Robert Schuman

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Robert Schuman
Bundesarchiv Bild 183-19000-2453, Robert Schuman.jpg
Az Európai Parlament 5. elnöke
Hivatali idő
19581960
Előd Hans Furler
Utód Hans Furler
Franciaország 132. miniszterelnöke a francia Negyedik Köztársaság negyedik elnöke
Hivatali idő
1948. szeptember 5.1948. szeptember 11.
Franciaország 130. miniszterelnöke a francia Negyedik Köztársaság második elnöke
Hivatali idő
1947. november 24.1948. július 26.
Csatái első világháború

Született 1886. június 29.
Luxembourg
Elhunyt 1963. szeptember 4. (77 évesen)
Foglalkozás politikus
diplomata
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Schuman témájú médiaállományokat.

Robert Schuman (Luxembourg, 1886. június 29.Scy-Chazelles, 1963. szeptember 4.) luxemburgi születésű német-francia kereszténydemokrata politikus. Az Európai Unió alapítóinak egyike.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Robert Schuman apja, Jean-Pierre Schuman (1837-1900) volt. Évrange nevű kisvárosban született, amely a luxemburgi határ mellett fekszik Lotaringiában. Francia állampolgárként született, de az anyanyelve luxemburgi helyi dialektusa, a francique luxembourgeois volt. Miután Lotaringia 1871-ben Németország része lett, német állampolgárságot kapott. Robert Schuman anyja, Eugénie Duren, (1864-1911), Luxemburgban (Bettembourgban) született. 1884-ben, házasság által lett német állampolgár.

Bár Luxemburgban született, Robert Schuman német állampolgár volt. Csak 1919-ben vette fel a francia állampolgárságot, miután Elzász-Lotaringiát visszaadták Franciaországnak. Az anyanyelve luxemburgi (német dialektussal), a második nyelve a német volt. Csak az iskolában tanulta meg a franciát.

Középiskolai tanulmányait Luxembourgban végezte, az Athénée de Luxembourg középiskolában, jezsuita kollégiumban. Ekkor döntött úgy, hogy német egyetemeken tanul. Mivel a luxembourgi középiskolai diploma nem volt érvényes Németországban, vizsgát kellett tennie, a Metzben levő Császári Gimnáziumban. Az egyetemi oktatása során közgazdaságtant, politikai filozófiát, teológiát és statisztikát tanult. Tanulmányai elvégzése után kapta meg diplomáit, a Bonni Egyetemen, a müncheni Humboldt Egyetemen, a Berlini Egyetemen, és Elzászban, Strasbourgban (akkor még Németország).

Pályafutása 1945-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anyja autóbusz-balesetben halt meg, ennek hatására Robert Schuman átértékelte életét, a vallás felé fordult. Egész életén keresztül nőtlen maradt. Ügyvéd lett. Katonai szolgálatra egészségi állapota miatt alkalmatlan volt. Az első világháború alatt polgári szolgálatban vett részt, de soha nem hordott német egyenruhát. Tagja volt a metzi városi tanácsának és a német Katolikusoknak. Az első világháború után Elzász-Lotaringiát (Alsace-Lorraine) visszafoglalta Franciaország, és Schuman a francia politikában vált aktívvá. 1919-ben először választották be a parlamentbe, képviselőként területi listán, majd később egy időközzel 1958-ig Thionville-nek lett a képviselője, a háborús évek alatt. A francia parlamentben jelentős hozzájárulása volt a Lex Schuman felvázoló és parlamentáris passzushoz. Schuman a lotaringiai acéliparban a háború után korrupciót fedezett fel, amit később mélyebben kivizsgált.

1940-ben, a szaktudása miatt Schumant meghívták, hogy Paul Reynaud háborús kormányának a tagja legyen. Még ebben az évben a nácik letartóztatták az ellenállása és tiltakozása miatt. Kivizsgálta a Gestapo. Egy tiszteletreméltó németnek köszönhetően megmenekült attól, hogy Dachauba küldjék. 1942-ben elszökött a Gestapo fogságából, és csatlakozott a francia ellenálláshoz. Bár az élete még mindig veszélyben volt, a francia-német barátságról és az európai megbékélésről beszélt.

A második világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világháború után Schuman szerepe megnőtt. Pénzügyminiszter lett, azután kétszer miniszterelnök, 1947-1948-tól. A Harmadik Erő koalíciós kormány része volt, szemben álltak a kommunistákkal és Gaullistákkal is. Az utóbbi évben külügyminiszter lett. Schuman kormánya egy európai gyűlés létrehozását szorgalmazta. Ez a javaslat Európa Tanácsként jött létre. 1949. május 5-én, Londonban fogadták el az alapító államok az új Európa kereteit, az emberi jogok és alapvető szabadságoknak az elvei alapján, amiket akkor Schuman fejtett ki. 1948. szeptemberében külügyminiszterként bejelentette, hogy az ENSZ-képviselő célja az legyen, hogy létrehozzon egy európai demokratikus szervezetet, hogy a náci korszak utáni és demokratikus Németország is csatlakozhasson. 1949-50-ben Európa-szerte és Észak-Amerikában beszédeket tartott, miközben létrehozott egy nemzetek feletti Európai Közösséget. Ez a szervezet tartós békét fog hozni az államok között, mondta.

