Európai Unió
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ezt a szócikket át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. |
| Mottó: In varietate concordia (magyarul: Egység a sokféleségben) |
|
| Himnusz: Örömóda (An die Freude; hangszeres változat) |
|
 |
|
| Hivatalos nyelvei |
Lásd: Az Európai Unió hivatalos nyelvei (minden tagállam egyéb nyelveket is kijelölhet helyi hivatalos nyelvnek) |
| A Tanács elnöke | Fredrik Reinfeldt (Svédország) |
| A Bizottság elnöke | José Durão Barroso |
| A Parlament elnöke | Jerzy Buzek |
| Terület - Összterület |
7. helyezett* 4 325 675 km² |
| Népesség - Összesen - Népsűrűség |
3. helyezett* 499 723 520 fő (2009. január 1.)[1] +/- 115 fő/km² |
| GDP (2006) - összesen - GDP/fő (PPP) |
1. helyezett* 13,3 billió dollár 28 100 dollár |
| Létrejötte EGK-ként - kinyilvánítása - elismerése EU-ként |
római szerződés – 1957. március 25. – 1958. január 1. maastrichti szerződés |
| Pénznem | Euró (€) (EUR)Egyes tagállamok még nem vezették be, ill. nem kívánják bevezetni, így a saját pénznemüket használják. |
| Időzóna | UTC 0 és +2 között (nyári időszámítás alatt +1 és +3 között; a francia tengerentúli területeken UTC -4 és +4 között) |
| TLD | .eu |
| Hívószám | Nincs egységesítve |
| * egyetlen országnak számítva | |
Az Európai Unió (EU) (angolul European Union (EU), franciául Union Européenne (UE), németül Europäische Union (EU)) egy túlnyomórészt Európában található, 27 tagállamból álló gazdasági és politikai unió. A regionális integráció iránt elkötelezett szervezetet 1993. november 1-jével hozta létre a Maastrichti szerződés az Európai Gazdasági Közösség alapjain.[2] A csaknem 500 milliós népességű unió a világ nominális GDP-jének mintegy 30%-át állítja elő (2008-ban 18,4 billió dollár értékben).[3]
Az EU egységes piacot hozott létre egy egységesített jogrendszer révén, így biztosítva a személyek, áruk, szolgáltatások és tőke szabad áramlását.[4][5] Közös politikát folytat a kereskedelem,[6] mezőgazdaság, halászat,[7] valamint a regionális fejlesztés[8] területén. Tizenhat tagállamban közös fizetőeszközt is bevezettek, az eurót; ezek az országok alkotják az eurózónát. Az EU egy korlátozott külpolitikai szerepre is szert tett; képviselete van a Kereskedelmi Világszervezetnél, a G8-nál, a G20-nál és az ENSZ-nél. Igazságügyi és belügyi területen is alkot szabályokat, beleértve a schengeni övezetet alkotó tagállamok között a határőrizet felszámolását.[9]
Az EU részben kormányközi (intergovernmentális), részben pedig nemzetek fölötti (szupranacionális) integráció. Négy fő intézménye van: az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament, az Európai Bíróság és az Európai Bizottság. Mindegyiknek külön elnöke, külön szerepe és külön felelőssége van. Hatalmának jellege a különböző területeken más és más, attól függően, hogy a tagállamok mennyi hatalmat ruháztak rá. Ennek megfelelően az EU bizonyos területeken egyfajta föderációra (például a pénzügyek, az agrárpolitika, a kereskedelem és a környezetvédelem terén), más területeken konföderációra (például a szociális és gazdaságpolitika, a fogyasztóvédelem és a belügyek terén), megint más területeken pedig nemzetközi szervezetre (például a külügyek terén) hasonlít.
Számos jellegzetessége létezett már 1992 előtt is; elődjeinek története az 1950-es évekre nyúlik vissza.
Magyarország 2004. május 1-jén lett az Unió tagjává. 2007. június 23-án a tagállamok képviselői megállapodtak a Lisszaboni Szerződés tervezetéről, amely a korábban egyes országokban elutasított alkotmányszerződést volt hivatott kiváltani, s amely lehetőséget nyújtana további szorosabb integrációra.[10] A reformszerződés életbe lépését azonban a 2008-as elutasító írországi népszavazás jelentősen késleltette.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
Az EU területe – néhány, alább részletezett kivételtől eltekintve – 27 tagállamának területéből tevődik össze. Földrajzi kiterjedése nem egyezik meg Európáéval, mivel a kontinens egyes részei – például Svájc, Norvégia, Oroszország európai része, Izland – az unión kívül találhatók. A tagállamok egyes területei nem képezik az unió részét annak ellenére, hogy földrajzilag Európában találhatók (például két brit koronafüggőség, a Man sziget és a Csatorna-szigetek, valamint a Dániához tartozó Feröer). Az EU-tag Ciprus közelebb esik Törökországhoz, mint az európai kontinenshez, és gyakran Ázsia részének tekintik.[11][12]
Néhány uniós tagállamhoz tartozó, de Európán kívüli terület szintén nem része az EU-nak (mint Grönland, Aruba, a Holland-Antillák, illetve az összes európán kívüli Brit tengerentúli terület). Egyes tengerentúli területek azonban tagjai az uniónak annak ellenére, hogy nem Európában találhatók (ilyenek az Azori-szigetek, a Kanári-szigetek, Madeira, Lampedusa, Francia Guyana, Guadeloupe, Martinique, Réunion, valamint Ceuta és Melilla). Ezenkívül – jóllehet jogilag az EU része – az uniós jog fel van függesztve Észak-Cipruson,[13] amely gyakorlatilag a csak Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság ellenőrzése alatt áll.
