Ursula von der Leyen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ursula von der Leyen
SzületettUrsula Gertrud Albrecht
1958. október 8. (65 éves)[1][2][3][4][5]
Ixelles
ÁlneveRose Ladson
Állampolgárságanémet[6]
HázastársaHeiko von der Leyen (1986–)
Gyermekeihét gyermek:
  • David von der Leyen
  • Sophie von der Leyen
  • Maria Donata von der Leyen
  • Victoria von der Leyen
  • Johanna von der Leyen
  • Egmont von der Leyen
  • Gracia von der Leyen
SzüleiAdele Albrecht
Ernst Albrecht
Foglalkozása
  • orvos
  • politikus
  • sportlovas
Tisztsége
  • Az alsó-szászországi tartományi parlament tagja (2003–)
  • Federal Minister of Family Affairs, Senior Citizens, Women and Youth (2005. november 22. – 2009. november 30.)
  • a Bundestag tagja (2009. október 27. – 2013. október 22.)
  • Federal Minister of Labour and Social Affairs (2009. november 30. – 2013. december 17.)
  • a Bundestag tagja (2013. október 22. – 2017. október 24.)
  • Federal Minister of Defence (2013. december 17. – 2019. július 17.)
  • a Bundestag tagja (2017. október 24. – 2019. július 31.)
  • Európai Bizottság elnöke (2019. december 1. – )
Iskolái
Kitüntetései
  • Knight Grand Cross of the Order for Merits to Lithuania
  • BigBrotherAwards (2009)[7]
  • language adulterator award (2014)[8]
  • BigBrotherAwards (2017)[9]
  • language adulterator award (2021)[10]
  • BBC 100 Women (2022)[11]
  • Time 100 (2022)[12]
  • Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály (2022. augusztus 23.)[13]

Magassága161 cm[14]
Politikai pályafutása
PártKereszténydemokrata Unió (1990–)
Az Európai Bizottság elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2019. december 1.
ElődJean-Claude Juncker
Németország védelmi minisztere
Hivatali idő
2013. december 17. 2019. július 17.
KancellárAngela Merkel
ElődThomas de Maizière
UtódAnnegret Kramp-Karrenbauer
Németország munka- és szociálisügyek minisztere
Hivatali idő
2009. november 30. 2013. december 17.
KancellárAngela Merkel
ElődFranz Josef Jung
UtódAndrea Nahles
Németország családügyi minisztere
Hivatali idő
2005. november 22. 2009. november 30.
KancellárAngela Merkel
ElődThomas de Maizière
UtódRenate Schmidt

Ursula von der Leyen aláírása
Ursula von der Leyen aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Ursula von der Leyen témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ursula Gertrud von der Leyen szül. Albrecht[15] (Ixelles, 1958. október 8. –) belgiumi születésű német kereszténydemokrata politikus.

2003–2005 között az alsó-szászországi tartományi szociális és egészségügyi minisztériumot vezette, 2005–2009 között német szövetségi családügyi, 2013-ig a szociális és munkaügyi minisztériumot, majd 2019-ig a védelmi minisztériumot.

2019. július 16-án az Európai Parlament választotta meg a következő öt évre az Európai Bizottság élére. (383 támogató szavazatot kapott, megválasztásához a jelenlévő képviselők több mint fele, azaz 374 képviselő támogatására volt szüksége.)[16] 2019. december 1-jén lépett hivatalba.

Családja[szerkesztés]

Apja, Ernst Albrecht (1930–2014) korábban Alsó-Szászország tartomány kormányfője, édesanyja, Heidi Adele Stromeyer (1928–2002) nyelvész volt. Apai nagyapja, Carl Albrecht orvos-pszichoterapeuta autogén tréningen alapuló meditációs módszeréről volt ismert.

Öt testvére közül Hans-Holger Albrecht a Millicom International Cellular SA (MIC) elnök-vezérigazgatója, Donatus Albrecht az Aurelius AG igazgatóságának tagja.[17][18]

1986-ban házasodtak össze Heiko von der Leyen orvos-vállalkozóval. Hét gyermekük van, két fiú és öt lány. 2007 óta Burgdorf-Beinhornban élnek.

