A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A népszavazás (ritkábban használt nevén referendum) a népképviselet érvényesítésének, a közvetlen demokráciának az egyik formája, amelyben a demokratikus berendezkedésű országokban a hatalom forrása, a nép a parlamenti választások, illetve a helyi önkormányzati választások közt is kifejezheti akaratát, illetve véleményét bizonyos kérdésekben.

Magyarországon a népszavazások és a népi kezdeményezések alapvető szabályait és elveit az Alkotmány fekteti le (a Magyar alkotmányban: 28/B. §-28/E. §), a részletes szabályokról külön törvény rendelkezik. A népszavazás lehet helyi, illetve országos, utóbbi esetben ügydöntő (azaz az Országgyűlésre nézve kötelező érvényű), illetve véleménynyilvánító. Másik csoportosítás szerint pedig létezik kötelező és fakultatív népszavazás.

Tartalomjegyzék 1 A népszavazások szabályai Magyarországon 1.1 Országos népszavazás (referendum vagy plebiszcitum) 1.1.1 A kötelezően elrendelt népszavazás szabályai 1.1.2 A fakultatív népszavazás szabályai 1.1.3 Tiltott témák 1.1.4 Folyamata, az OVB szerepe 1.2 Az országos népi kezdeményezés (iniciativa) 1.3 Helyi népszavazások 2 A népszavazások története Magyarországon 2.1 Megtartott országos népszavazások 2.1.1 1989. november 26. 2.1.2 1990. július 29. 2.1.3 1997. november 16. 2.1.4 2003. április 12. 2.1.5 2004. december 5. 2.1.6 2008. március 9. 2.2 Sikertelen kezdeményezések 2.3 Népszavazási anomáliák 2.4 Népszavazások Európában 2.4.1 Franciaország 2.4.2 Németország 2.4.3 Olaszország 2.4.4 Svájc 2.5 Történelmi jelentőségű népszavazások 2.5.1 Ausztria, 1938 2.5.2 Olaszország, 1946 2.6 Lásd még 2.7 Jegyzetek 2.8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A népszavazások szabályai Magyarországon

[szerkesztés] Országos népszavazás (referendum vagy plebiszcitum)

Az országos népszavazás elrendelése alapján beszélhetünk kötelezően, illetve mérlegelés alapján elrendeltről (fakultatív népszavazás). Előbbi csak ügydöntő lehet, utóbbi lehet ügydöntő és véleménnyilvánító is, amennyiben az országgyűlés elrendeli a népszavazás megtartását. Attól függően, hogy az országos népszavazás törvényt megerősítő, vagy nem törvényi formát igénylő országgyűlési döntések tárgyában elrendelt népszavazás, beszélhetünk előbbi esetben referendumról (például EU csatlakozási népszavazás), míg utóbbi esetben, amikor nem törvény megerősítése, hanem megalkotása a népszavazás tárgya, plebiszcitumról beszélünk.^[1] A népszavazást az elrendelését követő 90 napon belüli időpontra úgy kell kitűzni, hogy az ne essen a törvényben meghatározott napokra. A törvény kimondja, hogy nem lehet népszavazást tartani az országgyűlési, illetve a helyi önkormányzati képviselők általános választásának a napján, valamint a választásokat megelőző és követő 41 napon belül. Az eredményes népszavazás kritériuma, hogy az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede a feltett kérdésre azonos választ adjon. Az alkotmány alapján országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.

[szerkesztés] A kötelezően elrendelt népszavazás szabályai

200 000 választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés köteles elrendelni az ügydöntő népszavazást. Az Országgyűlés ekkor végrehajtó szerepbe kényszerül. Ekkor az Országgyűlésnek 15 napon belül el kell rendelnie, a köztársasági elnöknek újabb 15 napon belül ki kell tűznie az ügydöntő népszavazást. Az ilyen kötelezően elrendelt népszavazás csak ügydöntő lehet. (Az Országgyűlés által elfogadott, de a köztársasági elnök által alá nem írt törvény megerősítéséről elrendelt népszavazás csak ügydöntő lehet.) Az Országgyűlés három évig nem hozhat az ügydöntő népszavazások eredményével ellentétes határozatokat, törvényeket.^[2]

