Comore-szigetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Comore-szigeteki Unió
Udzima wa Komori
الإتّحاد القمريّ
(Al-Ittiḥād al-Qamariyy)
Union des Comores
 Comore-szigetek zászlaja
Comore-szigetek zászlaja
 Comore-szigetek címere
Comore-szigetek címere
Nemzeti mottó: Unité – Justice – Progrès
(francia: "Egység, igazság, fejlődés")
Nemzeti himnusz: Udzima wa ya Masiwa
LocationComoros.svg

Fővárosa Moroni
d. sz. 11° 42′, k. h. 43° 15′
Államforma elnöki köztársaság
Vezetők
Államfő Ahmed Abdallah Mohamed Sambi
Hivatalos nyelv comorei (sikomor, szuahéli rokona arab jövevényszavakkal), arab, francia
független 1975

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, Arab Liga, OIC, IMF, Frankofónia
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 166
Becsült 743 797 [1] fő (2013. július)
Rangsorban 166
Népsűrűség 275 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 2 170 km²
Rangsorban 167
Időzóna EAT (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Comorei frank (KMF)
Nemzetközi gépkocsijel COM
Hívószám 269
Internet TLD .km

térkép szerkesztése

A Comore-szigetek (teljes nevén: Comore-szigeteki Unió,[2] franciául: 'Union des Comores', arabul: الإتّحاد القمريّ Al-Ittiḥād al-Qamariyy) Madagaszkártól északra található szövetségi köztársaság. Az országnév nálunk használt alakja francia eredetű, ezért a kiejtése "komór szigetek".

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Comore-szigetek három nagyobb és több kisebb korall- és vulkanikus szigeten helyezkedik el, amelyek közül a legnagyobb szigeten a Kartala vulkán még ma is működik. Legmagasabb pontja: Kartala 2560 m.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nincs jelentősebb vízfolyás.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az év során a trópusi-tengeri éghajlat következtében a hőmérséklet alig ingadozik. Július-augusztus hónapokban a legalacsonyabb a középhőmérséklet (22 °C), míg február-március hónapokban a legmagasabb (27 °C). A csapadékot hozó északnyugati monszun novembertől áprilisig uralkodik, május és október között a délkeleti passzátszél viszont szárazságot okoz. A forró időszakokban trópusi forgószelek pusztítanak gyakran. Az átlagos csapadékmennyiség évi 1000–4000 mm a fekvéstől és a tengerszint feletti magasságtól függően.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti növényzetnek számító trópusi őserdőket jórészt mára kiirtották. Az értékes nemesfák szórványosan találhatók csak a magasabban fekvő területeken. A tájra ma már inkább a szavannák és az ültetvények a jellemzőek. Elsősorban mangófák, kókuszpálmák és banánfák nőnek a lapályos vidékeken. A partot helyenként mangrovepálmák borítják.

Állatvilága viszonylag szegényes. A ritka madár- és teknősfajták mellett, a hamvas maki egyik alfaja egyedül itt honos. A parti vizekben viszont igen sok víziállat él. A Comore-szigeteknék fogtak néhány példányt a bojtosúszós maradványhalból.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első emberek, akik Comore-szigeteken éltek, valószínűleg polinéziai és melanéziai eredetűek voltak, őket malájok követték. A letelepedés nem régebbi az 6. századnál. Szuahéli telepesek a szigeteket a nagy bantu vándorlás idején érték el 1000 körül.

Portugál felfedezők 1505-ben látogatták meg a szigeteket.

A 16. században arab és perzsa kereskedők érkeztek a szigetekre. Ők afrikaiakat hoztak az ültetvényekre munkásoknak. Később portugál, holland, majd francia kereskedők érkeztek ide, azonban a 19. század közepéig az arab-iszlám hatás jelentős volt.

A 19. század elején a francia és angol érdekszférába tartozott. A francia gyarmatosítás 1841-ben kezdődött Mayotte sziget francia birtokba vételével és 1909-ben fejeződött be, amikor Anjouan szigetének szultánja lemondott, és Mohéli szigetének királynője (szultánája), Szalima Masamba szintén elvesztette a trónját, így ezek a szigetek is francia uralom alá kerültek, de hivatalosan 1912-ben lett francia gyarmat a szigetcsoport.

A második világháború alatt a Vichy-Franciaország része volt, majd a britek megszállták a gyarmatot. 1956-ban Franciaország autonómiát adott a szigeteknek.

