Irak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iraki Köztársaság
جمهورية العراق
al-Dzsumhúrija al-Irákijja (arabul)
كۆماری عێراق
Komara Iraké (kurdul)
Iraki Köztársaság zászlaja
Iraki Köztársaság zászlaja
Iraki Köztársaság címere
Iraki Köztársaság címere
Nemzeti mottó: الله أكبر (arabul) („Isten a legnagyobb”)
Nemzeti himnusz: Mavtiní
Iraq in its region.svg

Fővárosa Bagdad
é. sz. 33° 18′, k. h. 44° 23′
Legnagyobb város Bagdad
Államforma fejlődő köztársaság
Vezetők
Elnök Dzsalál Talabáni
Miniszterelnök Núri el-Máliki
Hivatalos nyelv arab, kurd
Beszélt nyelvek török, asszír, örmény
az Oszmán Birodalomtól 1919. október 1.
az Egyesült Királyságtól 1932. október 3.

Tagság Az ENSZ, a IMF, az OIC, az Arab Liga és az OPEC
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 36
Becsült 36 004 552 fő (2014. július)
Rangsorban 36
Népsűrűség 66 fő/km²
GDP (forrás: CIA World Factbook)
Összes 93,8 milliárd dollár (89)
PPP: 112,8 milliárd dollár
Egy főre jutó 3240 dollár
PPP: 3900 dollár
Földrajzi adatok
Terület 438 317 km²
Rangsorban 58
Víz 1,1%
Időzóna MSK (UTC+3)
nincs (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem iraki dinár (IQD)
Nemzetközi gépkocsijel IRQ
Hívószám 964
Internet TLD .iq

Irak (arabul العراق, kurd nyelven Êraq) állam Ázsia délnyugati részén, a Közel-Keleten. Délről Szaúd-Arábia és Kuvait, nyugatról Jordánia, északnyugatról Szíria, északról Törökország, keletről pedig Irán határolja. Az ország rövid tengerpartja a Perzsa-öbölnél található. Fővárosa Bagdad.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irak domborzati térképe

Területének központi részét – a Tigris és az Eufrátesz folyók által közbezárt, a népesség legnagyobb részének otthont adó – Mezopotámia alföldje alkotja.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezopotámia termékeny alluviális síkságát sivatagok szegélyezik. Ezek foglalják el az ország területének zömét. Északon és északkeleten hegyvidék található. Legmagasabb pont: Kuhe-haji-Ibrahim, 3600 m.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irak két legnagyobb folyója a Tigris és az Eufrátesz. Összefolyásuk után rövid közös szakaszuk neve Satt el-Arab. Ez utóbbi határfolyó Irán felé, és a Perzsa-öbölbe ömlik. Iraknak itt rövid, 58 km hosszú tengerpartja van.

A Satt el-Arab melléke eredetileg mocsaras volt, de a mocsarak közül mára sokat lecsapoltak.

Az Eufrátesznek Irak területén nincs jelentős mellékfolyója. Tőle keletre a párhuzamosan folyó Tigris veszi fel a vizeket, nyugatról, a Szír-sivatagból pedig nem érkezik jelentősebb folyó. A Tigris vesz fel mellékfolyókat keletről Irak területén. Ezek a Zagrosz-hegységben erednek.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az éghajlat sivatagi. A hegyvidékek hűvösebbek és csapadékosabbak, télen előfordul az erős havazás. Ilyenkor a hóolvadást heves árvizek kísérik.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irakban nincs az UNESCO által világörökséggé nyilvánított természeti táj.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ősi Babilon egy részének rekonstrukciója

Ókori Mezopotámia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Sumer, Akkád Birodalom, Óbabiloni Birodalom és Újbabiloni Birodalom

Irak történeti neve Mezopotámia (görög szó, 'folyóköz' a jelentése). Itt volt a világ első ismert civilizációja, a sumér, amit aztán az akkád, a babiloni és az asszír kultúrák követtek. Ezek befolyása már i.e. 5000 táján kiterjedt a környező területekre is. Ezek a civilizációk fejlesztették ki a legkorábbi írásokat, a világon itt lehet először tudományról, matematikáról, jogról és filozófiáról beszélni; ez a vidék a civilizáció bölcsője.

