Epheszosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
World Heritage Emblem.jpg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Epheszosz
Ephesus Celsus Library Façade.jpg
Elhelyezkedése
Epheszosz (Európa)
Epheszosz
Epheszosz
Pozíció Európa térképén
é. sz. 37° 56′ 23″, k. h. 27° 20′ 55″Koordináták: é. sz. 37° 56′ 23″, k. h. 27° 20′ 55″
A(z) weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Epheszosz témájú médiaállományokat.
Celsus könyvtára

Epheszosz (latinul Ephesus, hettita nyelven: Apasza[sz, Apašaš]) görög polisz volt Kis-Ázsia nyugati partvidékén. Ma Törökországban helyezkedik el, török neve Efes.

Iónia legfontosabb metropolisza a Prion-hegy lábánál, a Kaüsztrosz folyó torkolata közelében, Kolophón és Magnészia között a Nyugatot Kelettel összekötő egyik fontos kereskedelmi út mellett feküdt. Fénykorában, az i. sz. 1. században lakóinak száma elérte a félmilliót. Róma után a birodalom második legfontosabb városa volt. Napjainkban a kiterjedt régészeti feltárásoknak köszönhetően kedvelt turistalátványossággá vált.

A kezdetek és a sötét kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókori görög sisak

Régészeti kutatások alapján valószínűsíthető, hogy a terület már a neolitikus korban, az i.e. 7. évezredtől lakott volt. 1954-ben mükénéi korból (i.e. 1500-1400) származó kerámialeleteket tártak fel nem messze attól a helytől, ahol most a Szent János bazilika romjai állnak. A várost az i.e. 14. században hettita források Apasza (Apaša) néven említik.

Apasza az arzavai királyság fővárosa volt és II. Murszilisz idejéig nagyhatalmat kormányoztak innen. Az i. e. 13. század folyamán Arzava hanyatlásnak indult, és Apasza szerepét átvette Millavanda (Milétosz).

Később az athéni Kodrosz fia, Androklosz vezetésével attikai iónok foglalták el. Androklosz kezdetben egy félig oligarchikus rendszerben kormányozta a várost, majd haláláig zsarnokként uralkodott. Tehetséges uralkodó volt, sikerült tizenkét kis-ázsiai ión várost egy ligába tömörítenie. Egy, a kariaiak ellen vívott csatában esett el, amikor csapataival Priéné, az ión liga egy másik városának segítségére sietett. Epheszosz tipikus ión várossá vált, Athéné és Apolló tiszteletére emelt templomokkal díszítették. Felépült az első Artemisznek szentelt templom, amelyet az i.e. 7. században egy árvíz súlyosan megrongált, félméteres iszapréteggel vonva be az égetett agyag padlót. Az Akropolisz, mely napjainkra teljesen elpusztult a stadion mellett állt.

Az archaikus kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Artemisz templom modellje

I.e. 650 körül a várost Kimmerek, indo-európai eredetű lovas nomádok támadták meg és földig rombolták az Artemisz templommal együtt. A város újjáépítése után türannoszok uralkodtak, majd miután a lakosság fellázadt Epheszoszt Athén mintájára demokratikusan kormányozták. I.e. 560 körül a várost a Lüdiaiak királya Kroiszosz (Krőzus) foglalta el, aki megkímélte a lakosságot és újjáépíttette az Artemisz templomot. Az új templom, az ókori világ hét csodája közül az egyik, i.e. 550 körül készült el. Márványból építették, a cellát kettős oszlopsor vette körül, a naoszban (a templom cellájában) Artemisz ébenfából faragott kultuszszobrát helyezték el. A templom igazi "turistalátványossággá" vált, királyok, átutazó kereskedők látogatták meg és gazdag adományokkal fejezték ki hódolatukat az istennőnek. Kroiszosz i.e. 546-ban megtámadta a perzsákat de vereséget szenvedett Nagy Kürosz csapataitól így Epheszosz a többi kis-ázsiai városhoz hasonlóan az Akhamenida birodalom részévé vált, és szatrapák kormányozták

A klasszikus kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Artemisz templom maradványai

A kis-ázsiai városokat kormányzó szatrapák megbízhatatlannak bizonyultak, így a perzsák -akik nem voltak fanatikusak sem politikai sem vallási értelemben- helyi elöljárókra bízták a városok irányítását, mindaddig, amíg az adókat rendesen fizették. Később Kambüszész és utóda Dareiosz uralkodása alatt az adókat felemelték, így i.e. 498-ban az epheszoszi csatában a város a görögök oldalán harcolt. I.e 479-ben Spárta és Athén segítségével sikerült kiűzni a perzsákat Kis-Ázsiából. I.e. 478-ban Epheszosz a többi ión várossal együtt belépett a Déloszi Szövetségbe, és komoly gazdasági segítséget nyújtott a perzsák elleni harcban. A Peloponnészoszi háborúk alatt Epheszosz először Athénnal később Spártával lépett szövetségre, majd újból perzsa fennhatóság alá került. I.e. 356 július 21-én éjszaka egy Herostratus nevű zavarodott elméjű férfi felgyújtotta az Artemisz templomot. Herostratust elfogták, és kivégezték, majd hozzáláttak a templom újjáépítéséhez, ami az állandó háborúskodások miatt nagyon lassan haladt.

