Gambia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Republic of The Gambia
Gambia zászlaja Gambia címere
Gambia zászlaja Gambia címere
Nemzeti mottó: Progress, Peace, Prosperity
Himnusz: For The Gambia Our Homeland
Gambia fekvése
Főváros Banjul
Legnagyobb város Serrekunda
Államforma Elnöki köztársaság
 - Elnök Alhaji Yahya Jammeh



Hivatalos nyelv angol
Beszélt nyelvek mandinka, volof, fula
függetlenség Az Egyesült Királyságtól 
 - kikiáltása 1965. február 18
Terület  
 - Összes 10 380 km² (158.)
 - Víz (%) 11,5
Népesség  
 - 2000 évi becslés 1 367 124  (145.)
 - Népsűrűség 132 fő/km²
GDP
 - Összes
 - Egy főre jutó
HDI ()  (.) – 
Pénznem Dalasi (GMD)
Időzóna GMT (UTC)
Internet TLD .gm
Nemzetközi gépkocsijel WAG
Hívószám +220
térkép szerkesztése

Gambia egy nyugat-afrikai ország.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Földrajz

Gambia Nyugat-Afrikában fekszik a Gambia folyó mentén. Az ország hossza 740 km, szélessége 35 km. Felszíne síkság, a partvidéken a széles torkolattal az Atlanti-óceánba ömlő Gambia folyó deltája található. Legmagasabb pontja: 48 m. Legjelentősebb folyója a Gambia.

[szerkesztés] Domborzat

[szerkesztés] Vízrajz

[szerkesztés] Éghajlat

Az ország éghajlata trópusi, esős és száraz évszakok váltakozása. A száraz évszak novembertől májusig tart. A száraz passzátszél a Szaharából érkezik az országra. A páratartalom 30 és 60% között, az évi középhőmérséklet 21 és 27 °C között van.

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés] Nemzeti parkjai

  • Abuko Nature Reserve
  • Bao Bolong Wetland Reserve
  • Kiang West National Park
  • Niumi National Park
  • River Gambia National Park (nem látogatható)

[szerkesztés] Természeti világörökségei

[szerkesztés] Történelem

A térségről szóló legkorábbi feljegyzések 9-10. századi arab kereskedőktől származnak. A muszlim vallásra először a Szenegál folyó középső szakaszán, annak északi részén fekvő Tekrur királyság lakói tértek át 1066-ban. Mohamedán kereskedők a Szaharán át kereskedtek rabszolgával, arannyal és elefántcsonttal. A XIV. század elején a mai Gambia legnagyobb része a Mali Birodalom adófizetője volt. A portugálok a térséget a XV. század közepén érték el és jövedelmező kereskedésbe kezdtek.

1588-ban Antonio portugál trónkövetelő kizárólagos kereskedelmi jogot adott a Gambia folyóra angol kereskedőknek; ezt az adományt I. Erzsébet angol királynő szabadalomlevele erősítette meg. 1618-ban I. Jakab angol király adott szabadalmat egy brit társaságnak Gambiával és Aranyparttal (a mai Ghána) való kereskedésre. 1651 és 1661 között Gambia egy része kurlandi (ma Lettország része) uralom alatt állt. Ezt a részt az angol királytól Jacob Kettler herceg vásárolta, aki lengyel vazallus volt.

A 17. század végétől az egész 18. századon át Nagy-Britannia és Franciaország vetélkedett a Szenegál és Gambia folyók vidéke feletti politikai és kereskedelmi fennhatóságért. Az 1783-ban Versailles-ben kötött szerződés a Gambia folyót Nagy-Britanniának juttatta, de francia kézen maradt az Albreda nevű kicsi enklávé a folyó északi partján, amit 1857-ben csatoltak Nagy-Britanniához.

