Európai Unió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Európai Unió
Európai Unió zászlaja
Európai Unió zászlaja
Nemzeti mottó: In varietate concordia
(Egység a sokféleségben)

Nemzeti himnusz: Himnusz: Örömóda
EU Globe No Borders.svg

Fővárosa Brüsszel
é. sz. 50° 51′, k. h. 4° 21′
Legnagyobb város London Lista
Államforma Unió
Vezetők
A Tanács elnöke Herman Van Rompuy (EPP)
A Bizottság elnöke Jean-Claud Juncker (EPP)
A Parlament elnöke Martin Schulz (S&D)
Hivatalos nyelv Lásd: Az Európai Unió hivatalos nyelvei (minden tagállam egyéb nyelveket is kijelölhet helyi hivatalos nyelvnek)
EGK-ként kinyilvánítva (római szerződés) 1957. március 25.
EGK-ként elismerve 1958. január 1.
EU-ként kinyilvánítva (maastrichti szerződés) 1992. február 7.
EU-ként elismerve 1993. november 1.
Népesség
Népszámlálás szerint 507 890 191 fő (2012)
Rangsorban 3. helyezett (egy országként tekintve)
Népsűrűség 112 fő/km² fő/km²
GDP
Összes 13,3 billió dollár (1. (egy országként tekintve))
Egy főre jutó 28 100 dollár
Földrajzi adatok
Terület 4 511 824 km²
Időzóna UTC 0 és +2 között (nyári időszámítás alatt +1 és +3 között; a francia tengerentúli területeken UTC -4 és +4 között) (UTC)
Egyéb adatok
Pénznem 17 tagállamban: Euró (€) (EUR)
11 tagállamban még nem vezették be, ill. nem kívánják bevezetni, így azok a saját pénznemüket használják.
Hívószám nincs egységesítve
Internet TLD .eu
Villamos hálózat 230 V 50 Hz
Közlekedés iránya jobbra hajts (kivéve az Egyesült Királyságban)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Európai Unió témájú médiaállományokat.

Az Európai Unió (röviden EU, angolul European Union, franciául: Union Européenne, németül Europäische Union, olaszul: Unione Europea, a további nyelveken lásd Az Európai Unió neve tagállamainak nyelvén listáját) egy túlnyomórészt Európában található, 28 tagállamból álló gazdasági és politikai unió. A regionális integráció iránt elkötelezett szervezetet 1993. november 1-jei hatállyal hozta létre az 1992. február 7-én aláírt Maastrichti szerződés az Európai Gazdasági Közösség alapjain.[1] A csaknem 500 milliós népességű unió a világ nominális GDP-jének mintegy 30%-át állítja elő (2008-ban 18,4 billió dollár értékben).[2]

Az EU egységes piacot hozott létre egy egységesített jogrendszer révén, így biztosítva a személyek, áruk, szolgáltatások és tőke szabad áramlását.[3][4] Közös politikát folytat a kereskedelem,[5] mezőgazdaság, halászat,[6] valamint a regionális fejlesztés[7] területén. Tizennyolc tagállamban közös fizetőeszközt is bevezettek, az eurót; ezek az országok alkotják az eurózónát. Az EU egy korlátozott külpolitikai szerepre is szert tett; képviselete van a Kereskedelmi Világszervezetnél, a G8-nál, a G20-nál és az ENSZ-nél. Igazságügyi és belügyi területen is alkot szabályokat, beleértve a schengeni övezetet alkotó tagállamok között a határőrizet felszámolását.[8]

Nemzetközi szervezetként az unió működésében a nemzetekfölöttiség és a kormányköziség jegyei keverednek.[9][10] A döntéseket egyes területeken a tagállamok közötti tárgyalások alapján hozzák, míg más területek független, nemzetek feletti intézmények felelősségi körébe tartoznak, ahol nem szükséges a tagállamok teljes egyetértése. AZ EU fontos intézményei és szervei között található az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Tanács, az Európai Bíróság és az Európai Központi Bank. Az Európai Parlament tagjait öt évre választják a tagállamok állampolgárai, akik egyben európai uniós állampolgárok is.

Az Európai Unió gyökerei a hat állam által 1951-ben létrehozott Európai Szén- és Acélközösségig, illetve az 1957-es Római szerződésig nyúlnak vissza. Azóta területileg jelentősen kibővült, és intézményeinek hatáskörét is fokozatosan kiterjesztették. Magyarország 2004. május 1-jén vált az Unió tagjává.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még: az Az Európai Unió története cikket

A második világháborút követően az európai egység gondolata nagyon népszerű volt. Nyugat-Európában a közvélemény és a politikusok nagy része ebben látta egy következő világégés megakadályozásának lehetőségét, leginkább az elmúlt századokban periodikusan ismétlődő német-francia összecsapások lehetőségének kiküszöbölését. Az európai népek egyesítésében annak eszközét is látták, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió növekvő befolyásával szemben Európa visszanyerheti nemzetközi szerepét.[11] Ebbe az irányba az egyik konkrét lépés az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása volt, amelyre visszafogott céljai (tagállamai addig állami irányítású szén- és acéliparának közös irányítás alá rendelése) mellett Európa egyesítésének első lépéseként tekintettek.[12] A Közösség kezdeményezői és támogatói között volt Jean Monnet, Robert Schuman, Paul Henri Spaak és Alcide de Gasperi. Az 1951. április 19-i párizsi szerződést aláíró alapító tagjai Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Németország és Olaszország.[13]

1957-ben ez a hat ország aláírta a római szerződést, amely kibővítette az Európai Szén- és Acélközösség keretében zajló együttműködést, és megalapította az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), valamint az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) az atomenergia fejlesztésében való együttműködésre.[13] 1965-ben elfogadták az egyesülési szerződést amely 1967 júliusában összevonta az ESZAK, az EGK és az Euratom addig párhuzamosan működő intézményeit, amelyeket együtt az Európai Közösségek névvel illettek, viszont a szerződéssel csak az intézményeket vonták össze, önálló jogalanyiságukat a szervezetek megőrizték.[14]

1973-ban a Közösségeket kibővítették Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozásával.[15] Norvégia is tárgyalásokat folytatott az egyidejű csatlakozásról, de a lakosság népszavazáson elutasította a tagságot. 1979-ben megtartották az első közvetlen, demokratikus választásokat az Európai Parlamentbe.[16] Görögország 1981-ben, Spanyolország és Portugália pedig 1986-ban csatlakozott.[17] 1985-ben aláírták a Schengeni egyezményt, amely lehetővé tette az útlevélvizsgálat nélküli határátlépést a legtöbb tagállam és néhány nem-tagállam között.[18] Továbbá 1986-ban kezdték használni az Európai zászlót az Európai Közösségek jelképeként,[19] és ebben az évben írták alá az Egységes Európai Okmányt is.