Az EU területe 4 422 773 km², amelyet mindössze hat ország területe múl felül. legmagasabb pontja a 4807 m magas Mont Blanc az Alpokban. Az unió tájképét, éghajlatát és gazdaságát erősen meghatározza 65 993 km hosszú partvonala, amelyet hosszúságában csak Kanadáé halad meg. A tagállamoknak összesen 21 nem-tagállammal van szárazföldi határa, összesen 12 441 km hosszúságban (csak európai adat), ami az ötödik leghosszabbnak számít a világon.[14]
Némiképp bonyolítja az Európai Unió jellegét, hogy tagállamainak legtöbb állampolgára automatikusan uniós polgár is. Ez azt jelenti, hogy a brit (Man sziget, Guernsey és Jersey lakosaitól eltekintve), francia, holland és dán (a feröeriek kivételével) állampolgárok egyaránt uniós polgárok, még ha olyan államok területein is születtek, amelyek kívül esnek az Európai Unió különféle szerződésekben megállapított határain.
A Francia Nemzeti Földrajzi Intézet (IGN) szerint az EU földrajzi középpontja Németországban, a Hessen tartományban fekvő gelnhauseni járás Meerholz nevű településén, az pontban van, amely a 259 méter magas Niedermittlauer Heiligenkopf nevű kisebb hegy lábánál található.
[szerkesztés] Legtávolabbi pontok
(Az Európán kívüli területeket és szigeteket nem számítva.)
- legészakibb pont – Nuorgam, Finnország
- legdélibb pont – Punta de Tarifa, Spanyolország
- legnyugatibb pont – Cabo da Roca, Portugália
- legkeletibb pont – Rizukarpaso, Ciprus.
[szerkesztés] Történelem
Bővebben: Az Európai Unió története
A II. világháborút követően az európai egység gondolata népszerű volt, mivel sokan a nacionalizmus visszatérésének gátjaként tekintettek rá. Nyugat-Európában az európai népek egyesítésében annak eszközét is látták, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió növekvő befolyásával szemben Európa visszanyerheti nemzetközi szerepét.[15] Ebbe az irányba az egyik konkrét lépés az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása volt, amelyre visszafogott céljai (tagállamai addig állami irányítású szén- és acéliparának közös irányítás alá rendelése) mellett Európa egyesítésének első lépéseként tekintettek.[16] A Közösség kezdeményezői és támogatói között volt Jean Monnet, Robert Schuman, Paul Henri Spaak és Alcide de Gasperi. Az 1951. április 18-i Párizsi szerződést aláíró alapító tagjai Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Németország és Olaszország.[17]
1957-ben ez a hat ország aláírta a Római szerződést, amely kibővítette az Európai Szén- és Acélközösség keretében zajló együttműködést, és megalapította az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozva egy vámuniót, valamint az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) az atomenergia fejlesztésében való együttműködésre.[17] 1967-ben az Egyesítő szerződés közös intézményeket hozott létre a három közösség számára, amelyeket együtt az Európai Közösségek névvel illettek.[18]
1973-ban a Közösségeket kibővítették Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozásával.[19] Norvégia is tárgyalásokat folytatott az egyidejű csatlakozásról, de a lakosság népszavazáson elutasította a tagságot. 1979-ben megtartották az első közvetlen, demokratikus választásokat az Európai Parlamentbe.[20]
Görögország 1981-ben, Spanyolország és Portugália pedig 1986-ban csatlakozott.[21] 1985-ben aláírták a Schengeni egyezményt, amely lehetővé tette az útlevélvizsgálat nélküli határátlépést a legtöbb tagállam és néhány nem-tagállam között.[22] 1986-ban kezdték használni az Európai zászlót az Európai Közösségek jelképeként,[23] és ebben az évben írták alá az Egységes Európai Okmányt.
1990-ben, a vasfüggöny lebontása után a korábbi Kelet-Németország a Közösségek tagja lett az újjáegyesített Németország részeként.[24] Mivel a kelet-közép-európai bővítés is napirendre került, megállapították a tagjelöltek által teljesítendő koppenhágai kritériumokat.
Az Európai Unió hivatalosan a Maastrichti szerződés 1993. november 1-jei hatályba lépésével jött létre.[2] 1995-ben Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozott az újonnan létrehozott unióhoz. 2002-ben 12 tagállamban a nemzeti fizetőeszközöket leváltotta az euró; azóta az eurózóna 16 országra bővült, legutóbb Szlovákia 2009. január 1-jei csatlakozásával. 2004-ben került sor az EU történetének eddigi legnagyobb bővítésére, amikor Málta, Ciprus, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország csatlakozott az unióhoz.[25]
2007. január 1-jén Románia és Bulgária lettek az unió legújabb tagjai, Szlovénia pedig bevezette az eurót.[25] Ugyanazon év decemberében az európai vezetők aláírták a Lisszaboni szerződést, amely a francia és holland választók szavazatain elbukott Európai Alkotmányt volt hivatott felváltani. A szerződés sorsa is bizonytalanná vált a 2008. júniusi ír népszavazási kudarc után, de a 2009. október 2-i megismételt szavazáson a választók kétharmada támogatta a szerződést, és miután utolsóként Csehország is ratifikálta a szerződést, elhárultak az akadályok az életbe lépése elől.[26] Július 23-án Izland benyújtotta hivatalos tagfelvételi kérelmét.[27]
[szerkesztés] Szerződések
Bővebben: EU-szerződések| 1948 Brüsszel |
1951/52 Párizs |
1957/58 Róma |
1965/67 Brüsszel |
1986/87 SEA |
1992/93 Maastricht (EU létrehozása) |
1997/99 Amszterdam |
2001/03 Nizza |
2007/09 Lisszabon |
|
| Európai Atomenergia Közösség (EURATOM) | |||||||||
| Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) | Európai Unió (EU) | ||||||||
| Európai Gazdasági Közösség (EGK) | → P I L L É R E K → |
Európai Közösség (EK) | |||||||
| ↑Európai Közösségek↑ | Bel- és igazságügyi együttműködés (BI) | ||||||||
| Rendőrségi és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (PJCC) | |||||||||
| Európai Politikai Együttműködés (EPE) | Közös kül- és biztonságpolitika (CFSP) | ||||||||
| Nyugat-európai Unió (WEU) | |||||||||
[szerkesztés] Népesség
A 27 tagállam összesített lakossága 499 723 520 fő (2009. január 1.)[1] +/-.
