Uralkodó
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Uralkodónak nevezzük a monarchikus államformájú államok vagy országok[1] vezetőjét, államfőjét[2], függetlenül attól, hogy tisztségét örökléssel, beházasodással, vagy országgyűlés által megválasztva nyeri el, és függetlenül attól is, hogy nemesi származású-e. Az uralkodói cím birtokosa egyaránt lehet szuverén vagy nem szuverén[3]államnak a feje.[4]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Uralkodói címek
császár, cár, szultán, király, fáraó, fejedelem, despota, főherceg, herceg (amennyiben önálló fő/hercegség fejei), illetve kalifa, kán, sáhansáh, sah, emír, sejk, maharadzsa, radzsa, kagán, padisah, négus, mogul, inka stb.
[szerkesztés] Uralkodói jelképek
Az uralkodók tisztségének leggyakoribb jelei a koronázási jelvények:
- korona, mely fejen hordott ékszer,
- koronázási palást,
- jogar (a bírói hatalom jelképe)
- kard, szablya, lándzsa, buzogány (a katonai erő jelképei)
- a keresztény hagyományú országokban: országalma, feszület (kereszt)
stb.
[szerkesztés] Monarchiák napjainkban
[szerkesztés] Uralkodók nem vezető pozícióban vagy illegalitásban
- Görögország: II. Konsztantinosz Trónörököse: Spárta hercege
[szerkesztés] Hivatkozások
- ^ Magyar Értelmező Kéziszótár szerint egységes államszervezetbe tartozó földrajzi terület a benne és a rajta levőkkel együtt.
- ^ Lásd Magyar Értelmező Kéziszótár
- ^ azaz hűbéres vagy bármilyen módon függő monarcha
- ^ A legmagasabb uralkodói cím, mely szuverén státusszal bírhat, az a hercegség, l. Liechtenstein és Monaco stb., de királyságok, sőt császárságok is létezhetnek korlátozott szuverenitással, mint pl. Malajzia tagállamai, melyek mind királyságok. A történelemben ilyen, nem szuverén státuszú ország volt pl. a Cseh Királyság, mely sosem rendelkezett önálló állami léttel 1918-ig, hanem előbb a Német-Római Császárság, majd 1804-től az Osztrák Császárság egyik vezető tagállama volt. Hasonlóan a Cseh Királysághoz, az 1806-tól függetlenné váló egykori Német-Római Birodalom kötelékébe tartozó fejedelemségek a Német Császárság 1871-es megalakulása után ugyan elvesztették szuverenitásukat, de az uralkodói cím változatlanul megörződött még a királyságok esetében is, így pl. a Bajor királyság, Szász Királyság, Württembergi Királyság stb. uralkodói nem szuverén királyokká váltak.
[szerkesztés] Irodalom
- Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémiai kiadó, Budapest, 1972
