Baloldali Párt (Németország)
| Baloldali Párt (Die Linke) | |
|
|
|
 |
|
| Adatok | |
| Elnök | Katja Kipping és Bernd Riexinger |
|
|
|
| Alapítva | 2005. július 17. (mint Baloldali Párt.PDS). |
| Székház | Kleine Alexanderstraße 28 D-10178 Berlin |
|
|
|
| Ideológia | demokratikus szocializmus, progresszivizmus, eurokommunizmus, kozmopolitanizmus, antifasizmus |
| Politikai elhelyezkedés | baloldal |
| Parlamenti jelenlét | 1990 óta |
| Nemzetközi szövetségek | Európai Baloldal |
| EP-frakció | Európai Baloldal – Északi Baloldali Zöldek (EUL-NGL) |
| Hivatalos színei | vörös |
| Weboldala | |
A Baloldali Párt (németül Die Linke) párt Németországban. A volt NDK területén jelentős Demokratikus Szocializmus Pártja (Partei des Demokratischen Sozialismus, PDS) nevű posztkommunista párt és a volt Nyugat-Németországban aprócska Munka és Szociális Igazság Párt (WASG) egyesüléséből jött létre 2007-ben.
Tartalomjegyzék |
Politikai programja [szerkesztés]
A párt szinte teljesen ugyanazon az állásponton van mint a Francia Kommunista Párt, és előfordult, hogy a kommunista és munkáspártok találkozójára is meghívták (de nem ment el, feltehetően az olyan antidemokratikus pártok jelenléte miatt, mint például az (Észak) Koreai Munkáspárt).
A pártban az utóbbi években nagymértékben megerősödött az eurokommunista frakció.
A Baloldali Párt a progresszivizmus képviselője is. Az azonos neműek házasságának legalizálását támogatja, és bármiféle általa homofóbikusnak tekintett diszkriminációt ellenez (mint például az örökbefogadás megtagadása azonos nemű párok esetében). A párt keretén belül egy olyan frakció is működik, amely kifejezetten a homoszexuálisok és a transzszexuálisok jogait védi. A nők és a férfiak közötti egyenlőségre is magas hangsúlyt helyez, a pártban nagy arányban képviseltetik magukat a nők.
A Baloldali Párt védi a bevándorlók jogait, és a rasszizmus, idegengyűlölet, fasizmus, nemzetiszocializmus, nacionalizmus, és a nemzeti alapon elkövetett diszkrimináció ellen folyamatosan fellép.
Története [szerkesztés]
██ Kormányzó párt
██ Ellenzék
██ Nem jutott be
A Baloldali Párt a totalitárius Német Demokratikus Köztársaság állampártja, az 1990-ben átalakult Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) jogi örököse. A párt számtalanszor elhatárolódott a régi kelet-német, és egyéb totalitárius rendszerektől.
A PDS 1990 és 2005 közt a baloldali „keleti párt” volt: a volt Nyugat-Németországban alig szavaztak rá, a volt NDK-ban viszont rendre 15-25%-os eredményeket ért el és az öt keletnémet tagállam közül kettőben koalíciós kormányra lépett az SPD-vel.
Az áttörés 2005-ben következett be. A PDS új nevet kapott, választási szövetségre lépett a nyugatnémet alapítású Munka és Szociális Igazság Párttal (WASG) és szövetségi szinten a szavazatok 8,7%-át szerezte meg a szeptemberben tartott választásokon (több mint a dupláját 2002-es 4%-os eredményének). Az új név a Baloldali Párt.PDS (Die Linkspartei.PDS, röviden: Die Linke.PDS) lett, amely a változást jelképezte.
Európai szinten a PDS alapítója volt az Európai Baloldal nevű pártszövetségnek és a Baloldali Párt.PDS lett a legnagyobb párt az Európai Parlament Európai Egyesült Baloldal/Északi Zöld Baloldal frakciójában.
2007. június 16-án a Baloldali Párt.PDS egyesült a Munka és Szociális Igazság Párttal (WASG). Ezzel létrejött a „A baloldal” (Die Linke). A pártkoalíció áttörést eredményezett a baloldal számára. A szövetségi kormány népszerűtlen, a szociális ellátásokat lefaragó politikája miatt a nyugatnémet közvélemény is balra tolódott. A Baloldal sikeresen igyekezett megszólítani a konzervatívokkal együtt kormányzó szociáldemokratáktól elpártoló szavazókat. A 2008-as alsó-szászországi, hesseni és hamburgi választásokon először jutott képviselethez nyugati tartományok törvényhozásaiban.
2010-ben Gesine Lötzsch és Klaus Ernst lett a párt elnöke a leköszönt Lothar Bisky és Oskar Lafontaine után.[1]
2012 januárjában a Der Spiegel megírta, hogy parlamenti képviselőit az Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) figyeli titkosszolgálati módszerekkel.[2] Eközben belső viták jellemezték a pártot. A fő töréspont az SDP-vel való együttműködés kérdése lett. A párt taglétszáma csökkenni kezdett. Áprilisban lemondott Lötzsch.[3] Júniusban Katja Kipping és Bernd Riexinger személyében új elnököt választottak.[4]
Választási eredmények [szerkesztés]
Német parlamenti választások [szerkesztés]
| Választások | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Mandátumok száma | Mandátumok aránya | Parlamenti szerepe |
|---|---|---|---|---|---|
| 2005-ös | 4 118 194 | 8,7% | 54 | 8,79% | ellenzék |
| 2009-es | 5 153 884 | 11,9% | 76 | 12,22% | ellenzék |
Érdekességek [szerkesztés]
- Feleknas Uca, a Baloldali Párt Európai Parlament képviselője volt a világ egyetlen választott jezidi politikusa, mielőtt 2005-ben három másikat az iraki parlamentbe nem választottak.
Lásd még [szerkesztés]
- Pártok Németországban
- sajtóterméke a Neues Deutschland
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Új vezetők a német baloldalon – Népszava, 2010. május 15.
- ↑ Titkosszolgálati módszereket is alkalmaznak baloldali politikusokkal szemben – Népszava, 2012. január 30.
- ↑ Újabb lemondás Németországban – Zalai Hírlap, 2012. április. 11.
- ↑ Új társelnököket választott a német ellenzéki Baloldal – Híradó.hu, 2012. június 3.
Angol nyelvű irodalom [szerkesztés]
- Thompson, Peter (2005): The Crisis of the German Left. The PDS, Stalinism and the Global Economy Berghahn Books, New York and Oxford. ISBN 1-57181-543-0
- Oswald, Franz (2002): The Party That Came Out of the Cold War : The Party of Democratic Socialism in United Germany. Praeger Publishers. ISBN 0-275-97731-5
- Hough, Dan (2001): The Fall and Rise of the PDS in Eastern Germany (1st ed.). The University of Birmingham Press. ISBN 1-902459-14-8
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Honlapjuk (németül)
- A párt Bundestag-honlapja a képviselők bemutatásával (németül)
- Baloldali Párt hírújság (angolul)
- 2005-ös platformjuk (angolul)