A Föld szárazföldi területeinek 3%-át lefedő unió a világnépesség 7,3%-ának ad otthont, ezzel az egyik legsűrűbben lakott régió. Lakosainak egyharmada egymillió főnél népesebb városokban lakik, összességében pedig 80%-a városlakó (2003).[28] Területén a világ bármely más régiójánál több világváros található.[29]
[szerkesztés] Legnépesebb települések
[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
Bővebben: Az Európai Unió hivatalos nyelvei[szerkesztés] Szervezet és jogállás
[szerkesztés] Jelleg
Az Európai Unió tagállamai több szuverenitást (önrendelkezést) ruháztak erre a regionális szervezetre, mint bármely más tagállamok bármely más nem szuverén regionális szervezetre. Bizonyos területeken, ahol a tagállamok valamilyen szintű szuverenitást ruháztak az Unióra, az EU föderációra vagy konföderációra kezd emlékeztetni. A szerződéseket azonban továbbra is a tagállamok határozzák meg, az Uniónak ezáltal nincs hatalma, hogy a tagállamoktól azok hozzájárulása nélkül további hatásköröket vonjon saját rendelkezése alá. Az egyes tagállamok ezenkívül megőrzik a nemzeti érdekek legfőbb területein a saját politikájukat, mint például a külpolitikát és a honvédelmet.
Különleges felépítése miatt az Európai Unió sui generis (minden mástól eltérő jellegű) entitásnak is tekinthető.
Az Európai Unió aktuális és későbbi jellege jelentős politikai viták tárgya egyes tagállamaiban.
[szerkesztés] Szervezet
Az európai uniós jogrendszer számos, egymást részben fedő jogi és intézményes szerkezetet foglal magába. Ez abból adódik, hogy az Uniót egymást követő nemzetközi szerződések alkotják. Az utóbbi években jelentős erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy egyesítsék és leegyszerűsítsék a szerződéseket, amelynek csúcsát az alkotmányszerződés végleges tervezete jelentette. Mivel azonban Franciaország és Hollandia népszavazáson elutasította ezt a dokumentumot, más megoldást kellett keresni. Az Európai Tanács 2007. júniusában elfogadta egy ún. reformszerződés alapelveit, amely átveheti a korábban tervezett alkotmányszerződés legfontosabb tartalmi elemeit, anélkül azonban, hogy formájában alkotmányos jellegű lenne. Ennek részleteit egy kormányközi konferencia dolgozza ki, várhatóan 2007. végéig. Ha elfogadják ezt a javasolt szerződést, egyetlen szöveg veszi majd át az EU jelenlegi jogi szerkezetét képező, egymást fedő szerződések helyét.
[szerkesztés] Az Európai Közösség szerepe az Unióban
Az Európai Közösség (vagy Közösségek) kifejezés az Európai Unió létrehozását megelőző csoportra vonatkozott. A kifejezésnek ezután is volt jelentősége, de más kontextusban. Az Európai Közösség az Európai Unió három pillérének egyike volt, amely egyfelől a legjelentősebb, másfelől az egyetlen olyan pillér, amely főként nemzetekfölötti intézményeken keresztül működik. A másik két pillér – a közös kül- és biztonságpolitika és a bel- és igazságügyi együttműködés – lazább kormányközi csoportosulásként működött.
A javasolt új reformszerződés, ratifikálása esetén, eltörli majd ezt a kettős szerkezetet: a Közösség minden tevékenységét az Európai Unió égisze alá vonja, a Közösség jogi személyiségét pedig az Unióra ruházza át.
[szerkesztés] Intézmények
Az Európai Unió több intézményt foglal magába:
- Európai Parlament (785 tag)
- Az Európai Unió Tanácsa (vagy „Miniszterek Tanácsa”) (27 tag)
- Európai Bizottság (27 tag)
- Európai Bíróság (27 bíró (valamint az elsőfokú bíróság 27 bírája))
- Európai Számvevőszék (27 tag)
Az Európai Tanács (27 tag) nem intézmény, csak „kvázi-intézmény”.
Több pénzügyi szervezet is létezik:
- Európai Központi Bank (ami a nemzeti központi bankokkal együtt alkotja a Központi Bankok Európai Rendszerét)
- Európai Befektetési Bank (beleértve az Európai Befektetési Alapot)
A szerződések számos tanácsadó bizottságot is létrehoztak az intézményekhez:
- Régiók Bizottsága, ami a regionális kérdésekben ad tanácsot
- Gazdasági és Szociális Bizottság, ami gazdasági és szociális kérdésekben ad tanácsot (elsősorban munkaadók és alkalmazottak viszonyaiban)
- Politikai és Biztonsági Bizottság, amit a közös kül- és biztonságpolitika kontextusában hoztak létre, s amely a globális biztonság nemzetközi kérdéseit felügyeli és ezekben ad tanácsot.