Az i.e. 6. században Nagy Kürosz perzsa király meghódította az Újbabiloni Birodalmat és a következő négy évszázadban Mezopotámia az Akhaimenida Birodalom része volt. A következő hódító Nagy Sándor, ettől kezdve majdnem két évszázadon át a hellenisztikus birodalmak uralkodtak. Az óiráni népek egyik közép-ázsiai törzse, a pártusok hódították meg ezután a vidéket, őket a szászánida perzsák követték. A régió az ő uralmuk alatt állt a 7. századig.

Iszlám kalifátus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 7. század elején muszlim arabok Khalid ibn al-Walid parancsnoksága alatt meghódították Perzsiát. Ekkortól terjedt el az iszlám vallás a mai Irakban. Az Omajjád kalifák Irak tartományt Damaszkuszból kormányozták a 7. században. Az Abbászida kalifák a 8. században Bagdadot építették ki székvárosnak. Bagdad öt évszázadon át az arab és muszlim világ vezető nagyvárosa volt. A középkor legnagyobb multikulturális városa, a csúcsponton lakossága meghaladta a milliót, az iszlám kultúra aranykorának központja volt.

Mongol hódítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hülegü kán seregei ostromolják Baghdadot

1257-ben Hülegü kán szokatlanul nagy sereget, a Mongol Birodalom erői jelentékeny részét gyűjtötte össze Bagdad meghódítására. Amikor megérkezett az iszlám fővároshoz, Hülegü felszólította a védőket megadásra, de a kalifa elutasította. Hülegü ezen feldühödött, és az ellenálló városokkal szembeni szokásos mongol eljárásnak megfelelően megtizedelte a lakosságot. Ekkor különböző becslések szerint 200 000 – 1 000 000 ember halt meg Irakban. A mongolok elpusztították az Abbászida Kalifátust és a bagdadi nagykönyvtárat. A város sohasem nyerte vissza korábbi kulturális szerepét és befolyását.

1401-ben egy török-mongol származású hadvezér, Timur Lenk támadta meg Irakot. Bagdad elfoglalása után 20 000 városlakót mészároltatott le. Elrendelte, hogy csak az a katona indulhat haza, aki legalább két emberi fejet bemutat (sok harcos korábbi hadifoglyok fejét mutatta be Timurnak).

Oszmán Birodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Oszmán Birodalom 1535-ben foglalta el Bagdadot a perzsáktól. Az iráni szaffavidák 1609-ben visszafoglalták az oszmán-törököktől, de ők 1632-ben visszatértek. 1747-től 1831-ig a mai Irak területét rövid megszakításokkal grúz eredetű mameluk tisztek kormányozták, akik bizonyos autonómiát élvezek az oszmán szultánnal szemben. 1831-ben közvetlen török uralmat vezettek be, ez az első világháborúig maradt fenn.

Az első világháborúban a törökök Német Birodalom és a központi hatalmak oldalán vettek részt. Mezopotámiából a törököket Nagy-Britannia szorította ki. A mezopotámiai hadjáratban a britek vesztesége 92 000 katona volt. A törökök vesztesége ismeretlen, de a britek 45 000 hadifoglyot ejtettek közülük. 1918 végén a britek 410 000 embert állomásoztattak itt, azonban csak 112 000 tartozott a harci alakulathoz.

Mezopotámia brit mandátumterület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború végén a terület az Egyesült Királyság birtokába került mint népszövetségi mandátumterület. 1921 augusztusában két korábbi török vilajetet, Bagdadot és Bászrát egy országban egyesítettek. Öt évvel később hozzáadták északon Moszul vilajetet, ezzel kialakultak a modern iraki állam határai. A mandátum időszakában brit gyarmati közigazgatás irányította az országot, a brit fegyveres erők elnyomták az arabok és kurdok felkeléseit. Egy Szíriából kiszorított hásemita királyt, Fejszált ültették a trónra bábként. A brit hatóságok a szunnita arab elitből választották ki a kormányzat tagjait, a minisztériumi hivatalnokokat.

