Államforma
Egy állam alapvetően három fontos jellemzővel írható le. Ezek az államforma, a kormányforma és az államszerkezet. Az angolszász jogrendszerekben az állam és kormány szinonim fogalmak, az állam jogtudományi absztrakció, míg a kormány az állami szervek összessége. Ezzel szemben az európai fogalom a hatalommegosztás felől közelíti meg a kérdést.
Államformát modern értelemben az államfő jogállásának jellege határozza meg, tehát az államfői tisztség keletkezésének és megszűnésének a módja. Lényegében két államformát különbözetünk meg, ezek a monarchia és a köztársaság. Léteznek azonban ún. átmeneti államformák is, ugyanis ezzel a fogalompárral nem mindig lehetséges maradéktalanul leírni egy adott állam formáját.
Fontos megkülönböztetni egymástól az államformát és a kormányformát. Igaz ugyan, hogy szorosan összefüggenek egymással, de a kormányformát a hatalommegosztás mikéntje, vagyis a törvényhozó hatalom, a végrehajtó hatalom és az államfő viszonya határozza meg. Kormányforma az abszolút monarchia, az alkotmányos monarchia, a parlamentáris monarchia, a prezidenciális köztársaság, a félprezidánciális köztársaság, a parlamentáris köztársaság, a kollegiális kormányforma és a szocialista kormányzati rendszerek.
Az államszerkezet az állami főhatalom belső, területi megosztásának módja, ami lehet unitárius vagy föderatív. Az unitárius állam területén nincsenek önálló államisággal rendelkező egységek, az állam nem osztja meg hatalmát mással, míg a föderatív állam esetén az egyes tagállamok megőrzik önálló államiságukat, területükön az állami feladatokat saját állami szerveikkel valósítják meg.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Állam- és kormányformák
[szerkesztés] Monarchia
Ha az uralmat egy személy gyakorolja (király, sah, császár, emír, sejk, szultán, herceg, pápa stb.), aki hatalmát örökléssel vagy választással kombinált örökléssel szerzi és haláláig uralkodik.
Abszolút monarchia, ha az uralkodó korlátlan hatalommal rendelkezik:
Alkotmányos monarchia, ha az uralkodó jogosítványai az alkotmány által korlátozottak és egyben az egyének jogai az alkotmányban rögzítettek:
Parlamentáris monarchia, ha az uralkodó a parlamentnek alárendelten működik protokolláris szerep, hatalmon van, de nem kormányoz:
[szerkesztés] Köztársaság
Ha az állam élén egy személy vagy testület áll, hatalmát választással nyeri, és ezt meghatározott ideig gyakorolja.
Legfőbb állami szervek (egyes országokban eltérőek lehetnek):
- Küldöttgyűlés
- Parlament (Magyarországon az Országgyűlés)
- Kormány
- Legfelsőbb Bíróság
- Alkotmánybíróság
- Legfőbb Ügyészség
- Számvevőszék
Parlamentáris, ha a köztársaság elnök jogosultságai gyengék, a parlamentnek alárendelten működik, csak protokolláris szerep jut neki, és többnyire a parlament választja. Főleg Európában jellemző, a többi földrészen ritka.
Félprezidenciális, ha a köztársasági elnök erős jogosítványokkal és vétójoggal rendelkezik. Itt a végrehajtó hatalom – a kormány – a parlamentnek és az elnöknek is felelős, akit népszavazással választanak meg:
Prezidenciális, ha a köztársasági elnök a végrehajtó hatalom feje. A kormány nem a parlamentnek, hanem az elnöknek felelős, akit népszavazással választanak meg:
Egyéb köztársaság:
Teokratikus köztársaság, ha megválasztott szervek felett egy vallási szerv vétójoggal rendelkezik. A kormány, a parlament és az elnök egyaránt alá vannak vetve ennek a vallási legfelsőbb szervnek:
Kommunista állam ("szocialista népköztársaság"), formálisan köztársasági berendezkedés, melyben az alkotmány kimondja a kommunista párt vezető szerepét. A kommunista párt vezető testületei a hatalom birtokosai. Az egyéb szervek (kormány, parlament, elnök) a kommunista párt vezető testületei által meghozott döntések végrehajtói:
Egyéb (katonai és más diktatúra), formálisan köztársasági berendezkedés, melyben katonai diktatúra vagy olyan egyéb rendszer működik, melyben a hatalom birtokosa egyetlen szervezet:
[szerkesztés] Államszerkezet
Az állam mint egész és részei, valamint a részek egymás közötti viszonyának rendszerét fejezi ki. Fontos jellemzője: centralizáltság és decentralizáltság, ez mutatja, hogy az egyes részek milyen fokú önállósággal rendelkeznek.
- Centralizáltság: az egyes részek önállósága csökken
- Decentralizáltság: az egyes részek önállósága nő
[szerkesztés] Csoportosítás
- Föderatív, ha több állam egyesüléséből olyan új állam keletkezik, amely a szuverenitásból eredő jogosítványokat a lehető legmagasabb szinten gyakorolja, de a tagállamok többé-kevésbé megtartják az önállóságukat. Lehet területi alapú vagy nemzeti alapú.
Jelenlegi föderatív államok:
Amerikai Egyesült Államok, 
Argentína, 
Ausztrália, 
Ausztria, .svg&filetimestamp=20110503193147){kind=small}
Belgium, 
Bosznia-Hercegovina, 
Brazília, 
Comore-szigetek, 
Dánia, 
Egyesült Arab Emírségek, 
Etiópia, 
Hollandia, 
India, 
Irak, 
Kanada, 
Malajzia, 
Mexikó, 
Mikronézia, 
Németország, 
Nigéria, 
Oroszország, 
Pakisztán, 
Saint Kitts és Nevis, 
Spanyolország 
Svájc, 
Szudán, 
Tanzánia, .svg&filetimestamp=20070929062146){kind=small}
Venezuela.
- Unitárius, ha az államon belül nincsenek olyan részek, amelyek az önálló államiság jegyeivel rendelkeznek (jegyek: terület, népesség, főhatalom). Ilyen az összes többi állam.
- Történelmi:
- Perszonálunió: két vagy több államnak közös államfője van.
- Reálunió: a két vagy több állam közös államfőjén kívül létrejönnek közös szervek a közös ügyek intézésére.
- Konföderáció: államok szövetsége, de nem jön létre új állam, csak több állam egyesül, a megállapodás gazdasági, politikai és kulturális, a célok hatékonyabb megvalósulása céljából.
[szerkesztés] Források
- Alkotmánytan I., szerk. Kukorelli István, Osiris Kiadó, Budapest, 2007, ISBN 978-963-389-902-1
