Messiás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Messiás Krisztus Második Eljövetelében megtartja az Utolsó Ítéletet.

A messiás (héberül: מָשִׁיחַ, Mossíaḥ, Māšsîªḥ) héber szó, amely „felkentet” vagy „segítőt” jelent. Ugyanez a szó arabul: المسيح, al-Masīḥ, magyarosan al-Maszíh; arámi nyelven: משיחא, görög fordításban pedig Χριστός, Khrisztosz. (Latinosan Cristus, amely a magyarban a Krisztus formában gyökeresedett meg. Lásd még: Krisztus nevei)

Judaizmus, kereszténység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapvetően nagy jelentőségű a messiás személyének meghatározása a hitvallásban. A zsidók katonai felszabadítót vártak a messiás személyétől. A keresztények viszont utalásokat gyűjtöttek össze a Bibliából, és Jézusra ismertek. Összesen 330 biblia helyet találhatunk ami a Messiásra utal[1].

A zsidó vallásban Izrael királyát, Dávid egy leszármazottját, mint Isten fölkentjét jelenti. A messiásvárás az ókori zsidó állam megszűnése óta vált gyakorlattá, azóta a vallásos zsidóság erős reménye, hogy ezt a királyságot Isten helyre fogja állítani. Ez váltotta ki a Makkabeusok sikeres felkelését még a hellén uralom alat. Mivel az Isten által felkent legnagyobb király Dávid volt, az ő személyéhez és utódaihoz kötődik a messiási várakozás. Illés próféta is a messiás előképe. Nem véletlen, hogy az Újszövetségben leírtak szerint találgatják, hogy Jézus Illés-e. A messiást a zsidók ma is várják. Sok álmessiás élt, akiről azt hitték hogy ő a Megváltó. Ilyen volt például egy felkelést vezető zelóta, Bar Kohba.

A keresztények Jézust tekintik a megígért messiásnak. Abban a reményben élnek a keresztények, hogy a messiás elhozta az embereknek a bűnök feloldását, avval, hogy egyetlen áldozatot mutatott be Istennek, önmagát. Az égben megvált a haláltól és az örök életet adja. A földön pedig a szeretet parancsával üdvözít.

A bibliában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első eljövetele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. Dániel könyve 9.25-ben Dánielnek látomása volt a Szentek Szentje eljöveteléről: "...Jeruzsálem épüljön fel újra, hét hét telik el a Felkent Fejedelemig. Hatvankét hét múlva újra felépül az utca és a fal. Hatvankét hét múlva megölnek egy Fölkentet, (bírói ítélet) nem lesz neki. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér."

Roger Liebi, Aranyszájú Szent János számításai alapján[2] 69 évhetet a hét éves mózesi évhétnek kell tekinteni, így 483 évet jelent. Dániel könyve megadja a prófécia keletkezésének évét is, a 9.1-ben "a méd Dáriusnak (...) 1. évében". Ez Kr. e. 536 évben. A hét hétév eltelése kr. e. 445-re kerül, a Jeruzsálem felépítésének engedély kiadásának éve. Innen vonja le a szerző a 483 évet, mely egy évet 360 nappal számolt (v.ö. Jel 11.3 és 12.14). Így 69X7X360 kr. u. 32 jön ki az időszámítási 0 évet nem számítva. Ez pedig megközelítőleg annak az ideje amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe[3].

2. "Nem múlik el Júdából a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül; míg eljő Siló, és a népek engednek neki." (1Móz 49.10)

Siló itt a Messiásnak egyik neveként szerepel (v.ö. Johanán, Akiba és Rási rabbi). Békességet jelent. A bot Izrael törzseinek volt egy botja, ami a törzs identitását jelentette. Kr. u. 70-ben azonban összetört a templom lerombolásával.

Születés helye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mikeás Kr. e. 8-ik században prófétált. Mikeás könyve: "De te, Efrátának Bethleheme, bár kicsiny vagy Júdea ezrei között belőled származik nekem, aki uralkodó az Izraelben; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van."

Ahonnan jön[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hóseás könyvében találhatjuk: "Egyiptomból hívtam ki az én Fiamat."

A szent családnak menekülnie kellett Egyiptomba. Ott Józsefnek az evangélium szerint látomásban kapja meg az üzenetet a visszatérésre. Itt Isten szól, és megígéri, hogy saját Fiát küldi el.

Csodatételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"...az Isten aki megfizet, Ő jön és megszabadít titeket. Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, akkor ugrándoz a sánta mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve." (Ézs 35.4-6)

Ézsaiás próféta szerint Isten maga jön el, és jelei az lesznek, hogy csodás gyógyulások történnek. Pontosan ezeket gyógyította Krisztus is. A zsidó történetíró Flavius is megerősíti ezt:

"Ebben az időben élt Jézus, ez a bölcs ember...ő csodákat művelt és tanította az embereket, akik szívesen hallgatják az igazságot[4]".

A Messiás ígérete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"...az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1Móz 3:15) Ez az első hely a Szentírásban, ahol Isten megígéri a Messiást az embernek mindjárt a bűnbeesés után. Mindjárt a bűnbeesés után felmerül az elkerülhetetlen szükség: valakinek jönnie kell a Földre. Isten megteremtette az embert és az asszonyt. A bűn megtörtént: egyik a másikra hárítja a bajt, noha mindketten bűnösek voltak, és ebben a nehéz helyzetben ígéri meg Isten azt, hogy küld valakit, aki az asszony magvából való.[...]Isten az asszony magvát tudja használni, a férfit a Szent Szellem erejével helyettesíti. Olyan valakit ígér Isten, aki megtöri a kígyó fejét. Ádám magvából jöttek közül ezt senki nem teheti, aki Ádám magvából való, azt a bűnbeesés mérge szennyezi. Ádám vonalát tehát ki kellett zárnia és újat kellett teremtenie. Ezért ígérte meg a Messiást, a Szabadítót, a Megváltót[5]."

A síita iszlámban mahdínak nevezik a megváltójuknak tekinthető eszkatologkius személyt.

A művészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Liebi, 3. oldal
  2. Aranyszájú Szent János : Beszédek a zsidók ellen (Vattamány Gyula) Wesley János Lelkészképző Főiskola ISBN 963-86535-5-8
  3. Roger Liebi: Beteljesedett prófécia, Messiási prófécia - annak beteljesedése és történeti valódisága. Primo kiadó 7-11 oldal ó
  4. Flavius, Zsidók története: XVIII. 3. 3., 397. oldal
  5. Dr. Kiss Ferenc igeszolgálatából részletek a "Ti vagytok a Föld sója" c. könyvből

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]