Hásemita királyság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy-Britannia 1932-ben ismerte el Irak függetlenségét, de I. Fejszál király hozzájárult, hogy a britek továbbra is használják támaszpontjaikat és átvonulási joguk volt az országban. Fejszál 1933-as elhunyta után fia, Gázi király uralkodott, uralmát puccskísérletek sora jellemezte. 1939-ben életét veszítette egy autóbalesetben. A trónt kiskorú fia, II. Fejszál örökölte, aki helyett nagykorúságáig nagybátya kormányzott régensként.

1941-ben Rasíd Áli al-Gajláni miniszterelnök sikeres államcsínyt hajtott végre („Rasíd Áli-puccs”), amelynek célja az volt, hogy – a Brit Birodalom háborús lekötöttségét kihasználva – kikényszerítse Irak teljes függetlenségét. Mivel az államcsínyt a náci Németország titkosszolgálata is támogatta, a fordulat veszélyeztette a Brit Birodalom és az angolszász szövetségesek üzemanyag-ellátását. 1941-ben a brit hadsereg megszállta Irakot és Iránt (szorosan együttműködve a szovjet Vörös Hadsereggel, amely ugyanekkor az iráni Azerbajdzsánt szállta meg. A brit katonai megszállás 1947. október 26-án ért véget, ezután restaurálták a hásemita királyságot.

Iraki köztársaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hasemita királyság 1958-ig állt fenn, ekkor az iraki hadsereg az úgynevezett július 14-i forradalomban megdöntötte a monarchiát. II. Fejszál királyt, családtagjait és Núri asz-Szaid miniszterelnököt megölték. Abdul Karim Kászim dandártábornok került hatalomra, Irak miniszterelnökeként. Jó viszonyt létesített a Szovjetunióval, de csak 1963-ig maradt uralmon, amikor őt is megdöntötte (és megölette) Abdul Szalam Árif ezredes, aki Irak új elnöke lett. Szalám Árif 1966-ban helikopter-balesetben meghalt, utódja az elnöki székben bátyja, Abdul Rahman Arif lett. 1968-ban Rahmán Árif elnök uralmát az Arab Szocialista Baasz Párt (az Arab Újjászületés Pártja) döntötte meg. Irak új elnöke Ahmed Haszan al-Bakr lett, alelnöke Szaddám Huszejn al-Tikríti, al-Bakr földije (mindketten Tikrít környékéről származtak). A Baasz mozgalom fokozatosan Szaddám Huszein irányítása alá került, aki korábbi harcostársait, köztük Bakr elnököt is háttérbe szorítva (vagy lemészárolva) 1979 júliusában köztársasági elnök lett. Az akkori legfelsőbb végrehajtó hatalom, a Forradalmi Parancsnoki Tanács (vagyis a kormány) is Szaddám személyes ellenőrzése alá került.

Szaddám Huszein[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1979-ben Szaddám Huszein lett Irak vezetője, miután megölette vagy bebörtönöztette főbb riválisait.

Röviddel hatalomra jutása után az Irakkal szomszédos Iránban drasztikusan megváltozott a politikai helyzet a Ruhollah Khomeini imám által vezetett iszlám forradalom következtében. Irán muszlim síita teokratikus állammá alakult. Az iraki kormányzat szemében ez veszélyes fejlemény volt, mert Irak lakossága túlnyomó többségében síita, Husszein kormányzatának vezető posztjain azonban a világi, pánarab ideológiát valló szunniták álltak. (Korábban, a brit mandátum idején is szunniták kapták meg a vezető pozíciókat). Az ország síita lakossága megoszlott egyfelől a Baath párt tagjai és szimpatizánsai, másfelől az iráni forradalommal rokonszenvezők között. 1980-ban Husszein kijelentette, hogy iráni erők meg akarják dönteni kormányát, és hadat üzent Iránnak.

