Benin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benini Köztársaság
République de Bénin
Benini Köztársaság zászlaja
Benini Köztársaság zászlaja
Benini Köztársaság címere
Benini Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Fraternité – Justice – Travail
(Testvériség – Igazság – Munka)
Nemzeti himnusz: L'Aube Nouvelle
LocationBenin.svg

Fővárosa Porto Novo1
é. sz. 6° 28′, k. h. 2° 36′
Államforma Többpártrendszerű demokrácia
Vezetők
Köztársasági elnök Yayi Boni
Hivatalos nyelv francia
Beszélt nyelvek fon, joruba, törzsi nyelvek
Függetlenség 1960. augusztus 1.

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, IMF, Frankofónia, OIC
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 86
Becsült 9 988 068 fő (2014. június)
Rangsorban 86
Népsűrűség 75 fő/km²
GDP 2005
Összes 4,406 milliárd (140)
PPP: 8,75 milliárd
Egy főre jutó 625 (14)
PPP: 1176
HDI (2004) 0,428 (163) – alacsony
Földrajzi adatok
Terület 112 622 km²
Rangsorban 101
Víz 1,8%
Időzóna WAT (UTC+1)
Egyéb adatok
Pénznem Afrikai valutaközösségi frank (XOF)
Nemzetközi gépkocsijel DY
Hívószám 229
Internet TLD .bj


1 A kormányzati székhely Cotonou.
térkép szerkesztése

Benin, hivatalosan a Benini Köztársaság (1975-ig Dahomey vagy Dahomania, franciául République de Bénin) független állam Afrika nyugati részén. Nyugatról Togo, keletről Nigéria, északról Burkina Faso és Niger szomszédos vele, délen az Atlanti-óceán részét képező Guineai-öböl alkot vele határt. Fővárosa Porto Novo, de a kormányzati székhely az ország legnagyobb városában, Cotonouban található, amely Benin kulturális központja is egyben.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Benin domborzati térképe

Nyugat-Afrikában terül el, Togo és Nigéria között. Az Atlanti-óceántól közel 700 km hosszan nyúlik észak felé a Niger völgyében. A parti síkság szavannákon keresztül félszáraz klímájú alacsony hegyekig, felföldekig emelkedik.

Észak-déli kiterjedése 650 km, nyugati-keleti pedig 320 km. Az országnak 1989 km határa van. Ebből Burkina Fasoval 306 km, Nigerrel 266 km, Nigériával 773 km és Togóval 644 km.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A térképre tekintve az ország alakját egy fagylalttölcsérhez hasonlónak találjuk. Az ország tengerpartja - ami a Rabszolgapart része - dűnékben, mocsarakban és lagúnákban gazdag, de hangulatos fürdőhelyek is találhatók a kb. 100 km-es partszakaszon. A parttól távolabb pálmaligetek zöldellnek, észak felé a domborzat enyhén emelkedik. A talaj termékeny, agyagos-homokos, ez a "Terre de Barre" vidék, ahol a trópusi őserdő nagy részét kiirtották, hogy így nyerjenek termőterületeket. Közép-Benin egy kristályos kőzetből álló fennsík. Északnyugaton az Atakora-hegység húzódik, füves, szavannával borított platói között meredek, erdős völgyek találhatók. A fennsík északkelet felé a Niger-síkságig fokozatosan lejt, észak felé a Pendjari-síkság felé meredeken szakad le. Legmagasabb pont: Mont Sokbaro, 658 m.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országot délről a Guineai-öböl határolja. A partvonal mögött csendes vízű lagúnák vannak, mint pl. a Nokoué-tó és az Ahémé-tó. Az országon közepén észak-déli irányban folyik az Ouémé-folyó az Atakora-hegységből az óceánig, a déli síkvidéken a Lama-mocsáron keresztül. Az ország északi határát Burkina Faso felé a Pendjari-folyó, Niger felé a Niger-folyó jelenti. A Mékrou-folyó pedig mind Burkina Faso-val, mind Nigerrel határfolyót képez. Az Atakora-hegységben ered a Niger jobb oldali mellékfolyója az Alibori.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata délen egyenlítői, kétperiódusos esőeloszlással (április-július, szeptember-november), északon trópusi. A havi átlaghőmérséklet északon 24-33 °C, délen 26-29 °C. Az éves csapadékmennyiség 1000–1400 mm.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délen alig maradt nyoma az eredeti trópusi őserdőnek, helyébe haszonnövényeket telepítettek, mint kapokfát, olaj- és kókuszpálmát vagy nemesfákat, pl. mahagónit és ébenfát. Az ország legnagyobb részét nedves szavanna borítja, gyakran elcsenevészesedett fákkal, ami az égetéses erdőirtás következménye, valamint méteres füvekkel (pl.elefántfű). A Niger- és Pendjari-síkság száraz szavanna, gyér erdőkkel és alacsony füvekkel.