[szerkesztés] A fakultatív népszavazás szabályai

Az Országgyűlés mérlegelés alapján is dönthet akár ügydöntő, akár véleménynyilvánító népszavazás elrendeléséről, ha azt a köztársasági elnök, a kormány, a képviselők egyharmada, vagy legalább 100 ezer, de kevesebb mint 200 ezer választópolgár kezdeményezésére. A véleménynyilvánító népszavazás nem köti jogilag az Országgyűlést, de mindenképpen befolyásolja döntése tartalmát a választópolgárok azonosuló vagy elutasító véleménye. Kivételt képez az Országgyűlés által már elfogadott, de a köztársasági elnök által még alá nem írt törvény megerősítésére elrendelt népszavazás, amely értelemszerűen ügydöntő. Ilyen esetben a törvény aláírásának feltétele, hogy a népszavazás megerősítse. Fakultatív népszavazás esetén az Országgyűlésnek 30 napon belül kell döntenie, hogy helyt ad-e a kezdeményezésnek. Az Országgyűlés népszavazást elrendelő határozatában fel kell tüntetni a népszavazás ügydöntő vagy véleménynyilvánító jellegét, a népszavazásra bocsátott konkrét kérdést, továbbá rendelkezni kell a népszavazás költségvetéséről.

[szerkesztés] Tiltott témák

Nem bocsátható népszavazásra:

• A) a költségvetéssel, az adókkal, illetékekkel, vámokkal kapcsolatos kérdések
• B) a hatályos nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségek
• C) a népszavazás alkotmányos rendelkezései
• D) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdések
• E) az Országgyűlés feloszlása
• F) a kormányprogram
• G) a hadiállapot kinyilvánítása, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetése
• H) a fegyveres erők alkalmazása,
• I) a helyi önkormányzati képviselő-testületek feloszlatása,
• J) a közkegyelem gyakorlása.

Az 1949-es Alkotmány szerint a képviselők visszahívhatók voltak.

[szerkesztés] Folyamata, az OVB szerepe

Országos népszavazásra irányuló állampolgári kezdeményezés esetén négy hónapig lehet aláírást gyűjteni. Fontos garanciális szabály, hogy az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát – hitelesítés céljából – az aláírásgyűjtés megkezdése előtt be kell nyújtani az Országos Választási Bizottsághoz (OVB). A továbbiakban csak a hitelesített példánnyal megegyező íveken lehet aláírást gyűjteni.

A kezdeményezést 4 hónapon belül egyszer lehet benyújtani az OVB elnökéhez. Az Országos Választási Bizottság kulcsszerepet játszik az országos népszavazás és a népi kezdeményezés törvényességének biztosításában, a törvényes feltételek vizsgálatában, meglétük vagy hiányuk megállapításában. Az OVB és az Országgyűlés népszavazással kapcsolatos döntései ellen az Alkotmánybírósághoz lehet kifogást benyújtani.

Ha az aláírásgyűjtő ív megfelel a törvényi feltételeknek, az OVB-nek 30 napon belül kell hitelesítenie. Határozatát nyolc napon belül kell publikálnia a Magyar Közlönyben. Az OVb akkor tagadhatja meg a hitelesítést, ha: a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe; a kérdésben az Alkotmány alapján nem lehet népszavazást tartani; a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvény állította követelményeknek, vagy ha az aláírásgyűjtő ív nem felel meg ezeknek.

[szerkesztés] Az országos népi kezdeményezés (iniciativa)

Arra irányul, hogy az Országgyűlés tűzze napirendjére a kezdeményezésben megfogalmazott kérdést. Népi kezdeményezést legalább 50 000 választópolgár nyújthat be az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben. Aláírásokat két hónapig lehet gyűjteni, és a népi kezdeményezést az aláírásgyűjtő ív hitelesítését követően egyszer lehet benyújtani az Országos Választási Bizottság elnökéhez. A pótlólag benyújtott aláírások érvénytelenek. Az Országgyűlés a kezdeményezést köteles napirendre tűzni és megtárgyalni. Számos eredménytelen népi kezdeményezés után garanciális jelentőséggel bír az az új rendelkezés, hogy a népi kezdeményezésről három hónapon belül dönteni kell.