1950. május 9-én a nemzetek feletti demokratikus intézmény elveit bejelentették Paul Reuter, jogi tanácsadó által előkészített külügyminisztériumi nyilatkozattal, a csapat tagjai Bernard Clappier és Jean Monnet voltak. A francia kormány elfogadta a Schuman-nyilatkozatot, mely felkérte a németeket és minden más európai országot, hogy a szén- és acélipari termelésüket együttesen és demokratikusan Európa első nemzetek feletti közösségében végezzék. 1951. április 18-án hat alapító tag aláírta a Párizsi szerződést, mely létrehozta az Európai Szén- és Acélközösséget. A Római szerződés 1957-ben létrehozta a gazdasági közösséget és az Euratomot. A későbbi megállapodásoknak köszönhetően ezek végül az Európai Unió szervezetévé fejlődtek. A Schuman-nyilatkozatot 1950. május 9-én hozták nyilvánosságra, és a mai napig május 9-ét jelölik Európa Napként.

Európai politikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszterelnökként és külügyminiszterként Schuman fontos szerepet játszott a NATO megteremtésében. Schuman egy atlanti-óceáni közösség prominens alakja volt. Ennek azonban erősen ellenálltak a kommunisták, az ultranacionalisták és a gaullisták.

Schuman később igazságügyminiszterként tevékenykedett, mielőtt az Európai Nemzetgyűlés (francia és olasz nyelven az Európai Parlamentet Nemzetgyűlésnek nevezték) első elnöke lett. 1958-ban megkapta a Karlspreis-t, Aachen német városának egy díját, melyet olyan embereknek adnak, akik hozzájárultak az európai eszméhez és az európai békéhez, mely nevét Nagy Károlyról kapta, Franciaország és Németország egykori uralkodójáról, aki Aachenben székelt és ott is temették el; emellett IX. Piusz pápa rendjének lovagja volt.

Nőtlen, szerény és nem hivalkodó emberként ismerték. Robert Schuman mélyen vallásos ember és bibliatudós volt. Erősen befolyásolták XII. Piusz pápa, Aquinói Szent Tamás és Jacques Maritain írásai.

Schuman-kormányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1947. november 24-e és 1948. július 26-a közti, első kormánya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Robert Schuman - elnök-kormányfő
  • George-ok Bidault - külügyminiszter
  • Pierre-Henri Teitgen - hadügyminiszter
  • Jules Moch - belügyminiszter
  • René Mayer - pénzügy- és gazdasági ügyek minisztere
  • Robert Lacoste - kereskedelmi- és iparminisztere
  • Daniel Mayer - munka és társadalombiztosítás minisztere
  • André Marie - az igazságügyminiszter
  • Marcel Edmond Naegelen - oktatásügyi miniszter
  • François Mitterrand - veteránok és háborús áldozatok minisztere
  • Pierre Pflimlin - mezőgazdaságiminiszter
  • Paul Coste-Floret - tengerentúli megyék minisztere
  • Christian Pineau - közmunkák és szállítás minisztere
  • Germaine Poinso-Chapuis - a közegészségügyi és lakosságügyi miniszter
  • René Coty - az újjáépítési és városi tervezés minisztere

1948. szeptember 5-e – 1948. szeptember 11-e közti, második kormánya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Robert Schuman - kormányfő és külügyminiszter
  • René Mayer - hadügyminiszter
  • André Marie - alelnök
  • Jules Moch - belügyminiszter
  • Christian Pineau - pénzügyi és gazdasági ügyek miniszter
  • Robert Lacoste - kereskedelemi és iparminiszter
  • Daniel Mayer - munkaügyi és társadalombiztosítási miniszter
  • Robert Lecourt - igazságügyminiszter
  • Tony Revillon - nemzeti oktatásügyi miniszter
  • Jules Catoire - veteránok és háborús áldozatok minisztere
  • Pierre Pflimlin - mezőgazdasági miniszter
  • Paul Coste-Floret - tengerentúli megyék minisztere
  • Henri Queuille - közmunkák minisztere, szállítás, és turizmus
  • Pierre Schneiter - közegészségügyi és lakossági miniszter
  • René Coty - újjáépítési és városi tervezési miniszter

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Robert Schuman: Pour l'Europe, 1990 Editions Nagel, Geneve (Suisse)

Magyar fordítása: Robert Schuman: Európáért. II. kiadás. Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, 2004. ISSN 0237 4277 ISBN 963-9498-16-5