Az állatvilágot elsősorban a szavannai fajok képviselik: antilop, bivaly és oroszlán, valamint sokfajta madár és kígyó, a folyókban krokodil.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Burkina Fasoval közös Pendjari Nemzeti Park a Pendjari-folyó völgyében található. A "W" Nemzeti Park pedig Nigerrel közös. Mindkét rezervátumban van nílusi víziló, krokodil, elefánt, oroszlán, gepárd, bölény és antilop.

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenleg nincs a természeti világörökség listáján benini terület. 1996 óta fekszik az UNESCO előtt a benini kormány javaslata, hogy nyilvánítsák a világörökség részévé a "W" Nemzeti Parkot.[1]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dahomey afrikai királyságot az Abomey-síkságon élő különböző etnikai csoportok alapították. Akinjogbin történész szerint a rabszolga-kereskedelem okozta bizonytalanság miatt vándoroltak tömegesen különböző csoportok, köztük Allada város királyi családjának egy része is Abomeybe. Ezek a csoportok saját biztonságuk érdekében ütőképes katonai szervezetet alakítottak ki és fokozatosan kiterjesztették a kis királyság határait.

Dahomey sajátos kultúrájáról és hagyományairól nevezetes. A fiúk gyakran egészen fiatalon az idősebb katonák mellett tanulták a katonai mesterséget, amíg elég idősek nem lettek arra, hogy csatlakozzanak a haditengerészethez. Nevezetes intézmény volt a női katonákból álló elit egység, akiket 'ahosi - anyáink' néven említettek fongbe nyelven, az angolok pedig dahomey-i amazonokként. A katonai intézmények miatt említették az európai megfigyelők és kommentátorok 'fekete Spárta' néven Dahomey-t. Az emberáldozat mindennapos volt; a korabeli források szerint előfordult, hogy ünnepeken rabszolgák és hadifoglyok ezreit fejezték le nyilvánosan. A dahomey-i hit szerint ezek a lefejezések a trón és harcosok presztízsét és alkalmasságát növelték.

Bár Dahomey alapítói kezdetben ellene harcoltak, a rabszolga-kereskedelem a térségben majdnem háromszáz éven át folyt, emiatt a neve „Rabszolgapart” lett. A királyi udvar igénye miatt, hogy a csatában elfogottak egy részét lefejezzék, csökkent az exportálható rabszolgák száma. A 17. század elején évi húszezer volt a számuk, a 19. század elején már csak tizenkétezer. A hanyatláshoz hozzájárult, hogy több gyarmati országban betiltották a rabszolga-kereskedelmet. Ez a hanyatlás 1885-ig folytatódott, amikor az utolsó portugál rabszolgahajó elhagyta a mai Benin területét.

A nagy hatalmú Dahomey királyság mellett még sok nép lakott a mai Benin területén. Ezek leginkább joruba nyelvű népek. E népek szoros kapcsolatban voltak a mai Nigériában élő rokon népekkel, és gyakran ellenségeskedtek a dahomey-kkal. De azért gyakori volt a házasság Dahomey királyság alattvalói és a többi joruba között.

E népektől északra élnek a borguk, mahik és más etnikai csoportok, amelyek az ország mai lakosságát adják.

A 19. század közepén Dahomey kezdte elveszíteni regionális hatalmi szerepét, végül a franciák megszerezték területét 1892-ben. 1899-ben Dahomey néven része lett Francia Nyugat-Afrika gyarmatnak. 1958-ban kapott autonómiát mint Dahomey Köztársaság, a teljes függetlenséget 1960. augusztus 1-jén érte el. Az első köztársasági elnök Hubert Maga lett.

Az új államban az etnikai feszültségek tovább fokozódtak. 1972-ig nyolc hatalomátvétel és kormányváltozás volt, általában az ország egy-egy területét uraló kiskirály ragadta magához a hatalmat. 1961-ben visszafoglalták Portugáliától az Ajuda nevű enklávét. Soglo tábornok 1965. december 22-én katonai puccsal néhány évre (1967. december 19.) saját kezébe ragadta a hatalmat és felfüggesztette az alkotmányt, valamint betiltotta a pártokat. Uralmát a Jean-Baptiste Hachème vezette forradalmi erők döntötték meg.

