Burkina Faso

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Burkina Faso
Burkina Faso
 Burkina Faso zászlaja
Burkina Faso zászlaja
 Burkina Faso címere
Burkina Faso címere
Nemzeti mottó: Unité, Progrès, Justice
(franciául Egység, Fejlődés, Igazság)
Nemzeti himnusz: Une Seule Nuit
LocationBurkinaFaso.svg

Fővárosa Ouagadougou
é. sz. 12° 20′, ny. h. 1° 40′
Államforma parlamentáris köztársaság
Vezetők
Államfő Blaise Compaoré
Miniszterelnök Tertius Zongo
Hivatalos nyelv francia
Beszélt nyelvek afrikai szudáni nyelvek
Független 1960. augusztus 5.

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, IMF, Frankofónia, OIC
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 66
Becsült 13 228 000 fő (2005)
Rangsorban 66
Népsűrűség 48 fő/km²
GDP 2005
Összes 16 916 USD (117)
Egy főre jutó 1326 USD
HDI (2004) 0.342 (174) – 
Földrajzi adatok
Terület 274 200 km²
Rangsorban 72
Víz 0,1%%
Időzóna GMT (UTC{{{eltérés UTC-től}}})
Egyéb adatok
Pénznem CFA frank (XOF)
Nemzetközi gépkocsijel BF
Hívószám 226
Internet TLD .bf

térkép szerkesztése

Burkina Faso (röviden Burkina, korábban Felső-Volta) nyugat-afrikai állam. Nevének jelentése moré és dioula nyelveken: becsületes emberek országa.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Burkina Faso domborzati térképe
Karfiguela vízesése

Kristályos kőzeteken és homokkőn kialakult, silány talajú alföld foglalja el az ország legnagyobb részét. Legnagyobb folyóit (Fehér-, Vörös- és Fekete-Volta) széles, néptelen síkságok kísérik. Az alacsony déli és nyugati fennsíkokat félsivatagos szavannák borítják és Ghánába tartó folyók tagolják.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország nagy részét a Felső-guineai-küszöb alacsony fekvésű részét képező, enyhén hullámos fennsík (250 m a tengerszint feletti átlagos magasság) foglalja el, amely fölé számos szigethegyből álló hegyvonulat emelkedik. Az ország legmagasabb pontja a Pic de Nakourou délnyugaton (749 m), ahol a homokkő táblás vidék meredeken emelkedik Mali déli határvidéke felé. Keleten a táj fokozatosan süllyed a Niger-medence irányában.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban ered az ország legnagyobb folyója, a Volta. A folyónak van egy Fekete-, egy Fehér- és egy Vörös ága. A 3 ágból alakul ki a folyam. A második legnagyobb folyó a Comoé, mely a Guineai-öbölbe ömlik. A folyók többsége az évnek csak 4-6 hónapjában szállít vizet, az év többi részében kiszárad.

A legismertebb tavak: Téngréla-tó, Bam-tó, Dem-tó.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délen májustól októberig tart az esős évszak, az északi országrész éghajlata nagyon száraz. Ouagadougouban a januári középhőmérséklet 24 °C, a májusi 32 °C, a júliusi 28 °C, a csapadék mennyisége 850 mm. A csapadék délről északra 1300 mm-ről 500 mm-re csökken.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Burkina Faso műholdas képe

Az ország déli része nedves szavanna, a folyók mentén galériaerdőkkel, középső területe száraz szavanna, helyenként akáciákkal és majomkenyérfákkal. Az északi rész ritkás tüskés szavanna vagy sivatagi sztyeppe, fűcsomókkal, mély gyökerű tüskés bokrokkal s az aszályhoz hozzáedződött törpe fákkal. Az országban számos állatfaj él: antilop, bivaly, oroszlán, sakál, különféle majmok, víziló, krokodilok; a madárvilág gazdag.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arli
  • Deux-Balés
  • Kaboré-Tambi
  • Waza

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Loropéni romjai.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyarmatosítás előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugat-Afrika többi részéhez hasonlóan a mai Burkina Faso is korán benépesült, különösen az északnyugati része (i. e. 12.000 és i. e. 5000 között), ahol 1973-ban különféle szerszámokat (kaparókat, vésőket, nyílhegyeket) találtak. I. e. 3600 és i. e. 2600 között földművesek telepedtek le, aránylag tartós építmények nyomai maradtak ránk. I. e. 1500 és i. e. 1000 között már vasat és kerámiát használtak, temetkezéseik pedig a vallási eszmék megjelenésére utalnak.

A dogon nép emlékeit megtalálták az ország északnyugati és északi részén. Ők ezt a vidéket az 15-16. században hagyták el, hogy letelepedjenek mai lakhelyükön. Magas falak maradtak fenn Burkina Faso délnyugati részén (és hasonlók Elefántcsontparton), de jelenleg nem tudni, miféle nép építette őket.

A ghánai moszik bevándoroltak az ország területére és a 14. században királyságot alapítottak.

Gyarmatosítás és függetlenség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 188485-ös Kongó-konferencia után francia felfedezők, majd ezután a katonák is megszállták a területet. 1898-ban lett Francia Nyugat-Afrika része. 1919-ben Felső-Volta néven önálló gyarmattá szervezték. 1956-ban megalakult a kormánytanács, majd 1958-ban autonóm köztársaság lett. 1960. augusztus 5-én független állam lett Felső-Volta néven.

Az 1960-as és 1970-es éveket instabilitás jellemezte. Az első elnök Maurice Yaméogot volt. Őt 1966-ban leváltották, majd Sangoulé Lamizana lett az ország katonai diktátora 1980-ig. Az 1982-es puccsban alakult kormány nem volt hosszú életű, és 1983. augusztus 4-én Thomas Sankara újabb puccsot hajtott végre. Sankara egy pánafrikai szocialista forradalmat szeretett volna elérni, Líbia és Kuba felé orientálódott. Ő változtatta 1984-ben az ország nevét Burkina Fasora. A név jelentése: becsületes emberek országa.

1985 végén a szomszédos Mali egy kis területet szerzett meg a két ország háborúja során. Az 1990-es években többpárti választásokat tartottak. Évente több százezren vándorolnak a szomszédos Ghánába és Elefántcsontpartra idénymunkát vállalni.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országgyűlés épülete, Ouagadougou
Az elnöki rezidencia

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Államforma: Parlamentális köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország jelenleg éli a negyedik köztársaságot. Az alkotmánya 1991 óta van érvényben. 2000 óta az elnököt 5 évre választják meg. Blaise Compaoré 2005-ben 80,4%-os többséget szerzett. Ez volt az első alkalom, hogy az ellenzék nem bojkottálta a választásokat. A miniszterelnök 2007. június 4. óta van hivatalában, a neve Tertius Zongo.

A parlament tagjait minden 5 évben választják újra. Jelenleg a parlament létszáma 111 fő, és a kormánypárt 57 hellyel rendelkezik.

Az ország jó kapcsolatokat ápol Franciaországgal, azonban a szomszédjával Elefántcsontparttal konfliktusba keveredett már többször. A legfontosabb diplomáciai partner Líbia. Az ország elismeri Tajvant.

Elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Hivatali ideje
Maurice Yaméogo 1960. augusztus 5.1966. január 3.
Sangoulé Lamizana 1966. január 3.1980. november 25.
Saye Zerbo 1980. november 25.1982. november 7.
Jean-Baptiste Ouédraogo 1982. november 7.1983. augusztus 4.
Thomas Sankara 1983. augusztus 4.1987. október 15.
Blaise Compaoré 1987. október 15. óta

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Burkina Faso hadserege szárazföldi erőből, légierőből, nemzeti csendőrségből, rendőrségből és a nemzetőrségből áll. Tengeri hadierővel nem rendelkezik. Az ország védelmi minisztere Yero Boly.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fővárosi utcakép a Nagy mecsettel
Falusi kunyhók az ország délkeleti részén

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írástudatlanság: 64%

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros katedrálisa (Szeplőtelen Fogantatás)
Piackép Léo kisvárosban

Az ország hivatalos nyelve a francia, de a törzseknek is megvan a saját nyelvük.

A 60 népcsoport közül, amelyek az országban laknak, a mossi népcsoport a legnagyobb. Ők főleg az ország középső részén, a főváros környékén élnek. A második legnépesebb etnikum a bobo (bwa), ők a nyugati részen élnek. A harmadik legnépesebb népcsoport a fulbe. Ők Nyugat-Afrikában több helyen is előfordulnak. További etnikumok: gourmantché, mande, szenufo, gurunsi (kasem), lobi, bissa és tuareg.

Az 1996-os népszámláláson a lakosság 55,9%-a vallotta magát muzulmánnak. 23,7%-a törzsi vallású, 16,6%-a katolikus, 3%-a protestáns, 0,8%-a egyéb, ill. felekezeten kívüli.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy fővárosi kis üzlet napelemeket árul
Egy kisvárosi jelenet, Dori

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Burkina Faso agrárország. A szárazfölddel körülvett ország a legkevésbé fejlett országok egyike. A népesség közel fele él szegénységi küszöb alatt. A nagy népsűrűségű ország kevés természeti erőforrással rendelkezik. Gazdaságának gerince a mezőgazdaság: a népesség 90%-ának nyújt megélhetést. A GNP értéke 2004-ben: 2,4 milliárd USD. A GDP/fő értéke 2004-ben: 210 USD.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőgazdaság fejlődését a szárazság és a talajerózió nehezíti. Állattenyésztése (szarvasmarha, kecske, baromfi) a kivitel egyik fő forrása.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyengén fejlett ipar elsősorban hazai mezőgazdasági termékeket dolgoz fel. Vannak nyomdák, bútorgyárak, egy kerékpár-összeszerelő üzem, valamint néhány fémfeldolgozó- és vegyi üzem. Bányászata jelentéktelen, az aranyon kívül a természeti kincseket (mangán-, cink-, ezüstérc, mészkő, foszfátok) az infrastruktúra hiánya miatt alig hasznosítják. Az energiaellátást egy 1989-ben létesített vízierőmű segíti.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint számos fejlődő országban, Burkina Faso gazdaságában is a behozatal többszöröse a kivitelnek. Élelmiszerekből, kőolajból, textilipari termékekből, gépekből, ipari berendezésekből behozatalra szorul.