Pályafutása[szerkesztés]

Szakmai pályafutása[szerkesztés]

Lehrtében járta ki iskoláit,[19] majd 1977-től közgazdaságot tanult a göttingeni Georg-August Egyetemen, de 1980-ban megszakította tanulmányait. 1978-ban a London School of Economics and Political Science (LSE) előadásait látogatta. 1987-ben orvosi diplomát szerzett a hannoveri orvosi főiskolán, ezt követően a főiskola nőgyógyászati klinikáján segédorvosként dolgozott. 1991-ben szerzett orvosdoktori címet C-reaktives Protein als diagnostischer Parameter zur Erfassung eines Amnioninfektionssyndroms bei vorzeitigem Blasensprung und therapeutischem Entspannungsbad in der Geburtsvorbereitung című dolgozatával.[15]

1992-ben, harmadik gyermeke születése után záróvizsga nélkül befejezte a szakorvosi képzést. 1992–1996 között családjával az Amerikai Egyesült Államokban élt. Visszatérve Németországba 2002-ig Friedrich Wilhelm Schwartz munkatársa volt a hannoveri orvosi főiskolán. 2001-ben Master of Public Health (MPH) címet szerzett.

Politikai pályafutása[szerkesztés]

1990 óta a CDU tagja. 1996–97-ben a CDU alsó-szászországi szociálpolitikai bizottságának, ezzel párhuzamosan a CDU tartományi orvosi munkacsoportjának tagjaként tevékenykedett. 2001–2004 között Sehnde városában volt önkormányzati képviselő, illetve a városi CDU-frakció vezetője. Ugyanebben az időben a hannoveri régió önkormányzatának is tagja volt, ahol az egészség- és kórházügyi bizottság elnöki tisztét töltötte be.

2003. március 4-étől a Christian Wulff által vezetett alsó-szászországi tartományi kabinet szociális minisztere volt. 2003–2005 között alsó-szászországi képviselő volt. 2004 decemberében beválasztották a CDU elnökségébe. 2005 februárjától a CDU Szülők, gyermek, hivatás bizottságát vezette.

Miniszterként Angela Merkel kormányaiban[szerkesztés]

2005. november 22-én lépett hivatalba mint Angela Merkel kormányának családügyi minisztere. 2009-ben a német szövetségi parlament alsóházába választották képviselőnek; október 28-ától Angela Merkel második kormányában családügyi miniszterként mindössze egy hónapig volt hivatalban, ugyanis november 30-án Franz Josef Jung utódjaként szociális és munkaügyi miniszternek jelölték.

2013 decemberében a CDU-CSU nagykoalíciós tárgyalások során honvédelmi miniszterré jelölték ki; ezzel ő lett az első nő Németországban ezen a poszton.[20] A 2017-es választást követően ismét a védelmi minisztérium vezetését kapta meg. Erről a posztjáról 2019. július 17-i hatállyal lemondott.[21]

Az Európai Bizottság elnökeként[szerkesztés]

2019. július 2-án az Európai Tanács (EiT) Ursula von der Leyent jelölte az Európai Bizottság elnökének. Július 16-án az Európai Parlament 383 támogató és 327 ellenszavazattal megválasztotta a tisztségre.[22] Ő az első nő ezen a poszton.[23] Miután az Európai Parlament november 27-én támogatta a von der Leyen-bizottságot, 2019. december 1-jétől lépett hivatalba.[24]

2021 végén a Politico Europe(wd) Európa legbefolyásosabb embereinek éves rangsorában az „álmodozók” kategória 2. helyére tette. Bizottsági elnöki terminusának első felét az eredeti céloktól eltérően a Covid19-pandémia során a tagállamok koordinálása, így a közös vakcinabeszerzés fémjelezte. Ehhez kötődik a Helyreállítási Alaphoz(wd) szükséges, precedens nélküli közös hitelfelvétel is. Régi támogatója, Angela Merkel visszavonulása és a CDU ellenzékbe vonulása számára is új helyzetet jelent.[25]


