Útlevél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Porosz útlevél 1839-ből
Az új vörös és régi magyar útlevél

Az útlevelet az állam állítja ki polgárai részére, külföldi utazás céljából. A legtöbb ország többfajta útlevelet állít ki, mint pl. ideiglenes útlevél vagy útlevél több oldallal sokat utazóknak. A legtöbb útlevél a személyi és állampolgársági adatok mellett üres oldalakat is tartalmaz, ahová hatósági bejegyzéseket: vízumokat és pecséteket – amelyeket be- és kiutazáskor adnak – lehet elhelyezni.

Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az útlevél Magyarország tulajdonát képező hatósági igazolvány, amely birtokosának személyazonosságát és állampolgárságát, valamint a világ összes országába utazásra, illetőleg hazatérésre való jogosultságát hitelesen igazolja. Az útlevél érvényessége meghatározott időtartamra szól, az állampolgárnak az útlevél iránti kérelem benyújtásakor betöltött életkorától függően. Az útlevelek kiadására, visszavonására, az utazás engedélyezésére avagy korlátozására feljogosított közigazgatási szervet útlevélhatóságnak nevezzük. Ezek a következők:

Az útlevelek típusai:

  • magánútlevél
    • (állandó) magánútlevél
    • második magánútlevél
    • ideiglenes magánútlevél
  • hivatalos útlevél
    • szolgálati útlevél
    • hajós szolgálati útlevél
  • külügyi szolgálati útlevél
  • diplomata útlevél

Az útlevél tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csak szocialista országokba érvényes magyar útlevél 1972-ből

Az állampolgár családi és utóneve, születési családi és utónevét, születési helyét idejét, nemét, állampolgárságát, arcképmását és saját kezű aláírását. Tartalmazza továbbá az útlevél típusát, számát, kiállításának keltezését, érvényességi idejét, a kiadó magyar állam kódját, a kiállító hatóság nevét. Tartalmazza tovább a fenti adatokból képzett, az állampolgár és az útlevél azonosítását lehetővé tévő, gépi olvasásra alkalmas adatsort.

Európai útlevél[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Köztársaság 2006. augusztus 29-től megkezdte a digitális arcképmást hordozó, 2009. június 28-tól pedig a digitális ujjnyomat adatokat is hordozó chippel ellátott biometrikus útlevelek kiadását.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai uniós útlevelek (e-útlevél) közül a magán-, a szolgálati, a külügyi szolgálati és a hajós szolgálati útlevelek borítói burgundi vörös színűek, míg a diplomata útlevél borítójának a színe zöld. Aranyozott felirattal rendelkeznek, a fedőlapon az "Európai Unió" felirat és a chip jelenlétére utaló nemzetközi jelzés található. Az új e-útlevél 32 számozott oldalból áll. Ebbe nem számít bele az adatlap, amelyen a személy magánadatai találhatóak. Ez a magyar útlevélben egy műanyag lap amely a személyi adatok mellett a személy digitális arcképmását és aláírását is tartalmazza.

Biztonsági tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Biometrikus azonosító[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ICAO 1997 óta elektronikusan kiolvasható, biometrikus tulajdonságokkal rendelkező úti okmány bevezetésével foglakozott.[1] Az ENSZ javaslata 2003 óta a tagállamok az utazási dokumentumok tulajdonosának biometrikus adatainak tárolását szorgalmazza. A használandó technika feltételei az univerzális felhasználhatóság, egyformaság, technikai megbízhatóság, hasznosság és tartósság voltak.[2] Ezek a feltételek a kontaktmentes chip (RFID) használatához vezettek, amelyen a személy elektronikus tárolt képe mellett az ujjlenyomat és az íriszminta is tárolható.

2004. december 13-án az Európai Unió Tanácsa – az USA nyomására – eldöntötte a tagállamok útleveleinek a tulajdonos géppel olvasható biometrikus adataival való ellátását[3][4].

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]