A transzatlanti rabszolgakereskedelem három évszázada alatt hárommillió rabszolgát szállítottak el innen. Azt nem tudni, hogy ugyanebben az időben, illetve korábban hányan kerültek arab rabszolgakereskedők kezére. A rabszolgák többségét az európaiaknak afrikaiak adták el; leginkább a törzsi háborúk hadifoglyai voltak; mások adósrabszolgák, megint másokat egyszerűen elraboltak. A rabszolgák kezdetben Európába kerültek szolgának, a XVIII. századtól az Antillák és Észak-Amerika munkaerő-igényét elégítették ki. 1807-ben a Brit Birodalomban betiltották a rabszolgakereskedelmet és a britek sikertelen kísérletet tettek hogy Gambiában véget vessenek a rabszolgakereskedelemnek. 1816-ban helyőrséget telepítettek Bathurstba (ma Banjul). A következő években Banjul a Sierra Leonéba települt brit főkormányzó igazgatása alatt állt. Gambia 1888-ban lett különálló gyarmat.

1889-ben Franciaországgal kötött egyezmény jelölte ki Gambia jelenlegi határait. Az ország brit koronagyarmat lett, adminisztratív szempontból felosztották a tulajdonképpeni gyarmatra (Banjul város és környéke) és védnökségi területre (az összes többi terület). 1901-ben alakult meg Gambia saját végrehajtó és törvényhozó tanácsa, fokozatosan önkormányzata lett. 1906-ban rendeletben tiltották be a rabszolgatartást.

A II. világháborúban gambiai csapatok a szövetségesek oldalán harcoltak Burmában. Banjul reptere az amerikai légiszállításokat szolgálta, kikötője a szövetséges konvojok megállóhelye volt. Roosevelt amerikai elnök 1943-ban a casablancai konferenciában utaztában oda- és visszaútban is megpihent Banjulban egy éjszakára. Ez volt hivatalban lévő amerikai elnök első látogatása Afrikában.

A II. világháború után fokozatosan alkotmányreformot hajtottak végre. Az 1962-es általános választások után a következő évben az ország megkapta a teljes belső önkormányzatot. 1965. február 18-án Gambia a Nemzetközösségen belül független alkotmányos monarchia lett. Röviddel később a kormány népszavazásra bocsátotta azt a kérdést, hogy közvetlenül választott köztársasági elnökkel cseréljék le Gambia uralkodóját (II. Erzsébetet). A népszavazás sikertelen maradt, mert az alkotmány megváltoztatásához kétharmados többség kellett volna. 1970. április 24-én, egy másik népszavazás után Gambia köztársaság lett a Nemzetközösségen belül, Sir Dawda Kairaba Jawara miniszterelnököt választották államfővé.

Jawara elnököt ötször választottak újra. Az időszak viszonylagos stabilitását először az 1981-es puccskísérlet szakította meg. Egyhetes zavargás után, amelyben többszázan életüket vesztették, Jawara, aki Londonba menekült, szenegáli segítséget kért. A szenegáli csapatok szétverték a lázadókat. A puccskísérlet után 1982-ben Gambia és Szenegál államszövetséget kötött. Szenegambia ténylegesen létrejött; átmenetileg egyesítették a fegyveres erőket és a két állam egységesítette gazdaságát és pénzét. 1989-ben Gambia kilépett a szövetségből.

1994 júliusában katonai puccs volt. Eltávolították Jawara kormányát és betiltottak minden ellenzéki politikai tevékenységet. Yahya A. J. J. Jammeh hadnagy lett az államfő. Tervet készítettek a demokratikus polgári kormányzásra való visszatérésre. 2001 végén és 2002 elején Gambiában elnökválasztást, képviselőválasztást és helyi választásokat tartottak, amit a tapasztalt hiányosságok ellenére a külföldi megfigyelők szabadnak, tisztességesnek, átláthatónak minősítettek. Yahya Jammeh, aki a puccs óta töltötte be az elnöki posztot, 2001. december 21-én ismét letette a hivatali esküt. Pártja megtartotta nagyarányú többségét a Nemzetgyűlésben.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

Gambia egy demokratikus többpártrendszerű elnöki köztársaság. 1994-ben Jammeh a katonák segítségével került hatalomba. 1998-ig betiltott minden pártot, és diktatórikusan kezdte el vezetni az országot. A turizmus az országnak nagy bevételt jelent, ezért kénytelen volt választásokat kiírni, hogy turisták érkezzenek az országba. 1996-ban új alkotmányt vezetett be.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés] Politikai pártok