A hellenisztikus kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy Sándor

Nagy Sándor i. e. 334-ben a Granikosz folyó melletti csatában legyőzte a perzsákat, így a kis-ázsiai városok az uralma alá kerültek. Epheszoszban a város türannoszát és családját halálra kövezték, majd a győztesként bevonuló Nagy Sándort felszabadítóként üdvözölték. Az új uralkodó felajánlotta, hogy kifizeti a még csak félig újjáépített Artemisz templom bejezéséhez szükséges összeget, azzal a feltétellel, hogy nevét felvésik a templom homlokzatára, de az epheszosziak ezt visszautasították. Nagy Sándor halála (i.e. 323) után i.e. 283-ban Lüszimakhosz Nagy Sándor egyik tábornoka lett a város ura. Ebben az időszakban a kikötő teljesen feltöltődött, és a kikötőn kívül is nagy területek mocsarasodtak el, ami nagymértékben megnövelte a malária terjedésének veszélyét. Lüszimakhosz átköltöztette a lakosságot egy közeli, szárazabb területre. Az új várost gondos tervezés után építették fel. Falakkal vették körül, melyeknek romjai ma is láthatóak. A régi város területét elárasztották, így kényszerítve az ottmaradt lakosokat, hogy az új városba költözzenek. Epheszosz az egész régió leggazdagabb településévé vált, fontos kereskedelmi központ lett belőle. Lüszimakhosz az I. Szeleukosz Nikátor ellen vívott korupedioni csatában vesztette életét i.e. 281-ben, így Epheszosz a Szeleukida birodalom része lett. Később III. Ptolemaiosz fáraó megtámadta a birodalmat, és egész Kis-Ázsiát az uralma alá hajtotta, így a város i.e. 263 és i.e. 197 között egyiptomi fennhatóság alatt állt. Amikor III. Antiokhosz megpróbálta visszafoglalni a kis-ázsiai városokat konfliktusba keveredett Rómával, és i.e. 190-ben a Magnészia mellett vívott csatában vereséget szenvedett Scipio Africanustól ami a Szeleukida Birodalom végét jelentette.

Római kor (Kr. e. 190. –[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Epheszosz egyik főútja, a Kurétesz út

Epheszosz Kr. e. 190-ben foglalták el a rómaiak, majd hosszú ideig közvetett módon, Pergamonból kormányozták. Az adókat felemelték, a város kincseit elkobozták. Kr. e. 88-ban Nagy Mithridatész elfoglalta Nyugat-Anatóliát, a harcoknak nyolcvanezer római polgár esett áldozatul. A görög városok felszabadultak és egy rövid ideig Epheszosz teljes önállóságot élvezett. I.e 86-ban Lucius Cornelius Sulla legyőzte Mithridatészt, így a város ismét római befolyás alá került. Sulla a kis-ázsiai városoktól visszamenőleg ötévnyi adót követelt, ami hosszú időre elszegényítette az egész területet. Amikor i.e 27-ben Augustus császár lett, Epheszoszt Asia provincia fővárosává tette. A város Róma után a birodalom második legnagyobb városa lett, fénykorát az i.sz. 1 és 2. században élte. Lakosainak száma elérte a félmilliót, közülük sokan kézművességgel vagy kereskedelemmel foglalkoztak. Minden év áprilisában nagyszabású ünnepségeket tartottak Artemisz istennő tiszteletére, melyeken közel egymillió ember vett részt. Számos fürdőt, középületet építettek, vízvezetékrendszere a legmodernebb volt az ókori világban. A kereskedelemben betöltött szerepét tovább növelte olyan mértékben, hogy Kis-Ázsia bankjának tekintették. Fontos szerepet játszott a kereszténység korai időszakában is. I.sz. 50 körül Pál apostol éveket töltött a városban és itt írta meg i.sz. 53-ban első levelét a korintosziakhoz. Tanítványaival együtt térített, majd egy, a színházban kitört zavargások után száműzték őket. Epheszosz egyike volt annak a hét városnak, melyeket megemlítenek a Jelenések könyvében, ez bizonyítja milyen erős volt a helyi keresztény gyülekezet. Az i.sz. 1. század végén 90 és 100 között János evangelista itt töltötte életének utolsó tíz évét, és írta meg evangeliumát. Sírja fölé a 6. században templomot emeltek. Epheszosz minden szempontból római várossá vált, ezt tanúsítja az "Epheszosz, Ázsia provincia fővárosa római város lett" felirat, amit nem csak görög, hanem latin betűkkel is felvéstek a bazilika falára. A római kori Epheszosz életét nem csupán a nagyszabású ásatások eredményeiből ismerjük, hanem a tehetős családok által készítettett feliratokból is. Szinte valamennyi napjainkig fennmaradt épület ebből a korból való, többek között Celsus könyvtára, a színház, Hadrianus temploma, és az Odeon.