[szerkesztés] Helyi népszavazások

A helyi népszavazás a község, a város, a fővárosi kerület, a főváros, illetőleg a megye lakosságának közvetlen részvétele a helyi önkormányzat hatáskörébe tartozó helyi ügyek intézésében. Helyi népszavazást kezdeményezhet meghatározott számú települési (megyei) önkormányzati képviselő, az önkormányzat bizottsága, a helyi társadalmi szervezet, továbbá meghatározott számú választópolgár.

Hasonlóan az országos népszavazáshoz a jogszabályok megkülönböztetnek kötelezően kitűzendő és fakultatív helyi népszavazást; utóbbi esetben a képviselőtestület mérlegelheti a helyi népszavazás kitűzését.

[szerkesztés] A népszavazások története Magyarországon

Már az 1848-as forradalom ideján felmerült az általános választójogra alapozott népszavazások megtartásának lehetősége, ám a kor politikai életében aktív szerepet játszó polgárság és középnemesség az erős képviseleti rendszer mellett volt.^[3] A dualizmus kései időszakában a népszavazás törvényesítése ismét felvetődött, de a mellé álló, Jászi Oszkár körül csoportosuló politikai erők nem voltak képesek akaratuk érvényesítésére.
Az első magyarországi népszavazás az 1920-as soproni népszavazás volt, ám ezt nem a magyar állam szervezte. Az 1918 és 1990 között fennállt demokratikus rendszerek túl rövid élettartamúak voltak egy népszavazás lebonyolításához, míg a jobboldali és kommunista autoriter rendszerek – jellegükből adódóan – nem éltek a népszavazás eszközével. A népszavazás mint közvetlen hatalomgyakorlási forma bevezetését az 1989 előtti rendszerváltó csoportok is felvetették. Országos népszavazásokra csak az 1989-es rendszerváltás után kerülhetett sor először Magyarországon, miután az 1989-es XVII. törvény szabályozta a kérdést.

[szerkesztés] Megtartott országos népszavazások

[szerkesztés] 1989. november 26.

Az 1989-es őszi népszavazás és kampány volt az újjászülető magyar demokrácia első voksolásos erőpróbája. A népszavazást az ellenzéki kerekasztal négy pártja (Fidesz, FKGP, MSZDP és az SZDSZ) kezdeményezte.^[4] Az első kérdés a rendszerváltás utáni helyzet tisztázását szolgálta, majd a pártállami diktatúra lebontását segíteni hivatott három kérdés következett. A szavazólapon az alábbi kérdéseket kellett megválaszolni:

• Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?
• Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről?
• Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy kezelésében lévő vagyonról?
• Feloszlassák-e a Munkásőrséget?

Az utolsó három kérdést az Országgyűlés 1989 őszén rendezte, így azok a népszavazásra elveszítették gyakorlati jelentőségüket.

Igazi politikai küzdelem csak az első kérdés körül bontakozott ki. A köztársasági elnök megválasztására vonatkozó kérdéssel az indítványozó pártok szerették volna elkerülni, hogy az akkor még MSZMP-s többségű Országgyűlés egy pártállami kötődésű köztársasági elnököt válasszon. A második cél az volt, hogy az elnököt a későbbiekben az Országgyűlés képviselői válasszák meg és ne kerülhessen sor egy népszavazási jellegű elnökválasztásra.^[5]

A népszavazás mind a négy kérdésben eredményes volt és az igenlő válaszok győzelmét hozta.

[szerkesztés] 1990. július 29.

A magyar demokrácia második népszavazását az 1990-es Országgyűlési választásokon súlyos vereséget szenvedő MSZP kezdeményezte. Az MSZP a köztársasági elnök nép általi közvetlen megválasztását támogatta, ám a választások után az új parlamenti többség az államfő Országgyűlés általi megválasztása mellett foglalt állást. Az MSZP saját meggyengült népszerűségét is megpróbálta növelni azzal, hogy az államfő közvetlen megválasztását támogatók élére állt. A feltett kérdés a következő volt:

• Kívánja-e Ön, hogy a köztársasági elnököt közvetlenül válasszák meg?

