Gambia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gambiai Köztársaság
Republic of The Gambia
Gambiai Köztársaság zászlaja
Gambiai Köztársaság zászlaja
Gambiai Köztársaság címere
Gambiai Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Progress, Peace, Prosperity
Nemzeti himnusz: For The Gambia Our Homeland
LocationGambia.svg

Fővárosa Banjul
é. sz. 13° 30′, ny. h. 15° 30′
Legnagyobb város Serrekunda
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Alhaji Yahya Jammeh
Hivatalos nyelv angol
Beszélt nyelvek mandinka, volof, fula
függetlenség Az Egyesült Királyságtól
kikiáltása 1965. február 18.

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, IMF, OIC
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 150
Becsült 1 882 450 fő (2013. július)
Rangsorban 150
Népsűrűség 132 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 10 380 km²
Rangsorban 158
Víz 11,5%
Időzóna GMT (UTC{{{eltérés UTC-től}}})
Egyéb adatok
Pénznem Dalasi (GMD)
Nemzetközi gépkocsijel WAG
Hívószám 220
Internet TLD .gm
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gambia témájú médiaállományokat.

Gambia a kontinentális Afrika legkisebb területű és szinte teljesen sík állama.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gambia Nyugat-Afrikában fekszik a Gambia-folyó mentén. Az ország hossza 740 km, szélessége 35 km.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felszíne síkság. Legmagasabb pontja: 48 m.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legjelentősebb folyója a Gambia. Széles torkolattal ömlik az Atlanti-óceánba.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország éghajlata trópusi átmeneti, esős és száraz évszak váltakozik. A száraz évszak novembertől májusig tart. A száraz passzátszél a Szaharából érkezik az országra. A páratartalom 30 és 60% között, az évi középhőmérséklet 21 és 27 °C között van.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Abuko Nature Reserve
  • Bao Bolong Wetland Reserve
  • Kiang West National Park
  • Niumi National Park
  • River Gambia National Park (nem látogatható)

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO nem tart számon Gambiában természeti világörökséget.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A térségről szóló legkorábbi feljegyzések 9-10. századi arab kereskedőktől származnak. A muszlim vallásra először a Szenegál folyó középső szakaszán, annak északi részén fekvő Tekrur királyság lakói tértek át 1066-ban. Muszlim kereskedők a Szaharán át kereskedtek rabszolgával, arannyal és elefántcsonttal. A 14. század elején a mai Gambia legnagyobb része a Mali Birodalom adófizetője volt. A portugálok a térséget a 15. század közepén érték el és jövedelmező kereskedésbe kezdtek.

1588-ban Antonio portugál trónkövetelő kizárólagos kereskedelmi jogot adott a Gambia folyóra angol kereskedőknek; ezt az adományt I. Erzsébet angol királynő szabadalomlevele erősítette meg. 1618-ban I. Jakab angol király adott szabadalmat egy brit társaságnak Gambiával és Aranyparttal (a mai Ghána) való kereskedésre. 1651 és 1661 között Gambia egy része kurlandi (ma Lettország része) uralom alatt állt. Ezt a részt az angol királytól Jacob Kettler herceg vásárolta, aki lengyel vazallus volt.

A 17. század végétől az egész 18. századon át Nagy-Britannia és Franciaország vetélkedett a Szenegál és Gambia folyók vidéke feletti politikai és kereskedelmi fennhatóságért. Az 1783-ban Versailles-ben kötött szerződés a Gambia folyót Nagy-Britanniának juttatta, de francia kézen maradt az Albreda nevű kicsi enklávé a folyó északi partján, amit 1857-ben csatoltak Nagy-Britanniához.

A transzatlanti rabszolga-kereskedelem három évszázada alatt hárommillió rabszolgát szállítottak el innen. Azt nem tudni, hogy ugyanebben az időben, illetve korábban hányan kerültek arab rabszolga-kereskedők kezére. A rabszolgák többségét az európaiaknak afrikaiak adták el; leginkább a törzsi háborúk hadifoglyai voltak; mások adósrabszolgák, megint másokat egyszerűen elraboltak. A rabszolgák kezdetben Európába kerültek szolgának, a 18. századtól az Antillák és Észak-Amerika munkaerő-igényét elégítették ki. 1807-ben a Brit Birodalomban betiltották a rabszolga-kereskedelmet és a britek sikertelen kísérletet tettek hogy Gambiában véget vessenek a rabszolga-kereskedelemnek. 1816-ban helyőrséget telepítettek Bathurstba (ma Banjul). A következő években Banjul a Sierra Leonéba települt brit főkormányzó igazgatása alatt állt. Gambia 1888-ban lett különálló gyarmat.

1889-ben Franciaországgal kötött egyezmény jelölte ki Gambia jelenlegi határait. Az ország brit koronagyarmat lett, adminisztratív szempontból felosztották a tulajdonképpeni gyarmatra (Banjul város és környéke) és védnökségi területre (az összes többi terület). 1901-ben alakult meg Gambia saját végrehajtó és törvényhozó tanácsa, fokozatosan önkormányzata lett. 1906-ban rendeletben tiltották be a rabszolgatartást.