Kr. u. 263-ban a gótok kifosztották és felgyújtották a várost, később 395-ben bizánci uralom alá került.

Az Odeon

Az Odeon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város egyik főútja, a Kurétesz út mellett álló, eredetileg fedett, jó állapotban fennmaradt félkör alakú 1400 főt befogadni képes épület. Egy i.sz. 150 körül származó felirat Publius Vedius Antoniusnak és feleségének tulajdonítja építését. A színház 22 széksorból állt, a felső részét vörös gránitból készült korinthoszi stílusú oszlopok díszítették. A színpadot és a nézők ülőhelyét márvánnyal borították. Az épület formája kissé eltér a hagyományos színházakéitól, elsősorban összejöveteleket és koncerteket tartottak benne, és csak ritkábban hagyományos színházi előadásokat.

A piactér és a bazilika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bazilika

Az Odeonnal szemben a Kurétesz út másik oldalán elhelyezkedő nagy, négyszög alakú teret nyugati irányból egy hatalmas kapun át lehetett megközelíteni. Három oldalról árkádsor szegélyezte, északi oldalán pedig a C. Sextillis Pollio által Augustus uralkodásának végén építtetett Artemisznek és Augustusnak szentelt bazilika állt. A háromhajós bazilika térre néző homlokzatát ión stílusú oszlopok díszítették, belső oszlopaira kevésbé hagyományosnak számító bikafejmotívumokat faragtak. Ez a dekorációs elem felbukkan Augustus római császárfórumán is. A bazilikában Augustus császár, és felesége Lívia monumentális szobrait állították fel. A bazilika mögött a tanácsháza épülete, a bulentérion állt, ahol az elöljárók gyűléseit tartották. Domitianus korában a piactér nyugati felén egy teraszos területen templomot emeltek a császár tiszteletére, így a város kivívta magának a "császári kultusz örzője" címet.

Hadrianus temploma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hadrianus temploma

Hadrianus temploma a Kurétesz úton épült, korinthoszi stílusban. A homlokzatán lévő felirat szerint P. Quintilius megrendelésére épült i.sz. 138-ban, aki Hadrianus császárnak ajánlotta. A 4. században jelentős mértékben felújították, gyakorlatilag még felhasználható elemeiből újjáépítették. Az épület homlokzatát középen boltív töri meg, hajlatának csúcán Tükhé istennőnek, a város védelmezőjének alakja látható. Az ő figurájának felel meg hátrébb, a cella bejárata felett vonuló boltív domborműves ábrázolásán megjelenő nőalak is. A templom cellájában Hadrianus császár szobra állt, homlokzata előtt négy szobortalapzat található, rajtuk a fennmaradt feliratok szerint Diocletianus, Maximinus, Galerius és Constantinus császárok szobrait helyezték el.

Függő ház

A függő házak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hadrianus templomával szemben a régészek több patríciusházat tártak fel. A házakat az 1. században építették, majd a 6. századig többször felújították. A házakat egymás fölé építették a domboldalon, mindegyik ház teteje teraszként szolgált a fölötte levőnek. A házak háromszintesek voltak, mindegyiket egy perisztülion (zárt, oszlopos udvar) köré építették. Az udvarok közepére kutat fúrtak, így biztosították a vízellátást. A házak padlóját mozaikokkal díszítették, a falakra freskókat festettek. Ezek egy része jó állapontban maradt meg. A freskók színházi jeleneteket, férfi és női alakokat, valamint ornamentális díszítéseket ábrázolnak. A helyreállított házakat acélvázas tetővel fedték le, ez a megoldás a helyben hagyott leletek konzerválásának egyik modern példája.

