Biogeográfia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A biogeográfia (más néven életföldrajz) a földrajztudománynak az élőlények elterjedésével, eloszlásával és a táj – élőlény kölcsönhatással foglalkozó ága. Magába foglalja a földtörténeti fejlődés és az állat- és növényvilág közti természeti kapcsolatok kiterjesztését a különböző földterületeken. Alapjait Alexander von Humboldt (1769–1859) fektette le.

A biogeográfia az élőlényeket úgy tekinti, mint:

  • Geotényezőket (flóra és fauna);
  • A táj elemeit;
  • Bioindikátorokat a földterületek megjelölésére.

A biogeográfiát két fő részre oszthatjuk:

  • Növényföldrajz és geobotanika (a növények és növényközösségek elterjedésének tanulmányozása)
  • Állatföldrajz és geozoológia (az állatok helyi elterjedésének tudománya). A floraterületekhez faunák tartoznak.