Énekek éneke
|
Az könyvei
|
|---|
| Héber Biblia (Azok a könyvek, melyek az összes keresztény és zsidó kánonban egységesen megtalálhatóak.) |
| 1 Mózes · 2 Mózes · 3 Mózes · 4 Mózes · 5 Mózes · Józsué · Bírák · Rúth · 1–2 Sámuel · 1–2 Királyok · 1–2 Krónikák · Esdrás · Nehémiás · Eszter · Jób · Zsoltárok · Példabeszédek · Prédikátor · Énekek · Ésaiás · Jeremiás · Siralmak · Ezékiel · Dániel · Hóseás · Jóel · Ámós · Abdiás · Jónás · Mikeás · Náhum · Habakkuk · Sofóniás · Aggeus · Zakariás · Malakiás |
| Katolikus deuterokanonikus könyvek |
| Tóbiás · Judit · 1 Makkabeusok · 2 Makkabeusok · Bölcsesség · Sirák fia · Báruk · Jeremiás levele · Dániel (kieg.) · Eszter (kieg.) |
| A görög és szláv ortodox kánon többletei |
| 2 Esdrás · 3 Makkabeusok · Manasse imája · 151. zsoltár |
| A grúz ortodox kánon többletei |
| 4 Makkabeusok · 3 Esdrás |
| A "szűkebb" etióp ortodox kánon többletei |
| Ezra apokalipszise · Jubileumok · Énok · 1-3 Etióp Makkabeusok · 4 Báruk |
| A szír Pesitta kánonjának többletei |
| Zsoltár 152-155 · 2 Báruk · Báruk levele |
|
|
Az Énekek éneke Salamon királynak tulajdonított, a menyasszony és a vőlegény szerelmi énekeiből álló sorozat a Bibliában. Héberül a legszebb éneket jelenti (héberül שיר השירים, Shir ha-Shirim).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A szerző
Salamon király - a hagyomány szerint - énekeket is szerzett (1Kir 5,12). A dalok a vőlegényt királynak és Salamonnak nevezik.
[szerkesztés] Tartalma
30 szerelmi énekből álló gyűjtemény, amely a vőlegény és menyasszony egymás iránti szerelmét hirdetik: együtt vannak, majd elválnak, keresik majd megtalálják egymást. A dalok egy részében a menyasszony beszél szerelme utáni vágyakozásáról és összetartozásukról, és leírja a vőlegény külsejét (12 ének), más részeknél a vőlegény énekli meg jegyese szépségét, szerelmén érzett örömét (8 ének). Körülbelül 6 dalban pedig a jegyesek felváltva dicsérik egymást. Ezen kívül megszólal a kar is (Jeruzsálem lányai).
[szerkesztés] Története
Bizonyosnak látszik, hogy a fogság után alakult ki, valószínűleg a hellenista korban (Kr. e. III. sz.) Erről tanúskodik a műben egy perzsa és egy görög kölcsönszó. Keletkezésük helye Jeruzsálem lehetett. Nem kizárható, hogy egyes dalok régebbi eredetűek. A művet felvették a zsidó kánonba, bár Kr. u. II. században felmerült a kétely, helyes volt-e ide sorolni, a hagyományokra való tekintettel végül megmaradt a szent szövegek között, sőt Kr u. VIII. századtól húsvét ünnepén olvassák.
[szerkesztés] Helye a Szentírásokban
- A görög Bibliában a Szeptuagintában a Prédikátor könyve után szerepel.
- A Vulgátában pedig a két salamoni mű közé helyezték.
- A héber bibliában a kánoni könyvek harmadik csoportjában, az „Írásokban” található és a nagy ünnepeken olvasott öt megillot (tekercs) élén áll.[1]
[szerkesztés] Értelmezése
Az értelmezők egy része szerint a szöveg eredetileg is allegorikus jelentéssel bírt, míg mások szerint a dalok eredetileg valóban szerelmes, lakodalmi énekek voltak.
- Az első csoportba sorolható Rabbi Akiba (megh. Kr. u. 132.), aki szerint az írás Isten és Izrael kapcsolatát énekli meg. Ezt az értelmezést támasztják alá azok a prófétai kijelentések (Oz 1-3; Jer 2,2; Ez 16), melyek Istennek népe iránti szeretetét a házastársi szerelemhez hasonlítják.
Később egyes keresztény egyházatyák Krisztus és az Egyház kapcsolatának allegóriájaként értelmezték a könyvet.
Ismét mások egy ősi kánaáni termékenységi misztérium kultikus szövegének tekintik.
- Az értelmezők másik csoportja az Énekek énekét szó szerint értelmezi. Közülük egyesek szerint daljátékról van szó, mely az emberi hűséget és összetartozást énekli meg.
Mások egyszerű házasságkötési dalgyűjteménynek tekintik.
Ismét mások a profán szöveget a Ter 2,23-24 alapján, mintegy annak kommentárjaként értelmezik.[2]
[szerkesztés] Forrás