A szavazást az Országgyűlés a nyaralási szezon derekára tűzte ki, ami szerepet játszott abban, hogy a voksolás érdektelenségbe fulladt.^[6] Az urnáknál csak a szavazópolgárok 14%-a jelent meg, így a szavazás érvénytelenül ért véget. A sikertelen népszavazás után az MDF és az SZDSZ korábban megkötött megállapodásának megfelelően az Országgyűlés választotta köztársasági elnökké Göncz Árpádot.

[szerkesztés] 1997. november 16.

Magyarországot 1997 júliusában a NATO madridi csúcstalálkozója után hívták meg a védelmi szervezet tagjai közé. Az Országgyűlés ez ügyben országos ügydöntő népszavazást írt ki, amelyen a következő kérdésre kellett válaszolni:

• Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét?

Az esemény előtt a parlament megváltoztatta a szavazás szabályait. Ezen túl a jegyzékben szereplők 25%-ának egybehangzó válasza kellett az érvényességhez. Szükség is volt erre, hiszen az urnák előtt a jogosultaknak kevesebb mint a fele jelent meg (49%). A szavazás a NATO-csatlakozást támogatók döntő győzelmét hozta, a szavazók 85%-a a belépésre voksolt. Magyarország a népszavazás után másfél évvel, 1999 márciusában vált NATO-taggá.

[szerkesztés] 2003. április 12.

Magyarország 2002-ben sikeresen zárta le az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásokat. Az Országgyűlés 2003. április 12-ére ügydöntő népszavazás kiírását kezdeményezte. Valamennyi parlamenti párt és számos társadalmi szervezet a taggá válás támogatására szólította fel a szavazókat. Sokakban ellenérzést keltett a kormány által életre hívott Európai Uniós Kommunikáció Alapítvány (EUKK) működése. Az EUKK csatlakozást támogató esetlen reklámkampánya hamar a viccelődés középpontjába került. A taggá válást ellenzők kevésbé szervezett kampánya a csatlakozást gyarmatosodásnak állította be, ám ezzel nem volt képes ledolgozni a támogatók táborának hatalmas többségét. Számos kritika érte a kérdésfeltevés módját is. A kitikusok azt kifogásolták, hogy a kérdés nem utal a csatlakozási szerződésre, amely – véleményük szerint – kedvezőtlen feltételek alapján teszi lehetővé a taggá válást:

• Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?

A népszavazáson a résztvevők döntő többsége (88%) a csatlakozás mellett foglalt állást. Európa-szerte csalódást keltett azonban az igen alacsony részvétel (a szavazásra jogosultak 46%-a). A szavazás eredményének ismeretében Medgyessy Péter három nappal később Athénban aláírta Magyarország csatlakozási dokumentumait.

[szerkesztés] 2004. december 5.

Minden addiginál hevesebb politikai küzdelem bontakozott ki a 2004-es népszavazás során. 2004 nyarán a Magyarok Világszövetsége kezdeményezett aláírásgyűjtést a határon túl élő magyarok számára kedvezményesen megadandó magyar állampolgárságért. Fél évvel korábban a Munkáspárt is aláírásgyűjtést indított a kórházak magánosításának leállítása érdekében, melyhez a Fidesz is csatlakozott. Mádl Ferenc 2004. december 5-ére írta ki az alábbi két kérdésben az ügydöntő népszavazást:

• Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?
• Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti "Magyar igazolvánnyal" vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?

A népszavazáson a heves kampány ellenére csak a jogosultak 37,49%-a jelent meg. Az alacsony részvétel miatt egyik kérdésre adott válaszok aránya sem haladta meg a 25%-os limitet, ezért a szavazás eredménytelen volt.

[szerkesztés] 2008. március 9.

A Fidesz és a KDNP 2007 őszi népszavazási kezdeményezése nyomán az Országgyűlés népszavazás kiírása mellett döntött az alábbi három kérdésben:

• Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?
• Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és járóbeteg-szakellátásért továbbra se kelljen vizitdíjat fizetni?
• Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni?