A Comore-szigetek a Szuezi-csatorna megnyitásáig a Távol-Keletre és Indiába tartó hajóút fontos állomása volt. Akkor viszont hajóforgalma jelentősen csökkent. Kezdetben az egyetlen exportálható termék a kókuszdió volt. Francia telepesek, francia vállalkozások és gazdag arab kereskedők létesítettek exportorientált ültetvényeket, amelyek elfoglalták a termőföld egyharmadát. Mayotte megszerzése után a franciák a szigetet cukortermelő gyarmattá alakították. A többi sziget gazdasága is átalakult, megkezdték az ylang-ylang, a vanília, a kávé, a kakaó és a szizál termesztését.

A szigetcsoport a francia védnökség évei után 1975. július 6-án Mayotte sziget kivételével elszakadt Franciaország-tól. 1999-től katonai uralom következett, elsősorban az Anjouan és Mohéli szigeteken található szeparatista törekvéseinek megakadályozására. 2001-ben kihirdették az új alkotmányt, a választásokat pedig 2002-ben tartották. 2006-ban volt az első békés és demokratikus hatalomváltás a szigetek történetében, rengeteg katonai puccs és Bob Denard francia kalandor akciói után.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Államforma: iszlámi szövetségi köztársaság

2001-ben a Comore-szigeteken új alkotmányt fogadtak el. Rögzíti, hogy az ország szövetségi köztársaság és az államvallás az iszlám. Az ország államfőjét 4 évre választják.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990 óta az országban többpárt rendszer van. A 2004-es győztes Camp of the Autonomous Islands (CdIA) 12 helyet szerzett meg a parlamentben, a Convention for the Renewal of the Comoros (CRC) pedig 6-ot.

A választójog minden 18. évét betöltő embert megillet. A szigetek tagja az ENSZ-nek, az Afrikai Uniónak, az Arab Ligának.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vitás területek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földrajzilag a Comore-szigetek része Mayotte sziget és a környező kisebb szigetek. Amíg Comore-szigetek francia gyarmat volt, addig Mayotte közigazgatásilag hozzá tartozott. Amikor Comore-szigetek független ország lett, Mayotte népszavazás útján francia gyarmat maradt. Comore-szigetek állama ezt nem ismeri el, saját területéhez számítja Mayotte területét.

A Glorioso-szigeteket a gyarmati korban Comore-szigetekről igazgatták a franciák. A függetlenség megadása erre nem vonatkozott, de a comorei állam követeli a területet.

Van a Glorioso-sziget csoportjában egy korábbi sziget, amelyet mára ellepett a tenger: Banc du Geyser. Comore-szigetek állama szerint kizárólagos gazdasági övezetéhez tartozik, míg Madagaszkár 1976-ban annektálta.

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Népsűrűség: 283,1 fő/km².
  • Népességnövekedési ráta: 2,99%.
  • Várható átlagos élettartam 61 év.
  • Csecsemőhalandósági ráta igen magas: 81,8‰.
  • Írástudatlanság: 43%.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hivatalos nyelvek: az arab (amit a többség nem beszél ) és a francia. Még beszélik a shikomorót is, amely az arab és a szuahéli nyelv keveréke.

Népek:

Vallások:

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága: agrárország. A Comore-szigetek a világ egyik legszegényebb országa. A szűkös természeti erőforrások és a gyorsan növekvő népesség a gazdaság alapvető megújítását sürgetné. Bár a szigetek fő gazdasági tevékenysége az ültetvényes mezőgazdaság, de ugyanakkor élelmiszerekből behozatalra szorulnak. Külföldről tekintélyes nagyságú segélyek érkeznek az országba évről évre. Az ország összes GNP-je:217 millió USD. a GNP/fő értéke: 380 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 40%, ipar 4%, szolgáltatás 56%. A fő kiviteli cikkei: a vanília, az ylang-ylang (illóolaj-alapanyag) és a szegfűszeg.[3] A hagyományos gyarmati kapcsolatainak megfelelően forgalmának közel felét Franciaországgal bonyolítja le.

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közutak hossza: 880 km
  • Repülőterek száma: 4
  • Kikötők száma: 3

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős bevételt jelent az idegenforgalom.

Oltások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Malária elleni gyógyszer. (Nagy a kockázata a fertőzésnek).

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Comore-szigetek eddig még nem nyert érmet az olmipiai játékokon.

A Comore-szigeteki labdarúgó-válogatott eddig még nem ért el kielemkedő eredményeket.

Ünnepnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • július 6.: a függetlenség napja

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Comore-szigetek témájú médiaállományokat.
  1. Hivatalos becslés
  2. A Földrajzinév-bizottság 44. ülésének határozatai
  3. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]