Káld katolikus egyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Káld katolikus egyház

(الكنيسة الكلدانية)
Vallás keresztény
Felekezet keleti katolikus
Eredet Asszír keleti egyház
Lelkészi vezető Mar Emmanuel III Delly
Tisztsége pátriárka
Tagság 700 000
Nyelv arab, szír
Rómához csatlakozott 1445, 1553, 1778
Fő terület Irak
Székhely Bagdad, Irak

A(z) Káld katolikus egyház
hivatalos honlapja

A káld katolikus egyház (más néven: babiloni káld egyház arabul: الكنيسة الكلدانية, al-kanīsä 'l-kaldāniyyä) egy autonóm keleti katolikus egyház, mely elfogadja vezetőjéül a római pápát. Hívei elsősorban az asszírok (szírek) közül kerülnek ki. Az egyháznak nincs közvetlen kapcsolata az új-babilóniai kháld néppel; a nevet a 15. században vették fel.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nesztoriánusokból áttért katolikusok története 1445-ben kezdődött, amikor a Cipruson élő nesztoriánusok (szír keresztények) csatlakoztak Rómához. Rájuk alkalmazta először a katolikus egyház a "káld" / "káldeus" nevet, a szó azonban ebben az összefüggésben és ebben a korban egyszerűen ennyit jelentett: arámi-szír nyelvű. Káldeusnak nevezték Európában a Biblia ókori arámi fordítása, a Targumok nyelvét is.

1552-ben az asszír keleti egyházban szakadás következett be. Az egyházszakadást a Rabban Hormizd monostor (Alqos) elöljárói méltóságának betöltése körüli viszály váltotta ki. VI. Mar Simun asszír keleti pátriárka halála után az elhunyt elődjének unokaöccse, VII. Mar Simun ellen, akit nagybátyja – a szokásoknak megfelelően – felruházott a metropolita méltósággal, és akit annak halála után sietve megválasztottak pátriárkának, fellázadt a monostor egyik szerzetese, Mar Juhanan Hanna Szulaqa Dbeth Ballo, és néhány társa őt, a lázadót választotta meg apátnak, a legitimitás hangsúlyozása végett Mar Simun Jokhannan Szulaqa néven. Azt az egyházjogi akadályt azonban, hogy a papi szentséget csak magasabb rangú egyházi személy szolgáltathatja ki, VI. Mar Simun pátriárka halála után nem tudták elhárítani. A Moszulba éppen abban az időben megérkező ferencesek készségesen felajánlották segítségüket: Szulaqa mellé álltak, és elküldték Jeruzsálembe, majd onnan Rómába. Ott maga III. Gyula pápa fogadta, és átadta neki a palliumot, pátriárkai méltósága jelvényét. A pápa kinevezte az "egyesült káldeus egyház" pátriárkájának, és "az asszír nemzet, Moszul és Assur pátriárkája" címet adta neki (1553). Rómából – a biztonság kedvéért, megingását elhárítandó – két dominikánus szerzetes kísérőt, tanácsadót is kapott maga mellé. VIII. Mar Simun Jokhannan Szulaqa néven uralkodott (1553-1555), székhelye Diyarbekir volt (ma: Törökország).[1]

A Rómától független nesztoriánusok, Alqos székhellyel, megtartották az "asszír" nevet. Pátriárkáik, akik VII. Mar Simun irányzatát követték, de a szakadár uniatáktól való megkülönböztetés végett mind a Mar Elijja nevet vették fel, egy idő után úgy próbálták elgáncsolni a vetélytárs irányzatot, hogy maguk is kapcsolatot kerestek Rómával. Többször is kapcsolatba léptek a katolikus egyházzal (1666, 1670, 1737), végül is az unió 1778-ban vált hivatalossá. Ezzel az a furcsa helyzet alakult, hogy két, egymással rivális csoport volt elismerve Róma által. Róma megvárta az időközben újra létrehozott diyarbekti pátriárkai vonal pátriárkájának halálát, s csak azután ismerte el az alqosi uniaták vezetőjének pátriárkai méltóságát.

A helyzet változott az Mar Simun Jokhannan Szulaqa vonalát követő uniata irányzatban, mivel X. Simun pátriárka (1600-1638) felmmondta az uniót Rómával, és Diyarbakırből Qocsaniszba helyezte át székhelyét. A hívek egy kisebb része azonban Diyaberkirben maradt, részükre Róma új pátriárkát nevezett ki 1681-ben I. Mar Joszip személyében. Ez a pátriárkai vonal 1828-ban ért véget V. Joszip pátriárka halálával. Ekkor a diyarbekiri uniata egyház hívei az alqosi uniata pátriárka alá lettek rendelve, így egyesítve a két katolikus csoportot. Ez a mai Káld Katolikus Egyház, központja később Alqosból Bagdadba helyeződött, ahol van mind a mai napig.[2]

A káld katolikus egyház pátriárkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jukhannan Szulaqa 1553-15551535-ben csatlakozott Rómához
  2. IV. Audisu Jukhannan 1555-1570
  3. Simun Jau-Alaha 1572-1576
  4. Jau-Alaha Shimun 1579-1580
  5. IX. Simun Denkha 1580-1600
  6. X. Simun 1600-1638 – szakított Rómával, visszatért az asszír keleti egyházba
  7. I. Joszep 1681-1696 – új kinevezés Róma által, miután X. Simun függetlenné vált
  8. II. Joszep 1696-1712
  9. III. Joszep 1714-1757
  10. IV. Joszep 1759-1781
  11. V. Joszep 1781-1828 – pátriárkai dinasztia kihalt
  12. XII. Elijja Isajov 1778-18041778-ban csatlakozott Rómához
  13. VIII. Jukhannan Elijja Hormizd 1804-1838
  14. Nikolasz Esaja 1838-1848
  15. VI. Joszze Audo 1848-1878
  16. XIV. (XIII.) Szliwa Abuljonan 1879-1894
  17. V. Audisu Khajjat 1895-1899
  18. VI. Joszep Emmanuel Thoma 1900-1947
  19. VII. Joszep Ghanima 1947-1958
  20. II. Paul Csajkho 1958-1989
  21. I. Rafael Bit Dawid 1989-2003
  22. Emmanuel 2003-től

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]