Irániak tüzelőállásban Irak ellen

Szaddám támogatta az iráni iszlám szocialista szervezeteket, akik az iráni kormány ellenzékei voltak. Az irak–iráni háborúban az iraki hadsereg vegyi fegyvereket is bevetett iráni katonák és civilek ellen. Az iraki rezsim semmibe vette az emberi jogokat; a legismertebb példája az Al-Anfal hadjárat, amikor Irakon belül kurd civileket támadtak, és a Halabja-mészárlás, amellyel az Iránt támogató kurdokat büntették. A háború 1988-ban ért véget, lényegében eldöntetlen eredménnyel. A háború során Irak nagymértékű amerikai és nyugati támogatást kapott, mert szemükben akkor Irak kevésbé tűnt veszélyesnek, mint az iráni iszlám állam.

Az 1970-es évek végén az iraki kormány elrendelte egy atomreaktor felépítését Oszirakban, Bagdadtól 18 km-re délkeletre. Ez egy kb.70 MW-os könnyűvizes nukleáris anyagkísérleti reaktor volt. 1981-ben izraeli repülőgépek lebombázták a létesítményt, megelőzve, hogy Irak nukleáris fegyvereket fejleszthessen, veszélyeztetve Izrael regionális atommonopóliumát.[1]

1990-ben az iráni-iraki háború végét követő gazdasági válság hatására Szaddám Huszein elhatározta, hogy elfoglalja olajban gazdag szomszédját, Kuvaitot, hogy Irak gazdasági újjáépítését annak gazdasági erőforrásaiból és pénzéből finanszírozza. Az iraki kormány kijelentette, hogy Kuvait törvényellenesen vezeti át olajvezetékeit Irak területén. Kuvait ezt tagadta. Irak 1990 augusztusában megszállta Kuvaitot. Ennek sikeres végrehajtása után Husszein kijelentette, hogy Kuvait megszűnt, Irak részévé vált. Ennek nemzetközi jogi érvényét sok ország és az ENSZ tagadta. Az ENSZ intézkedéseket hozott Irak ellen és követelte, hogy azonnal vonuljon ki Kuvait területéről. Ezt a követelést akkor Irak elutasította. Ezután az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa egyhangúlag döntött az Irak elleni katonai akció végrehajtásáról. Az Amerikai Egyesült Államok rendkívül érdekelt volt Nyugat-Ázsia olajjal való ellátásában és készséggel vállalkozott a Kuvait és Irak ügyében szerveződő nemzetközi koalíció vezetésére.

Szaddám Huszein 1990 körül

A koalicíós erők jóval fejlettebb fegyverzettel léptek háborúba, mint az irakiak, ámbár akkoriban Iraké volt a legnagyobb létszámú fegyveres erő Nyugat-Ázsiában. Irak hatalmas arzenálja ellenére nem volt képes ellenállni a koalíciós erők fegyvereinek és az amerikai légierő fölényének. Irak a támadásra izraeli és szaúd-arábiai célokra kilött Scud rakétákkal válaszolt. Huszein azt remélte, hogy Izraelre kilőtt rakétákkal az izraeli hadsereget bevonja a háborúba, amely az erősen Izrael-ellenes beállítottságú arab szomszédait Irak támogatására kényszeríti. Husszein hazárdjátéka elbukott, Izrael elfogadta az amerikai kérést és távol maradt a konfliktustól a fokozódó feszültség ellenére. Az iraki fegyveres erőket gyorsan szétverték, Szaddám Huszein tudomásul vette az elkerülhetetlent és utasította az iraki hadsereget, vonuljon ki Kuvaitból. De parancsa szerint a kivonulás előtt tönkretették Kuvait olajkútjait. Ennek nyomán olajkutak százai lángoltak, gazdasági és környezeti katasztrófába sodorva Kuvaitot.

A háborúban az iraki katonai gépezet, különösen pedig a légierő, elpusztult. A béke fejében Irak arra kényszerült, hogy elfogadja területe felett egy repülési tilalmi övezet létrehozását, le kellett szerelnie minden birtokában lévő vegyi és biológiai fegyvert, nem építhetett és nem vásárolhatott atomfegyvert, és hozzá kellett járulnia, hogy ezen intézkedések végrehajtását az Egyesült Nemzetek Szervezetének megbízottai ellenőrizzék. Ezen kívül le kellett mondani mindenféle területi követelésről és jóvátételi igényről. Röviddel a háború vége után, 1991-ben síita muszlim irakiak mozgolódtak Szaddám Huszein rezsimje ellen, de Husszein durva eszközökkel elnyomta mozgalmukat, a tiltakozás megszűnt.

