Zsidók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát.
Részletek a cikk vitalapján.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 márciusából származik.

Zsidók
יְהוּדִים (Jehudim)

Albert Einstein • Maimonidész • Golda Meir • Emma Lazarus

Teljes lélekszám

13^[1] – 14,6 millió^[2]

Lélekszám régiónként

Izrael 5 640 000 Más, nagyobb zsidó népességgel rendelkező országok:

USA	5 300 000 – 5 671 000
Oroszország	800 000
Franciaország	600 000
Kanada	371 000
Nagy-Britannia	267 000
Argentína	250 000
Németország	220 000
Magyarország	150 000
Brazília	130 000
Dél-afrikai Köztársaság	106 000
Ukrajna	102 000 - 500 000
Ausztrália	100 000
Mexikó	40 000 – 50 000
Törökország	30 000
Olaszország	30 000
Románia	33 000
Irán	20 400

Nyelvek

héber, jiddis, ladino és más zsidó nyelvek

Vallások

Izraelita vallás

Rokon népcsoportok

Arabok és más sémi nyelvű népek

A zsidók (héberül: יְהוּדִים, Jehudim; jiddisül: ייִדן, Jidn) az ókori közel-keleti eredetű zsidó vallás-t követő nép, illetve a magukat ettől a néptől származtató, vagy a zsidó vallásba betérő, kulturálisan és nyelvileg heterogén összetételű emberek közössége a világ minden részén.

Tartalomjegyzék

1 Történelem
- 1.1 A történelmi Izrael területén
- 1.2 A zsidó diaszpóra története
2 Kultúra
3 Lásd még
4 Források
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Történelem

[szerkesztés] A történelmi Izrael területén

Részletező szócikk: A zsidók története a történelmi Izrael területén

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

[szerkesztés] A zsidó diaszpóra története

A zsidóság története

Négyes fejedelemség volt Palesztina területén. (tetracha – negyed fejedelemség).Fél provinciális helyzet volt Palesztinában, amely kedvező volt. A fejedelemségek élén egy tetrarcha- zsidó szárm.- állt, a hagyományokat, vallásukat, tv.-ket megtarthatták. Római helytartó is volt, adót kellett fizetni a római császárnak. Jeruzsálemben volt a Frigyláda is. Caligula római császár azt akarta, hogy a zsidók állítsák fel a szobrát Jeruzsálemben, a Szent templomukba →ez fölháborodást keltett. Istenként kellett tisztelni a császárokat.

Kr. u. 66-70 körül a rómaiak ellen egy felkelés tört ki→ zelóta mozgalom (zsidó szabadság harcosok. A két zelóta tábor nem értett egyet, ez lett a bukás egyik oka. A rómaiak császára ekkor (66-70) Vespasianus, fia, Titus ment a felkelés leverésére egy sereggel, amely porig rombolta Jeruzsálemet. Végleges római provinciává lett Palesztina. Titusznak diadal ívet állítottak. Flavius leírja a zsidó háború című művében a zsidó római háborút, vidéki erődítmények pusztulását. Leírja Masada zsidó erőd pusztulását: a harcosok megölték a család tagjait, azután 10 harcost választottak ki. Abból egyet, aki megölte a maradék kilencet és végül magával is végzett. Kollektív öngyilkosságot követett el. Felütötte a fejét a kannibalizmus is a háborút követő megtorlások során. A megmaradt zsidóság között felerősödött a diszpóra- a kivándorlás.

A diaszpóra

A diaszpóra görög szó, szétszóródást jelent. A zsidóság között megnövekedett a diaszpóra, amely kényszerből jött létre. Földközi-tenger partvidékén már jelentős létszámban éltek közösségek(Töröko., Itália, Dél- Spanyolország, Görögo.). A zsidók azért telepedtek le itt , mert ezek jelentős kereskedelmi helyek voltak. Itt kereskedtek, nem csak pásztorkodtak. A zsidó kultúra megtermékenyült a hellenisztikus kultúrával, noha megőrizték saját kultúrájukat. A Palesztínában maradt zsidóság elkezdte ismét felépíteni a zsidó eszmerendszert. Vallási tanítók megkérték a római helytartókat, hogy nyissanak iskolákat, hogy megtarthassák a hagyományaikat és továbbadhassák azokat.

