Organikus építészet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frank Lloyd Wright: Fallingwater, USA. Épült 1935-1939

Organikus építészet (más néven szerves építészet) az építészet azon irányzata, amelynek programjában az szerepel, hogy az épület „természetesen” nőjön ki abból a helyből, ahová tervezték, alkosson azzal harmonikus, „szerves” egységet mind a felhasznált anyagok, mind az épület mérete, alakja és gondolatisága szempontjából. Ezért mondják, hogy az organikus építészet inkább filozófia, aminek megnyilvánulásai annak épületei.

Tágabb értelemben a szerves építészethez tartozónak számíthatjuk a legrégebbi építményeket, illetve a mai primitív társadalmak lakóépületeit is.

A szerves építészeti attitűd vagy felfogás a népi építészetnél vagy az építészet nélküli építészetben kezdődött, és Frank Lloyd Wright használta először saját munkáira ezt a kifejezést. A szerves építészet regionális, a hely "szelleméhez" igazodik, a település és a nemzet hagyományaihoz kötődik. Ugyanakkor az egyetemességhez is kötődik, ugyanaz a gyökere, mint a funkcionalizmusnak. Nem öncélú, nem kötődik hatalomhoz.

A szerves építészet inkább település-léptékű, nem épület, hanem ember centrikus. Megközelítése ökologikus: a minimumra törekszik, nem pazarló, így például minimális szerkezettel fed le nagy tereket. Hajlított és íves felületeket és éleket mutató lakóépületeikre szívesen használják a választékos hajlék kifejezést.

A szerves építészethez sorolhatjuk az úgynevezett bio- vagy ökoházakat is, szép példányaik Svájcban találhatók, félig vagy nagyobbrészt földbe épültek.

A magyar szerves építészet, mint mozgalom, néhány neves építészhez és előfutáraikhoz kapcsolódik. Azért nevezhetjük mozgalomnak, mert elméleti háttere az organikus gondolkodás és cselekvés, aminek legfőbb jellemzője, hogy a természetet használja modellként. A másik jellemzője, hogy ezzel együtt önmagából eredezteti azt, amit csinál, nem keres mintákat, sőt a stílusoktól is függetleníti magát.

A magyarországi szerves építészek nagy része Rudolf Steiner antropozófiájából és az ő általa tervezett Goetheanum épületeiből merített leginkább, illetve a magyar népi építészet elemeiből.

A magyarországi szecesszióban sok a határeset, nehéz meghúzni a határvonalat a két stílus között, de talán nem is szükséges. Ugyanez a helyzet Gaudí bazilikájánál, a Sagrada Famílianál.

"Minden építészeti stílus a templomépítés szolgálatában született. Minden ezután eljövendő művészet ugyanígy kell, hogy megszülessen." (A. Gaudí)

Az organikus építészet valójában a múlt, illetve a jövő építészete.

Antoni Gaudí: Sagrada Família, Barcelona. Épült 1920-

Ismertebb tervezők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldiek:

Magyarok:

F. Hundertwasser: Bad Blumau

Híres magyar tervek, épületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1982 Halásztelki templom (Csete György)
  • 1986 Siófoki templom (Makovecz Imre)
  • 1987 Paksi templom (Makovecz Imre)
  • 1990 Sevilla, Magyar pavilon (Makovecz Imre)
  • 1995 Piliscsabai egyetemi épület (Makovecz Imre)
  • 1995 Százhalombattai templom (Makovecz Imre)
  • 1998 Budapest, Hattyúház (Nagy Ervin)
  • 1998 Makó, Hagymaház (Makovecz Imre)
  • 1999 Hannover, Magyar pavilon (Vadász György, Basa Péter, Fernezelyi Gergely)
  • 2000 Eger, Bitskey Aladár Uszoda (Makovecz Imre)
  • 2001 Csíkszeredai templom (Makovecz Imre)
  • 2011 Szászberek, Domblakóház (Makovecz Imre)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar organikus építészet (Kaposvár, 1992)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]