A háború után Irak e feltételeket többször megszegte. 1998-ban kiutasították az Egyesült Nemzetek Szervezetének fegyverzet-ellenőreit, azt állítva, hogy a CIA számára kémkednek. Ezek nyomán amerikai nyomásra kereskedelmi szankciókat vezettek be Irak ellen. A szankciók következtében bizonyos becslések szerint 500 000 iraki gyerek halt meg. Mások, különösen amerikai neokonzervatívok szerint viszont e szankciók nélkül Irak 1998 után, a fegyverzetellenőrök távoztával újjáépítette volna tömegpusztító fegyvereit. 2002 januárjában George W. Bush amerikai elnök a Szaddám Huszein által vezetett Irakot a „gonosz tengelyének” részének nyilvánította - ezzel a terminussal jelölték az amerikai gazdasági és katonai érdekek és értékek ellenségeit. Pontatlan és hamis bizonyítékok alapján azzal vádolták Irakot, hogy Nigerből uránt vásárolt, és Irakban országszerte titkos fegyverlaboratóriumokat létesített. Utólag minden ilyen állítás hamisnak bizonyult. 2002-ben Szaddám Huszein amerikai és ENSZ nyomásra hozzájárult, hogy a fegyverzet-ellenőrök visszatérhessenek Irakba.

Az amerikai vezetésű koalíciós erők inváziója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Iraki háború

2003. március 20-án az Amerikai Egyesült Államok által szervezett koalíció megtámadta Irakot. Arra hivatkoztak, hogy Irak nem hajlandó felhagyni nukleáris és vegyifegyver-fejlesztési programjával. Amikor az első öbölháborúban Irak megszállta Kuvaitot, az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa felhatalmazta a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükségeset a nemzetközi béke és biztonság helyreállítására a térségben. Miután Irakot elűzték Kuvaitból, az Egyesült Nemzetek Szervezete meghozta 678. számú határozatát a tűzszünetről. Ez előírta, hogy Iraknak fel kell számolnia nukleáris fegyverkísérleti kutatásait. Az Egyesült Államok azt állította, hogy Irak megszegi e előírást. Az Egyesült Államok ezért jogot formált Irak megtámadására a célból, hogy megakadályozza Irakot tömegpusztító fegyverek építésében vagy birtoklásában, eltávolítsa az iraki diktátor elnyomó rezsimjét és demokratikus rendet vezessen be Irakban.

Amerikai katonai erők egy autópályán

A megszállás után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Autóba rejtett pokolgépes merénylet 2006-ban

A megszállás után az Egyesült Államok Irak kormányzására felállította az ideiglenes koalíciós hatóságot. Feladatát 2004 júniusában az iraki ideiglenes kormány vette át. Rendes kormányt 2005 októberében választottak. Több mint 140 000 katona maradt Irakban. 2006 őszére polgárháborús helyzet alakult ki, kisebb részben a megszálló amerikai hadsereg és az ellenük küzdő felkelők gerillaháborúja, nagyobb részben a síita és szunnita milíciák közti etnikai alapú összecsapások miatt. 2006 nyarán naponta átlagosan 150 halottat követeltek a fegyveres konfliktusok, amelyek immár az országnak a „szunnita háromszögön” kívüli területeire is mindinkább kiterjednek.

Egy 2007-es merényletben összeomlott bagdadi híd

Az USA folyamatosan „vietnamizálja” a térséget, vagyis a felkelők elleni küzdelmet megkísérli átadni az általa felszerelt és kiképzett, a központi kormányhoz lojális új iraki hadsereg alakulatainak. Ennek akadálya, hogy a gerillák folyamatosan támadják a toborzóközpontokat, amelyek gyakran véres öngyilkos merényletek színhelyei. Mivel Szaddám Huszein bukása után az iraki hadsereget Brenner amerikai kormányzó teljes egészében lefegyverezte és feloszlatta, a baathista tisztikar jelentős része a felkelők oldalára állt, így az új iraki hadsereg komoly hiánnyal küzd tisztek és tisztesek terén, harcértéke csekély. Az USA 2006 őszén új offenzívát indított a helyzet megoldása érdekében. Az átfogó hadműveletben szinte kizárólag amerikai elitalakulatok (82nd, 101st airborne) vesznek részt, eddig nem tapasztalt létszámban, amely a két hadosztálynyi erőt (25-40 ezer fő) is elérheti.