Celsus könyvtára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Celsus könyvtára

Az osztrák régészek által feltárt könyvtár páratlanul gazdag épületét Caius Iulius Aquila emeltette i.sz. 135-ben apja, Tiberius Iulius Polemeanus, Ásia provincia konzuljának emléke előtt tisztelegve. Az épület egyszerre volt könyvtár és Celsus emlékműve. Közepét egy kelet felé tájolt nagyméretű 16,72x10,92 méteres famennyezetes, négyszögletes terem foglalta el. A belső teret három szinten húzódó fülkesor díszítette, melyeket eredetileg az irattekercsek tárolására szolgáló faliszekrények töltöttek ki. A belső, márvánnyal díszített és a külső, egyszerűbb falak között hézagokat hagytak, így védekeztek a nedvesség ellen. Becslések szerint a könyvtárban örzött tekercsek száma elérhette a húszezret is. A könyvtárnak egy utánzatát Caracalla római thermáinak ásatása közben fedezték fel, a küzdőtér egyik oldalán feltárt épületszárnyban. A 3. században, amikor a várost gót támadás érte a könyvtár belseje teljesen kiégett, de a homlokzat nem szenvedett komolyabb károsodást. A könyvtár márványhomlokzatán a széles tagolatlan lépcsősor tetején négy oltárfülkét helyeztek el, míg a felső szinten három nagyobb fülke kapott helyet. A négy alsó fülkében Celsus erényeit megszemélyesítő szobrokat (Bölcsesség, Kiválóság, Megfontoltság, Tudomány) helyeztek el. A könyvtárnak csak a homlokzatát díszítették ki, másik három oldala összeépült a szomszédos házakkal. A napjainkra majdnem teljesen elpusztult hátsó fal kör alakú fülkéjében állt Athéné istennő kultikus szobra és Celsus szépen faragott márvány szarkofágja.

Mazeusz és Mitriadész kapuja

Mazeusz és Mitriadész kapuja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Celsus könyvtára mellett áll a két felszabadított rabszolga, Mazeusz és Mitriadész által emeltetett monumentális kapu. A kapu két szimmetrikus előretolt tagból áll, melyeket egy ugyanolyan magas boltív köt össze. Ez a görög-hellenisztikus kaputornyok és a római boltívek keveredéséből kialakult forma leginkább Kis-Ázsiában terjedt el. A boltozatok felett virágfüzéres fríz fut körbe, ezek fölé hármas pártafalat emeltek. A kapu építtetői szabadságukat Augustus császárnak köszönhették, így a pártafalakra a császárt és családját dicsőítő feliratokat véstek.

A színház és az Arkadiana út[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A színház és az Arkadiana út

Epheszosz legjobb állapotban megmaradt épülete. Nemcsak színielőadásoknak, hanem népgyűléseknek, közösségi összejöveteleknek is otthont adott. Nézőterét egy domboldalba vájva alakították ki egy korábbi görög színház romjain az 1. században. Claudius és Traianus császárok uralkodása alatt, később Antoninus Pius idején kibővítették. Nézőtere 50 méter átmérőjű, befogadóképessége 24 000 fő. Színpada háromszintes, az eredetileg egyszintes színpadhoz a 2. szintet Nero uralkodása alatt építették hozzá az 1. század közepén, a 3. szint Septimus Severus idejében készült el a 2. század végén. A félköríves nézőtér tetejét gazdagon díszítették, három oszlopsort alakítottak ki, fülkékkel és szobrokkal. A kereszténység korai éveiben i.sz. 50 körül az egyik komoly összecsapás itt zajlott a keresztények és a pogányok között Pál apostol itteni működése idején. A harcok azután törtek ki, hogy az ezüstművesek fellázították a lakosságok istennőjük, Artemisz védelmében. Az összecsapás után Pál apostolt rövid időre börtönbe zárták, majd tanítványaival együtt elűzték a városból. A színház állapota később nagymértékben leromlott, mert a lakosság az új épületekhez kőbányának használta.

A színháztól a kikötőbe vezető Arkadiana néven ismert út a város legfontosabb útja volt. Többször is átépítették, legutoljára Arcadius idejében, és róla is nevezték el. Teljes hossza 530 méter volt, két oldalát oszlopsor szegélyezte. Éjszakára fáklyákkal világították meg, az esővíz elvezetését bonyolult csatornarendszer biztosította. Az út mellett kétoldalt thermák és sportpályák sorakoztak. Később a kikötő feltöltődött, így elvesztette jelentőségét. Félúton a színház és a kikötő között a kereszténység korai éveiben négy oszlopot állítottak fel az Evangelisták tiszteletére.

