Asszírok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Asszírok, szírek
ܐܬܘܖ̈ܝܐ (Aturaje)
Assyrians1.jpg
II. Assur-nászir-apli · Szent Efrém
Agha Petros · Ammo Baba
Lélekszám régiónként
Régió
Asszír őshaza:
 Irak 800 000
 Szíria 500 000
 Irán 10 000
 Törökország 5 000
Asszír diaszpóra:
 USA 83 000
 Jordánia 77 000
 Svédország 35 000
 Ausztrália 24 000
 Németország 23 000
 Franciaország 14 000
 Grúzia 13 000
 Oroszország 13 000
Egyéb országok 70 000
Nyelvek
szír
Vallások
kereszténység
Rokon népcsoportok
arabok, zsidók és más sémi nyelvű népek

Asszírok alatt egy ókori mezopotámiai, az akkád nyelv egyik dialektusát beszélő, majd nyelvcsere folytán arámi nyelvet beszélő népet, illetve egy mai, keresztény kultúrájú, szír nyelvű, a Közel-Kelet északi régiójában élő népet értünk.

A mai asszírokat szíreknek is nevezik. Saját szír nyelvű elnevezésük ma általában ܐܬܘܪ̈ܝܐ, aturaje, vagyis „asszírok”, illetve szuraje vagy szurjoje, azaz „szírek”. Az „asszír” név csak a 20. században terjedt el, korábban a „szír” népnév volt az általános. Egy-egy kisebb csoportjuk aráminak, illetve káldnak vallja magát. A kaukázusi országokban, illetve Oroszországban élő csoportjaikat ajszoroknak nevezik (oroszul: айсоры), ami az asszír név egy változata.

Az ókori és mai asszírok azonossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori és mai asszírok közötti rokonságról megoszlanak a vélemények. Az egyik felfogás szerint a mai asszírok az ókori asszírok közvetlen leszármazottjai. Mások vitatják a kontinuitást a két nép között, ezen értelmezés szerint asszírok megnevezéssel korszaktól függően két népre utalhatunk: egy ókori mezopotámiaira, mely az akkád nyelv egyik dialektusát beszélte, illetve egy keresztény kultúrájú maira, mely szír nyelvű, a Közel-Kelet északi régiójában él, és az ókori nép leszármazottjának vallja magát.

Komoróczy Géza nemzetközileg elismert ókor-kutató véleménye szerint kevés népnév van, amely olyan hosszú idő óta él folyamatosan, mint az asszíroké. A Merneptah és III. Ramszesz fáraók felirataiban az i. e. XIII/XII. században említett népek közül ma már csak Izrael eleven. A hellénesz háromezer éve, Homérosz és Hésziodosz óta a görögök – törzsek és városállamok fölötti – ön-megnevezése. A szanszkritból ismert árja szó országnévként csak Iránban jelent meg az i. sz. első évezredben, ebből származik Irán hagyományos perzsa neve: Érán. Ha ezeknek a régi ország- és népneveknek a kontinuitását nézzük, az asszír biztosan egyike a legrégibbeknek. S ma is van közösség, amely asszírnak nevezi magát, joggal: bizonyos értelemben kontinuus a történeti asszírokkal. Az asszír ma is használatos, élő népnév, egy a nemzetté alakulás felé haladó vagy legalábbis erre törekvő népcsoport neve. Kialakulásának, fennmaradásának története az ókori kelet évezredeitől máig ível.[1]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori Asszíria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újkori asszírok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az asszír népirtás (szírül: ܣܝܦܐ, ejtsd: szajfo; törökül: Süryani Soykırımı) az Oszmán Birodalom történetének végén, az első világháború idején, 1914 és 1918 között zajlott, az ifjútörökök uralma alatt. Észak-Mezopotámia (Tur Abdin és Sziirt régiók), a mai Északkelet-Törökország (Hakkari és Van tartomány), valamint a mai Irán Urmia tartományának asszír lakosságát a török és kurd haderők deportálták és népirtást követtek el ellenük. A kínzások és kivégzések során becslések szerint mintegy 275 000 ember (köztük nők, öregek és gyerekek) vesztette életét (Lásd még: örmény népirtás.)

A népirtás elől nagy tömegekben vándoroltak az európai országokba és Észak-Amerikába, létrehozva az asszír diaszpórát. Míg az I. világháború előtt az asszírok fele a mai Törökország délkeleti részén (elsősorban Hakkari tartományban) élt, a modern Törökországban alig maradtak asszírok (1923-ban csupán 30 000 volt a számuk). A 20. század második felében a libanoni polgárháború, az iráni iszlám köztársaság elnyomó politikája és az iraki diktatúra miatt újabb tömegeik hagyták el szülőföldjüket. Ezért ma az asszír nép mintegy negyede a diaszpórában él.[2]

Nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori asszírok eredeti nyelve az Asszíriában beszélt akkád nyelv volt. Az i. e. 8. században kezdett elterjedni az arámi nyelv (óarámi), és a – feliratos leletanyag alapján – az i. sz. 1. századra a hagyományaihoz ragaszkodó állami és vallási adminisztrációból is teljesen kiszorította az akkádot.

A mai asszírok anyanyelve az újarámi nyelvek közé tartozó mai szír nyelv (szírül: ܣܘܪܬ, szuret, azaz „szír”), pontosabban annak asszír és káld dialektusa, amelyek a középarámi nyelvekhez tartozó középkori klasszikus szír nyelv mai utódai. A mai asszírok általában kétnyelvűek: anyanyelvük mellett beszélik környezetük nyelvét is, ez általában az arab, a perzsa, a török vagy a kurd.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai asszírok többsége keresztény. Túlnyomó részük a következő egyházakhoz tartozik:

Az asszír, szír és káld egyházak liturgikus nyelve a klasszikus szír nyelv, amely a mindennapi életben már nem használatos.

Híres asszírok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]



Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]