A népszavazás időpontját Sólyom László 2008. március 9-re tűzte ki.^[7]

A népszavazás mindhárom kérdésben eredményes volt, 50,40%-os részvétel mellett. A tandíj eltörléséért az érvényes szavazatot leadók 82,49%-a, a járóbeteg-ellátásért, háziorvosi ellátásért és a fogászati ellátásért fizetett "vizitdíj" megszüntetéséért érvényesen szavazók 82,69%-a , a kórházi "ágydíj" megszüntetéséért érvényesen szavazók 84,33%-a igennel voksolt.

[szerkesztés] Sikertelen kezdeményezések

A kezdeményezések többsége nem jut el a szavazás tényleges megtartásáig. A képviseleti demokrácia (parlament) védelmében a kezdeményezésnek többszörös szűrőn kell áthaladnia a voksolásig. Ezek a szűrők hivatottak megakadályozni, hogy az alkotmányellenes vagy banális kérdések eljussanak a jelentős költséget jelentő szavazás megtartásáig. A népszavazási aláírásgyűjtés a rendszerváltozás óta népszerű módszere a politika befolyásolásának. Sok kezdeményezésnek nem is egy népszavazás kieszközölése a végső politikai célja, hanem a politikai ellenfelek sakkban tartása, egy pártot támogató réteg megszólítása a politikai holtszezonban, esetleg a közvélemény figyelmének egy problémára való ráirányítása.

Az 1989 óta eltelt években számos visszatérő kérdés volt, amely nem kerülhetett népszavazásra. Többször kísérelték meg az elnökválasztás reformját népszavazással kikényszeríteni, ám az Alkotmánybíróság ezt a kérdést rendre elutasította. Szintén alkotmányba ütköző mivolta miatt bukott el többször is az államforma megváltoztatására(királyság helyreállítása), illetve a halálbüntetés bevezetésére tett kezdeményezés.

[szerkesztés] Népszavazási anomáliák

A 2004-es népszavazás egyik kérdése jogi értelemben tét nélküli volt. A népszavazást a Munkáspárt kezdeményezte a Medgyessy-kormány által elfogadtatott, privatizációt is lehetővé tevő egészségügyi törvény visszavonása érdekében. A törvényt az Alkotmánybíróság még az aláírásgyűjtési időszakban megsemmisítette, az Országgyűlés ennek ellenére kiírta a népszavazást. A szavazáson tehát egy nem létező törvény semmissé tételéről kellett véleményt mondani.^[9][10]

Kálmán Lászlónak a Fidesz–KDNP 2006-os népszavazási kezdeményezésére reagálva a Fidesszel ellentétesen megfogalmazott kérdéseket tett fel, majd a közvélemény-kutatásokból kiderült, hogy a többség egymásnak ellentmondó tartalmú kérdésekre is „igen” választ adott.^[11] Ez azt jelenti, hogy a népszavazás kimenetelét már a kérdésfeltevés módja döntően befolyásolja.

2007 őszén elharapóztak a nagypolitika terepéről induló népszavazási javaslatok. Először Zuschlag János és más szocialista politikusok előzetes letartóztatásba helyezése után Gyurcsány Ferenc miniszterelnök állt elő hétpontos antikorrupciós csomaggal, amelynek pontjait, mint mondta, népszavazásra vinnék, ha azokat az Országgyűlésben az ellenzék nem támogatná. Ezután az ellenzéki Fidesz jelentette be, hogy ugyancsak parlamenti képviselőkön keresztül, esetleg ők is népszavazást kezdeményeznének nyolc újabb kérdésben. Eközben Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet főszerkesztőhelyettese, illetve Keszthelyi András, a miniszterelnök tanácsadója is beterjesztett népszavazási kérdéseket az OVB-hez.

[szerkesztés] Népszavazások Európában

Az európai országokban a XX. század folyamán a népszavazások alkalmazásának eltérő gyakorlata alakult ki. Az országok egy részében csak igen ritkán, a legnagyobb horderejű politikai változások (új alkotmány, új valuta vagy EU-csatlakozás) utólagos legitimációjára használják a szavazást. A kisebb népességű országokban (vagy nagyobb országok tartományaiban) viszont többször is sor kerül népszavazásra, akár kisebb súlyú kérdésekben is.