Szűz Mária temploma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templomból csak néhány ión stílusú oszlop és egy restaurált fal maradt meg. A keresztények számára rendkívül fontos templom, mert ez volt az első, amelyet Szűz Máriának szenteltek. A 4. században építették. A templomot egy i.e. 2. században épült bazilika romjaira építették. Háromhajós, 260 méter hosszú épület volt, kör alakú keresztelőkápolnával. I. sz. 431-ben itt tartották meg viharos körülmények között a harmadik ökumenikus zsinatot, amelyen elítélték Nesztóriuszt, Konstantinápoly püspökét (428-431), mivel nem fogadta el Krisztus személyének alapvető egységét. A templom romjait 1967. július 26-án VI. Pál pápa meglátogatta, a látogatás emlékére a falon márványtáblát helyeztek el.

Szűz Mária háza

Szűz Mária háza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szűz Mária feltételezett háza egy majdnem teljesen újjáépített kápolna nem messze Epheszosz romjaitól. Az apszisban található Mária szobra és egy egyszerű oltár. A kis, középső helyiséget egy konyha foglalta el, az ásatások során szén- és famaradványokat tártak fel. A ház mellett található a Szűz Kútja, a legenda szerint vize csodatévő hatású. A hagyomány szerint Szűz Mária Krisztus halála után i.sz. 37-től i.sz. 48-ig ebben a házban élt. Egyesek szerint Epheszoszban is temették el. A ház a római katolikusok, az ortodox keresztények és a muzulmánok számára is fontos zarándokhely. A házat a 20. században három pápa látogatta meg, XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál.

János evangelista temploma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány kilométerre a romvárostól állt a János evangelista sírja fölé emelt bazilika. Justinianus és felesége Teodóra császárné rendeletére épült az i.sz. 6. században egy korábbi kisméretű templom romjaira. A bazilikát az Üldöztetés kapuján keresztül lehetett megközelíteni, ami egy udvarra vezetett, ahonnan a templom bejárata nyílt. A bazilika kereszt alaprajzú, negyven méter széles, száztíz méter hosszú, háromhajós, kupolákkal borított épület volt. A szent sírja a kripta fölött található az apszissal szemben. Keresztelőkápolnája nyolcszög alakú volt, márvánnyal borították, homlokzatát oszlopokkal díszítették. Később a bazilika köré védekezésül az arab támadások ellen vastag falat építettek. Amikor a szeldzsukok a 14. században elfoglalták a várost a bazilikát mecsetté alakították át, majd bazárként használták. Napjainkra az épületből csak néhány oszlop és falrészlet maradt meg. Régészeti feltárása 1926-ban kezdődőtt meg és jelenleg is tart.

A bizánci uralomtól a 20. századig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Isa bég mecsete

Epheszosz i.sz. 395-ben vált a Bizánci birodalom részévé. A város egészen az 7. század elejéig a birodalom második legfontosabb városa volt Ázsiában Konstantinápoly után. A gót támadás nyomait eltüntették, új fürdőket építettek, és Arcadius császár idejében újjáépítették a színház és a kikötő közötti Arcadiana utat. 406-ban Aranyszájú Szent János, Konstantinápoly püspökének parancsára lerombolták az Artemisz templomot. Justinianus császár idejében, a 6. században János evangelista sírja fölé bazilikát emeltek. A várost egy földrengés 614-ben félig romba döntötte, ami felgyorsította hanyatlását. Epheszosz kikötője elmocsarasodása miatt lassan elvesztette kereskedelmi központ szerepét, lakosai egyre nagyobb számban hagyták el. A régi épületek maradványait kőbányának használták. Az 7. és 8. században az arabok többször kifosztották. Amikor a szeldzsukok elfoglalták 1071-ben a hajdani világváros alig volt nagyobb, mint egy falu. 1100-ban újra bizánci befolyás alá került, egészen 1304-ig, amikor a szeldzsukok visszafoglalták. Az 14. században Epheszosz egy rövid időre úra felvirágzott, ekkor emelték az Isa bég mecsetet, karavánszerájt és fürdőket építettek. 1390-ben a várost az Oszmán Birodalomhoz csatolták. 1402-ben Timur Lenk legyőzte Bajazid szultánt aki fogságban halt meg, majd az ezt követő rövid zűrzavaros időszak után a város újból az Oszmán birodalom része lett. A 15. században teljesen elnéptelenedett, és csak a 20. században megkezdett régészeti kutatások után került vissza a köztudatba. Az ásatások során a városnak csak egytizedét tárták fel, de így is meglehetősen pontos képet kaphatunk hajdani életéről. A 20. század második felétől jelentős turistalátványossággá vált.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Epheszosz témájú médiaállományokat.