A vasfüggöny lebontása lehetővé tette az unió keleti irányú bővítését (a képen a berlini fal leomlása látható)

1990-ben, a vasfüggöny lebontása után a korábbi Kelet-Németország a Közösségek tagja lett az újjáegyesített Németország részeként.[20] Mivel a kelet-közép-európai bővítés is napirendre került, megállapították a tagjelöltek által teljesítendő koppenhágai kritériumokat. Az Európai Unió hivatalosan a maastrichti szerződés 1993. november 1-jei hatályba lépésével jött létre.[1] 1995-ben Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozott az újonnan létrehozott unióhoz. 2002-ben 12 tagállamban a nemzeti fizetőeszközöket leváltotta az euró, és azóta az eurózóna 18 országra bővült, legutóbb Lettország, 2014. január 1-jei csatlakozásával.

2004. május 1-jén került sor az EU történetének eddigi legnagyobb bővítésére, amikor Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia belépett az unióba, amelynek így 25 tagállama lett.[21] 2007. január 1-jén Románia és Bulgária lettek az unió tagjai, Szlovénia pedig bevezette az eurót.[21] Ugyanazon év decemberében az európai vezetők aláírták a lisszaboni szerződést, amely a francia és holland választók szavazatain elbukott Európai Alkotmányt volt hivatott felváltani. A szerződés sorsa is bizonytalanná vált a 2008. júniusi ír népszavazási kudarc után, de a 2009. október 2-i megismételt szavazáson a választók kétharmada támogatta a szerződést, és miután utolsóként Csehország is ratifikálta a szerződést, elhárultak az akadályok az életbe lépése elől.[22] Július 23-án Izland benyújtotta hivatalos tagfelvételi kérelmét.[23] 2013. július 1-jén Horvátország is csatlakozott az Unióhoz.[24]

Szerződések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még: az EU-szerződések cikket
Aláírva
Hatályban
Szerződés
1948
1948
Brüsszeli szerződés
1951
1952
Párizsi szerződés
1954
1955
A brüsszeli szerződés módosítása
1957
1958
Római szerződés
1965
1967
Egyesítő szerződés
1975
1975
Az Európai Tanács döntése
1986
1987
Egységes Európai Okmány
1992
1993
Maastrichti szerződés
1997
1999
Amszterdami szerződés
2001
2003
Nizzai szerződés
2007
2009
Lisszaboni szerződés
Pix.gif Pix.gif Pix.gif Pix.gif Pix.gif Pix.gif Pix.gif Pix.gif
                       
Az Európai Unió három pillére  
Európai Közösségek  
Európai Atomenergia Közösség (EURATOM)
Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) A szerződés 2002-ben hatályát vesztette Európai Unió (EU)
    Európai Gazdasági Közösség (EGK) Európai Közösség (EK)
    TREVI-csoport Bel- és igazságügyi együttműködés (JHA)  
  Rendőri és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (PJCC)
  Európai Politikai Együttműködés (EPE) Közös kül- és biztonságügyi politika (KKBP)
Konszolidálatlan szervezetek Nyugat-európai Unió (NYEU)    
Feloszlatva 2010-ben  
                     

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alpokban található Mont Blanc, ami az Európai Unió legmagasabb pontja

Az Európai Unió területe – néhány, alább részletezett kivételtől eltekintve – 28 tagállamának területéből tevődik össze. Földrajzi kiterjedése nem egyezik meg Európáéval, mivel a kontinens egyes részei, mint például Svájc, Norvégia, Izland, Oroszország európai része, az unión kívül találhatók. A tagállamok egyes területei nem képezik az unió részét annak ellenére, hogy földrajzilag Európában találhatók, ilyen például két brit koronafüggőség, a Man sziget és a Csatorna-szigetek, valamint a Dániához tartozó Feröer. Az EU-tag Ciprus közelebb esik Törökországhoz, mint az európai kontinenshez, és gyakran Ázsia részének tekintik.[25][26] Néhány uniós tagállamhoz tartozó, de Európán kívüli terület szintén nem része az EU-nak, mint Grönland, Aruba, a Holland Antillák, illetve az összes Európán kívüli Brit tengerentúli terület. Egyes tengerentúli területek azonban tagjai az uniónak annak ellenére, hogy nem Európában találhatóak, ilyenek az Azori-szigetek, a Kanári-szigetek, Madeira, Lampedusa, Francia Guyana, Guadeloupe, Martinique, Réunion, valamint Ceuta és Melilla. Ezenkívül – jóllehet jogilag az EU része – az uniós jog fel van függesztve Észak-Cipruson, amely gyakorlatilag a csak Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság ellenőrzése alatt áll.[27]

Az EU területe 4 422 773 km², amelyet mindössze hat ország területe múl felül. Legmagasabb pontja a 4807 m magas Mont Blanc az Alpokban. Az unió tájképét, éghajlatát és gazdaságát erősen meghatározza 65 993 km hosszú partvonala, amelyet hosszúságában csak Kanadáé halad meg. A tagállamoknak összesen 21 nem tagállammal van szárazföldi határa, összesen 12 441 km hosszúságban (csak európai adat), ami az ötödik leghosszabbnak számít a világon.[10] A Francia Nemzeti Földrajzi Intézet (IGN) szerint az EU földrajzi középpontja Németországban, a Hessen tartományban fekvő Main-Kinzig járás Meerholz nevű településén, az é. sz. 50° 10′ 21″, k. h. 9° 09′ 00″ pontban van, amely a 259 méter magas Niedermittlauer Heiligenkopf nevű kisebb hegy lábánál található. Az Európai Unió legészakibb pontja a finnországi Nuorgam község, a legdélibb pontja Punta de Tarifa Spanyolországban, a legnyugatibb pontja a portugáliai Cabo da Roca, valamint a legkeletibb pontja a ciprusi Rizukarpasonál található.