[szerkesztés] Franciaország

Franciaországban a polgári köztársaság megszületése óta tartanak népszavazásokat. A jelenlegi francia alkotmány 3. cikkelye rendelkezik a közvetlen demokrácia eme eszközéről.^[12] Az első népszavazáson, 1793 júliusában a köztársasági alkotmányt hagyták jóvá a polgárok. Azóta 24 alkalommal hívták országos voksolásra a franciákat. A legtöbbször (11 alkalommal) az alkotmány változásairól kellett szavazni. Franciaországban – Magyarországtól eltérően – lehetséges külföldi államokat érintő ügydöntő referendum megtartása is, így a polgárok véleményt nyilváníthattak Nagy-Britannia és Írország Európai Közösségi tagságáról, Algéria önállóságáról és Új-Kaledónia autonómiájáról. (Franciaország népszavazást helyezett kilátásba Törökország EU-tagságát illetően is.)^[13] A legutóbbi referendumon 2005. május 29-én a franciák az EU válságát kiváltva elutasították az Európai Alkotmányt.^[14]

[szerkesztés] Németország

Az NSZK-ban szövetségi szinten egyáltalán nem alkalmazzák a népszavazás eszközét. Az NSZK 1949-es megalapítása óta egyetlen országos voksolásra sem került sor. A népszavazásról az Alkotmány 20-as cikkelye rendelkezik, amely a képviseleti hatalomgyakorlással (parlament) egyenrangúként ismeri el azt.^[15] 2006-ban az FDP kezdeményezte, hogy az alkotmányban szövetségi szinten is kapjanak nagyobb szerepet az ún. népi kezdeményezések. A CDU azonban szükségtelennek tartotta a közvetlen demokrácia szövetségi szintre elemését, így a terv elbukott. Jelenleg a baloldali pártok (SPD, PDS) és a Zöldek terve körül zajlik vita, amely a parlamenti demokrácia szövetében helyezné el a közvetlen demokrácia elemeit. A terv szerint svájci minta alapján bevezetésre kerülne az ún. „népvétó” (Vetoinitiative) amely a Bundestag által már elfogadott törvényeket is semmissé tehetné.

Tartományi és az az alatti közigazgatási szinteken gyakran előfordul népszavazás. A legnagyobb súlyt Bajorországban és Berlinben kapta a népszavazás intézménye, itt a tartományi parlament népszavazás útján történő visszahívására is lehetőséget ad az alkotmány. Németország minden tartományában tartottak már népszavazást, mivel a tartományi alkotmány életbe lépéséhez ez szükséges. Az elmúlt években egyre erősödő országos mozgalom indult a népszavazás intézményének erősítése érdekében. A Több Demokráciát! (Mehr Demokratie!) névre keresztelt mozgalom az 2006-ban sikerrel harcolt ki Hamburgban referendumot a népi kezdeményezések megkönnyítése ügyében^[16], míg további három tartományban a parlament szállította lejjebb a népszavazások kezdeményezéséhez szükséges aláírások számát.^[17]

[szerkesztés] Olaszország

Az olasz jogrend kétféle népszavazást ismer:

• Alkotmányozó népszavazás – az Olasz Köztársaság alkotmányának változásairól népszavazás is dönthet. A voksolást a parlament két házában helyet foglaló képviselők ⅔-a vagy pedig 500 000 aláíró kezdeményezheti.
• Törvényhozó népszavazás – A már létező törvények megerősítésére, illetve teljes vagy részleges eltörlésére irányuló népszavazás. A népszavazás megtartását 500 000 aláírás benyújtásával lehet kezdeményezni.

Alkotmányozó népszavazásra a világháború óta egyszer, 2001-ben került sor. Ennél jóval gyakoribb a törvényhozó népszavazás. 1974 óta 14 alkalommal, összesen 49 ügyben hívták urnákhoz az olasz polgárokat. A legnagyobb szabású az 1995. június 11-i referendum volt, amikor 12 kérdésre kellett választ adni.