Három fő figura dominálta a következő éveket: Sorou Apithy, Hubert Maga és Justin Ahomadegbé - az ország különböző területeiről kerültek ki. Ők hárman állapodtak meg egy elnöki tanács létrehozásáról az elcsalt 1970-es választások után kitört zavargások után. 1972-ben ezt a tanácsot katonai puccs döntötte meg Mathieu Kérékou vezetésével. Marxista kormányzatot vezetett be a Forradalmi Katonai Tanács vezetésével, és 1975-ben az országot átnevezte Benini Népköztársaságra. (A név egy a mai Nigéria területén lévő királyságéból ered.)

1978-ban állt helyre a polgári kormányzat; új alkotmányt fogadtak el. 1979-ben feloszlott a Forradalmi Katonai Tanács és választásokat tartottak. Az 1980-as évek végén Kérékou elfordult a marxizmustól a gazdasági válság nyomán és újra bevezette a tőkés parlamentáris rendszert. 1991-ben választási vereséget szenvedett Nicéphore Soglóval szemben, és az első fekete-afrikai elnök lett, aki választási vereség nyomán vesztette el hatalmát. 1996-ban szavazási győzelemmel tért vissza a hatalomba. 2001-ben szoros versenyben győzött ismét Kérékou. Ellenfelei szerint voltak választási csalások.

Sem Kérékou elnök, sem Soglo korábbi elnök nem indult a 2006-os választásokon, mert az alkotmány szerint ehhez Soglo már túl idős volt, Kérékou pedig két betöltött ciklus után nem indulhatott. Kérékou elnököt széles körben dicsérik, hogy nem változtatta meg az alkotmányt azért, hogy hivatalban maradhasson, mint számos más afrikai vezető tette. A választás, amely tiszta és szabad volt, második fordulót eredményezett Yayi Boni és Adrien Houngbédji között. A második forduló győztese Yayi Boni lett, aki április 6-án lépett hivatalba. A becsületes, többpárti választás nagymértékben emelete Benin tekintélyét, és Benint tekintik a demokrácia mintaképének Afrikában.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament modern épülete, Cotonou

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Államformája elnöki köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A benini parlament a 83 fős Országgyűlés (Assemblée Nationale), amelyet négyévente választanak. Az állam és a kormány feje az elnök, akit szintén a polgárok választanak, ötévente, s aki egyben a hadsereg főparancsnoka is. (Az 1990-es alkotmány csak egyszeri újraválasztást tesz lehetővé.) Az elnök nevezi ki a kormányt, azaz a minisztertanácsot.

A Legfelsőbb Bíróság a nemzetgyűlésnek van alárendelve: a törzsi bíráskodást megszüntették.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Yayi Boni államfő
  • 1960. augusztus 1. – 1963. október 27.: Coutoucou Hubert Maga
  • 1963. október 27. – 1964. január 25.: Christophe Soglo
  • 1964. január 25. – 1965. november 27.: Sourou-Migan Apithy
  • 1965. november 27-29.: Justin Ahomadegbé-Tomêtin (ideiglenesen)
  • 1965. november 29-december 22.: Tahirou Congacou (ideiglenesen)
  • 1965. december 22. – 1967. december 19.: Christophe Soglo
  • 1967. december 19-20.: Jean-Baptiste Hachème (puccsal került hatalomra)
  • 1967. december 20-21.: Iropa Maurice Kouandété
  • 1967. december 21. – 1968. július 17. : Alphonse Amadou Alley
  • 1968. július 17. – 1969. december 10.: Émile Derlin Henri Zinsou
  • 1969. december 13. – 1970. május 7.: Paul-Émile de Souza
  • 1970. május 7. – 1972. május 7.: Coutoucou Hubert Maga
  • 1972. május 7. – 1972. október 26.: Justin Ahomadegbé-Tomêtin:
  • 1972. október 26. – 1991. április 4.: Mathieu Kérékou
  • 1991. április 4. – 1996. április 4.: Nicéphore Dieudonné Soglo
  • 1996. április 4. – 2006. április 6.: Mathieu Kérékou
  • 2006. április 6. óta: Yayi Boni

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utcakép Cotonouban

Benin tizenkét tartományra van osztva.

