Káld katolikus egyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Káld katolikus egyház

(الكنيسة الكلدانية)
Vallás keresztény
Felekezet keleti katolikus
Eredet Asszír keleti egyház
Lelkészi vezető Mar Emmanuel III Delly
Tisztsége babiloni káld pátriárka[1]
Szertartás keleti szír
Tagság 700 000
Nyelv arab, szír
Rómához csatlakozott 1445, 1553, 1778
Fő terület Irak
Székhely Bagdad, Irak[1]

A(z) Káld katolikus egyház
hivatalos honlapja

A káld katolikus egyház (más néven: babiloni káld egyház arabul: الكنيسة الكلدانية, al-kanīsä 'l-kaldāniyyä) egy autonóm keleti katolikus egyház, mely elfogadja vezetőjéül a római pápát. Hívei elsősorban az asszírok (szírek) közül kerülnek ki. Az egyháznak nincs közvetlen kapcsolata az új-babilóniai kháld néppel; a nevet a 15. században vették fel.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nesztoriánusokból áttért katolikusok története 1445-ben kezdődött, amikor a Cipruson élő nesztoriánusok (szír keresztények) csatlakoztak Rómához. Rájuk alkalmazta először a katolikus egyház a "káld" / "káldeus" nevet, a szó azonban ebben az összefüggésben és ebben a korban egyszerűen ennyit jelentett: arámi-szír nyelvű. Káldeusnak nevezték Európában a Biblia ókori arámi fordítása, a Targumok nyelvét is.

1552-ben az asszír keleti egyházban szakadás következett be. Az egyházszakadást a Rabban Hormizd monostor (Alqos) elöljárói méltóságának betöltése körüli viszály váltotta ki. VI. Mar Simun asszír keleti pátriárka halála után az elhunyt elődjének unokaöccse, VII. Mar Simun ellen, akit nagybátyja – a szokásoknak megfelelően – felruházott a metropolita méltósággal, és akit annak halála után sietve megválasztottak pátriárkának, fellázadt a monostor egyik szerzetese, Mar Juhanan Hanna Szulaqa Dbeth Ballo, és néhány társa őt, a lázadót választotta meg apátnak, a legitimitás hangsúlyozása végett Mar Simun Jokhannan Szulaqa néven. Azt az egyházjogi akadályt azonban, hogy a papi szentséget csak magasabb rangú egyházi személy szolgáltathatja ki, VI. Mar Simun pátriárka halála után nem tudták elhárítani. A Moszulba éppen abban az időben megérkező ferencesek készségesen felajánlották segítségüket: Szulaqa mellé álltak, és elküldték Jeruzsálembe, majd onnan Rómába. Ott maga III. Gyula pápa fogadta, és átadta neki a palliumot, pátriárkai méltósága jelvényét. A pápa kinevezte az "egyesült káldeus egyház" pátriárkájának, és "az asszír nemzet, Moszul és Assur pátriárkája" címet adta neki (1553). Rómából – a biztonság kedvéért, megingását elhárítandó – két dominikánus szerzetes kísérőt, tanácsadót is kapott maga mellé. VIII. Mar Simun Jokhannan Szulaqa néven uralkodott (1553-1555), székhelye Diyarbekir volt (ma: Törökország).[2]

A Rómától független nesztoriánusok, Alqos székhellyel, megtartották az "asszír" nevet. Pátriárkáik, akik VII. Mar Simun irányzatát követték, de a szakadár uniatáktól való megkülönböztetés végett mind a Mar Elijja nevet vették fel, egy idő után úgy próbálták elgáncsolni a vetélytárs irányzatot, hogy maguk is kapcsolatot kerestek Rómával. Többször is kapcsolatba léptek a katolikus egyházzal (1666, 1670, 1737), végül is az unió 1778-ban vált hivatalossá. Ezzel az a furcsa helyzet alakult, hogy két, egymással rivális csoport volt elismerve Róma által. Róma megvárta az időközben újra létrehozott diyarbekti pátriárkai vonal pátriárkájának halálát, s csak azután ismerte el az alqosi uniaták vezetőjének pátriárkai méltóságát.

A helyzet változott az Mar Simun Jokhannan Szulaqa vonalát követő uniata irányzatban, mivel X. Simun pátriárka (1600-1638) felmmondta az uniót Rómával, és Diyarbakırből Qocsaniszba helyezte át székhelyét. A hívek egy kisebb része azonban Diyaberkirben maradt, részükre Róma új pátriárkát nevezett ki 1681-ben I. Mar Joszip személyében. Ez a pátriárkai vonal 1828-ban ért véget V. Joszip pátriárka halálával. Ekkor a diyarbekiri uniata egyház hívei az alqosi uniata pátriárka alá lettek rendelve, így egyesítve a két katolikus csoportot. Ez a mai Káld Katolikus Egyház, központja később Alqosból Bagdadba helyeződött, ahol van mind a mai napig.[3]

A káld katolikus egyház pátriárkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jukhannan Szulaqa 1553-15551535-ben csatlakozott Rómához
  2. IV. Audisu Jukhannan 1555-1570
  3. Simun Jau-Alaha 1572-1576
  4. Jau-Alaha Shimun 1579-1580
  5. IX. Simun Denkha 1580-1600
  6. X. Simun 1600-1638 – szakított Rómával, visszatért az asszír keleti egyházba
  7. I. Joszep 1681-1696 – új kinevezés Róma által, miután X. Simun függetlenné vált
  8. II. Joszep 1696-1712
  9. III. Joszep 1714-1757
  10. IV. Joszep 1759-1781
  11. V. Joszep 1781-1828 – pátriárkai dinasztia kihalt
  12. XII. Elijja Isajov 1778-18041778-ban csatlakozott Rómához
  13. VIII. Jukhannan Elijja Hormizd 1804-1838
  14. Nikolasz Esaja 1838-1848
  15. VI. Joszze Audo 1848-1878
  16. XIV. (XIII.) Szliwa Abuljonan 1879-1894
  17. V. Audisu Khajjat 1895-1899
  18. VI. Joszep Emmanuel Thoma 1900-1947
  19. VII. Joszep Ghanima 1947-1958
  20. II. Paul Csajkho 1958-1989
  21. I. Rafael Bit Dawid 1989-2003
  22. Emmanuel 2003-től

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]