Számos olyan szerv is létezik, amelyeket másodfokú törvényhozással alkottak meg (azaz nem szerződések révén) bizonyos politikák megvalósítására. Ezek az Európai Unió ügynökségei. Ezek közé tartozik az Európai Környezetvédelmi Ügynökség, az Európai Légbiztonsági Ügynökség és a Belső Piac Harmonizációjáért Felelős Hivatal. A harmadik pillér (a rendőri és bírói együttműködés büntetőügyekben) keretében az Europol és az Eurojust szervezetet hozták létre.
Végül pedig az európai ombudsman felügyeli az EU-intézmények hatalommal való esetleges visszaélését.
[szerkesztés] Az intézmények elhelyezkedése
Az EU-nak nincs hivatalos fővárosa, egyes intézményei több város között vannak elosztva mint például:
- Brüsszel az Európai Bizottság és a Európai Unió Tanácsa (más néven Miniszterek Tanácsa) székhelye, és itt kerül sor az Európai Parlament bizottsági ülésére és kisebb üléseire (mini sessions). Az EU legfrissebb bővítése óta Brüsszelben tartották az Európai Tanács összes csúcsértekezletét. A fentiek alapján ezt a várost tekintik az EU de facto központjának.
- Strasbourg az Európai Parlament székhelye, és itt kerül sor az évi 12, egyhetes plenáris ülésre (plenary sessions). Ez a bölcsője a „kibővült Európa” történelmi intézményeinek is (Európa Tanács, Emberi Jogok Európai Bírósága), melyekkel az EU együttműködik.
- Az Európai Bíróság és az Európai Parlament titkársága, valamint az Európai Befektetési Bank Luxembourg városában található.
- Az Európai Központi Bank Frankfurtban helyezkedik el.
- Budapesten az Európai Unió innovációs központja található.[30][31]
[szerkesztés] Kormányköziség és nemzetekfelettiség
Létezik egyfajta alapvető feszültség az Európai Unióban a kormányköziség és a nemzetekfelettiség kérdése között. A kormányköziség a nemzetközi szervezetek olyan döntéshozási módszere, ahol a hatalmat a tagállamok birtokolják és a döntéseket egyhangúlag hozzák. A kormányok által kijelölt független személyeknek, ill. a választott képviselőknek pusztán tanácsadó vagy végrehajtó szerepe van. Jelenleg a legtöbb nemzetközi szervezet a kormányköziség alapján működik.
A nemzetközi szervezetek egy másikfajta döntéshozási módszerét nemzetekfelettiségnek nevezik. A nemzetekfelettiség esetén a hatalmat független kijelölt hivatalnokok, a törvényhozó testület által megválasztott képviselők vagy a tagállamok népessége gyakorolja. A tagállamok kormányainak is van hatalma, de ezt más szereplőkkel kell megosztaniuk. A döntéseket ezenkívül többségi szavazással hozzák, ennélfogva előfordulhat, hogy egy tagállamot akarata ellenére kényszerít a többi tagállam egy döntés megvalósítására.
Az Európai Unió egyes politikai erői a kormányköziséget részesítik előnyben, míg mások a nemzetekfelettiséget. A nemzetekfelettiség támogatói arra hivatkoznak, hogy ez gyorsabb ütemű integrációt tesz lehetővé, mint máskülönben lehetséges volna. Ahol a döntéseket egyhangúságra törekvő kormányok hozzák, évekbe telhet, míg megszületik egy döntés, ha egyáltalán megszületik. A kormányköziség szószólói másfelől azzal érvelnek, hogy a nemzetekfelettiség fenyegetést jelent a nemzeti szuverenitásra és a demokráciára, arra hivatkozva, hogy csak a nemzeti kormányoknak lehet meg a szükséges demokratikus legitimitásuk. A kormányköziséget az euroszkeptikusabb államok kedvelik, mint például az Egyesült Királyság, Dánia és Svédország; míg az integráció hívei, például a Benelux országok, Franciaország, Németország és Olaszország többnyire a nemzetekfölöttiség felé hajlik.
Az Európai Unió megpróbál a két megközelítés között valamilyen egyensúlyra törekedni. Ez az egyensúly azonban összetett, s ebből ered döntéshozó eljárásának gyakran labirintusszerű bonyolultsága.
A 2002. márciusában kezdődött Konvent Európa Jövőjéről újból megvizsgálta többek közt ezt az egyensúlyt, és változtatásokat javasolt. Ezeket a változtatásokat egy kormányközi konferencián vitatták meg 2004 májusában, és az alkotmányszerződésben jutottak megegyezésre, ami mindegyik tagállam részéről ratifikálást igényel.
A nemzetekfelettiség szorosan kapcsolódik a kormányköziség vs. neofunkcionalizmus vitához. Ez a vita azzal foglalkozik, miért került sor egyáltalán az integráció folyamatára. A kormányköziség hívei azzal érvelnek, hogy az EU-integráció folyamata az államok közötti kemény alkudozás eredménye. A neofunkcionalizmus másfelől úgy vélekedik, hogy maguk a nemzetekfeletti intézmények indították be az integrációt.