Elődje:
Jean-Claude Juncker
Az Európai Bizottság elnöke
2019–
Utódja:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.britannica.com/EBchecked/topic/2005334/Ursula-von-der-Leyen
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Stammdaten aller Abgeordneten des Deutschen Bundestages. (Hozzáférés: 2018. április 13.)
  4. FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. http://www.nytimes.com/2010/01/18/world/europe/18iht-womenside.html
  7. https://bigbrotherawards.de/2009
  8. https://vds-ev.de/wp-content/uploads/2015/10/sprachpanscher_2014.pdf, 2019. január 6.
  9. https://bigbrotherawards.de/2017
  10. https://www.nachrichten-handwerk.de/2021/07/30/ursula-von-der-leyen-ist-sprachpanscher-2021/, 2021. augusztus 1.
  11. https://www.bbc.co.uk/news/resources/idt-75af095e-21f7-41b0-9c5f-a96a5e0615c1
  12. https://time.com/collection/100-most-influential-people-2022/6177691/ursula-von-der-leyen-leaders/
  13. https://www.president.gov.ua/documents/5952022-43765
  14. https://www.bild.de/politik/2019/politik/ursula-von-der-leyen-warum-die-moegliche-neue-eu-chefin-nie-alkohol-trinkt-63132254.bild.html
  15. a b Adatlapja, Katalog der Deutschen Nationalbibliothek
  16. Von der Leyen becomes EU Commission head after MEPs vote. www.bbc.com (2019. július 16.) (Hozzáférés: 2019. július 16.)
  17. millicom.com: Executive Committee
  18. aureliusinvest.de: Vorstand Archiválva 2014. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
  19. Welche Schule für mein Kind?, Verlagsbeilage der Hannoverschen Allgemeinen Zeitung vom 12. Januar 2011, S. 15
  20. Ursula von der Leyen übernimmt das Verteidigungsministerium, 2013. december 15.
  21. Reuters. „Germany's Von Der Leyen to Resign as Defense Minister Regardless of European Parliament Vote”, The New York Times, 2019. július 15. (Hozzáférés ideje: 2019. július 16.) (angol nyelvű) 
  22. EU-Parlament wählt von der Leyen zur Kommissionspräsidentin - derStandard.at (osztrák német nyelven). DER STANDARD. [2019. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 16.)
  23. Kicsoda Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökjelöltje?
  24. David M. Herszenhorn, Maïa de la Baume: Von der Leyen’s in — now the hard work begins (angol nyelven). Politico, 2019. november 27. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  25. Politico 28 – The class of 2022 (angol nyelven). Politico Europe(wd), 2021. (Hozzáférés: 2021. december 17.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ursula von Leyen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

  • Ursula von der Leyen: C-reaktives Protein als diagnostischer Parameter zur Erfassung eines Amnioninfektionssyndroms bei vorzeitigem Blasensprung und therapeutischem Entspannungsbad in der Geburtsvorbereitung. Medizinische Hochschule Hannover, Hannover, 1990 (disszertáció)
  • Ursula von der Leyen (szerk.) [et al.]: Füreinander da sein, miteinander handeln. Warum die Generationen sich gegenseitig brauchen. Herder, Freiburg im Breisgau, 2007 ISBN 978-3-451-05874-5
  • Ursula von der Leyen és Maria von Welser: Wir müssen unser Land für die Frauen verändern. C. Bertelsmann, München, 2007 ISBN 978-3-570-00959-8
  • Ursula von der Leyen és Liz Mohn (szerk.): Familie gewinnt. Bertelsmann Stiftung, Gütersloh, 2007 ISBN 978-3-89204-927-2
  • Ursula von der Leyen és Vladimir Spidla (szerk.) : Voneinander lernen – miteinander handeln. Aufgaben und Perspektiven der Europäischen Allianz für Familien. Nomos, Baden-Baden, 2009 ISBN 978-3-8329-3650-1
  • Daniel Domscheidt-Berg: Inside Wikileaks. Meine Zeit bei der gefährlichsten Website der Welt. 1. Auflage. Ullstein Verlag, Berlin, 2012 ISBN 978-3-548-37439-0 101–104. o.
  • Meet the commissioners, Politico (angol)