Esszénusok: későbbi szerzetesrendekhez hasonlító vallási csoportosulás. Világtól távol, önmegtagadó életet éltek, általában férfiak voltak, görög, zsidó, és hindu vallás keveredik. A Holt-tengeri tekercsekből (Kumráni tekercs) lehetett többet megtudni titokzatos vallási gondolataikról.

Keresztelő Szent János (Kr. u. 28): próféta, az esszenus közösség tagja volt. Felismerte az emberek bűneit, a Jordán folyóban keresztelt. A keresztelés alámerítéssel történt, amely a halált és a tisztulást is jelklépezte. Jézust prófétaként tisztelik a zsidók. Krisztus nemcsak a zsidókért halt meg. A megváltás mindenkire vonatkozik.

Rómában, Görögországban, Alexandriában voltak a nagyobb zsidó kulturális központok. Az Alexandriai Philón ennek a korszaknak az egyik legnagyobb zsidó tudósa volt, és Tora (Mózes könyve) kommentárjairól, értekezéseiről vált híressé.

Kr. u. 132-138 között (2. század) kirobbant egy újabb Róma ellenes, hazafias felszabadító mozgalom. Bar Kohba és Akiba rabbi volt a vezetője. A felkelést leverték, kegyetlen megtorlás vette kezdetét. Az egész nép büntetése az volt, hogy megtiltották a körülmetélést, a szombat ünneplését, a Tóra tanulmányozását. Hadrianus császár Jeruzsálemet leromboltatta, és Aelia Capitolia néven hellenisztikus városként újjáépítette. Kr. u. 200-500 körül Babilonba kerül át a szellemi élet. Az új szent könyv a Talmud lett. Talmud: zsidó könyv, példabeszéd, szabályelveket és a családi életre való szabályokat tartalmazza→ szabályozza a zsidók életét, például: 14-18 éves fiúknak meg kellett házasodniuk, a fiúknak mesterséget kellett tanulniuk A zsidók Európában is megtelepedtek.

A Frank Birodalom

A Kr. U. 5. században alapították az államot a germán eredetű lakók a mai Franciaország területén. Az első uralkodó felvette a kereszténységet, ezért erőszakos térítésbe kezdtek. Zsidókkal is fel akarták vetetni a keresztény vallást, azért kikötötték, hogy addig nem érintkezhettek keresztényekkel, mkíg maguk is azzá nem váltak. Erőszakkal kereszteltek meg gyerekeket. A zsidók nem voltak hajlandóak feladni hitüket, így beszűkült a kereskedelem. Dagobert 623-ban a zsidókat kitiltotta a Frank Birodalom területéről, aki az akkor még lazán kapcsolódó dél- Franciaország területére menekültek, ahol a közösségek virágzásnak indultak. Nagy Károly (768-800) - a Karoling -dinasztia képviselője német-római császár lett. Helyre akarta állítani a Nyugat-Római Birodalmat. Meghódította a mai Németország területét, Itáliát, Belgiumot, Spanyolországot, Magyarországot a Duna határáig. Erőszakos keresztény hittérítést folytatott. A zsidóság létszáma megnövekedett ezen az összevont területen. Károly felismerte ennek hasznát. Kereskedelmi kapcsolataik révén a zsidók kapcsolattartókká lettek az egyes területek között. A gazdasági helyzet jobb lett. Kiváltságként a zsidó települések települési autonómiát kaptak, melyeknek élén a zsidó magister állt. Nagy Károly fia Jámbor Lajos uralkodásának ideje alatt megint zsidó üldöztetés lett, mivel az uralkodó erős katolikus befolyásolás alatt állt. Halála után 3 részre szakadt szét a Frank Birodalom: 1. Nyugat Frank Birodalom, 2. Kelet Frank Birodalom→ mai Németország, 3. Lotharingia→ mai Franciaország német hatás alá került Ezeken a területeken tartományurak uralkodtak, a hatalom nem volt centralizált, erősödött a klérus befolyása. A zűrzavaros helyzetből Németország területére indult meg a zsidók menekülése, különösen azután, miután I. Ottó itt megerősítette a központi hatalmat. Ők voltak az askenázi, Kelet Európából elszármazott zsidók, akik kezdetben németül, majd e nyelv elferdítéséből származó jiddis nyelven beszéltek. I.Ottó országában is viszonylagos szabadságot élveztek a zsidó közösségek. Általános önvédelmi okokból gettókban (olasz szó) telepednek le. Köln, Worms, Mainz a virágzó szellemi élet központjai. Híres talmud iskolák jöttek létre. Gersom rabbi munkássága kiemelkedő. A keresztes háború idején veszélyben voltak ezek a virágzó közösségek, mert nagy számban indultak meg ezek ellen a csapatok. Remete Péter végig fosztotta Németországot.