[szerkesztés] Módszerek
E cél eléréséhez az Európai Unió államhatárokon átívelő infrastruktúrát kíván létrehozni. Az összehangolt szabványok nagyobb és hatékonyabb piacot tesznek lehetővé, mivel a tagállamok egységes vámuniót alkothatnak egészségügyi vagy biztonsági aggályok nélkül. Így például azok az államok, melynek lakói sosem fogyasztanák ugyanazt az ételt, mégis megegyezhetnének a címkézési és tisztasági előírásokban.
Az Európai Unió hatása jóval meghaladja a határait, mivel ahhoz, hogy a területén eladjanak valamit, érdemes megfelelni a szabványainak. Mihelyt egy nem-tagállam ország gyárai, termelői és kereskedői megfelelnek az EU-szabványoknak, az uniós csatlakozás költségeinek legnagyobb része semmivé foszlik. A teljes taggá váláshoz szükséges jogharmonizáció pedig növeli a jólétet (a vám költségeinek kiküszöbölésével), és mindössze a törvények tényleges megváltoztatásához szükséges apró beruházás van hátra.
Ami a gazdaságon túli kérdéseket illeti, az Európai Unió támogatói arra hivatkoznak, hogy az EU kihatással lehet a békére és a demokráciára. A Nyugat-Európa történetére jellemző visszatérő háborúknak vége szakadt az EGK (ahogy akkoriban nevezték) megalakulásakor. Az 1970-es évek elején Görögország, Portugália és Spanyolország egyaránt diktatúrák voltak, de e három ország üzleti vezetői be akartak kerülni az EU-ba, s ez erős lökést adott a demokráciák létrejöttéhez. Mások úgy vélekednek, hogy a második világháború óta létező európai béke nagyobb részben a Szovjetunió fenyegetésének köszönhető, és a diktatúrák amúgy is véget értek volna.
Az EU jelenleg kelet felé terjeszti befolyását. Számos olyan ország lett tagja (köztük Magyarország), amelyek korábban a vasfüggöny mögött voltak, és középtávon számos további országot tervez felvenni soraiba. Azt remélik, hogy Spanyolország, Portugália és Görögország belépéséhez hasonlóan ezeknek az államoknak a felvétele is segíteni fog megszilárdítani a gazdasági és politikai stabilitást.
A további keleti bővítésnek is lennének hosszú távú gazdasági előnyei, de a többi európai országokat jelenlegi állapotukban nem tekintik alkalmasnak a belépésre, különösen a keletebbre eső országok gazdasági problémái miatt. Ha végül felvesznek olyan országokat, amelyek politikailag jelenleg instabilak, az remélhetőleg segít majd megbirkózni a jugoszláv háborúk és más problémák megmaradt következményeivel, és a jövőben elkerülhetik a ciprusi konfliktushoz hasonló helyzeteket.
A tagjelöltek körül újabb vitákat kavart Törökország kérdése. Az ország csatlakozási tárgyalások az EU-val előreláthatólag október elején kezdődnek. Franciaország, Németország, Hollandia és az EU más régi tagjai aggodalommal tekintenek Törökország belépésére. Törökország miniszterelnöke, Recep Tayyip Erdoğan számos törvénymódosítást léptetett életbe, hogy megfeleljenek az EU belépési követelményeinek. Törökország csatlakozása de facto megoldást adna a ciprusi területi konfliktusra.
[szerkesztés] Főbb irányelvek
Amint az Európai Unió nevének változása is jelzi (Európai Gazdasági Közösségről Európai Közösségre, majd Európai Unióra), ez az idők folyamán alakult egy elsősorban gazdasági unióból egy egyre inkább politikai szervezetté. Ezt a tendenciát hangsúlyozza azon irányelvek egyre bővülő köre is, amelyek az EU hatáskörébe tartoznak: a politikai súly egyre inkább áttolódott a tagállamokról az Európai Unióra.
A növekvő centralizáció képét két terület ellensúlyozza.
Egyrészt, egyes tagállamok belpolitikájában mindig is erős helyi kormányzat érvényesült. Ennek révén a regionális politikára és az európai régiókra egyre nagyobb hangsúly került. A Maastrichti szerződés részeként született meg a Régiók Bizottsága.
Másrészt, az EU-politika területei közé az együttműködés számos különböző formája tartozik.
- Autonóm döntéshozás: A tagállamok felhatalmazták az Európai Bizottságot, hogy bizonyos téren döntéseket hozzon, így az EU-s versenytörvény, az államoknak nyújtott segélyek szabályozása és a liberalizáció terén.
- Jogharmonizáció: A tagállamok törvényeit az EU törvényhozási folyamata révén harmonizálják, amely az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát foglalja magában. Ennek eredményeként az európai uniós joggyakorlat egyre inkább helyet kap a tagállamok törvénykezésében.
- Együttműködés: A tagállamok ülése az Európai Unió Tanácsa együttműködési és belpolitikát koordináló megállapodása szerint.
Az EU és a nemzeti (vagy alsóbb) szintű hatáskörök közötti feszültség tartós probléma az Európai Unió fejlődésében. (Lásd még: Kormányköziség és nemzetekfölöttiség (fent); Euroszkepticizmus.)
Minden leendő tagállamnak törvénybe kell iktatnia az EU-jogszabályokat, hogy összhangba kerüljenek a közös európai jogrendszerrel, az ún. acquis communautaire-rel (szó szerint: „közösségi vívmányok”). (Lásd még: Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA), Európai Gazdasági Térség (EEA) és Egységes Európai Égbolt.)