Fő kiviteli cikkei a mezőgazdaság termékei (gyapot, élő állat). Exportál aranyat is.

Fő kereskedelmi partnerei: Benelux államok, Franciaország, Elefántcsontpart, Venezuela, Olaszország és az USA.

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utcakép a fővárosban, Ouagadougouban

Burkina Fasoban egy vasútvonal van: Abidjan-Niger vasútvonal, 622 km hosszú.

Az országban 2 nemzetközi reptér van, Ouagadougouban és Bobo-Dioulassóban. A repülők főleg Franciaországba és a környező országokba repülnek.

Az úthálózat 16 500 km, ebből 1100 km aszfaltozott. Minden szomszédos ország aszfaltos úton elérhető. Esős időszakban azonban a legtöbb út járhatatlan.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság körében az iskolázottsági arány alacsony, magas az írástudatlanság. Legfontosabb felsőfokú intézménye az 1974-ben alapított Ouagadougoui Egyetem.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legjelentősebb irodalmár az író és szociológus Nazi Boni (1912-1969) volt, aki megírta a bobo nép krónikáját "Crépuscule des temps anciens" címen. A Burkina Fasoban használatos hangszerek: különféle xilofonok, zanzák, a fuvolaszerű lontoré, oboához hasonló bobal, valamint számos fajta dob. A moszi királyok udvarának legfontosabb zenekari hangszere a vállra akasztható dob, a lunga.

Az afrikai filmművészet fejlődésében jelentős szerepe van az 1968 óta kétévenként, Ouagadougouban megrendezett fesztiválnak.

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban több, mint 60 népcsoport él, akiknek gazdag tánc- és zenei hagyományuk van. A többségnek a maszk a hagyományuk legfontosabb kelléke.

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A burkina fasoi konyha nagyon egyszerű. Főleg kölest, kukoricát és rizst esznek, amelyet zöldséggel ízesítenek. A fő alapanyagok: manióka, jamgyökér, burgonya. A marha-, bárány- és tyúkhús is kedvelt.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bobo-Dioulasso Nagy Mecsete

Javasolt oltások Burkina Faso-ra utazóknak:

Malária ellen gyógyszer van. (Nagy a kockázata a fertőzésnek).

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Kötelező oltás, nemzetközi oltási igazolvány szükséges:

Javasolt emlékeztető oltás:

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állami rádió-televízió neve: Radiodiffusion-Télévision du Burkina (RTB). Az újságírók képzése nem minőségi, ez nagy költséggel és negatív befolyással magyarázható. Napilapok: L'Observateur paalga, Le Pays, Sidwaya. Hetilapok: L'Indépendant, Bendré és San Finna.

Több francia nyelvű külföldi adó is fogható: RFI, TV5MONDE, Canal+.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország lakói sportkedvelők, sokat sportolnak. A nemzeti sport a labdarúgás. A nemzeti 11 többször vett részt az afrikai kupán. 2007 februárjában a FIFA 57. helyre sorolta Burkina Faso-t. A labdarúgó-válogatott 1960-ban alakult és 1964 óta a FIFA tagja. A csapat az 1998-as Afrikai nemzetek kupáján 4. helyezést ért el, ezt az eredményt azonban 2013-ban felül tudta múlni, amikor ezüstérmet szereztek a nemzeti tizenegy tagjai. A döntőben Nigériától szenvedtek 1-0-ás vereséget.

A 2004-es athéni olimpián 5 atléta, 3 könnyűatléta, 1 úszó és 1 dzsúdós vett részt. Burkina Faso eddig még nem nyert érmet a játékok során.

Ünnepnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dátum francia neve magyar neve
január 1. Jour de l'an Újév
március 8. Journée de la femme Nőnap
változó Tabaski Tabaski (muzulmán ünnep)
változó Lundi de Pâques Húsvét
május 1. Fête du travail A munka ünnepe
változó Ascension Krisztus mennybemenetele
változó Mouloud Mouloud (Mohamed próféta születésnapja)
változó Pentecôte Pünkösd
augusztus 4. Anniversaire de la révolution A forradalom napja (1983)
augusztus 5. Fête de l'indépendance A függetlenség napja
augusztus 15. Assomption Mária mennybemenetele
október 15. Anniversaire de la rectification A köztársaság napja
november 1. Toussaint Mindenszentek
december 11. Fête nationale Nemzeti ünnep
december 25. Noël Karácsony

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Burkina Faso témájú médiaállományokat.