  • Alliance for Patriotic Reorientation and Construction (APRC) – kormánypárt
  • National Alliance for Democracy and Development (NADD) – koalíció
    • National Democratic Action Movement (NDAM)
    • National Reconciliation Party (NRP)
    • People's Democratic Organisation for Independence and Socialism (PDOIS)
    • People's Progressive Party (Gambia)|People's Progressive Party (PPP)
    • United Democratic Party (UDP)
  • Gambia Party for Democracy and Progress (GPDP)
  • National Convention Party (NCP)

[szerkesztés] Elnökök

  • Sir David Dawda Kairaba Jawara: 1970. április 24. – 1994. július 22.
  • Kukoi Samba Sanyang: 1981. július 30. – 1981. augusztus 28.
  • Yahya Abdul-Azziz Jemus Junkung Jammeh: 1994. július 22. óta

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

  • Banjul
  • Upper River
  • Western
  • Central River
  • Lower River
  • North Bank

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Legnépesebb települések

Részletező szócikk: Gambia városai

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

39,5% mandinka, 18,8% fulbe, 14,6% wolof, 10,6% diola, 8,9% serahuli, 2,8% serer, 1,8% aku, 0,8% manjago, 0,7% bambara, 1,5% egyéb.

Az angol nyelv a hivatalos az országban.

Az országban több különböző népcsoport is él. Ők különböző nyelven beszélek. Az országban 9 főnyelvet beszélnek, ezenkívül 20 különböző nyelvváltozatot.

A 9 fő nyelv: mandinka (453 500), fulfulde (262  550), wolof (165 000), soninke (66 175), diola (59 650), serer (28 360), mandjak (19 250), malinke (12 600)

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Általános adatok

Gambia egy igen kis területü ország, emellett pedig nagyon kevés természeti kinccsel rendelkezik. A lakosság 80%-a a mezőgazdaságban dolgozik, a gazdaság a földimogyoró-termesztésén és annak exportján alapul. Emellett rizst és kölest termesztenek, valamint kecskét, juhot és marhát tenyésztenek. Gambia kormánya a gyapot és citrusfélék termesztésével próbálja a gazdaságot színessé tenni.

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Mezőgazdaság

[szerkesztés] Ipar

[szerkesztés] Kereskedelem

A külkereskedelem évente mindig óriási deficittel zárul. Élelmiszereket, gépeket és ipari cikkeket importál. Kereskedelmi partnerei közé tartoznak a Benelux-államok, Nagy-Britannia, Brazília, Japán és Franciaország.

[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok

[szerkesztés] Közlekedés

Az országban az utcai közlekedés balos volt 1965-ig. Azóta jobbos lett. Az úthálózat 3742 km, ebből 723 km aszfaltozott. A legfontosabb út északon fut Banjul-Brikama-Basse Santa Su vonalon. A személyszállítás javát a Gambia Public Transport Corporation (GPTC) végzi. Az országban fontos a busztaxi.

Az országban nincs vasútvonal. Az 1930-as években még Brikamaban volt 12 km, de felszámolták.

Az országban Banjulban van nemzetközi repülőtér.

1996 és 2000 között felépült a banjuli repülőtér, modernizálták az utakat.

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatási rendszer

Az országban 40% az analfabéták aránya.

Az iskolarendszer a brit oktatási rendszerhez hasonlít. 7 éves kortól iskolaköteles a gyermek. 1998-ban alakult az első egyetem az országban.

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Múzeumok

Név Település Ismertetés
Arch 22 Banjul a diadalívben vannak a kiállítási darabok
Darwin Field Station Abuko Nature Reserve kis természeti kiállítás
Juffure Museum Juffure a múzeum témái a Kunta Kinte és a rabszolgaság
Kachikally Museum Bakau a gambiai történelmet és kultúrát mutatja be
Kerr Batch Museum Kerr Batch  
National Museum Banjul néprajzi múzeum
Tanji Village Museum Tanji magánmúzeum, a gambiai kultúrát mutatja be
Wassu Museum Wassu a Szenegambiai Államszövetség a fő témája

[szerkesztés] Tudomány

[szerkesztés] Művészetek

[szerkesztés] Hagyományok, néprajz

A hagyományos gambiai hangszer a balafon, kora és a djembe. Az egész országban a férfiak, ha idejük van djembe-n játszanak.