Tagállamok és további országok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még: az Az Európai Unió tagállamai és a Különleges tagállami területek, külbirtokok és kapcsolatuk az EU-val cikkeket

EU map blank.svg

Ország Főváros Csatlakozás Népesség[28] Terület (km2)
Ausztria Bécs 1995. január 1. &0000000008451900.0000008 451 900 &0000000000083855.00000083 855
Belgium Brüsszel alapító &0000000011161600.00000011 161 600 &0000000000030528.00000030 528
Bulgária Szófia 2007. január 1. &0000000007284600.0000007 284 600 &0000000000110994.000000110 994
Ciprus Nicosia 2004. május 1. &0000000000865900.000000865 900 &0000000000009251.0000009 251
Csehország Prága 2004. május 1. &0000000010516100.00000010 516 100 &0000000000078866.00000078 866
Dánia Koppenhága 1973. január 1. &0000000005602600.0000005 602 600 &0000000000043075.00000043 075
Egyesült Királyság London 1973. január 1. &0000000063730100.00000063 730 100 &0000000000243610.000000243 610
Észtország Tallinn 2004. május 1. &0000000001324800.0000001 324 800 &0000000000045227.00000045 227
Finnország Helsinki 1995. január 1. &0000000005426700.0000005 426 700 &0000000000338424.000000338 424
Franciaország Párizs alapító &0000000065633200.00000065 633 200 &0000000000674843.000000674 843
Görögország Athén 1981. január 1. &0000000011062500.00000011 062 500 &0000000000131990.000000131 990
Hollandia Amszterdam alapító &0000000016779600.00000016 779 600 &0000000000041543.00000041 543
Horvátország Zágráb 2013. július 1. &0000000004262100.0000004 262 100 &0000000000056594.00000056 594
Írország Dublin 1973. január 1. &0000000004591100.0000004 591 100 &0000000000070273.00000070 273
Lengyelország Varsó 2004. május 1. &0000000038533300.00000038 533 300 &0000000000312685.000000312 685
Lettország Riga 2004. május 1. &0000000002023800.0000002 023 800 &0000000000064589.00000064 589
Litvánia Vilnius 2004. május 1. &0000000002971900.0000002 971 900 &0000000000065200.00000065 200
Luxemburg Luxembourg alapító &0000000000537000.000000537 000 &0000000000002586.4000002 586,4
Magyarország Budapest 2004. május 1. &0000000009908800.0000009 908 800 &0000000000093030.00000093 030
Málta Valletta 2004. május 1. &0000000000421400.000000421 400 &0000000000000316.000000316
Németország Berlin alapító &0000000080523700.00000080 523 700 &0000000000357021.000000357 021
Olaszország Róma alapító &0000000059685200.00000059 685 200 &0000000000301338.000000301 338
Portugália Lisszabon 1986. január 1. &0000000010487300.00000010 487 300 &0000000000092390.00000092 390
Románia Bukarest 2007. január 1. &0000000020057500.00000020 057 500 &0000000000238391.000000238 391
Spanyolország Madrid 1986. január 1. &0000000046704300.00000046 704 300 &0000000000504030.000000504 030
Svédország Stockholm 1995. január 1. &0000000009555900.0000009 555 900 &0000000000449964.000000449 964
Szlovákia Pozsony 2004. május 1. &0000000005410800.0000005 410 800 &0000000000049035.00000049 035
Szlovénia Ljubljana 2004. május 1. &0000000002058800.0000002 058 800 &0000000000020273.00000020 273

Törökország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, bár csatlakozásának időpontjára nincs konkrét becslés. Számos jelenlegi tagországban jelentős ellenállás van Törökország tagságával szemben. Macedónia is az EU hivatalos tagjelöltje 2005. december 17. óta, azonban a csatlakozási tárgyalásokat nem indították meg, mivel az ország még nem tudta teljesíteni a koppenhágai kritériumokat. Montenegró 2010. december 17-én vált a hivatalos tagjelöltté.[29] A Nyugat-Balkán integrációjára jelenleg kiemelt figyelmet fordít az Európai Unió, ezért társulási tárgyalásokat kezdtek Szerbiával, Montenegróval, Bosznia-Hercegovinával és Albániával. Szerbia 2009. december 22-én nyújtotta be csatlakozási kérelmét, bár tagságának megítélése a jelenlegi tagországokban nem egységes.[30][31][32] Az izlandi parlament 2009. július 16-án döntött szűk többséggel a csatlakozási kérelem benyújtásáról, amelyre július 23-án került sor.[23] A csatlakozási tárgyalások ezt követően 2010 februárjában kezdődtek meg, 2013-ban azonban az új kormány felfüggesztette őket.[33][34][35] Ukrajna kormánya 2014. szeptember 16-án fogadta el a társulási megállapodás tervezetét. Moldova és Fehéroroszország álláspontja pedig még ismeretlen.

Andorra, Izland, Liechtenstein, Monaco, Norvégia, San Marino, Svalbard, Svájc és a Vatikán nem tagállamok, de külön megállapodásokat kötöttek az Unióval. Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjai Svájc kivételével az Európai Gazdasági Térséget létrehozó egyezmény részesei, ezek az országok részesei a közös piacnak. Az Európai Unió továbbá 1975 óta együttműködik 77 egykori gyarmati országgal az afrikai, karib és csendes-óceáni régióból az ACP program keretében.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 28 tagállam összesített lakossága 499 723 520 fő (2009. jan 1.)[36] +/-. A Föld szárazföldi területeinek 3%-át lefedő unió a világnépesség 7,3%-ának ad otthont, ezzel az egyik legsűrűbben lakott régió.

EasyTimeline 1.90


Timeline generation failed: More than 10 errors found
Line 21: D

- Invalid statement. No '=' found.


Line 22: bar:Greece text:GRC

- New command expected instead of data line (= line starting with spaces). Data line(s) ignored.

 



Line 52: bar:Greece from:0 till:11.325900

- PlotData invalid. Bar 'Greece' not (properly) defined.


Line 53: bar:Belgium from:0 till:10.951700

- PlotData invalid. Bar 'Belgium' not (properly) defined.


Line 54: bar:Portugal from:0 till:10.636900

- PlotData invalid. Bar 'Portugal' not (properly) defined.


Line 55: bar:Czech_Republic from:0 till:10.532800

- PlotData invalid. Bar 'Czech_Republic' not (properly) defined.


Line 56: bar:Hungary from:0 till:9.985700

- PlotData invalid. Bar 'Hungary' not (properly) defined.


Line 57: bar:Sweden from:0 till:9.415600

- PlotData invalid. Bar 'Sweden' not (properly) defined.


Line 58: bar:Austria from:0 till:8.404200

- PlotData invalid. Bar 'Austria' not (properly) defined.


Line 59: bar:Bulgaria from:0 till:7.504900

- PlotData invalid. Bar 'Bulgaria' not (properly) defined.


Line 60: bar:Denmark from:0 till:5.560600

- PlotData invalid. Bar 'Denmark' not (properly) defined.


Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az EU 5 legnépesebb városa
Város Városhatáron
belül

Népsűrűség
fő/km²
(városhatáron belül)
Várostérség[37]
(2005)
LUZ[38]
(2004)
London 12 625 438 fő (2012) +/- 4 761 9 332 000 11 917 000
Berlin 3 442 194 fő (2010. ápr 30.)[39] +/- 3 815 3 761 000 4 971 331
Madrid 3 265 038 fő (2011) +/- 5 198 4 990 000 5 804 829
Róma 2 644 576 fő (2013) +/- 2 105 2 867 000 3 457 690
Párizs 2 249 975 fő (2011)[40] +/- 24 672 9 928 000 11 089 124

Lakosainak egyharmada egymillió főnél népesebb városokban lakik, összességében pedig 80%-a városlakó (2003).[41] Területén a világ bármely más régiójánál több világváros található.[42] 16 városának népessége haladja meg az egymillió főt.

A nagyvárosok mellett az EU területén számos sűrűn lakott régió található, amelyeknek nincsen egyetlen központi városa, hanem több város összekapcsolódásával alakultak ki, és ma összefüggő városi térségeket alkotnak. A legnagyobbak a Rajna-Ruhr városrégió (Köln, Dortmund, Düsseldorf stb.) mintegy 11,5 millió lakossal, a Randstad (Amszterdam, Rotterdam, Hága, Utrecht stb. mintegy 7 millió lakossal, a Rajna-Majna-vidék (Frankfurt, Wiesbaden stb.) mintegy 5,8 millió lakossal, a Flamand rombusz (Antwerpen, Brüsszel, Leuven és Gent) mintegy 5,5 millió lakossal, a Felső-sziléziai iparvidék (Katowice, Sosnowiec stb.) mintegy 3,5 millió lakossal, valamint az Øresund régió (Koppenhága, Malmö) mintegy 2,5 millió lakossal.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az unióban használt számos nyelv és nyelvjárás közül 24 hivatalos és munkanyelv, ezek a következők: angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, horvát, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén.[43] Ezeken kívül 5 nyelv rendelkezik félhivatalos státusszal: baszk, galíciai, katalán, skót gael és a walesi. A legfontosabb dokumentumokat, például a jogszabályokat mind a 24 hivatalos nyelvre lefordítják. Az Európai Parlament dokumentumait és plenáris üléseit is lefordítják ezekre a nyelvekre. A félhivatalos státusszal rendelkező nyelvekre csak a nemzetközi egyezményeket fordítják le, továbbá az EU állampolgárok ezen nyelveken is fordulhatnak az EU intézményekhez. Ezzel szemben a legtöbb EU intézmény belső munkanyelvként csak néhány nyelvet használ, melyek legtöbbször az angol, német és francia.[44] A nyelvpolitika a tagállamok hatásköre, de az uniós intézmények támogatják más nyelvek megtanulását.

Szervezet és jogállás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Unió tevékenységeit számos intézmény és szervezet szabályozza, amelyek a Szerződésekben lefektetett feladatokat és politikát végzik. Ezek az eljárások mind a szubszidiaritás elvét követik, mely szerint csak azon célok elérése érdekében kerül sor uniós szintű lépésekre, amelyek tagállami szinten nem szolgálhatók kellőképpen.

Az EU fő politikai irányító szerve az Európai Tanács, amely általában évente négyszer ülésezik. Tagjai a tagállamok egy-egy képviselője (az állam- vagy a kormányfő), a tanács elnöke, valamint az Európai Bizottság elnöke. Munkájában részt vesz az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. A tagállamok képviselőit külügyminisztereik segítik. A tanács politikai erejét a tagállamok és az intézmények közötti viták megoldására, valamint a vitatott témák és politikák által keltett politikai ellentétek elsimítására használja. (Az Európai Tanács nem tévesztendő össze az Európa Tanáccsal, amely az EU-tól független nemzetközi szervezet.)

2009-ig a tagállamok egy rotációs rendszerű elnökséget működtettek, amelyben féléves váltásban más-más tagállam képviselői vezették az Európai Tanács és a Miniszterek Tanácsa üléseit. A Lisszaboni szerződés 2009. decemberi hatályba lépése óta az Európai Tanács üléseit egy állandó elnök vezeti. Hasonlóképpen a Külügyi Tanács (a külügyminiszterekből álló Miniszterek Tanácsa) ülésein a külügyi főképviselő elnököl. A Miniszterek Tanácsa többi felállására vonatkozóan megmaradt a soros elnökség rendszere.

2009. november 19-én Herman Van Rompuyt választották az Európai Tanács első elnökévé, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjévé pedig Catherine Ashtont nevezték ki. Mindketten december 1-jén foglalták el hivatalukat.[45]

Intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tanács (balra) és a Bizottság főépületei Brüsszelben

Az Európai Bizottság az EU végrehajtó szerve, amely a jogalkotás kezdeményezéséért és az unió napi működtetéséért felelős. Tevékenysége során kizárólag az egységes Európai Unió képviseletében jár el, szemben az Európai Tanáccsal, amely a tagállamok nemzeti érdekeket képviselő vezetőiből áll. A Bizottságot az európai integráció motorjának is tekintik. Jelenleg 27 (minden tagállamból egy) biztosból áll, akik különböző szakterületeket felügyelnek. A bizottság elnökét és az összes többi biztost a Tanács nevezi ki. Az elnök, illetve a Bizottság egészének kinevezését a Parlamentnek is jóvá kell hagynia.[46]

Az Európai Parlament a törvényhozó hatalom egyik fele. 785 képviselőjét közvetlenül választják öt éves időtartamra. Jóllehet országonként választják őket, a Parlamentben nemzetközi képviselőcsoportokban foglalnak helyet. Az egyes tagállamok meghatározott számú mandátummal rendelkeznek. Egyes szakterületeken a Parlament és a Miniszterek Tanácsa közösen, együttdöntési eljárással alkot jogszabályokat. Ezt az eljárást a Lisszaboni szerződés számos újabb területre kiterjesztette, ezzel erősítve a Parlament szerepét a döntéshozatalban. A Parlament ezen kívül elutasíthatja a Bizottság névsorát és az unió költségvetését. Az Európai Parlament elnöke vezeti a Parlament üléseit, és képviseli kifelé az intézményt. Az elnököt és az alelnökeit két és fél évre választják a képviselők.[47]

Az Európai Unió Tanácsa (vagy Miniszterek Tanácsa) a törvényhozás másik felét jelenti. Minden tagállamból egy miniszter a tagja, de az aktuális szakterülettől függően ez különböző összetételt jelent. Ennek ellenére egyetlen testületnek számít.[48] Jogalkotási feladatai mellett végrehajtó szerepet is ellát a közös kül- és biztonságpolitika vonatkozásában.