Benin tartományai
  1. Alibori
  2. Atakora
  3. Atlantique
  4. Borgou
  5. Collines
  6. Donga
  7. Kouffo
  8. Littoral
  9. Mono
  10. Oueme
  11. Plateau
  12. Zou

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hadsereg létszáma 3500 fő, mellette 1100 fős határőrség és népi milicia is létezik. A szárazföldi haderő 3300 főt számlál, 20 harckocsival, 27 páncélozott felderítő harcjárművel, 4 ágyúval és 60 aknavetővel rendelkezik. A légierőnek 14 repülőgépe és néhány helikoptere van, személyi állománya 200 fő. A 150 fős haditengerészet egy őrhajót és két torpedónaszádot tart fenn.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban mintegy 60 szudáni nép él, négyötöde falun. A lakosság kb. fele 15 évnél fiatalabb. Írástudatlanság 63%.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beninben mintegy 60 különböző népcsoport él, a legnagyobb a fon (49%). Más jelentősebb csoportok: adja, joruba (7%), szomba (9%) és bariba (16%), adzsa (11%), fulbe (4%).

A 2002-es népszámlálás alapján az országban 141 595 külföldi él. A többség a környező országokból érkezett: Nigerből 49 300 fő, Togoból 31 306 fő, Nigériából 29 018 fő, Burkina Fasoból 6 472 fő. Franciaországból 1169 fő érkezett Beninbe.

Legtöbbjük saját nyelvvel rendelkezik (a legnagyobbak a fon és a joruba), a hivatalos franciát inkább csak a városokban beszélik.

A népesség 42%-a keresztény (többségük római katolikus). A muzulmánok aránya 28%. A világvallások azonban gyakran keverednek a helyi vallásokkal, az ország 17%-a a vudu kultúrát műveli. Úgy tartják, hogy a vudu vallás Beninből ered, a Rabszolgapartról elhurcoltak vitték át Amerikába (Brazília, Karib-szigetek, Észak-Amerika egyes részei). A lakosság mintegy 70%-a vudu hívő. 1992 óta az ország egyik hivatalos vallása; a nemzeti vudu ünnep állami ünnep (január 10.), elvétve találunk törzsi vallásokat is.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Benin a világ legszegényebb államai közé tartozik. A munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság magas. Az egészségügyi ellátás rossz, elsősorban vidéken. Még mindig gyakori a lepra, az álomkór és a malária.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Benin agrárország.

Piackép, Porto Novo

Benin meglehetősen fejletlen gazdasága főként az önellátó gazdálkodásra, a gyapottermesztésre és a helyi kereskedelemre épül. A növekedés az utóbbi hat évben 5% körül volt, de a népesség gyors növekedése miatt ez nem elegendő. Az infláció az utóbbi néhány évben csökkent. A gazdaság fellendülését leginkább külföldi befektetőktől, a turizmustól, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek előállítási folyamatainak és minőségének javításától, illetve az új információs-kommunikációs rendszerek kiépítésétől várják. A 2001-ben (erős ellenvélemények mellett) megkezdett privatizáció tovább folytatódik a telekommunikáció, a vízellátás, az energetika és a mezőgazdaság területén. A Paris Club és más hitelező országok könnyítettek az államadóság terhén, de cserébe gyors strukturális átalakításokat várnak el.

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország ma is szegény, gyengén fejlett, és túlságosan függ a mezőgazdaságtól. Ebben a szektorban alkalmazzák a munkaerő kétharmadát, és itt termelik meg a bruttó nemzeti termék 35%-át.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország területének mindössze 12%-át művelik meg. Elsősorban családi gazdaságokban - gyakran vándor kapás műveléssel, égetéses erdőirtással - délen batátát, maniókát, édesburgonyát, kukoricát, rizst, földimogyorót, zöldségféléket termesztenek. A Terre de Barre vidékén hatalmas olajpálma-, kávé-, kakaó- és dohányültetvények vannak.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Benin természeti kincsekben viszonylag szegény. Építőanyagnak kavicsot, agyagot, mészkövet termelnek ki. 1983 óta norvég segítséggel a parti vizeken olajat bányásznak. Áramot korábban Ghánából kapott. De Togoval együtt a közös határfolyón, a Monon külföldi segítséggel felépült a Nangbeto-vízerőmű, s ezáltal már Benin vált áramexportőrré. Az ipar elsősorban a hazai mezőgazdasági termékeket dolgozza fel. Fontos szerepe van a hagyományos kézművességeknek, mint a szövés, fazekasság, kosárfonás.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb importcikkek: gépjárművek, gépek, textíliák, fémáru, kőolajtermékek, gabona, élelmiszer. Fontosabb exportcikkek: nyersolaj, kávé, kakaó, gyapot, pálmamag és pálmaolaj, cement, földimogyoró. Az ország külkereskedelmének nagy része Cotonou kikötőjén keresztül bonyolódik. Főbb külkereskedelmi partnerei: Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia, Németország, Nigéria, Brazília, Indonézia, Thaiföld, Marokkó, Portugália, Elefántcsontpart, USA, Kína, Japán.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