A II. világháborúban gambiai csapatok a szövetségesek oldalán harcoltak Burmában. Banjul reptere az amerikai légi szállításokat szolgálta, kikötője a szövetséges konvojok megállóhelye volt. Roosevelt amerikai elnök 1943-ban a casablancai konferenciában utaztában oda- és visszaútban is megpihent Banjulban egy éjszakára. Ez volt hivatalban lévő amerikai elnök első látogatása Afrikában.

A II. világháború után fokozatosan alkotmányreformot hajtottak végre. Az 1962-es általános választások után a következő évben az ország megkapta a teljes belső önkormányzatot. 1965. február 18-án Gambia a Nemzetközösségen belül független alkotmányos monarchia lett. Röviddel később a kormány népszavazásra bocsátotta azt a kérdést, hogy közvetlenül választott köztársasági elnökkel cseréljék le Gambia uralkodóját (II. Erzsébetet). A népszavazás sikertelen maradt, mert az alkotmány megváltoztatásához kétharmados többség kellett volna. 1970. április 24-én, egy másik népszavazás után Gambia köztársaság lett a Nemzetközösségen belül, Sir Dawda Kairaba Jawara miniszterelnököt választották államfővé.

Jawara elnököt ötször választottak újra. Az időszak viszonylagos stabilitását először az 1981-es puccskísérlet szakította meg. Egyhetes zavargás után, amelyben több százan életüket vesztették, Jawara, aki Londonba menekült, szenegáli segítséget kért. A szenegáli csapatok szétverték a lázadókat. A puccskísérlet után 1982-ben Gambia és Szenegál államszövetséget kötött. Szenegambia ténylegesen létrejött; átmenetileg egyesítették a fegyveres erőket és a két állam egységesítette gazdaságát és pénzét. 1989-ben Gambia kilépett a szövetségből.

1994 júliusában katonai puccs volt. Eltávolították Jawara kormányát és betiltottak minden ellenzéki politikai tevékenységet. Yahya A. J. J. Jammeh hadnagy lett az államfő. Tervet készítettek a demokratikus polgári kormányzásra való visszatérésre. 2001 végén és 2002 elején Gambiában elnökválasztást, képviselőválasztást és helyi választásokat tartottak, amit a tapasztalt hiányosságok ellenére a külföldi megfigyelők szabadnak, tisztességesnek, átláthatónak minősítettek. Yahya Jammeh, aki a puccs óta töltötte be az elnöki posztot, 2001. december 21-én ismét letette a hivatali esküt. Pártja megtartotta nagyarányú többségét a Nemzetgyűlésben.

2013 októberében az ország kilépett a Nemzetközösségből, amelyet Jammeh elnök neokolonialista intézménynek bélyegzett.[1]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Yahya Jammeh, az ország elnöke

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gambia egy demokratikus többpártrendszerű elnöki köztársaság. 1994-ben Jammeh a katonák segítségével került hatalomba. 1998-ig betiltott minden pártot, és diktatórikusan kezdte el vezetni az országot. A turizmus az országnak nagy bevételt jelent, ezért kénytelen volt választásokat kiírni, hogy turisták érkezzenek az országba. 1996-ban új alkotmányt vezetett be.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alliance for Patriotic Reorientation and Construction (APRC) – kormánypárt
  • National Alliance for Democracy and Development (NADD) – koalíció
    • National Democratic Action Movement (NDAM)
    • National Reconciliation Party (NRP)
    • People's Democratic Organisation for Independence and Socialism (PDOIS)
    • People's Progressive Party (Gambia)|People's Progressive Party (PPP)
    • United Democratic Party (UDP)
  • Gambia Party for Democracy and Progress (GPDP)
  • National Convention Party (NCP)

Elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sir David Dawda Kairaba Jawara: 1970. április 24. – 1994. július 22.
  • Kukoi Samba Sanyang: 1981. július 30. – 1981. augusztus 28.
  • Yahya Abdul-Azziz Jemus Junkung Jammeh: 1994. július 22. óta

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

TheGambia Divisions.png
  • Banjul
  • Upper River
  • Western
  • Central River
  • Lower River
  • North Bank

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Banjul, a főváros egy utcaképe

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy mecset képe

39,5% mandinka, 18,8% fulbe, 14,6% wolof, 10,6% diola, 8,9% serahuli, 2,8% serer, 1,8% aku, 0,8% manjago, 0,7% bambara, 1,5% egyéb.

Az angol nyelv a hivatalos az országban.

Az országban több különböző népcsoport is él. Ők különböző nyelven beszélnek. Az országban 9 főnyelvet beszélnek, ezenkívül 20 különböző nyelvváltozatot.