A keresztes háborúk a katolikus egyház és a pápa által szentesített, a keresztes lovagok részvételével folytatott nagyarányú hadjáratok voltak a 11–13. században. Fő céljuk a Szentföld megszerzése volt a muszlim araboktól és törököktől, bár némely hadjárat más afrikai és európai területek ellen irányult, például a negyedik, Konstantinápoly elleni keresztes háború. Keresztes seregeket később is szerveztek, például a Magyarországot megtámadó törökök ellen 1456-ban (lásd: Nándorfehérvári diadal.) A keresztes háború kifejezés napjainkban átvitt értelemben is használatos az erkölcstelennek ítélt jelenségekkel szemben szervezett, felülről irányított nagy ideológiai-politikai kampányokra.

[szerkesztés] Kultúra

Színház

Az első számon tartott zsidó színházi előadások a mantovai Jehuda de Sommo nevéhez fűződnek, első előadását (hercegi engedéllyel) 1542-ben tartotta ladino nyelven. Nagyon kevés forrás maradt fenn a XVI. sz.-i Provence-i loez (provençal-zsidó) nyelvű, ill. a szaloniki ladino előadásokról. A héber nyelv reneszánsza a XVIII. sz.-ban Németországban a színházteremtő kísérletekre és a drámaírásra is hatással volt, (M. Breslau, Shalom Cohen, Letteris), ez Magyarországon nem jelentkezett, a helyi zsidó polgárság német majd magyar nyelven nézte az előadásokat. Német nyelvterületen és Kelet-Európában a világháború előtt jelentős zsidó (jiddis) színházi kultúra alakult ki. A világon az első jiddis színházat Iaşiban (Románia) alapították 1876-ban. Berlinben kiemelkedő a színháztulajdonos Richard Quarg (1844-1906), ill. a Herrnfeld-fivérek, Anton (1866-1916) és David Donat (1867-1929) színházszervező tevékenysége. Németországban (elsősorban Berlinben, de Hamburgban és másutt is) 1889-től 1936-ig létezett zsidó színház, de komoly színházi tevékenység zajlott Romániában (pl. Cernovci, Bukarest, itt jelentős a színész-rendező Avram Goldfaden (1840-1908) drámaírói munkássága, ő voltaképpen a jiddis drámairodalom első klasszikusa), és Lengyelországban (a „Wilnaer Truppe”, ez talán a korszak legszínvonalasabb zsidó társulata, ill. a „Warshauer Jiddyshes Kulturtheater” [Varsói Jiddis Kultúra Színház]) is. Ester Rachel (Rokhl) Kaminska színésznő és férje Isaac Kaminski Varsóban 1913-ban zsidó színházat alapított, majd lányuk, Ida 1948-ban az újraalapított és egyesített lódzi és varsói (immár állami) zsidó színház igazgatója lett. E színház ma is létezik, állami dotációt és komoly tengerentúli szponzori támogatást kap és Ester Kaminska nevét viseli. 