[szerkesztés] Egységes piac
[szerkesztés] Belső szempontok
- Áruk és szolgáltatások szabad kereskedelme a tagállamok között (ezt a célt az Európai Gazdasági Térség kiterjesztette a négy EFTA-állam közül háromra is)
- Közös EU-versenytörvény, amely a cégek és a tagállamok versenyellenes tevékenységét szabályozza (előbbit a trösztellenes törvény és a vállalkozások összeolvadását szabályozó törvény révén, utóbbit az államoknak nyújtott segélyek rendszere révén)
- A schengeni egyezmény lehetővé tette a tagállamai közötti belső határellenőrzések eltörlését és a külső határok ellenőrzésének összehangolását. Ez nem vonatkozik az Egyesült Királyságra és Írországra, viszont a nem EU-tagállam Izland és Norvégia szintén részt vesz az együttműködésben.
- A tagállamok polgárai szabadon megválaszthatják, hol éljenek és dolgozzanak az Európai Unión belül, feltéve, hogy gondoskodni tudnak magukról (ezt szintén kiterjesztették a többi EEA-tagállamra).
- A tőke szabad áramlása a tagállamok (és a többi EEA-tagállam) között.
- A kormányzati rendeletek, a vállalati jog és a védjegyek szabályozásának összehangolása.
- Egységes pénznem, az euró (az Egyesült Királyságot és Dániát kivéve). Svédország, bár nincs saját kimaradási klauzulája, nem csatlakozott a II-es árfolyamrendszerhez (ERM II), s ezzel önként kizárta magát a monetáris unióból.
- A környezetvédelmi irányelvek nagyarányú egyeztetése az Unió országaiban.
- Közös agrár- és halászati politika.
- A közvetett adózás, az áfa (hozzáadottérték-adó) egységes rendszere, valamint egységes vám különféle termékeken.
- Elmaradott területek fejlesztésének támogatása (strukturális és kohéziós alapok).
- Kutatások támogatása.
[szerkesztés] Külső szempontok
- Egységes külső vámtarifa, egységes álláspont a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokon.
- A tagjelölt országok és más kelet-európai országok programjainak támogatása, segély számos fejlődő országnak.
[szerkesztés] Együttműködés és harmonizáció egyéb területeken
- Lehetőség arra, hogy az EU polgárai az önkormányzati és az európai parlamenti választásokon bármely tagállamban szavazhassanak.
- Együttműködés bűnügyi téren, ideértve a hírszerzésben való együttműködést (az EUROPOL és a Schengeni Információs Rendszer révén), megegyezés a bűncselekmények és a gyorsított kiadatási eljárások egységes megállapításáról.
- Az egységes kül- és biztonságpolitika mint távlati cél, bár ez még messze van a tényleges megvalósítástól. A 2003-as iraki inváziót illető ellentétek a tagállamok között (a nyolcak levele szerint) és az akkor még tagjelölt államok között (a vilniusi levél szerint) mutatják, milyen messze van még az EU attól, hogy ez a cél valóra válhasson.
- Az egységes biztonságpolitika mint cél, ideértve a 60 000 tagból álló, békefenntartó célú Gyorsreagálású Hadtestet, az EU-katonaságot és az EU-műholdközpontot (hírszerzési célból).
- Egységes menekültügyi és bevándorlási politika.
- A kutatás és a technikai fejlesztés közös támogatása a négyéves kutatási és technológia-fejlesztési keretprogramok révén. A hetedik keretprogram 2007-től 2013-ig működik.
[szerkesztés] Tagok
Bővebben: Az Európai Unió tagállamaiAz Európai Unió (korábban EGK) tagországai, zárójelben a csatlakozás éve található.
- Ausztria (1995)
- Belgium (1957)
- Bulgária (2007)
- Ciprus (2004)
- Csehország (2004)
- Dánia (1973)
- Egyesült Királyság (1973)
- Észtország (2004)
- Finnország (1995)
- Franciaország (1957)
- Görögország (1981)
- Hollandia (1957)
- Írország (1973)
- Lengyelország (2004)
- Lettország (2004)
- Litvánia (2004)
- Luxemburg (1957)
- Magyarország (2004)
- Málta (2004)
- Németország (1957, 1990-ig csak az NSZK, az NDK nélkül)
- Olaszország (1957)
- Portugália (1986)
- Románia (2007)
- Spanyolország (1986)
- Szlovákia (2004)
- Szlovénia (2004)
- Svédország (1995)
[szerkesztés] Bővítés
- Fő cikkek: Az Európai Unió bővítése, Koppenhágai kritériumok.
 |
1957 – Az EGK megalapulása | ||||
Megalakul az EGK; a 6 alapító tag:
|
|||||
 |
1973 – Az első bővítés | ||||
Az első bővítés, az új tagok:
|
|||||
 |
1981 – A második bővítés | ||||
| A második bővítés, az új tag: | |||||
|
1985 – Az első kilépés | ||||
| Az első kilépés, a kilépő terület: | |||||
 |
1986 – A harmadik bővítés | ||||
A harmadik bővítés, az új tagok:
|
|||||
 |
1990 – Németország újraegyesítése | ||||
| Németország újraegyesítése, de facto bővítés. Az új német tartományok: | |||||
 |
1995 – A negyedik bővítés | ||||
A negyedik bővítés, az új tagok:
|
|||||
 |
2004 – Az ötödik bővítés | ||||
| Az ötödik bővítés, az új tagok: | |||||
 |
2007 – A hatodik bővítés | ||||
| A hatodik bővítés, az új tagok: | |||||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
[szerkesztés] Leendő tagok és további országok
Horvátország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, folynak a tárgyalások. Csatlakozása 2010-2011-re várható,[32] akárcsak Izlandé.[33]
Törökország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, bár csatlakozásának időpontjára nincs konkrét becslés. Számos jelenlegi tagországban azonban jelentős ellenállás van Törökország tagságával szemben.