Az Európai Unió bírói ágát az Európai Közösségek Bírósága és a Törvényszék alkotja. Ezek együtt értelmezik és alkalmazzák a szerződéseket és az uniós joganyagokat.[49] A Törvényszék elsősorban a magán- és jogi személyek által indított peres ügyekkel foglalkozik, míg a Bíróság elsősorban a tagállamok és az intézmények közötti jogi vitákkal, illetve a Törvényszék által elé utalt ügyekkel foglalkozik.[50][51][52] A Törvényszék döntéseit meg lehet fellebezni és jogorvoslatért a Bírósághoz lehet fordulni[53]

Az Európai Számvevőszék az egyik legkisebb és legújabb intézmény, csak 1977-ben kezdte meg működését. A Számvevőszék az EU „külső auditora”, feladata az EU-s pénzek felhasználásának ellenőrzése. Fontos szerepet játszik az EU költségvetési folyamatában: jelentése alapján dönt a Parlament és a Tanács a Bizottság és más intézmények költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentés elfogadásáról és az új költségvetés jóváhagyásáról. A Számvevőszék Luxemburgban található.

Jelleg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Unió tagállamai több szuverenitást (önrendelkezést) ruháztak erre a regionális szervezetre, mint bármely más tagállamok bármely más nem szuverén regionális szervezetre. Bizonyos területeken, ahol a tagállamok valamilyen szintű szuverenitást ruháztak az Unióra, az EU föderációra vagy konföderációra kezd emlékeztetni. A szerződéseket azonban továbbra is a tagállamok határozzák meg, az Uniónak ezáltal nincs hatalma, hogy a tagállamoktól azok hozzájárulása nélkül további hatásköröket vonjon saját rendelkezése alá. Az egyes tagállamok ezenkívül megőrzik a nemzeti érdekek legfőbb területein a saját politikájukat, mint például a külpolitikát és a honvédelmet.

Különleges felépítése miatt az Európai Unió sui generis (minden mástól eltérő jellegű) entitásnak is tekinthető.

Az Európai Unió aktuális és későbbi jellege jelentős politikai viták tárgya egyes tagállamaiban.

Némiképp bonyolítja az Európai Unió jellegét, hogy tagállamainak legtöbb állampolgára automatikusan uniós polgár is. Ez azt jelenti, hogy a brit (Man sziget, Guernsey és Jersey lakosaitól eltekintve), francia, holland és dán (a feröeriek kivételével) állampolgárok egyaránt uniós polgárok, még ha olyan államok területein is születtek, amelyek kívül esnek az Európai Unió különféle szerződésekben megállapított határain.

Kormányköziség és nemzetekfelettiség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Létezik egyfajta alapvető feszültség az Európai Unióban a kormányköziség és a nemzetekfelettiség kérdése között. A kormányköziség a nemzetközi szervezetek olyan döntéshozási módszere, ahol a hatalmat a tagállamok birtokolják és a döntéseket egyhangúlag hozzák. A kormányok által kijelölt független személyeknek, ill. a választott képviselőknek pusztán tanácsadó vagy végrehajtó szerepe van. Jelenleg a legtöbb nemzetközi szervezet a kormányköziség alapján működik.

A nemzetközi szervezetek egy másikfajta döntéshozási módszerét nemzetekfelettiségnek nevezik. A nemzetekfelettiség esetén a hatalmat független kijelölt hivatalnokok, a törvényhozó testület által megválasztott képviselők vagy a tagállamok népessége gyakorolja. A tagállamok kormányainak is van hatalma, de ezt más szereplőkkel kell megosztaniuk. A döntéseket ezenkívül többségi szavazással hozzák, ennélfogva előfordulhat, hogy egy tagállamot akarata ellenére kényszerít a többi tagállam egy döntés megvalósítására.

Az Európai Unió egyes politikai erői a kormányköziséget részesítik előnyben, míg mások a nemzetekfelettiséget. A nemzetekfelettiség támogatói arra hivatkoznak, hogy ez gyorsabb ütemű integrációt tesz lehetővé, mint máskülönben lehetséges volna. Ahol a döntéseket egyhangúságra törekvő kormányok hozzák, évekbe telhet, míg megszületik egy döntés, ha egyáltalán megszületik. A kormányköziség szószólói másfelől azzal érvelnek, hogy a nemzetekfelettiség fenyegetést jelent a nemzeti szuverenitásra és a demokráciára, arra hivatkozva, hogy csak a nemzeti kormányoknak lehet meg a szükséges demokratikus legitimitásuk. A kormányköziséget az euroszkeptikusabb államok kedvelik, mint például az Egyesült Királyság, Dánia és Svédország; míg az integráció hívei, például a Benelux országok, Franciaország, Németország és Olaszország többnyire a nemzetekfölöttiség felé hajlik.

Az Európai Unió megpróbál a két megközelítés között valamilyen egyensúlyra törekedni. Ez az egyensúly azonban összetett, s ebből ered döntéshozó eljárásának gyakran labirintusszerű bonyolultsága.

A 2002. márciusában kezdődött Konvent Európa Jövőjéről újból megvizsgálta többek közt ezt az egyensúlyt, és változtatásokat javasolt. Ezeket a változtatásokat egy kormányközi konferencián vitatták meg 2004 májusában, és az alkotmányszerződésben jutottak megegyezésre, ami mindegyik tagállam részéről ratifikálást igényel.

A nemzetekfelettiség szorosan kapcsolódik a kormányköziség vs. neofunkcionalizmus vitához. Ez a vita azzal foglalkozik, miért került sor egyáltalán az integráció folyamatára. A kormányköziség hívei azzal érvelnek, hogy az EU-integráció folyamata az államok közötti kemény alkudozás eredménye. A neofunkcionalizmus másfelől úgy vélekedik, hogy maguk a nemzetekfeletti intézmények indították be az integrációt.

Módszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E cél eléréséhez az Európai Unió államhatárokon átívelő infrastruktúrát kíván létrehozni. Az összehangolt szabványok nagyobb és hatékonyabb piacot tesznek lehetővé, mivel a tagállamok egységes vámuniót alkothatnak egészségügyi vagy biztonsági aggályok nélkül. Így például azok az államok, melynek lakói sosem fogyasztanák ugyanazt az ételt, mégis megegyezhetnének a címkézési és tisztasági előírásokban.