1948/49-től Romániában két zsidó állami színházat is létesítettek, a bukaresti máig működik (a Iasi-i megszűnt). Goldfaden elsősorban zenés, operettjellegű színpadi munkái mellett Sólem An-Ski (1863-1920) és Sólem As (1880-1957) jiddis szerzők tevékenysége jelentős, darabjaikat elsősorban a vilnai (ma Vilnius, Litvánia) színház játszotta, és Sólem Alechem (1859-1916), aki a fajsúlyos jiddis drámairodalom legjelentősebb alakja. Említendő még az amerikai Jacob Gordin (1853-1909) Shakespeare és Ibsen-fordítói munkássága. Nyugat-Európában ma Ausztriában (Graz), Berlinben („Bamah”, vö. héber „színpad”), Rostockban („Mechaje”) és Hamburgban („Schachar”) működik társulat, illetve Stockholmban („Judiska Teatern”). Európán kívül jiddis nyelven játszik néhány társulat („Yiddishspiel”, Tel-Aviv, „Yiddish Theatre”, Toronto, „Chicago Jewish Theatre” stb.) Mindenképpen említendő a „New York-i Zsidó Művészszínház”, mely fénykorát Maurice Schwartz vezetése alatt a 20-as években élte. Az európai zsidó színjátszás egyidejűleg jiddisnyelvűséget jelent (de pl. az izraeli-palesztinai Habima [vö. héber „dobogó”] alakulásától, a XX. sz. elejétől héberül játszik, pedig ekkor a világ zsidóságának még csak kisebbsége [3 millió] beszélte a nyelvet. Ismeretes, hogy a Habimát a héber nyelv ápolását előtérbe helyező Nahum Zemah [Cemach, 1887-1939] alapította varsói és bialystoki zsidó színházak fiataljaiból, a csoport 1917-ben Moszkvába költözött. Sztanyiszlavszkij felkarolta a színházalapítás ötletét, és a Habimát színháza harmadik stúdiójának ismerte el, sőt főrendezőül Vahtangovot rendelte melléjük. A színháznak hamarosan komoly repertoár- és nézettségi gondjai támadtak, hiszen sem héber fordítású, vagy eredeti darabok nem álltak rendelkezésre, sem a moszkvai zsidó lakosság jellemző nyelve nem a héber, hanem a jiddis volt. A színház e korszakának feltétlenül legjelentősebb előadása An-Ski Dibuk c. darabjának előadása volt, Vahtangov rendezésében 1922-ben. An-Ski négyfelvonásos darabját eredetileg jiddis nyelven írta, de orosz színpadon is szerette volna látni ezért nyújtotta be orosz fordításban Sztanyiszlavszkijnak, aki a Habimának javasolta. A darabot Hajim Bialik költő fordította héberre. Feljegyzések szerint a próbák során Vahtangov is tűrhetően megtanult héberül. A színház 1926-ban világkörüli turnéra indult, melyet komoly anyagi zavarok nehezítettek, és többé nem tértek vissza Oroszországba, 1931/32-ben Palesztinában telepedtek le 1953-tól Tel Avivban nemzeti színházként működik. Egyidejűleg jiddisnyelvű színházat is alapítottak Moszkvában 1920-ban [„Moszkvai Állami Zsidó Színház”, „GOSET”], melynek első igazgatója Alekszander Granovszkij volt.) A Szovjetunióban egy jiddisnyelvű filmet is forgattak 1932-ben „Nosn Becker fort aheym” („Nathan Becker hazatér”) címmel. A jiddisnyelvű színészképzés csak Lengyelországban megoldott (a Zsidó Színház kötelékében), ill. Ukrajnában, ahol a Karpenko-Karij Akadémia időnként zsidó osztályok képzését is indítja (1996-ban 16 hallgató volt).