Macedónia az Európai Unió hivatalos tagjelöltje 2005. december 17. óta, azonban a csatlakozási tárgyalásokat nem indították meg, mivel az ország még nem tudta teljesíteni a koppenhágai kritériumokat.
A Balkán-félsziget nyugati részének integrációjára jelenleg kiemelt figyelmet fordít az Európai Unió, ezért társulási tárgyalásokat kezdtek Szerbiával, Montenegróval, Bosznia-Hercegovinával és Albániával.
Az izlandi parlament 2009. július 16-án döntött szűk többséggel a csatlakozási kérelem benyújtásáról, amelyre július 23-án került sor.[27] A csatlakozási tárgyalások ezt követően 2010 februárjában kezdődhetnek meg, majd egy 2011 végi vagy 2012 eleji népszavazást követően az ország reálisan nézve 2013-ra válhat az unió tagjává.[34][35]
Andorra, Izland, Liechtenstein, Monaco, Norvégia, San Marino, Svalbard, Svájc és a Vatikán nem tagállamok, de külön megállapodásokat kötöttek az Unióval.
Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjai Svájc kivételével az Európai Gazdasági Térséget létrehozó egyezmény részesei, ezek az országok részesei a közös piacnak.
Az Európai Unió 1975 óta együttműködik 77 egykori gyarmati országgal az afrikai, karib és csendes-óceáni régióból az ACP program keretében.
Ukrajna, Moldova és Fehéroroszország álláspontja még ismeretlen.
[szerkesztés] A tengerentúli területek status quo-ja
Egyes területek az egykori gyarmatosítás révén, kulturális téren vagy földrajzi elhelyezkedésüknél fogva kapcsolódnak bizonyos EU-tagállamokhoz.
[szerkesztés] Gazdaság
Bővebben: Az Európai Unió gazdasága2006-ban az EU rendelkezett a Föld legnagyobb gazdaságával: GDP-je 13,4 billió USA-dollár volt – az Amerikai Egyesült Államoké 13. Az Európai Unió továbbra is jelentős kereskedelmi többlettel rendelkezik. Az Európai Unióra azonban 2004 folyamán többnyire stagnáló gazdasági növekedés és alacsony foglalkoztatottság nyomta rá a bélyegét (az Unió átlagát tekintve).
Az EU gazdasága előreláthatólag tovább fog növekedni a következő évtizedben, amint több ország csatlakozik az Unióhoz – különösen, mivel az új tagállamok rendszerint szegényebbek az EU-átlagnál, s így a várt gyors GDP-növekedés segíthet elérni az egyesült Európa dinamikáját. A teljes Unió egy főre eső GDP-je azonban rövidtávon esni fog. Hosszú távon az EU gazdaságát jelentős demográfiai problémák fenyegetik, mivel a születési ráta alacsonyabb, mint ami a lélekszám fenntartásához szükséges.
[szerkesztés] Életszínvonal
Az alábbi táblázat és három grafikon a teljes EU-ra a 27 tagállam mindegyikére nézve mutatja (rendre) a GDP-t, a PPP-t, az egy főre eső GDP-t és a nominális GDP egy főre eső értékét. Ezek alapján durván meg lehet becsülni a tagországok relatív életszínvonalát. (A táblázat adatai a 2005-ös évre, a grafikonok pedig a 2004-es évre vonatkoznak. A 2005-ös értékek a korábbiak kivetítései.)
| Tagállam | GDP (PPP) millió nemz. dollár |
Egy főre eső GDP (PPP) nemz. dollár |
Egy főre eső (névleges) GDP nemz. dollár |
|---|---|---|---|
 Európai Unió |
12 329 110 | 25 700 | 30 615 |
 Luxemburg |
30 674 | 66 821 | 77 595 |
 Írország |
164 190 | 40 003 | 50 303 |
 Dánia |
187 721 | 34 781 | 49 182 |
 Ausztria |
267 053 | 32 962 | 39 292 |
.svg){kind=small} Belgium |
324 299 | 31 549 | 37 730 |
 Finnország |
161 099 | 30 818 | 39 098 |
 Hollandia |
498 703 | 30 363 | 38 320 |
 Egyesült Királyság |
1 825 837 | 30 309 | 38 098 |
.svg){kind=small} Németország |
2 498 471 | 30 150 | 35 075 |
 Svédország |
267 427 | 29 537 | 42 392 |
 Olaszország |
1 694 706 | 29 414 | 31 874 |
 Franciaország |
1 811 561 | 29 203 | 35 727 |
 Spanyolország |
1 026 340 | 24 803 | 27 074 |
 Szlovénia |
43 260 | 21 695 | 17 706 |
 Görögország |
236 311 | 21 529 | 21 017 |
 Ciprus |
16 745 | 20 669 | 21 161 |
 Málta |
7 909 | 20 015 | 14 001 |
 Portugália |
203 947 | 19 949 | 18 105 |
 Csehország |
198 976 | 19 475 | 12 304 |
 Magyarország |
162 289 | 16 627 | 10 978 |
 Észtország |
22 239 | 16 461 | 9 112 |
 Szlovákia |
87 129 | 16 110 | 9 305 |
 Lengyelország |
512 890 | 13 275 | 8 515 |
 Litvánia |
49 106 | 14 198 | 6 853 |
 Lettország |
30 227 | 12 886 | 6 559 |
 Bulgária |
71 381 | 9 205 | 3 347 |
 Románia |
183 162 | 8 258 | 3 600 |
Forrás: CIA World Factbook [1]
Minden további adathoz forrás: a Nemzetközi Pénzügyi Alap honlapja (2005-ös GDP PPP, 2005-ös egy főre eső GDP PPP, 2005-ös egy főre eső GDP, aktuális árakon).