Az Európai Unió hatása jóval meghaladja a határait, mivel ahhoz, hogy a területén eladjanak valamit, érdemes megfelelni a szabványainak. Mihelyt egy nem-tagállam ország gyárai, termelői és kereskedői megfelelnek az EU-szabványoknak, az uniós csatlakozás költségeinek legnagyobb része semmivé foszlik. A teljes taggá váláshoz szükséges jogharmonizáció pedig növeli a jólétet (a vám költségeinek kiküszöbölésével), és mindössze a törvények tényleges megváltoztatásához szükséges apró beruházás van hátra.

Ami a gazdaságon túli kérdéseket illeti, az Európai Unió támogatói arra hivatkoznak, hogy az EU kihatással lehet a békére és a demokráciára. A Nyugat-Európa történetére jellemző visszatérő háborúknak vége szakadt az EGK (ahogy akkoriban nevezték) megalakulásakor. Az 1970-es évek elején Görögország, Portugália és Spanyolország egyaránt diktatúrák voltak, de e három ország üzleti vezetői be akartak kerülni az EU-ba, s ez erős lökést adott a demokráciák létrejöttéhez. Mások úgy vélekednek, hogy a második világháború óta létező európai béke nagyobb részben a Szovjetunió fenyegetésének köszönhető, és a diktatúrák amúgy is véget értek volna.

Az EU jelenleg kelet felé terjeszti befolyását. Számos olyan ország lett tagja (köztük Magyarország), amelyek korábban a vasfüggöny mögött voltak, és középtávon számos további országot tervez felvenni soraiba. Azt remélik, hogy Spanyolország, Portugália és Görögország belépéséhez hasonlóan ezeknek az államoknak a felvétele is segíteni fog megszilárdítani a gazdasági és politikai stabilitást.

A további keleti bővítésnek is lennének hosszú távú gazdasági előnyei, de a többi európai országokat jelenlegi állapotukban nem tekintik alkalmasnak a belépésre, különösen a keletebbre eső országok gazdasági problémái miatt. Ha végül felvesznek olyan országokat, amelyek politikailag jelenleg instabilak, az remélhetőleg segít majd megbirkózni a jugoszláv háborúk és más problémák megmaradt következményeivel, és a jövőben elkerülhetik a ciprusi konfliktushoz hasonló helyzeteket.

A tagjelöltek körül újabb vitákat kavart Törökország kérdése. Az ország csatlakozási tárgyalások az EU-val előreláthatólag október elején kezdődnek. Franciaország, Németország, Hollandia és az EU más régi tagjai aggodalommal tekintenek Törökország belépésére. Törökország miniszterelnöke, Recep Tayyip Erdoğan számos törvénymódosítást léptetett életbe, hogy megfeleljenek az EU belépési követelményeinek. Törökország csatlakozása de facto megoldást adna a ciprusi területi konfliktusra.

Főbb irányelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amint az Európai Unió nevének változása is jelzi (Európai Gazdasági Közösségről Európai Közösségre, majd Európai Unióra), ez az idők folyamán alakult egy elsősorban gazdasági unióból egy egyre inkább politikai szervezetté. Ezt a tendenciát hangsúlyozza azon irányelvek egyre bővülő köre is, amelyek az EU hatáskörébe tartoznak: a politikai súly egyre inkább áttolódott a tagállamokról az Európai Unióra.

A növekvő centralizáció képét két terület ellensúlyozza.

Egyrészt, egyes tagállamok belpolitikájában mindig is erős helyi kormányzat érvényesült. Ennek révén a regionális politikára és az európai régiókra egyre nagyobb hangsúly került. A Maastrichti szerződés részeként született meg a Régiók Bizottsága.

Másrészt, az EU-politika területei közé az együttműködés számos különböző formája tartozik.

Az EU és a nemzeti (vagy alsóbb) szintű hatáskörök közötti feszültség tartós probléma az Európai Unió fejlődésében. (Lásd még: Kormányköziség és nemzetekfelettiség (fent); Euroszkepticizmus.)

Minden leendő tagállamnak törvénybe kell iktatnia az EU-jogszabályokat, hogy összhangba kerüljenek a közös európai jogrendszerrel, az ún. acquis communautaire-rel (szó szerint: „közösségi vívmányok”). (Lásd még: Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA), Európai Gazdasági Térség (EEA) és Egységes Európai Égbolt.)

Egységes piac[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belső szempontok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Áruk és szolgáltatások szabad kereskedelme a tagállamok között (ezt a célt az Európai Gazdasági Térség kiterjesztette a négy EFTA-állam közül háromra is)
  • Közös EU-versenytörvény, amely a cégek és a tagállamok versenyellenes tevékenységét szabályozza (előbbit a trösztellenes törvény és a vállalkozások összeolvadását szabályozó törvény révén, utóbbit az államoknak nyújtott segélyek rendszere révén)
  • A schengeni egyezmény lehetővé tette a tagállamai közötti belső határellenőrzések eltörlését és a külső határok ellenőrzésének összehangolását. Ez nem vonatkozik az Egyesült Királyságra és Írországra, viszont a nem EU-tagállam Izland és Norvégia szintén részt vesz az együttműködésben.
  • A tagállamok polgárai szabadon megválaszthatják, hol éljenek és dolgozzanak az Európai Unión belül, feltéve, hogy gondoskodni tudnak magukról (ezt szintén kiterjesztették a többi EEA-tagállamra).
  • A tőke szabad áramlása a tagállamok (és a többi EEA-tagállam) között.
  • A kormányzati rendeletek, a vállalati jog és a védjegyek szabályozásának összehangolása.
  • Egységes pénznem, az euró (az Egyesült Királyságot és Dániát kivéve). Svédország, bár nincs saját kimaradási klauzulája, nem csatlakozott a II-es árfolyamrendszerhez (ERM II), s ezzel önként kizárta magát a monetáris unióból.
  • A környezetvédelmi irányelvek nagyarányú egyeztetése az Unió országaiban.
  • Közös agrár- és halászati politika.
  • A közvetett adózás, az áfa (hozzáadottérték-adó) egységes rendszere, valamint egységes vám különféle termékeken.
  • Elmaradott területek fejlesztésének támogatása (strukturális és kohéziós alapok).
  • Kutatások támogatása.
Külső szempontok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Egységes külső vámtarifa, egységes álláspont a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokon.
  • A tagjelölt országok és más kelet-európai országok programjainak támogatása, segély számos fejlődő országnak.