[szerkesztés] Svájc

Svájc is szövetségi állam, ám Németországgal ellentétben a népszavazás az alpesi országban szövetségi szinten kap nagyobb szerepet. Svájcban a népszavazások kezdeményezésének három útja ismert:

• Kötelező népszavazás: Az alkotmány legcsekélyebb változását a parlament mellett a polgároknak és a kantonok többségének is jóvá kell hagynia. Ugyanez vonatkozik a nemzetközi szervezetekbe való belépésre és az egy évnél hosszabb időre tervezett és az alkotmányból nem levezethető szövetségi törvényekre. Ez esetben kötelező népszavazást tartani.^[18]
• Fakultatív népszavazás: A polgárok képviseleti szerveinek (pártok, egyesületek) lehetőségük van bármely életbe lépő törvény népszavazás útján történő megerősítésére vagy elvetésére. Ehhez 50 000 támogató aláírásra van szükség.^[19]
• Kantoniális referendum: Legalább nyolc kanton által kezdeményezhető a szövetségi parlament által már elfogadott törvényekről. Eddig egyetlen alkalommal, 2003-ban alkalmazták, akkor egy adótörvény változása váltotta ki 11 kanton ellenállását.

Svájcban a népszavazás a politikai rendszer szerves része és gyakran alkalmazott eszköze. Az éves gyakorisággal bekövetkező voksolások élénkítik a pártok és a közvélemény kapcsolatát, ugyanakkor arra készteti a parlamenti erőket, hogy a reformokat közösen, mindenki által elfogadható kompromisszumokkal dolgozzák ki. A népszavazás erős mivolta teszi Svájcot az ún. kompromisszumos demokrácia mintaországává.

[szerkesztés] Történelmi jelentőségű népszavazások

[szerkesztés] Ausztria, 1938

1938. március 9-én az osztrák állam függetlenségét védelmező Schuschnigg kancellár népszavazást írt ki március 13-ára az ország önállóságáról. Célja az volt, hogy az osztrákok a lehető legnagyobb számban és arányban utasítsák el a Németországhoz történő csatlakozást. A népszavazás hírére válaszul Adolf Hitler utasította a 8. német hadsereget, hogy nyomuljon be Ausztriába. A német csapatok ellenállás nélkül megszállták Ausztriát. A Schuschnigg által kiírt népszavazást nem tartották meg. 1938. április 10-én már a nácik tartottak referendumot a következő kérdéssel:

• Egyetértesz-e a Német Birodalom és Ausztria 1938. március 13-án megtörtént egyesítésével és szavazol-e Führerünk, Adolf Hitler listájára?

A szavazás eredményeit a nácik nem hamisították meg, de nem is biztosították a szavazás titkosságát; a szavazókat hivatalnokok figyelték. Így is előfordult a nácik politikájával való tömeges szembefordulás: Innervillgraten tiroli kisvárosban a szavazók 95%-a elutasította a Németországhoz történő csatlakozást.

[szerkesztés] Olaszország, 1946

1946-ig Olaszország a savoyai-házi uralkodók által vezetett monarchia volt. A második világháború végére népszerű gondolattá vált a Benito Mussolinivel együttműködő III. Emmanuell leváltása. A király át is adta a trónt fiának, II. Umbertónak. A monarchikus államforma ellenzőinek azonban ekkor ez már kevés volt. 1946. június 2-ára népszvazazást írtak ki a az államforma megválasztásáról. A kampányt főként az északi városokban tüntetések, a monarchisták és a republikánusok közötti véres utcai zavargások kísérték. Az ország szinte kettészakadt. A déli tartományok lakossága a királyságot, az északiak a köztársaságot támogatták. A szavazás eredményeképpen kiáltották ki az Olasz Köztársaságot.

[szerkesztés] Lásd még

• Parlamenti választás
• Települési önkormányzati választások
• Soproni népszavazás
• Párizs környéki békeszerződések/Népszavazással eldöntött területi viták

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A Magyar Köztársaság Alkotmánya
• Vokscentrum
• Népszavazások 1989-2003
• Magyarorszag.hu, reszletes leírás
• Kukorelli István: Alkotmánytan I.; Osiris Kiadó, 2007
• Népszavazás.lap.hu - linkgyűjtemény