Septuaginta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Részlet a Septuagintából

A Septuaginta (rövidítése LXX, görögül Ἡ Μετάφραση τῶν Ἑβδομήκοντα) a Héber Biblia görög nyelvű fordítása. i. e. 300 körül íródott, az egyiptomi Alexandria városában II. Ptolemaiosz egyiptomi uralkodó idejében.

A Septuaginta a legrégebbi ismert görög fordítása az Ószövetségnek. A latin nyelvű elnevezés jelentése ’hetven’ és arra utal – amint azt az Ariszteasz-levél alapján alexandriai Philóntól tudjuk –, hogy hetvenkét zsidó bölcs írta. A bölcsek a tizenkét zsidó törzs tagjai voltak, minden törzset hatan képviseltek a fordítás elkészítésekor.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes elméletek szerint Héber Biblia fordításának indítványozója II. Ptolemaiosz volt, aki a zsidó kultúra iránti érdeklődése miatt rendelte meg a fordítást.

A fordítás elvégzésére Ptolemaiosz összesen hetven(kettő)[1] zsidó bölcset kért fel mindegyik zsidó törzsből. A fordítás eredetileg a "Hebdomékonta" nevet viselte. A zsidó bölcsek megérkezését követően néhány nappal az alexandriai könyvtár igazgatója, Demetriosz Phelereusz "kivitte őket hét stadionnyira a tengerbe nyúló és egy szigetre vezető töltésre, átment velük a sziget északi részébe, és bevezette őket egy tengerparti házba, ahol megfelelő csendben és magányosságban dolgozhattak. Azután felszólította őket, hogy fogjanak hozzá a munkához… Az öregek rendkívül nagy szorgalommal és lelkesedéssel hozzá is fogtak, hogy elkészítsék a pontos fordítást, s naponta a kilencedik óráig dolgoztak. Azután testi szükségleteikről is gondoskodtak, s ebben a tekintetben bőségesen rendelkezésükre állt minden szükséges élelmiszer… a király asztaláról. Minden reggel elmentek a királyi palotába, köszöntötték Ptolemaioszt, azután ugyanazon az úton visszatértek, a tengerben megmosták kezüket és megtisztulva hozzáfogtak a munkához. Mindent összevéve, a törvények leírása és fordítása 72 napig tartott. Akkor azon a helyen, ahol a fordítást elvégezték, Demetriosz összegyűjtötte mind a zsidókat, és a fordítók jelenlétében felolvasta munkájukat. A gyülekezet megéljenezte a fordítókat és megdicsérte Demetrioszt is a fordítás ötletéért… Azután megkérték, hogy adja át elmélyedésre elöljáróiknak is a könyvet, s valamennyien, a papok és a legöregebb fordítók, valamint a közösség elöljárói, kifejezték azt az óhajukat, hogy a fordítás, mivel ily pompásan sikerült, maradjon így és ne változtassanak rajta semmit."

(Josephus Flavius: A zsidók története)

Egy másik elmélet szerint a fordítás a diaszpórában élő, a hébert már csak liturgikus nyelvként ismerő és használó zsidóknak készült.

A zsidó közösség reakciója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsidó közösségek egészen a kereszténység elterjedéséig a Septuagintát használták a vallási rituálék során (a római uralom idején jelentősen csökkent a héber, mint beszélt nyelv használata a zsidók körében még Júdeában is, helyette sokan görög nyelvre és arámira tértek át). A kereszténység megjelenése (Kr. u. 1. század) után azonban a zsidó közösségek elvetik – a fordítási hibák miatt – és a rabbik megalkotják a kanonikus Héber Bibliát.

Rabbi Akiba iskolája, amely a zsidóság szellemi világát a Kr. u. 2. századtól kezdve alapvetően meghatározta, nem elégedett meg a Biblia értelemszerű fordításával, hanem a héber szöveg legkisebb elemeihez is magyarázatokat fűzött.

A fordítás nagy hibáira Órigenész mutat rá a Hexapla (= hatsoros) című művében. Órigenész arra is rámutat, hogy a Septuaginta tartalmaz olyan írásokat is, amelyek egyáltalán nem szerepelek az őáltala ismert zsidó kánonban.

Bizonyos értelmezés szerint azonban Órigenész a Szentírás egységesítésére, a hibák kiküszöbölésre törekszik élete végéig.

A Septuaginta jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Septuaginta a zsidóság körében hosszú ideig igen nagy tekintélynek örvendett, így elterjedt Egyiptomon kívül is a görögül beszélő zsidó diaszpóra körében, és a hellenista zsidóság zsinagógáiban hivatalos Bibliaként használták. Az Újszövetség írói szórványos esetektől eltekintve a Septuaginta alapján idézik az Ószövetséget.

A Septuagintának számos kézirata és kézirattöredéke maradt ránk a 4-10. századból. Magyarországon három görög Biblia-kódex található a 10-12. századból, közülük a legrégibb a budapesti Egyetemi Könyvtárban van.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Josephus Flavius: A zsidók története, Talentum Könyves és Kereskedő Kft., 1999. ISBN 963-8396-12-1

A Septuagintáról az interneten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]