A 9 fő nyelv: mandinka (453 500), fulfulde (262  550), wolof (165 000), soninke (66 175), diola (59 650), serer (28 360), mandjak (19 250), malinke (12 600) A legújabb adatok szerint a mandinka nép aránya már 42%. Hívják őket még malinkéknek, mandingóknak is. Több nyugat-afrikai országban elterjedt szudáni népről van szó. A következő nagyobb etnikai csoport a fulbe, régi nevén fulani, szinte egész Nyugat-Afrikában elterjedt szudáni néger népcsoport, arányuk 18%. A volofok 16%-nyian vannak, ők Szenegál legnagyobb népcsoportja. Egyébiránt ugyanazon népek élnek itt, mint az országot teljesen körbeölelő Szenegál területén, bár más arányban. A diolák 10%, míg a szoninkék 9%-os arányt érnek el. Kisebb szudáni néger népcsoportok is vannak, összesen 5%-nyian. A szudáni négerek magas termetű, igen sötét bőrű afrikai feketék.

Az ország lakosságának a 90%-a szunnita muszlim, 9%-a római katolikus, a maradék 1% pedig törzsi vallású.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Piackép, Banjul

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gambia egy kis területü ország, mely nagyon kevés természeti kinccsel rendelkezik. A lakosság 80%-a a mezőgazdaságban dolgozik, a gazdaság a földimogyoró-termesztésén és annak exportján alapul. Emellett rizst és kölest termesztenek, valamint kecskét, juhot és marhát tenyésztenek. Gambia kormánya a gyapot és citrusfélék termesztésével próbálja a gazdaságot színessé tenni.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A transzgambiai főút (N. Bank Road) Farafenni közelében

Az országban az utcai közlekedés balos volt 1965-ig. Azóta jobbos lett. Az úthálózat 3742 km, ebből 723 km aszfaltozott. A legfontosabb út északon fut Banjul-Brikama-Basse Santa Su vonalon. A személyszállítás javát a Gambia Public Transport Corporation (GPTC) végzi. Az országban fontos a busztaxi.

Az országban nincs vasútvonal. Az 1930-as években még Brikamaban volt 12 km, de felszámolták.

Az országban Banjulban van nemzetközi repülőtér.

1996 és 2000 között felépült a banjuli repülőtér, modernizálták az utakat.

Banjulban van az ország egyetlen kikötője.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskolaterem

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban 40% az analfabéták aránya.

Az iskolarendszer a brit oktatási rendszerhez hasonlít. 7 éves kortól iskolaköteles a gyermek. 1998-ban alakult az első egyetem az országban.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Település Ismertetés
Arch 22 Banjul a diadalívben vannak a kiállítási darabok
Darwin Field Station Abuko Nature Reserve kis természeti kiállítás
Juffure Museum Juffure a múzeum témái a Kunta Kinte és a rabszolgaság
Kachikally Museum Bakau a gambiai történelmet és kultúrát mutatja be
Kerr Batch Museum Kerr Batch  
National Museum Banjul néprajzi múzeum
Tanji Village Museum Tanji magánmúzeum, a gambiai kultúrát mutatja be
Wassu Museum Wassu a Szenegambiai Államszövetség a fő témája
Dobosok egy sporteseményen

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyományos gambiai hangszer a balafon, kora és a dzsembé. Az egész országban a férfiak, ha idejük van dzsembé-n játszanak.

Az ország elismert zenésze Foday Musa Suso. Ő afrikai hip-hop, afrokaribi és popzenében járatos.

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gambiai konyha a nyugat-afrikai konyhának a része erős arab befolyással. Az országnak nincs hagyományos, speciális étele. Ezek az ételek a szomszédos Szenegálban is megtalálhatók.

A gambiaiak hagyományosan halat, rizst, krumplit, maniókát, okrát és zöldséget esznek.

Az alkohol nem jellemző az országra, mivel élnek itt muzulmánok. Azonban az aku és a diola népcsoport szívesen iszik pálmabort.

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban nagy az analfabéták száma, ezért kevés az újság. A legfontosabb heti újság a The Daily Observer. A legfontosabb politikai napilap a The Point.

Az Organisation Reporter határok nélküli szabad újság.

étterem

Az állami rádiótelevízió neve: Gambia Radio & Television Services (GRTS).

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az idegenforgalom nem jelentős, az utóbbi években csökkent az ebből származó bevétel.

Javasolt oltások Gambiába utazóknak:

Malária ellen tabletta van. (Nagy a fertőzésveszély).

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2004-es olimpián 2 sportoló vett részt Gambiából: Jaysuma Saidy Ndure könnyűatléta és Adama Njie 800 méteren futott. Érmet eddig az ország még nem szerzett soha.

Ünnepnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dátum angol neve magyar neve
január 1. New Year's day újév
február 18. Independence Day függetlenség napja
május 1. Labour day a munka ünnepe
július 22. Republic Day a köztársaság napja
augusztus 15. Holy Maria day Mária mennybemenetele
december 25. Christmas Day Karácsony

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gambia témájú médiaállományokat.

Újságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]