| Tagállamok | GDP (PPP) 2008 millió euro |
GDP (PPP) per fő 2008 euro |
Percentage of EU27 average GDP (PPP) per capita 2008 |
|---|---|---|---|
| Európai Unió | 12,172,536 | 25,000 | 100% |
| 1 Németország € | 2,309,810 | 28,100 | 111% |
| 2 Egyesült Királyság | 1,847,105 | 28,800 | 114% |
| 3 Franciaország € | 1,744,444 | 27,600 | 108% |
| 4 Olaszország € | 1,500,475 | 25,200 | 98% |
| 5 Spanyolország € | 1,189,174 | 26,700 | 103% |
| 6 Hollandia € | 530,564 | 32,500 | 131% |
| 7 Lengyelország | 515,608 | 14,000 | 60% |
| 8 Belgium € | 319,867 | 29,300 | 118% |
| 9 Svédország | 274,499 | 30,300 | 123% |
| 10 Görögország € | 271,206 | 24,900 | 97% |
| 11 Ausztria € | 264,472 | 31,800 | 125% |
| 12 Románia | 244,289 | 12,690 | 51% |
| 13 Csehország | 209,773 | 21,100 | 82% |
| 14 Portugália € | 194,502 | 18,700 | 73% |
| 15 Dánia | 171,298 | 30,500 | 119% |
| 16 Magyarország | 158,304 | 15,900 | 63% |
| 17 Írország € | 157,070 | 36,300 | 140% |
| 18 Finnország € | 155,640 | 28,800 | 115% |
| 19 Szlovákia € | 98,655 | 17,800 | 71% |
| 20 Bulgária | 76,400 | 11,000 | 44% |
| 21 Litvánia | 50,515 | 15,700 | 62% |
| 22 Szlovénia € | 44,429 | 23,600 | 91% |
| 23 Lettország | 32,802 | 13,000 | 52% |
| 24 Luxemburg € | 31,376 | 70,400 | 273% |
| 25 Észtország | 24,005 | 17,400 | 68% |
| 26 Ciprus € | 18,109 | 23,800 | 92% |
| 27 Málta € | 7,824 | 19,800 | 77% |
Forrás:GDP(PPP): EUROSTAT [2]
Százalékos arány: EUROSTAT([3]).
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Sport
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Irodalom
- Böröcz József, Kovács Melinda (szerk.): Empire's New Clothes: Unveiling EU-Enlargement, e-book, free to download, a special issue of the online journal Central Europe Review. Magyarul a Replika nevű folyóiratban jelent meg, 'EU-Birodalom?' címmel. Az interneten csak egyes tanulmányonként található: Böröcz: Bevezetés, Engel-diMauro: A szívós nemzeti állam, Kovács és Kabachnik: A kvantitatív másság, Kovács: Elmarasztalni és elhalasztani, Sher: Európa di-víziója, és Dancsi: A haideri retorika.
- Böröcz József, Mahua Sarkar: "Mi az Európai Unió?" Politikatudományi Szemle, 2005,3:151-77. Megjegyzés: Mahua Sarkar a Binghamton University Szociológia tanszékének oktatója.
- Forgács András, Loboda Zoltán: Az Európai Unió és az oktatás (Változó Világ 55., Budapest, 2005)
- Hetényi Géza, Hünlich Csilla, Mocsáry Péter: Az Európai Unió pénzügyi rendszere (Változó Világ 35., Budapest, 2003)
- Hetényi Géza, Stelbaczky Tibor, Zalai Csaba: Az Európai Unió támogatási politikája (Változó Világ 42., Budapest, 2003)
- Hernádi Eleonóra: Az Európai Unió intézményei (Változó Világ 51., Budapest, 2004)
- Kelemen László: Az Európai Unió forgalmiadó-rendszere (Változó Világ 62., Budapest, 2006)
- Magyar Péter: Az Európai Unió története (Változó Világ 30., Budapest, 2002)
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Az Európai Unió hivatalos honlapja – magyarul (europa.eu)
- Európai Unió – Europe-on-line.eu
- EU Pályázati Portál (operativprogram.hu)
- Európai Unió Enciklopédia - Az Európai Unió a Változó Világban
- Európai Uniós ismeretek (euportal.hu)
- EU szekció (Magyarország.hu)
- EU-tájékoztató szolgálat (EUvonal)
- EUpedia szabad lexikon
- Az Index.hu európai uniós melléklete
- eu.lap.hu
- BruxInfo – EU-hírek közvetlenül Brüsszelből
- Adatok az Európai Unióról, rövidítések magyarázata
- Az europeer.hu Európai Unióval foglalkozó cikkei
- EUobserver – observing the EU, news, comments, sources, newsletter by e-mail (english)
- Az Európai Parlament tevékenységét nyomon követő online folyóirat
- Feketén-fehéren az ötvenéves Unióról (Metazin, 2007. április 4.)
- A Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület honlapja
[szerkesztés] EU-szótárak
|
|||||||||||