A végleges rendezés érdekében az Európai Unió részéről javaslatként felmerült Irak etnikai alapú felosztása, mivel a törzsi és vallási szempontból rendkívül széttagolt ország rövidtávon nem pacifikálható, az ún. „nemzetépítés” feladatát az USA sem képes megoldani. A felosztásnak akadálya, hogy egy jogilag is független Kurdisztán létrejötte esetén a saját kurd kisebbségi problémájával küzdő NATO tag Törökország deklaráltan háborút indítana; illetve reális veszélyt jelentene az iraki síita területek csatlakozása Iránhoz, a radikális középhatalmi ambíciókkal rendelkező perzsa síita államhoz.

2014 júniusára az iszlám dzsihádisták észak-iraki hadjárata során Észak- és Nyugat-Irak területe az ISIL fegyvereseinek kezére került. Megkezdődött a siíta és a keresztény lakosság megfélemlítése és elüldözése.[2]

Searchtool right.svg Lásd még: Iraki és Levantei Iszlám Állam

Iraki menekültek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irakból a nagyarányú kivándorlás Szaddám Huszein uralmának első éveiben kezdődött és 2007-ig folyamatos volt. Az Egyesült Nemzetek Szervezete menekültügyi főbiztossága szerint csaknem kétmillió iraki hagyta el hazáját ezalatt, többségük Jordániába és Szíriába távozott. Bár volt bizonyos hazatérési hullám a 2003-as invázió után, ez 2006-ra gyakorlatilag leállt. A szomszédos országokba menekült kétmillió emberhez hozzá kell számítani azt a csaknem kétmillió embert, aki Irakon belül menekült más helyre - ez közel négymillió menekült.

Az ENSZ becslése szerint az iraki középosztály 40%-a menekült el. Többségük a módszeres üldözés elől menekült és nem kíván visszatérni. A menekültek többnyire szegénységben élnek, mert a befogadó országokban általában nem jutnak munkához.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament épülete
Az iraki képviselők ülésterme

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irak vezető-típusú szekuláris állam. Államforma: átmeneti kormányzat (köztársaság).

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irakot 18 tartomány alkotja.

  1. Bagdad (بغداد)
  2. Szaláh ad-Dín (صلاح الدين)
  3. Dijála (ديالى)
  4. Vászit (واسط)
  5. Mejszán (ميسان)
  6. el-Baszra (البصرة)
  7. Dzi Kár (ذي قار)
  8. el-Muszanna (المثنى )
  9. el-Kádiszijja (القادسية)
  1. Bábil (بابل)
  2. Kerbela (كربلاء)
  3. en-Nedzsef (النجف)
  4. el-Anbár (الأنبار)
  5. Ninive (نينوى)
  6. Dahúk (دهوك)
  7. Erbíl (أربيل)
  8. et-Tamím
  9. esz-Szulejmáníja (السليمانية)

IraqNumberedRegions.png

Az észak-keleti kurd autonóm terület három tartományt foglal magában: Erbílt, Dahúkot és Szuleimáníját.

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országot sokáig az amerikai-brit hadsereg tartotta megszállva (lásd még: iraki háború).

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irak népessége

██ Síita arabok

██ Szunnita arabok

██ Kurdok

██ Vegyes

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írástudatlanság: 20% [3]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország 92%-ban (23 millió) iszlám vallású, ezen belül 61% síita (14 millió), 39% szunnita (9 millió).

A lakosság 5,2%-a (1,3 millió) keresztény, ezen belül 3% (750 000) nesztoriánus, 1,7% (420 000) káld katolikus, 0,4% (100 000) szír katolikus, 0,08% (20 000) örmény ortodox és 0,04% egyéb keresztény egyházak.

