Megalitikus kultúrák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Málta, Ħaġar Qim: a megalitikus templom bejárata
A megalitikus kultúra elterjedése

██ Kr. e. 4800 - 3000

██ Kr. e. 3000 - 1200

Megalitikus kultúrák alatt a újkőkorszak művészetének réz- és részben bronzkorig terjedő szakaszában virágzó európai és afrikai kultúrák összeségét értjük. A megalitikus kultúra emlékei az Atlanti-óceán partvidékén mindenütt megtalálhatók, Írországtól és Skóciától Portugáliáig, de Szenegálban és Máltán is. Bár minden tájon hasonló formák bukkannak fel, a Kr. e. 3-2. évezredben a keleti, bronzkori és égei kultúrák kialakulásának idején megszűnt.

A legkorábbi emlékek a mai Törökország területén talált 12,000 éves kőkörök tekinthetők.[1] A csiszoltkő-korszak műveltségének emlékei főként hatalmas kövekből épült emlékek, erről kapta nevét is: mega ógörögül nagy, lithosz annyi mint kövek.

A nyugat-európai megalitok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megalitikus építészet nyomai Európában és környékén

A megalitikus építészet Európa építészetének kezdetét jelenti. Különböző formákat és típusokat különböztethetünk meg, melyeknek rendeltetési célja is más-más, valódi rendeltetésük azonban nem ismert. Ezek a formák a menhir, dolmen, a trilit és a cromlech.

Menhirek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A menhirek (jelentése a kelta magányos kő szóból) függőlegesen felállított kövek. Többnyire magányosan állnak, olykor megdöbbentő adatokkal szolgáltatnak: egy Bretagne-ban álló menhir 22 méteres magasságú, becsült súlya 320 tonna. Rejtély, hogyan tudták felállítani. Ez a menhir mára sajnos romokban hever. Szintén Bretagne-ban, Carnac közelében több száz menhirt állítottak egyenes, egymással párhuzamos sorokba, míg Stonehenge-ben kör alakban helyezkednek el. A menhirek jelentősége valószínűleg szimbolikus lehet. Egyesek szerint fallikus szimbólumok, lehetnek azonban határjelző kövek, ősök lelkének szimbólumai, mások szerint annak kifejezései, hogy az ember függőleges testtartásával kiemelkedik az állatvilágból. Egy másik álláspont szerint csillagászati megfigyeléseket szolgáltak.

Dolmenek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dolmen Portugáliában…
…és Belgiumban

A dolmenek (szintén kelta szóból) leginkább asztalokhoz hasonlító építmények, három, négy vagy több lábra helyezett széles kőlapból épülnek fel. Valószínűleg temetkezési helyek voltak, amit az mutat, hogy néha mind a négy oldalán kőlapok zárják le. A dolmen az építészet történetében jelentős állomás volt. Ekkor jutott odáig az ember, hogy anyag feltornyozásával teret határoljon el. A dolmen belső tere volt az ős lelkének titokzatos tartózkodási helye, s gyakran a falakba vágott kis kerek nyílásokkal összeköttetést teremtettek a belső tér és a külvilág között. Mesterséges barlangokként az ember legősibb lakóhelyét, a barlangot szimbolizálták.

A dolmenek keletkezésének magyarázata, hogy egy keletről származó, viszonylag fejlett hajózási ismeretekkel rendelkező nép érkezett a mai Spanyolországban lévő Los Millaresbe. Erről a népről semmi bizonyosat nem lehet tudni, csak azt, hogy biztosan hajóval érkeztek, telepeik mindenütt a tengerparton létesültek. Ettől a néptől vették át az ősi Nyugat-Európa lakosai a temetkezési kultuszt, de technikai ismeretek híján csak utánozni voltak képesek a számukra új kultúrát. A dolmen egy fejlett építészetet látott archaikus társadalom alkotása.

Cromlechek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szakirodalom a sok kőtömbből kialakított, jellemzően kör alakú megalit építményeket cromlech szóval jelöli. Ilyen kőköröket találtak Angliában és Franciaországban. A leghíresebb ilyen építmény az angliai Salisbury síkságon elterülő Stonehenge.

Durván megmunkált, négyszögletes kőszálak alkotják, melyek fedőlappal való lezárását mesterien oldották meg. Az építmény közepén oltár állt, melyet merőlegesen felállított és durva fedőlapokkal lezárt kőtömbök vettek körül. Ezek védőkerítést alkottak. A Nap a napéjegyenlőség idején áthatolt a kerítésen és megvilágította az oltárt, a termékenység és az újév szimbóluma volt. A Stonehenge körüli számítógépes mérések megmutatták, mennyire lebecsülték az őskori emberek tudását.

A Stonehenge köveinek egy részét elhurcolták, középkori várakba építették. Mára trilitek (három kőből készített alakzat) maradtak meg, melyek leginkább egy kapuépítményre emlékeztetnek.