Együttműködés és harmonizáció egyéb területeken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lehetőség arra, hogy az EU polgárai az önkormányzati és az európai parlamenti választásokon bármely tagállamban szavazhassanak.
  • Együttműködés bűnügyi téren, ideértve a hírszerzésben való együttműködést (az EUROPOL és a Schengeni Információs Rendszer révén), megegyezés a bűncselekmények és a gyorsított kiadatási eljárások egységes megállapításáról.
  • Az egységes kül- és biztonságpolitika mint távlati cél, bár ez még messze van a tényleges megvalósítástól. A 2003-as iraki inváziót illető ellentétek a tagállamok között (a nyolcak levele szerint) és az akkor még tagjelölt államok között (a vilniusi levél szerint) mutatják, milyen messze van még az EU attól, hogy ez a cél valóra válhasson.
  • Az egységes biztonságpolitika mint cél, ideértve a 60 000 tagból álló, békefenntartó célú Gyorsreagálású Hadtestet, az EU-katonaságot és az EU-műholdközpontot (hírszerzési célból).
  • Egységes menekültügyi és bevándorlási politika.
  • A kutatás és a technikai fejlesztés közös támogatása a négyéves kutatási és technológia-fejlesztési keretprogramok révén. A hetedik keretprogram 2007-től 2013-ig működik.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006-ban az EU rendelkezett a Föld legnagyobb gazdaságával: GDP-je 13,3 billió USA-dollár volt – az Amerikai Egyesült Államoké 13. Az Európai Unió továbbra is jelentős kereskedelmi többlettel rendelkezik. Az Európai Unióra azonban 2004 folyamán többnyire stagnáló gazdasági növekedés és alacsony foglalkoztatottság nyomta rá a bélyegét (az Unió átlagát tekintve), és az nem sikerült a 2001-2010. közötti gazdasági stratégiát sem végrehajtani.

Az EU gazdasága előreláthatólag tovább fog növekedni a következő évtizedben, amint több ország csatlakozik az Unióhoz – különösen, mivel az új tagállamok rendszerint szegényebbek az EU-átlagnál, s így a várt gyors GDP-növekedés segíthet elérni az egyesült Európa dinamikáját. A teljes Unió egy főre eső GDP-je azonban rövidtávon esni fog. Hosszú távon az EU gazdaságát jelentős demográfiai problémák fenyegetik, mivel a születési ráta alacsonyabb, mint ami a lélekszám fenntartásához szükséges.

Az Európai Unió közös gazdasági stratégiája 2010-2020. között az Európa 2020 stratégia, ami a 2001-2010. közötti Lisszaboni Stratégiát váltotta fel. Az EU hivatalos stratégiai célja a következő tíz évben kizárólag a gazdasági növekedés helyreállítása és megalapozása az öregedő társadalom és az élesedő nemzetközi verseny ellenére [54].

Életszínvonal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi két táblázat a teljes EU-ra a 27 tagállam mindegyikére nézve mutatja (rendre) a GDP-t, a PPP-t, az egy főre eső GDP-t és a nominális GDP egy főre eső értékét. Ezek alapján durván meg lehet becsülni a tagországok relatív életszínvonalát. (Az első táblázat adatai a 2005-ös évre, a másodiké pedig a 2008-as évre vonatkoznak. A 2005-ös értékek a korábbiak kivetítései.)

Az egy főre jutó GDP államonként 2012-ben
Egy főre eső GDP az Európai Unióban régiónként (2009)
Egy főre eső GDP térségenként az Európai Unióban (2007)
Tagállam GDP (PPP)
millió
nemz. dollár
Egy főre eső
GDP (PPP)
nemz. dollár
Egy főre eső
(névleges) GDP
nemz. dollár
EU Európai Unió 12 329 110 25 700 30 615
Luxemburg Luxemburg 30 674 66 821 77 595
Írország Írország 164 190 40 003 50 303
Dánia Dánia 187 721 34 781 49 182
Ausztria Ausztria 267 053 32 962 39 292
Belgium Belgium 324 299 31 549 37 730
Finnország Finnország 161 099 30 818 39 098
Hollandia Hollandia 498 703 30 363 38 320
UK Egyesült Királyság 1 825 837 30 309 38 098
Német Németország 2 498 471 30 150 35 075
Svédország Svédország 267 427 29 537 42 392
Olasz Olaszország 1 694 706 29 414 31 874
Francia Franciaország 1 811 561 29 203 35 727
Spanyol Spanyolország 1 026 340 24 803 27 074
Szlovén Szlovénia 43 260 21 695 17 706
Görög Görögország 236 311 21 529 21 017
Ciprus Ciprus 16 745 20 669 21 161
Málta Málta 7 909 20 015 14 001
Portugál Portugália 203 947 19 949 18 105
Cseh Csehország 198 976 19 475 12 304
Magyar Magyarország 162 289 16 627 10 978
Észt Észtország 22 239 16 461 9 112
Szlovák Szlovákia 87 129 16 110 9 305
Lengyel Lengyelország 512 890 13 275 8 515
Litván Litvánia 49 106 14 198 6 853
Lett Lettország 30 227 12 886 6 559
Bulgária Bulgária 71 381 9 205 3 347
Románia Románia 183 162 8 258 3 600
Horvátország Horvátország 60 834 17 819 15 500

Forrás: CIA World Factbook [1]
Minden további adathoz forrás: a Nemzetközi Valutaalap honlapja (2005-ös GDP PPP, 2005-ös egy főre eső GDP PPP, 2005-ös egy főre eső GDP, aktuális árakon).

Tagállamok GDP (PPP)
(2008)
millió euro
GDP (PPP)
per fő (2008)
euro
GDP (PPP)
per fő (2008)
EU átlag százaléka
Európai Unió 12,172,536 25,000 100%
1 Németország € 2,309,810 28,100 111%
2 Egyesült Királyság 1,847,105 28,800 114%
3 Franciaország € 1,744,444 27,600 108%
4 Olaszország € 1,500,475 25,200 98%
5 Spanyolország € 1,189,174 26,700 103%
6 Hollandia € 530,564 32,500 131%
7 Lengyelország 515,608 14,000 60%
8 Belgium € 319,867 29,300 118%
9 Svédország 274,499 30,300 123%
10 Görögország € 271,206 24,900 97%
11 Ausztria € 264,472 31,800 125%
12 Románia 244,289 12,690 51%
13 Csehország 209,773 21,100 82%
14 Portugália € 194,502 18,700 73%
15 Dánia 171,298 30,500 119%
16 Magyarország 158,304 15,900 63%
17 Írország € 157,070 36,300 140%
18 Finnország € 155,640 28,800 115%
19 Szlovákia € 98,655 17,800 71%
20 Bulgária 76,400 11,000 44%
21 Litvánia 50,515 15,700 62%
22 Szlovénia € 44,429 23,600 91%
23 Lettország 32,802 13,000 52%
24 Luxemburg € 31,376 70,400 273%
25 Észtország 24,005 17,400 68%
26 Ciprus € 18,109 23,800 92%
27 Málta € 7,824 19,800 77%
28 Horvátország 69.357

Források: EUROSTAT. GDP (PPP): [2][halott link]. Százalékos arány: [3][halott link].

