Mikeás könyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Mikeás könyve a Bibliában található úgynevezett tizenkét kisprófétákhoz tartozó protokanonikus könyv.

A szerző[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Micaiah név rövidítése Mikeás. Neve jelentése: kicsoda hasonló Jahvéhoz? Moresetből származott, mely Jeruzselemtól mintegy 3 és fél kilométerre feküdt. Kr. e. 774-716 között prófétálhatott, míg mások ezt 733 és 701 közé teszik. Nem tévesztendő össze attól a Mikeással aki a Királyok könyvében találhatunk meg (I. Kir 22.8) és korábban élt. Koirtársai voltak, Jótám (756-741), Akház (741-725) és Ezékiás (725-697) uralkodók.

A könyv szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1 - 3 Prófétálás Szamária, Júda és Jeruzsálem ellen
  • 4 - 5 Prófétálás Sion jövőbeli üdvösségéről
  • 6.1 - 7.7 Izrael elleni prófétálás
  • 7.8 - 20 Az eljövendő üdvösség

A könyv összefoglalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szerzőt felháborította Szamaria és Jeruzsálem társadalmi igazságtalanságai, az előkelők romlottságai és visszaélései. Erkölcsi feddésében az Isten előtti alázatot, a szeretetet és az erkölcsi elveket hangsúlyozta. A bűnösöket szókimondóan megnevezi, vezetők, bírák, papok és próféták. Ők hamis biztonságérzetet táplálnak. A könyv közepén Dávid-hagyományt említi, és egy eljövendő uralkodót Betlehemből fog származni és Jahvét fogja képviselni, illetve Jáhve választottja lesz. Az Ő erejével fog uralkodni a béke megtestesítője lesz, amely új kezdet lesz.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]