusz: Ålänningens sång
Fővárosa Mariehamn (Maarianhamina)
é. sz. 60° 07′, k. h. 19° 54′
Államforma autonóm tartomány
Vezetők
Kormányzó Peter Lindbäck
Miniszterelnök Viveka Eriksson
Hivatalos nyelv svéd

EU-csatlakozás 1995. január 1.[1]
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 229
Becsült 28 502 [2] fő (2012. december)
Rangsorban 229
Népsűrűség 17,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 13517 km²
Víz 89%
Időzóna EET (UTC+2)
EEST (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem euró (EUR)
Hívószám 358-18
Internet TLD .ax

Alandmunicipalities.png

Åland (ejtsd: [ólánd]) – finnül Ahvenanmaa, Finnország és Svédország között, a Botteni-öbölben elhelyezkedő, Finnországhoz tartozó több mint 6500 szigetből álló szigetcsoport, melynek lakossága túlnyomórészt svéd anyanyelvű. A szigetek hivatalos neve svédül Landskapet Åland, finnül Ahvenanmaan maakunta (Ahvenanmaa megye).

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legmagasabb pont: 182 m

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület – haditengerészeti szempontból stratégiai fekvése miatt – gyakran okozott feszültségeket a térségben.

Az Åland-szigetek annak a területnek a része, amelyet Oroszország Svédországtól szerzett meg a frederikshamni békében 1809 szeptemberében. Finnország többi részével együtt a félautonóm Finn Nagyfejedelemség része lett.

Svédország képtelen volt elérni, hogy a szigeteket ne erődítsék meg. A kérdés nem csak Svédországnak volt fontos, hanem az Egyesült Királyságnak is, amely aggódott biztonságának és kereskedelmi érdekeinek veszélyeztetése miatt.

1832-ben Oroszország megindította a szigetek megerősítését Bomarsund hatalmas erődjének építésével. Ezt a krími háborúban, a balti hadjáratban, 1854-ben, egyesített brit és francia haditengerészeti és tengerészgyalogos erők foglalták el rombolták le. A párizsi béke (1856) előírta az Åland-szigetek demilitarizálását.

Az 1918-as finn polgárháborúban a svéd csapatok békefenntartóként avatkoztak be az ott állomásozó orosz csapatok, valamint a Finnország felől a befagyott tengeren érkező vörös és fehér finn csapatok között. Történészek szerint ekkor a svédek komolyan tervezték a szigetek elfoglalását. Néhány hét múlva a svéd csapatok átadták a helyüket a finn fehér szenátus által hívott német csapatoknak.

1917 óta törekszenek a szigetek lakói a Svédországhoz való csatlakozásra. A felterjesztést, amelyben kérelmezték a Finnországtól való elszakadást, a szigetek felnőtt lakosságának 92,6%-a aláírta (kivéve azokat, akik külföldön éltek vagy dolgoztak), azóta a kérdés folyamatosan napirenden van. A svéd nemzeti érzelmeket különösen a következő ügyek élesztették: svédellenes tendenciák Finnországban, finn nacionalisták ellenségessége az autonómiával szemben és az oroszosítással szembeni finn ellenállás. Ráadásul a Finnországon belüli konfliktus a finn nyelvű többség és a svéd nyelvű kisebbség között az 1840-es évek óta tart, és élesztették Åland lakosságának ellenérzését a Finnországhoz való tartozással szemben.

Finnország ellenezte mind a szigetek elszakadását, mind az autonóm státust. A szigetlakók nem hagyták annyiban, és a vita az Népszövetség elé került 1921-ben. Az akkori döntés szerint Finnország megtarthatta szuverenitását az Åland-szigetek felett, de az autonóm területté vált. Finnország elismerte Åland-szigetek lakóinak jogát svéd nyelvük megtartására, kultúrájuk és hagyományaik megőrzésére. Ugyanakkor nemzetközileg elismert semleges státust adott Åland-szigeteknek, megtiltotta, hogy ott csapatok állomásozzanak vagy katonai parancsnokságot telepítsenek oda.

A huszadik század folyamán a szigetlakók növekvő számban ismerték el a finn szuverenitást hasznosnak. Mivel Svédország elégtelen segítséget nyújtott a népszövetségi vitában, nem fogadta el a szigetek demilitarizált státusát az 1930-as években, érzelmekben és magatartásban közeledett Finnországhoz a szigetek lakossága II. világháború idején és azután. A szigetlakók egyre kevésbé tekintik Ålandot finn birtokban lévő svéd tartománynak, hanem Finnország autonóm részének érzik.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság 92%-a svéd, 5%-a finn anyanyelvű ålandi. Åland ma is a nemzetiségi területi autonómia mintapéldája az Európai Unióban.

A népesség 90%-a a legnagyobb szigeten, Fasta Ålandon lakik – s az itt élők csaknem fele az Åland-szigetek egyetlen városában, Mariehamnban (finnül: Maarianhamina) él.

A szigeteken 100%-ban evangélikus felekezetű protestánsok laknak.

Åland és az Európai Unió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ålandon külön népszavazás volt az EU-hoz történt csatlakozás ügyében, amelynek végeredményeként a tartomány Finnország többi részével egy időben belépett az unióba. Åland része ugyan az EU-nak, néhány fontos kérdésben azonban kivételes jogállással rendelkezik. A nem-ålandiak ingatlanszerzési és vállalkozási joga korlátozva van a szigeteken, és Åland nem tagja az EU vámuniójának. Ez utóbbi azt jelenti, hogy Åland adószempontból „harmadik ország”-nak minősül, továbbra is lehetővé téve a Svédország és Finnország között közlekedő kompokon az adómentes árusítást.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legérdekesebb város Sund a fősziget keleti felén fekszik, itt találjuk a Kastelholm várat, amely stratégiai jelentőséggel bírt a 16-17. században.

A szomszédságban lévő szabadtéri Jan Karlsgården Múzeumot, amely nyáron több fesztiválnak is otthont ad. A Bomarsund-erőd az orosz megszállásra emlékeztet.

Ålandot rendszeres hajójárat köti össze Svédországgal, Finnországgal és Észtországgal. Ingyenesen közlekedhetünk a szigetek között komppal, Sundot pedig busszal, vagy kerékpárral is elérhetjük.

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városok és a kerületek Ålandon
  1. Brändö
  2. Eckerö
  3. Finström
  4. Föglö
  5. Geta
  6. Hammarland
  7. Jomala
  8. Kökar
  9. Kumlinge
  10. Lemland
  11. Lumparland
  12. Mariehamn
  13. Saltvik
  14. Sottunga
  15. Sund
  16. Vårdö

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság főként mezőgazdaságból és halászatból él, de a mikroelektronikai ipar is megtelepedett a szigeteken. A műszaki és orvosi elektronikai termékek mellett jelentős még a műanyag- és fém-, illetve fafeldolgozás.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közutak hossza: 1000 km
  • Repülőterek száma: 1
  • Kikötők száma: 2

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aaland 4.jpg

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ålandon külön népszavazás volt, majd Finnország többi részével egy időben belépett
  2. Hivatalos becslés

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Åland témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a(z) åland címszóra a Wikiszótárban!