Máramaros fatemplomai
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Máramaros fatemplomai | |
| Világörökség | |
| Adatok | |
| Ország | Románia |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | IV |
| Felvétel éve | 1999 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 47° 49′, k. h. 24° 3′ | |
Máramaros fatemplomai néven 1999-ben vált a Világörökség részévé 8 Máramaros megyei fatemplom. A 17. – 18. században épült templomok a karcsú tornyaikkal a havasi építészet jellegzetes példáját képviselik. A megye kilencvenhárom műemlékké nyilvánított temploma közül azokat választották, amelyek a legreprezentatívabbak építészeti, építéstechnikai és festészeti szempontból:
- Barcánfalva, Szűz Mária Bemutatása templom – 1720
- Budfalva, Szent Miklós-templom – 1643
- Desze, Szent Piroska-templom – 1770
- Jód, Szűz Mária Születése templom – 1620-as évek
- Nyárfás, Szent Arkangyalok temploma – 1796-1798
- Sajómező,Szent Piroska-templom – 1604
- Rogoz/Magyarlápos, Szent Arkangyalok temploma – 1663
- Dióshalom, Szent Arkangyalok temploma – 1767
A templomok sajátos szintézist képviselnek a kelet- és nyugat-európai fő építészeti stílusok között: a bizánci alaprajzhoz gótikus forma társul. Az építmények fából készültek, hagyományos technikákkal és anyagismerettel.
Felhasznált források[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|
||||||||||||

