Volta
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
| Volta | |
 |
|
| Az Adome-híd az Akosombo-gáttól délre | |
| Közigazgatás | |
| Országok | A teljes vízgyűjtő terület megoszlása: Burkina Faso (46%), Ghána (39%), Togo (6%), Benin (4%), Mali (3%) és Elefántcsontpart (2%) |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 1500 km |
| Vízhozam | 1210 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 407 093 km² |
| Torkolat | Guineai-öböl (Atlanti-óceán) |
A Volta folyó Nyugat-Afrikában, amely a Guineai-öbölbe torkollik. Három ága a Fekete-Volta, a Fehér-Volta és a Vörös-Volta. Róla kapta a nevét Francia-Felső-Volta, később Felső-Volta, mielőtt 1984-ben nevét Burkina Fasóra változtatták.
A ghánai Volta-tó a világ legnagyobb mesterséges tava, amely a délkelet-ghánai Akosombo gáttól az 400 km-rel északabbra fekvő Yapei városáig húzódik. A víztározót villamosenergia-termelésre, közlekedésre, öntözésre és haltenyésztésre használják.
Tartalomjegyzék |
A Volta vízgyűjtő területe [szerkesztés]
A Volta vízgyüjtő területe mintegy 407 000 km² területről vezeti a vizet a Guineai-öbölbe. A párástól a félszáraz nyugat-afrikai szavanna zónában található. Az Atlanti-óceántól távolodva a szárazság növekszi, az esőzés egyre kiszámíthatatlanabb. Az éves csapadék mennyisége délen 2000 mm, míg a vízgyűjtő terület északi részén csak 500 mm. Az esők nagy része elpárolog, csak mintegy 10%-a válik a folyók vízévé.
A Volta vízgyüjtő területén 6 nyugat-afrikai ország osztozik: Burkina Faso (46%), Ghána (39%), Togo (6%), Benin (4%), Mali (3%) és Elefántcsontpart (2%).[1]
A Volta folyó a két fő ága, a Fekete és a Fehér Volta, Burkina Faso nyílt fennsíkjain ered és észak-közép Ghánában, mintegy 480 km-re északra az Atlanti-óceántól egyesül. A folyó esése 25-50 cm/km. A Volta fő mellékfolyói az Oti és az Afram folyó.
A Volta alsó folyását már a 15. századi portugál felfedezők is jól ismerték, akik a folyó nevét adták – volta portugál jelentése kanyarog.[2]
Gyakorlatilag a Volta összes kis és nagy mellékfolyója kiszárad, vagy vízhozama 5 m³/s alá csökken a száraz évszakban.[3]
Volta-tó [szerkesztés]
A Volta folyó völgyének északi négyötödét a Volta-tó árasztja el, ami a világ legnagyobb felületű mesterséges tava. A tó akkor képződött, amikor megépítették a vízerőmű duzzasztó gátját Akosombónál 1961 és 1965 között. A gát elkészülte után mintegy 80 000 embernek kellett elköltöznie a folyó partjáról több száz faluból magasabb területekre a vízszint emelkedése miatt. [4]
A tó létrehozásával jelentősen növekedett a vízzel terjedő betegségek aránya. A három fő betegség a folyami vakság (onchocerciasis), bilharzia (schistosomiasis) és malária.
A Volta basin nem sűrűn lakott, mivel a középső és az északi területeken gyakori a tsetse légy, az álomkór terjesztője. A gyér lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozik. A Volta tó halban gazdag, vizét pedig öntözéses gazdálkodásra is használják. A tavon csónakok és kisebb hajók közlekednek. A tó mintegy 400 km hosszú, átlagos mélysége 18,8 m, a felülete 8502 km², a part hossza 7250 km és 148 milliárd m³ (148 km³) vizet tárol. Az akosombói vízerőmű 1020 MW áramot termel, ami Ghána áramfogyasztásának mintegy 80%-át fedezi.[5]
Gátak [szerkesztés]
Az Akosombo gáton kívül több kisebb-nagyobb gát épült a Volta vízgyüjtő területén. Ezek közül néhány vízerőmű, a többség öntözésre és ivóvízellátásra szolgáló duzzasztó gát.
Ghána [szerkesztés]
Ghánában jelenleg kettő vízerőmű működik, egy épül és további három áll tervezés alatt. 7 duzzasztó gát az ivóvízellátást szolgálja és számos kisebb gát öntözéshez duzzasztja a folyók vizét.[6]
Vízerőművek:
- Akosombo gát: 1020 MW
- Kpong gát: 160 MW - Alsó Volta
- Bui gát: 400 MW - Fekete Volta (építés alatt)
Tervezett vízerőművek:
- Juale gát: 87 MW
- Hemand gát: 93 MW
- Pwalugu: 48 MW
Ivóvízellátásra épült duzzasztó gátak: Axim gát, Owabi gát, Barikese gát, Weija gát, Brimsu gát, Kwanyaku gát, Inchaban gát.
Burkina Faso [szerkesztés]
Burkina Fasoban egyedül több, mint 1200 kis gátat építettek az 1970-es 80-as években a Fehér Voltán, hogy biztosítsák az ivóvizet és lehetővé tegyék az öntözést és ezálatal a földművelést az ország száraz, északi területein is.[3]
Vízerőművek:
- Bagre gát: 41,5 MW
- Kompienga gát: 31 MW
Togo [szerkesztés]
Vízerőművek:
- Nangbeto gát: 64 MW - Mono folyó
- Kpime gát: 16 MW - Mono folyó