Los Millares[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Los Millares rekonstrukciós makettje

Mint azt említettük, Los Millarest egy, az akkori európaiaknál fejlettebb nép hozta létre kb. i. e. 3200-ban.[2] A nép telepei folyópartok, torkolatok, part mentén találhatók meg. Los Millares volt a legjelentősebb telep, a megalitikus kultúra innen terjedt el s keveredett a temetési kultusszal. Los Millares maga egy folyóparti hegynyúlványon fekszik. Erődített település, amelyet többszörös bástyák vesznek körül. A városhoz sírok is tartoztak, melyek kör alakúak, ezért nevezik őket tholosnak is. A kultusz funkcióját a sír elégítette ki.

A máltai megalitkultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máltai megalit
Ħaġar Qim alaprajza, Málta

A máltai megalitkultúra Los Millares hatásától függetlenül bontakozott ki. Itt elkülönültek a kultuszt szolgáló és a temetkezésre használt építmények. A máltai megalitikus templomok alaprajza lóhere alakú. Ha több térre volt szükség, újabb kamrákat építettek. Ennek ellenére kötött szabályrendszer nem alakult ki. A fennmaradt 30 emlék mindegyike más arculatot mutat. A legérdekesebbek a Ġgantija, Ħaġar Qim, Mnajdra, Tarxien templomai, valamint a Ħal Saflieni-i hipogeum föld alatti építménye. A kő megmunkálásnak módszere messze felülmúlja az európai szárazföld megalitépítményeinek színvonalát, a köveket ugyanis csiszolták, az alapként szolgáló mészkövek szinte hézag nélkül illeszkednek, ugyanakkor a kő megmunkáláshoz fémeszközt és habarcsot nem használtak. Gyakran olyan díszítések és olyan motívumok is előfordulnak, mint az életfa és a spiráldísz. Ebben feltűnő hasonlóság mutatkozik a kréta-

Brownes Hill: Dolmen, Ismertetőtábla

Szardínia megalitjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szardíniai megalitikus építményeket nurágh-oknak (nurage) nevezik. Őrtoronyszerűen állnak, hatalmas köveik küklopikus falazással készültek.

Georgia (Grúzia)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A grúziai megalitikus emlékek főképp menhirek. A megalitkultúra emlékeit itt gorodiscsének hívják.

Ázsiai megalitok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számtalan megalit található Ázsia legtöbb országában is.

India[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indiában mindenféle formájuk megtalálható. A Nerbuddha és a Comorin-folyó közti vidék kőasztalszerű emlékekkel van telehintve. A közép-indiai Neermul egykori őserdejében legalább kétezer emlékművet tártak fel.[3]

Korea[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ázsiai megalitok legnagyobb koncentrációban Koreában találhatók. A régészek becslése szerint 15000-100000 déli típusú megalitikus lelőhely van a Koreai-félszigeten[4][5]. Az átlagos becslések szerint az egész félszigeten mintegy 30000 darab található, ami önmagában a világon fellelhető összes dolmen 40%-a.

Megalitkultúra Szenegálban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kőkörök Szenegálban

Az európai megalitkultúrákkal ellentétben a Szenegálban talált emlékek a parttól jóval bentebb, a szárazföld belsejében találhatók. Számuk az 1970-es évek végi adatok szerint 6320 volt, összesen 1924 lelőhelyről. A zóna tojásdad alakú, Gambiába is átnyúlik, körzetében más, ősi afrikai kultúrák emlékei is megtalálhatók. A szenegáli megalitok esetenként körökbe vannak rendezve, a körök mérete igen változatos, állhatnak 6-30 kőből, melyek akár 2,5 m magasak is lehetnek, átmérűjük minden esetben különböző. Koncentrikus körökbe való elrendezés is előfordul.

1973 és 1978 között Guy Thilmans vezetésével három lelőhelyet tanulmányoztak alaposabban, Tiekené Bossura mellett a kőkörök mellett sírokat is találtak. A legnagyobb ilyen lelőhely Szine Ngjené, itt 52 kör és 12 halomsír található. A sírok keletkezése az 1. évezredre tehető.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források, irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • M. Balfour: Titokzatos megalitok - Képes kalauz Európa ősi helyeire - Bp.1992. Haja & Fiai K. - ISBN 963-85404-2-7
  • J-P. Mohen: Standing Stones (3.kiad.) - Thames & Hudson, 2004. - ISBN 0-500-30090-9
  • Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete
  • Zolnay Vilmos: A művészetek eredete
  • Szenegáli megalit kultúrák. Henri de Saint-Blanquat cikke nyomán, Univerzum, 331. kötet.
  1. http://archive.archaeology.org/0811/abstracts/turkey.html
  2. http://thehistoryofeuropepodcast.blogspot.hu/2012/08/the-dominating-influence-of-los-millares.html
  3. René Noorbergen: Az elveszett fajok titkai
  4. Goindol [Megalith] in Hanguk Gogohak Sajeon [Dictionary of Korean Archaeology], National Research Institute of Cultural Heritage (ed.) NRICH, Seoul. ISBN 89-5508-025-5 pp. 72-75.
  5. Rhee, Song-nai and Choi, Mong-lyong (1992) "Emergence of Complex Society in Prehistoric Korea" in Journal of World Prehistory 6(1):68

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap