Volta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Volta
VoltaRiverWithAdombeBridge183-1-.jpg
Az Adome-híd az Akosombo-gáttól délre
Közigazgatás
Országok A teljes vízgyűjtő terület megoszlása:
Burkina Faso (46%),
Ghána (39%), Togo (6%),
Benin (4%), Mali (3%) és Elefántcsontpart (2%)
Földrajzi adatok
Hossz 1500 km
Vízhozam 1210 m³/s
Vízgyűjtő terület 407 093 km²
Torkolat Guineai-öböl (Atlanti-óceán)
é. sz. 5° 46′ 16″, k. h. 0° 40′ 23″Koordináták: é. sz. 5° 46′ 16″, k. h. 0° 40′ 23″


A Volta folyó Nyugat-Afrikában, amely a Guineai-öbölbe torkollik. Három ága a Fekete-Volta, a Fehér-Volta és a Vörös-Volta. Róla kapta a nevét Francia-Felső-Volta, később Felső-Volta, mielőtt 1984-ben nevét Burkina Fasóra változtatták.

A ghánai Volta-tó a világ legnagyobb mesterséges tava, amely a délkelet-ghánai Akosombo gáttól az 400 km-rel északabbra fekvő Yapei városáig húzódik. A víztározót villamosenergia-termelésre, közlekedésre, öntözésre és haltenyésztésre használják.

A Volta vízgyűjtő területe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fehér, Fekete, és Vörös Volta műholdképen

A Volta vízgyüjtő területe mintegy 407 000 km² területről vezeti a vizet a Guineai-öbölbe. A párástól a félszáraz nyugat-afrikai szavanna zónában található. Az Atlanti-óceántól távolodva a szárazság növekszik, az esőzés egyre kiszámíthatatlanabb. Az éves csapadék mennyisége délen 2000 mm, míg a vízgyűjtő terület északi részén 500 mm (mint nálunk). Az esők nagy része elpárolog, csak mintegy 10%-a válik a folyók vízévé.

A Volta vízgyüjtő területén 6 nyugat-afrikai ország osztozik: Burkina Faso (46%), Ghána (39%), Togo (6%), Benin (4%), Mali (3%) és Elefántcsontpart (2%).[1]

A Volta-folyó a két fő ága, a Fekete és a Fehér Volta, Burkina Faso nyílt fennsíkjain ered és észak-közép Ghánában, mintegy 480 km-re északra az Atlanti-óceántól egyesül. A folyó esése 25-50 cm/km. Mellékfolyói az Oti és az Afram-folyó.

A Volta alsó folyását már a 15. századi portugál felfedezők is jól ismerték, akik a folyó nevét adták – volta portugál jelentése kanyarog.[2]

Gyakorlatilag a Volta összes kis és nagy mellékfolyója kiszárad, vagy vízhozama 5 m³/s alá csökken a száraz évszakban.[3]

Volta-tó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Naplemente a Volta-folyón, Sogakopénál, mintegy 25 km-re a torkolatától északra

A Volta-folyó völgyének északi négyötödét a Volta-tó árasztja el, ami a világ legnagyobb felületű mesterséges tava. A tó akkor képződött, amikor megépítették a vízerőmű duzzasztó gátját Akosombónál 1961 és 1965 között. A gát elkészülte után mintegy 80 000 embernek kellett elköltöznie a folyó partjáról több száz faluból magasabb területekre a vízszint emelkedése miatt. [4]

A tó létrehozásával jelentősen növekedett a vízzel terjedő betegségek aránya. A három fő betegség a folyami vakság (onchocerciasis), bilharzia (schistosomiasis) és malária.

A Volta-medence nem sűrűn lakott, mivel a középső és az északi területeken gyakori a cecelégy, az álomkór terjesztője. A gyér lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozik. A Volta-tó halban gazdag, vizét pedig öntözéses gazdálkodásra is használják, rajta csónakok és kisebb hajók közlekednek. Hossza mintegy 400 km, átlagos mélysége 18,8 m, a felülete 8502 km², a part hossza 7250 km és 148 milliárd m³ (148 km³) vizet tárol. Az akosombói vízerőmű 1020 MW teljesítményű (a Paksi atomerőmű fele), ami Ghána áramfogyasztásának kb. 80%-át fedezi.[5]

Gátak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Akosombo-gáton kívül több kisebb-nagyobb gát épült a Volta vízgyűjtő területén. Ezek közül néhány vízerőmű, a többség öntözésre és ivóvízellátásra szolgáló duzzasztó gát.

Ghána[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ghánában jelenleg két vízerőmű működik, egy épül és további három áll tervezés alatt. 7 duzzasztó gát az ivóvízellátást szolgálja és számos kisebb gát öntözéshez duzzasztja a folyók vizét.[6]

Vízerőművek:

  • Akosombo-gát: 1020 MW
  • Kpong-gát: 160 MW - Alsó Volta
  • Bui-gát: 400 MW - Fekete Volta (építés alatt)

Tervezett vízerőművek:

  • Juale-gát: 87 MW
  • Hemand-gát: 93 MW
  • Pwalugu: 48 MW

Ivóvízellátásra épült duzzasztó gátak: Axim-, Owabi-, Barikese-, Weija-, Brimsu-, Kwanyaku- és az Inchaban-gát.

Burkina Faso[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Burkina Fasóban egyedül több mint 1200 kis gátat építettek az 1970-es '80-as években a Fehér Voltán, hogy biztosítsák az ivóvizet, lehetővé tegyék az öntözést és ezáltal a földművelést az ország száraz, északi területein is.[3]

Vízerőművek:

  • Bagre-gát: 41,5 MW
  • Kompienga-gát: 31 MW

Togo[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vízerőművek:

  • Nangbeto-gát: 64 MW - Mono-folyó
  • Kpime-gát: 16 MW - Mono-folyó


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Global Change and the Hydrological Cycle - GLOWA Volta Project: The Volta River Basin [1]
  2. Encyclopedia Britannica: Volta River[2]
  3. ^ a b [3]
  4. geographic.com - Ghana Rivers and Lakes[4]
  5. Volta River Authority[5]
  6. Chris Gordon (2006) Volta Basin Research Project, University of Ghana [6]