Irakban világtól elszigetelve több vallási csoport is létezik. A lakosság 2%-a a Yazidi hitet követi, számuk megközelíti a félmilliót. Vallásuk zoroaszter, keresztény, iszlám, izraelita és más elemeket foglal össze. Élnek még egy a síitából kiszakadt szekta követői, az Ahl-e Haqq-ok. Irakban 200 000-en vannak.

Egy másik zárt, titkos vallás a Shabak, ami csak Irakban található; számuk közel 70 000.

A világon egyedüliként fennmaradt gnosztikus keresztény egyház, a Mandean; számuk 30 000 fő. Hitük szerint nem Jézus, hanem Keresztelő Szent János az igazi Messiás.

Élnek még a bahaiták; kb. 3000-en vannak Irakban, és kevesebb mint 2500 fő izraelita.

Az etnikai megosztottság szempontjából a lakosság 71%-a arab (18 millió), 24%-a kurd (6 millió), 5%-a asszír (1,3 millió) és 0,4%-a shabak (100 000), és 20 000 örmény.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irak gazdaságának legjelentősebb bevételi forrása a kőolajbányászat.

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága: ipari agrárország.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország területének 3/4-e terméketlen, 10% legelő, 12,5% szántó, a maradék kert és gyümölcsös (datolyapálma, zöldség). A szántóföldek nagy része is ugaron marad; ez a szárazgazdálkodás keretében a csapadékhiány, az öntözött földeken a másodlagos szikesedés miatt szükséges. A vetésterület mintegy 90%-át a kenyérgabona adja. Fontosabb termesztett növények: búza, árpa, paradicsom, datolya, citrusfélék. [4]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gazdasági élet alapja a bányászat. A Föld ismert kőolajkészletének mintegy 9-10%-a és földgázvagyonának kb. 3%-a Irakban található. Jelentős még a kősó, a foszfát és a kén kitermelése.

Az ipar elsősorban a hazai ásványkincsek feldolgozására épül. Ugyanakkor mai is számottevő az ősi kézművesség (szőnyegszövés, ötvösművészet, bőrdíszművesség).

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erbíl és Moszul közötti gyorsforgalmi út
  • Közutak hossza: 45 500 km
  • Vasútvonalak hossza: 1963 km
  • Repülőterek száma: 77
  • Kikötők száma: 3

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskola Dohuk mellett, az ország északi részén

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ősi Mezopotámia fő építőanyaga a vályogtégla volt. Egészen a legújabb időkig ez maradt a fő építőanyag. Nem olyan tartós, hogy a belőle készült épületek túléljenek évszázadokat. Mégis, néhány volt királyi székhely romjai impozánsak, és világörökséggé nyilvánította az UNESCO:

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Mezopotámia művészete, Szászánida művészet és Iszlám művészet


Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tigris és az Eufrátesz ölelésében egykor Földünk legrégibb civilizációi leltek otthonra. Mezopotámia sumér, asszír, babiloni és arab emlékeinek egy része - már ami napjainkra a pusztító háborúkat követően megmaradt belőlük - az UNESCO világörökség listáján szerepelnek.

Javasolt oltások:

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Malária elleni gyógyszer. (A keleti országrészben fordulhat elő, de alacsony az esélye.)

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országnak a játékok során, csupán egyetlen érme (bronz) született eddig. Az 1960-as római olimpián Abdul Wahid Aziz súlyemelésben (férfi könnyűsúly) harmadik lett.

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Iraki labdarúgó-válogatott eddigi legnagyobb eredménye a 2007-es Ázsia-kupán aranyérmes lett.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. BBC ON THIS DAY 7/1981. bbc.co.uk. (Hozzáférés: 2009. december 28.)
  2. Girgio Bernadelli: The new plight of Christians in Mosul. Vatican Insider. La Stampa, 2014. június 11. (Hozzáférés: 2014. június 25.)
  3. (Inter-Agency Information and Analyst Unit) UNESCO, 2010 szeptember Literacy in Iraq Fact sheet: http://www.unesco.org/new/en/iraq-office/education/literacy-non-formal-education/
  4. Országok lexikona, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2007.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Irak témájú médiaállományokat.