Óperzsa Birodalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az Óperzsa Birodalom a Kr.e. 9. században jött létre, és az Akhaimenidák nemzetségének uralmához köthető. A birodalom a virágzása idején a kor legjelentősebb államává nőtte ki magát, Kis-Ázsiától egészen Indiáig terjedt. A Birodalom valamivel több, mint 200 éves történetének Nagy Sándor hódításai vetettek véget.

Tartalomjegyzék 1 Története 1.1 Az Óperzsa Birodalom kialakulása 1.2 A perzsa virágkor 1.3 A görög-perzsa háborúk 1.4 A hanyatlás időszaka 2 Óperzsa kultúra és vallás 3 Óperzsa művészet 4 Külső hivatkozások 5 Források

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Az Óperzsa Birodalom kialakulása

Az első perzsa törzsek a Kr. e. 9. században jelentek meg az Urmia-tótól délre fekvő területen, majd szálláshelyük később déli irányba tevődött át. A terület korábbi urai, az elámiak már nem voltak elég erősek ahhoz, hogy megakadályozzák a perzsa letelepedést.

A perzsák kezdetben elismerték az elámi fennhatóságot, ami vezetőjüknek Akhaimenésznek lehetőséget biztosított a perzsa államiság kiépítésére. I. Kambüszész a megosztott államot egy korona alatt egyesítette, amivel jelentős mértékben megnövelte a befolyását. Ennek eredményeként a médek királya, Asztüagész feleségül adta hozzá lányát. Ebből a házasságból született Nagy Kürosz, aki a perzsákat a világ uraivá tette.

Nagy Kürosz előtt kettős cél lebegett. Nyugaton a lüd, illetve görög kézen fekvő kikötőket igyekezett megszerezni, keleten pedig a birodalom területén élő népek összekovácsolásával a távoli határokat akarta biztonságban tudni. Az első jelentősebb konfliktusra a Kroiszosz uralma alatt álló Lüdiával szemben került sor, ami gyors perzsa sikereket hozott.

Ezután a kis-ázsiai görög városokat hódította meg sorban. Keleten egészen az Iaxartész folyóig terjesztette ki hatalmát. Megnövekedett hatalma Babilont oly mértékben fenyegette, hogy elkerülhetetlenné vált a konfliktus. Kr.e. 539-ben Gobrüasz szinte harc nélkül vette be a várost. Kürosz a meghódított városból hazaengedte a zsidóságot, véget vetett a babiloni fogságnak, és engedélyezte a zsidóság új templomának felépítését Jeruzsálemben. A templom kincseit is visszaadta.

II. Kambüszész már apja élete végén Babilon alkirálya volt. Apjuk halála után öccsével, Bardijával került szembe, akit meggyilkoltatott, hogy egyben tartsa a birodalmat. A trónutódlás biztosítása után hozzáfoghatott Egyiptom meghódításához.

A besorozott babilóniai katonákkal megerősített perzsa csapatok a pelusziumi csata, majd Memphisz bevétele után, Kr. e. 525-ben elfoglalták Egyiptomot.

Következő hadjáratát a Sziwa-oázis ellen vezette, de a közel ötvenezer fős serege homokviharba került és elpusztult. Tovább rontotta a helyzetet, hogy otthonról olyan híreket kapott, melyek szerint egy Gaumáta nevű méd pap Bardijának adta ki magát, és lázadást szított.

[szerkesztés] A perzsa virágkor

Kambüszész Kr. e. 522 elején bekövetkezett halála után a katonaság I. Dareiosz héttagú csoportját támogatta. Trónhoz való jogát annak ellenére sem tudta elismertetni, hogy maga is az Akhaimenidák nemzetségéhez tartozott. A satrapák egy csoportja fellázadt ellene, majd ehhez csatlakoztak a babilóniaiak is. Dareiosz azonban leszámolt ellenfeleivel, és a győzelmét a Babilónt Ekbatanával összekötő út mentén egy sziklába vésve megörökítette azt.

„	Kinyilvánítja Dareiosz király: A királyságot, amelyet a mi nemzetségünktől elvettek, azt én visszaszereztem, én azt helyreállítottam.	”
– (ÓKTCh. 312-313. Harmatta János fordítása)

A belső rend helyreállításában kiemelkedő szerepet játszott a király testőrsége, a Tízezer Halhatatlan. A hálás uralkodó Szúzában és Perszepoliszban a palotája falaira faragtatta a harcosokat. A birodalom megszilárdítása érdekében a legjelentősebb intézkedése az úthálózat kiépítése volt. A 2680 kilométer hosszú útszakasz Szúzát és Epheszoszt kötötte össze, és főként kereskedelmi és információáramlási célokat szolgált.

A birodalmat 20 szatrapiára osztotta, melyek élén a király által kinevezett szatrapa állt. Melléjük tőlük független katonai parancsnokokat is kinevezett. Hogy az esetleges felkeléseknek elejét vegye, Perszepoliszból kiküldött megbízottakkal figyeltette őket.