Az ország elismert zenésze Foday Musa Suso. Ő afrikai hip-hop, afrokaribi és popzenében járatos.

[szerkesztés] Gasztronómia

A gambiai konyha a nyugat-afrikai konyhának a része erős arab befolyással. Az országnak nincs hagyományos, speciális étele. Ezek az ételek a szomszédos Szenegálban is megtalálhatók.

A gambiaiak hagyományosan halat, rizst, krumplit, maniokát, okrát és zöldséget esznek.

Az alkohol nem jellemző az országra, mivel élnek itt muzulmánok. Azonban az aku és a diola népcsoport szívesen iszik pálmabort.

[szerkesztés] Média

Az országban nagy az analfabéták száma, ezért kevés az újság. A legfontosabb heti újság a The Daily Observer. A legfontosabb politikai napilap a The Point.

Az Organisation Reporter határok nélküli szabad újság.

étterem
étterem

Az állami rádiótelevízió neve: Gambia Radio & Television Services (GRTS).

[szerkesztés] Turizmus

[szerkesztés] Sport

A 2004-es olimpián 2 sportoló vett részt Gambiából: Jaysuma Saidy Ndure könnyűatléta és Adama Njie 800 méteren futott. Érmet eddig az ország még nem szerzett soha.

[szerkesztés] Ünnepnapok

Dátum angol neve magyar neve
január 1. New Year's day újév
február 18. Independence Day függetlenség napja
május 1. Labour day a munka ünnepe
július 22. Republic Day a köztársaság napja
augusztus 15. Holy Maria day Mária mennybemenetele
december 25. Christmas Day Karácsony

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Gambia témájú médiaállományokat.

[szerkesztés] Újságok


A Nemzetközösség tagjai
Nemzetközösségi királyság Antigua és Barbuda | Ausztrália | Bahamák | Barbados | Belize | Egyesült Királyság | Grenada | Jamaica | Kanada | Pápua Új-Guinea | Saint Kitts és Nevis | Saint Lucia | Saint Vincent és a Grenadine-szigetek | Salamon-szigetek | Tuvalu | Új-Zéland

Nemzetközösségi köztársaság Banglades | Botswana | Ciprus | Dél-afrikai Köztársaság | Dominikai Közösség | (Fidzsi-szigetek) | Gambia | Ghána | Guyana | India | Kamerun | Kenya | Kiribati | Malawi | Maldív-szigetek | Mauritius | Málta | Mozambik | Namíbia | Nauru | Nigéria | Pakisztán | Seychelle-szigetek | Sierra Leone | Szingapúr| Srí Lanka | Tanzánia | Trinidad és Tobago | Uganda | Vanuatu | Zambia

Önálló nemzetközösségi monarchiák Brunei | Lesotho | Malajzia | Szamoa | Szváziföld | Tonga


Az Afrikai Unió zászlaja Az Afrikai Unió tagállamai Az Afrikai Unió zászlaja

AlgériaAngolaBeninBissau-GuineaBotswanaBurkina FasoBurundiComore-szigetekCsádDél-afrikai KöztársaságDzsibutiEgyenlítői-GuineaEgyiptomElefántcsontpartEritreaEtiópiaGabonGambiaGhánaGuineaKamerunKenyaKongói KöztársaságKongói Demokratikus KöztársaságKözép-afrikai KöztársaságLesothoLibériaLíbiaMadagaszkárMalawiMaliMauritániaMauritiusMozambikNamíbiaNigerNigériaNyugat-SzaharaRuandaSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSzenegálSzomáliaSzudánSzváziföldTanzániaTogoTunéziaUgandaZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Gambia
Személyes eszközök