RNIE 3-as főút, Atakora

A 7400 km hosszúságú úthálózatnak mindössze 1/3-a használható az esős időszakokban. A két főútvonal egyike Nigéria, a másik Niger felé teremt összeköttetést. A vasút teljes hossza 580 km; a fővonal Cotonou tengeri kikötőjét köti össze Parakouval, emellett még 2 kikötő van az országban.. Nemzetközi repülőtér Cotonouban van, ősszesen 5 repülőtere van.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zangbeto, a vudu vallás éjjeli őre

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános tankötelezettség 6-tól 12 éves korig van. Az iskolahiány miatt azonban a lakosság 75%-a még analfabéta. A cononoui egyetemet 1870-ben alapították.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyományos zenét számos hangszeren játszották: dobok, ütőhangszerek, kereplők, húros-, illetve pengetős hangszerek (pl. a zanza: a zenész rezonáló szekrényre erősített fém-, illetve nádlemezeket penget). A táncokat, a vallási rítusokat különböző dobokkal, rezonáló lopótökökkel, csörgőkkel, zanzákkal kísérték. A közös munkához, a különböző kultikus ceremóniákhoz más-más énekek voltak a férfiak, a nők s a gyermekek számára.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány francia nyelven alkotó benini költő ismert lett, a leghíresebb bizonyára Richard Dogbeh. A kortárs regényírók egyik legjelentősebbje Olympe Bhêly-Ouénum, aki regényeken ("Un piège sans fin", "Le chant du lac") kívül elbeszéléseket (gyűjteményes kötete: "Liaison d'un été") és novellákat írt.

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ősi Dahomey királyságban számos kannibalisztikus rítus szolgálta a király egyeduralmának dicsőítését. A király halálakor, valamint minden évben kétszer ember- és állatáldozatokra került sor, hogy gondoskodjanak a túlvilági udvartartásról. Állítólag 1791 januárja és márciusa között 500 férfit, nőt és gyereket küldtek ily módon a halálba. Csak Ghezo király csökkentette jelentősen az emberáldozatok számát, s megtiltotta, hogy halálakor megöljék feleségeit és udvartartását.

Agadsa királynak köszönhetők Abomey város pompázatos építményei. A királyi palotát, ami ma a Történelmi Múzeum, számos dombormű és hatalmas királyszobor díszíti. A királyi udvar igényeinek kielégítésére gazdag népművészet jött létre (ékszerek, díszkardok, vezéri botok). A fafaragás mindenütt honos Dahomeyban. A kunyhók és a bútorok ajtaját, valamint az ajtófélfákat fafaragványokkal díszítették. Védszenteket és maszkokat is faragtak. A faragások manapság idegenforgalmi szuvenírok.

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cotonou kikötővárosból repülőn is elérhető az ország néhány városa. Cotonou és Parakou között menetrendszerű, légkondicionált gyorsvonat közlekedik. A fontosabb városok között autóbusz-összeköttetés van. Minden járható őserdei úton bozóttaxi közlekedik. A városokban a legcélszerűbb taxit igénybe venni. A turistaszezon decembertől márciusig és augusztustól szeptemberig tart. A nemzeti parkok májustól december közepéig zárva vannak.

Oltások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Javasolt oltások Beninbe utazó turistáknak:

Malária ellen gyógyszer van. (Nagy a kockázata a fertőzésnek).

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Kötelező oltás:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Benin még nem nyert az olimpiai játékok során.

A Benini labdarúgó-válogatott eddig még nem ért el kimagasló eredményeket.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • január 1.: újév
  • január 10.: vudu-nap
  • május 1.: a munka ünnepe
  • március/április: húsvét
  • augusztus 1.: a függetlenség napja
  • szeptember: ramadán
  • december 25.: karácsony

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Benin témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]