A gazdaság fejlődése érdekében arany- és ezüstpénzt veretett. Az adókat nemesfémben szedték be, amely mellett a hadsereg élelemmel és lóval való ellátása is az adóterhek közé tartozott. Hérodotosz szerint az évi jövedelem közel 400 tona arany és ezüst lehetett.

Dareiosz a teljes belső konszolidáció után hozzáfoghatott nagy álma megvalósításához, ami nem volt más, mint a görög városállamok meghódítása.

[szerkesztés] A görög-perzsa háborúk

A görög-perzsa háború volt az első sikertelen kísérlet arra, hogy Dareiosz kialakítsa azt a világrendet, melyben a perzsáké a vezető szerep. Sem neki, sem utódjának, Xerxésznek nem sikerült a Spárta és Athén vezette görög poliszok meghódítása. A görög-perzsa háborút nevezhetjük a despotikus Kelet és a demokrata Nyugat összecsapásának, amely végül a Nyugat győzelmét hozta.

Kr.e. 492-ben a tenger felől indították meg az első támadást, de a perzsa flotta egy viharban elpusztult. A marathóni vereség után felkelések robbantak ki Babilóniában, Núbiában és Egyiptomban.

A birodalom belső rendjét csak Xerxész tudta úgy-ahogy helyreállítani. A thermopülai csatában sikerült legyőznie a Leónidasz vezette maroknyi sereget, a szalamiszi csata azonban megpecsételte a perzsák sorsát. Xerxészt ez az utolsó kudarc arra késztette, hogy lemondjon Európa meghódításáról, és visszatérjen Perzsiába.

[szerkesztés] A hanyatlás időszaka

I. Artaxerxész (Kr. e. 465-424) a kis-ázsiai ión városokat igykezett uralma alá hajtani, ezt azonban nem sikerült elérnie.

II. Dareoisz (Kr. e. 424-404) a peloponnészoszi háborúba beavatkozott Spárta oldalán.

II. Artaxerxész Mnemón (Kr. e. 404-359) uralkodásának első felét testvérének lázadása nehezítette. A testvérharcból győztesen került ki, és hatalmas vagyonának köszönhetően sikerült elérnie, hogy egyetlen görög polisz sem vállalta egy perzsaellenes koalíció létrehozását. Ennek az átmeneti nyugalmas időszaknak a szatrapák lázadása vetett véget. A felkelést nagy nehézségek árán ugyan, de leverte.

III. Artaxerxész Okhosz (Kr. e. 359-338) egy rövid időre szilárdan a birodalomhoz láncolta Egyiptomot. Mindent megtett annak érdekében, hogy a számos tartományból álló birodalmat egyben tartsa, de ez egyre inkább lehetetlennek látszott.

Perzsia bukását Nagy Sándor idézte elő, aki a keleti hadjárata során legyőzte az utolsó perzsa királyt, III. Dareiosz Kodomannoszt (Kr. e. 336-330).

[szerkesztés] Óperzsa kultúra és vallás

A perzsák hódításaik során megismert népek kultúrájának elemeit ötvözték össze. Birodalmuk írásbeliségének alapjává az arámi nyelv vált, ugyanis nem volt elég perzsa írnok. Az írásbeliséget a fejlettebb területekről kellett átvenni. Ugyanígy igaz ez a képzőművészetre is. Monumentális, rendkívüli szakmai tudásról árulkodó palotaegyütteseket hoztak létre.

Vallásuk központjában Ahuramazda kultusza állt. Emellett sok korábbi, az indiaival rokon isten alakot tiszteltek pl. Mitra, Indra. A klasszikus perzsa vallást Zarathusztra, egy legendás életű pap alakította Akhaimenida–dinasztia uralmának kezdetén, az Kr. e. 7. század végén. E vallás alapja a jó és a rossz örök ellentéte, ezt tekinti a világ mozgatóerejének.

[szerkesztés] Óperzsa művészet

Az Óperzsa Birodalom művészete részben magába olvasztotta az elámiakét, részben a mezopotámiai, egyiptomi, görög és más elemeket. Elsősorban udvari művészet volt, amely a mindenkori uralkodó dicsőítését szolgálta. Hatalmas palotáit a kő építőanyag széles körű felhasználása jellemezte.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• History of Iran Part IV: Achaemenid Empire (Iranologie.com)
• Az Akhaimenidák családfája angol nyelven (Iranologie.com)
• The Achaemenid Empire: Government and Institutions (All Empires)

[szerkesztés] Források

• Gaál Ernő - Kertész István: Az őskor és az ókor története, EKF Líceum kiadó, Eger, 2003. ISBN 9789542146841
• Herber Attila - Martos Ida - Moss László - Tisza László: Történelem 1. A kezdetektől I.e. 500-ig, Reáltanoda Alapítvány, 1998. ISBN 963 042348 0