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sport kérdései az Európai Unión belül alapvetően megmaradtak a tagállamok saját hatáskörében, de az Unió kiemelten fontosnak tartja a sportot és annak támogatását. 2007-ben fogadta el az Unió a sportról szóló „fehér könyvet”, ami azon a testmozgással és a sporttal kapcsolatos stratégián alapul, ami ugyanebben az évben a táplálkozás és a túlsúly kapcsán kiadott másik fehér könyvben szerepelt.[55][56]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Treaty of Maastricht on European Union (angol nyelven). Európai Unió, 2007. július 10. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  2. 4. Report for Selected Country Groups and Subjects (angol nyelven). Nemzetközi Valutaalap, 2009. április. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  3. Európai Bizottság > Egységes piac (angol nyelven). Európai Bizottság. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  4. Belső piac (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  5. Common commercial policy (angol nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  6. Tanácsi formációk (magyar nyelven). Az Európai Unió Tanácsa. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  7. Regionális politika (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  8. Európai Bizottság > Belügyek > Szakpolitikák > Schengeni térség (angol nyelven). Európai Bizottság. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  9. Matthew J. Gabel: European Union (EU) (angol nyelven). Encyclopædia Britannica, 2009. (Hozzáférés: 2009. november 12.)
  10. ^ a b European Union (angol nyelven). The World Factbook. CIA, 2009. október 28. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  11. The political consequences (angol nyelven). CVCE. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  12. A Schuman-nyilatkozat – 1950. május 9. (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  13. ^ a b 1945-1959 Béke Európában – az együttműködés kezdetei (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  14. Merging the executives (angol nyelven). CVCE. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  15. The first enlargement (angol nyelven). CVCE. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  16. The new European Parliament (angol nyelven). CVCE. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  17. Negotiations for enlargement (angol nyelven). CVCE. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  18. Schengen agreement (angol nyelven). BBC News, 2001. április 30. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  19. Az európai zászló (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  20. 1980-1989 Európa átalakulóban – a berlini fal leomlása (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  21. ^ a b 2000–2009 További bővülés (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  22. Klaus aláírta (magyar nyelven). Index.hu, 2009. november 4. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  23. ^ a b Izland hivatalosan is beadta csatlakozási kérelmét az EU-hoz (magyar nyelven). index.hu, 2009. július 23. (Hozzáférés: 2009. július 23.)
  24. Croatia joins the EU (angol nyelven). Európai Unió, 2013. július 2. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  25. Composition of macro geographical (continental) regions, geographical sub-regions, and selected economic and other groupings (angol nyelven). ENSZ, 2008. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  26. Xpeditions Atlas (angol nyelven). National Geographic, 2003. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  27. Aid Programme for the Turkish Cypriot Community (angol nyelven). Európai Bizottság. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  28. A Tanács 2013/746/EU határozata (2013. december 10.) a Tanács eljárási szabályzatának módosításáról.
  29. Montenegró, az EU új tagjelöltje, Euractiv.hu 2010. december 19.
  30. Szerbia hivatalosan megpályázza az EU-tagságot (magyar nyelven). Index, 2009. december 19. (Hozzáférés: 2009. december 20.)
  31. Szerbia hivatalosan is beadja csatlakozási kérelmét (magyar nyelven). HVG, 2009. december 22. (Hozzáférés: 2010. január 9.)
  32. A Kormány üdvözli a szerb csatlakozási kérelem benyújtását (magyar nyelven). Magyarország.hu / Miniszterelnöki Hivatal, 2009. december 22. (Hozzáférés: 2010. január 9.)
  33. Iceland moves towards joining EU (angol nyelven). BBC News, 2009. július 16. (Hozzáférés: 2009. július 17.)
  34. Charles Forelle: Iceland Votes to Try Joining EU (angol nyelven). The Wall Street Journal, 2009. július 17. (Hozzáférés: 2009. július 17.)
  35. Izland bedobta a türülközőt (magyar nyelven). BruxInfo, 2013. június 17. (Hozzáférés: 2013. június 20.)
  36. Total population - At 1 January (angol nyelven). Eurostat. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  37. Pays, villes d'Europe et du monde. Institut National de la Statistique et des Études Économiques. (Hozzáférés: 2008. február 6.)
  38. Data that can be accessed. Urban Audit. European Commission, Directorate-General Regional Policy, Unit D2 Urban Actions. (Hozzáférés: 2008. július 31.)
  39. Berlin népessége. Amt für Statistik Berlin-Brandenburg. (Hozzáférés: 2010. szeptember 15.)
  40. Population municipale (francia nyelven). INSEE
  41. A densely populated area (angol nyelven). Belgian Earth Observation Platform. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  42. The World According to GaWC 2008 (angol nyelven). GaWC, 2008. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  43. Az EU irányítása - személyzet, nyelvek és székhely (magyar nyelven). Európai Bizottság. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  44. Az Európai Unió nyelvpolitikájával kapcsolatban leggyakrabban feltett kérdések (magyar nyelven). Európai Unió, 2007. január 1. (Hozzáférés: 2009. november 12.)[halott link]
  45. Implementation of the Treaty of Lisbon (angol nyelven) (PDF). Az Európai Unió Tanácsa, 2009. december 1. (Hozzáférés: 2009. december 18.)
  46. Az Európai Bizottság (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  47. Az Európai Parlament (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  48. Az Európai Unió Tanácsa (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  49. Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata (220. cikk, A Bíróság) (magyar nyelven) (PDF). Európai Unió. (Hozzáférés: 2009. december 18.)
  50. The Court of Justice of the European Communities. Europa web portal. [2007. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 14.)
  51. The Court of First Instance. Europa web portal. (Hozzáférés: 2007. szeptember 14.)
  52. Institutions: Court of Justice. Europa web portal. (Hozzáférés: 2007. június 25.)
  53. EUR-Lex: Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata (225. cikk (1) bekezdés, Az Elsőfokú Bíróság) (PDF). Europa web portal. (Hozzáférés: 2007. november 8.)
  54. Európa 2020 – az EU gazdasági növekedési stratégiája
  55. Európai Bizottság > Egészség- és Fogyasztóügyi Foigazgatóság > Közegészségügy > Táplálkozás és testmozgás
  56. A sportról szóló fehér könyv

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Európai Unió témájú médiaállományokat.

EU-szótárak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]