Alexandriai könyvtár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A római Tiberius Claudius Balbilusnak tulajdonított felirat (Kr. u. 56) ami igazolja, hogy az Alexandriai Könyvtár még a Krisztus utáni első században is működött

Az alexandriai könyvtár (Muszeion, „a múzsák csarnoka”) az ókori világ legnagyobb könyvtára volt. A Kr. e. 3. században hozták létre Egyiptomban, hogy az addig többnyire a templomokban őrzött tekercseket egy helyen gyűjtsék össze. A könyvtár eredeti rendeltetése, a könyvek gyűjtése mellett, a Muszeionban tevékenykedő tudósok munkájának az elősegítése volt. A könyvtárban azonban nemcsak gyűjtötték a könyveket, hanem az írnokok másolatokat is készítettek róluk.

A könyvtár létrehozójának a hellén származású I. Ptolemaiosz Szótért tartják, aki fontos feladatának tekintette, hogy a görög tudósoknak otthont adjon, és kutatásaikat, tanulmányaikat is elősegítse. A könyvtár összeállításához a volt arisztotelészi tanítvány, phaléroni Démétriosz tanácsait vette igénybe, akit azonban II. Ptolemaiosz Philadelphosz, I. Ptolemaiosz fia, apja halála után száműzött.

A könyvtár az idők során egyre nagyobb lett. Növekedése III. Ptolemaiosz Euergetész uralkodásának idején volt a legjelentősebb. Az ő nevéhez fűződik az a rendelet is, miszerint minden beérkező hajót át kellett kutatni és minden ott talált könyvről másolatot kellett készíteni a könyvtár számára. A hajókon talált könyvek másolatait külön tárolták a többi könyvektől. Ugyancsak III. Ptolemaioszhoz fűződik Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész eredeti műveinek beszerzése is. A művek eredeti tekercseit, óvadék ellenében, azzal az indokkal kérte el Athéntól, hogy másolatokat készítsen róluk, azonban később mégis úgy döntött, hogy megtartja az eredetit és a másolatokat küldi vissza.

A könyvtár állománya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori Alexandriai Könyvtár

Az alexandriai könyvtárban főként görög nyelvű tekercseket őriztek. Más népek vallásos szövegei, meséi is megtalálhatóak voltak, de rendszerint ezeket is lefordították görögre. Valószínűleg ennek a szokásnak köszönhető az első görög nyelvű Ószövetség fordítás is, a Septuaginta.

A könyvtár „katalógusát” Kallimakhosz, aki egy ismert költő volt, jegyezte fel. A katalógus szerint 400 000 olyan tekercs volt, amelyen több azonos, vagy különböző szerzőtől származó mű szerepelt, és 90 000 olyan tekercs, amely kizárólag egy művet tartalmazott. Ezeken a könyveken (tekercseken) kívül, még 42 000 további könyvet tartottak számon, a Szerapeumban. Marcus Antonius Kleopátrával való esküvője alkalmából, 200 000 pergament ajándékozott a Könyvtárnak. Ezek a könyvek pergamoni könyvtárból származtak.

Könyvtárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első ismert könyvtáros, aki az alexandriai könyvtárban működött, phaléroni Démétriosz volt. Démétriosz Kr. e. 290 és 282 között a könyvtár eredeti elrendezésén segédkezett. Őt követte epheszoszi Zenodotus, aki I. Ptolemaiosz uralkodásának utolsó éveiben került a könyvtár élére, és egészen Kr. e. 260-ig állt a könyvtár szolgálatában. Utóda a legismertebb könyvtáros kürénei Kallimakhosz volt.

Kallimakhosz állította össze a százhúsz kötetből álló Pinakest, azaz a könyvtár részletes katalógusát. A katalógus a műveket különböző osztályokba sorolta, ezek: történelem, jog, orvoslás, filozófia, lírikus költészet, tragédiák, imák és vegyes írások voltak. A Pinakes több mint ezer tekercsből állt, és a részletes katalógus mellett tartalmazta az egyes szerzők életrajzi adatait, műveiknek hosszát is.

Kallimakhoszt az „Argonautika” szerzője, Apollóniosz Rhodiosz követte. Utána Kr. e. 230-ban következett a kürénei Eratoszthenész, aki összeállította a Tetagmenos epi teis Megaleis Bibliothekeis-t, azaz „A nagy könyvespolcok szerkezetét”. Eratoszthenészt követte bizánci Arisztophanész, aki naprakészre frissítette a Pinakest. Őt egy Apolloniusz nevű könyvtáros követte. Az utolsó ismert könyvtáros, a könyvtár aranykorából, Kr. e. 180-ban tevékenykedő csillagász és grammatikus, szamothrakei Arisztarkhosz volt. Utána hosszú ideig nem maradt feljegyzés a könyvtáros nevéről egészen ciprusi Oneszanderig, aki az utolsó ismert könyvtáros volt a ptolemaioszi időkből.

Miután Egyiptom római uralom alá került, csak kevés könyvtáros neve maradt fenn az utókornak. Ezek egyike alexandriai Khairémón, aki körülbelül Kr. u. 50 és 70 között tevékenykedett. A következő ismert név Dionüszosz, Glaucus fia aki Kr. u. 100 és 120 között állt a könyvtár élén. Dionüszosz közvetlen utódja Caius Julius Vasinus volt, aki 120 és 130 között vezette a könyvtárat. További fennmaradt nevek: a harmadik évszázad végén tevékenykedő Diophantus, és a negyedik évszázadban tevékenykedő Theon.

KÖNYVTÁROS MIKORTÓL MEDDIG
phaléroni Démétriosz Kr. e. 297 Kr. e. 282
ephesosi Zenodotus Kr. e. 282 Kr. e. 260
kürénei Kallimakhosz Kr. e. 260 Kr. e. 240
rodoszi Apolloniusz Kr. e. 240 Kr. e. 230
kürénei Eratoszthenész Kr. e. 230 Kr. e. 195
bizánci Arisztophanész Kr. e. 195 Kr. e. 180
Apolloniusz Kr. e. 180 Kr. e. 160
szamothrakei Arisztarkhosz Kr. e. 160 Kr. e. 131
ciprusi Oneszander Kr. e. ? Kr. e. ?
alexandriai Khairémón Kr. u. 50 Kr. u. 70
Dionüszosz, Glaucus fia Kr. u. 100 Kr. u. 120
Caius Julius Vasinus Kr. u. 120 Kr. u. 130
Diophantus III. évszázad
Theon IV. évszázad

A könyvtár megsemmisülése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alexandriai Könyvtár először Kr. e. 48–47-ben, az alexandriai háború idején égett le. Az elkövetkező években, a folyamatos római támadások következtében – 262-ben Aemilianus lázadása, majd 272-ben Aurelianus alatt, és végül 296–97-ben, Diocletianus ostroma alatt – többször is megsérült. A végső pusztulás 640–642 között következett be, amikor Amr ibn al-Ász seregei elfoglalták Alexandriát. Ekkor I. Omár kalifa parancsára, azzal az indokkal, hogy „ha a könyvek azt tartalmazzák, mint a Korán, feleslegesek, ha nem, akkor veszélyesek”, elégették a könyveket. Tény, hogy a könyvtár ekkor leégett, bár egyes vélemények, különösen Ranke szerint az utóbbi történet hamis, amit évszázadokkal később, a 12. században találtak ki[1] .

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • R. MacLeod: The Library of Alexandria. London and New York: I. B. Tauris, 2000. ISBN 1-86064-428-7

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]