Flavius Arcadius bizánci császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arcadius
Arcadius.jpg

Bizánci császár
Uralkodási ideje
383 januárja – 408. május 1.
Elődje I. Theodosius
Utódja II. Theodosius
Életrajzi adatok
Uralkodóház Theodosius-ház
Teljes neve

születési név: Flavius Arcadius
császárként:

Flavius Arcadius Augustus
Született 377
Spanyolország
Elhunyt 408. május 1. (31 évesen)
Konstantinápoly
Házastársa Aelia Eudoxia
Gyermekei II. Theodosius
Pulcheria
Édesapja I. Theodosius
Édesanyja Aelia Flaccila
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Arcadius témájú médiaállományokat.

Flavius Arcadius, görögösen Arkadiosz (377408. május 1.), (uralkodott 395408. május 1.) a Keletrómai Birodalom első császára, I. (Nagy) Theodosius és Flacilla idősebbik fia, Honorius nyugatrómai császár bátyja volt.

Kegyencek bábja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valahol Hispaniában született 383-ban. Neveléséről először a pogány Themistius, később a keresztény Szent Arsenius gondoskodott. A tudósítások szerint alacsony és rossz alkatú volt, intelligenciáját tekintve sem emelkedett ki, emellett akaratereje sem volt elég ahhoz, hogy uralkodhasson. (A krónikások egyedül szép kézírását említík érdemeként.) 395-ben apja keleti területeket uraló társcsászárává tették augustus címmel.

Mindössze 12 éves volt, amikor a Római Birodalom kettéosztásakor valóban trónra lépett, és helyette – csakúgy, mint bátyja helyett a germán Flavius Stilicho – kegyencek kormányoztak. Első tanácsadóját, Rufinust az itt is befolyást szerezni vágyó Stilicho már 395-ben meggyilkoltatta, hogy mindkét császárra befolyást gyakorolhasson, de Arcadius új kegyence Eutropius lett. Az ifjú császár a rá szintén nagy befolyással bíró felesége, Aelia Eudoxia kérésére 399-ben menesztette Eutropiust, majd feleségének a császári udvar pazarlásait bíráló Aranyszájú Szent János konstantinápolyi pátriárkát is sikerült eltávolítattnia székéből 404-ben. Miután Eudoxia ugyanebben az évben meghalt méhen kívüli terhességben, Arcadius új tanácsadója a praefectus praetorio, Anthemius lett élete végéig. A császár leginkább kegyes keresztényként szerzett érdemeket, nem pedig politikai téren.

A Birodalom helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arcadius solidusa

A kettéosztott birodalom már első éveiben súlyos krízissel szembesült: az Alarich vezette nyugati gótok – akiket még Theodosius telepített le szövetségesként a Thrák diocesisben, a Duna alsó folyásánál – dúlni kezdték a Balkán-félszigetet, eljutva egészen Konstantinápoly falaiig és Dél-Hellaszig. Mivel a két birodalomfél nem volt képes összehangoltan fellépni a gót veszedelem ellen, Arcadius – illetve a helyette döntő Eudoxia, a magister militum praesentalis (hadseregfőparancsnoki) rangot viselő gót Gainas és Eutropius – végül kénytelen volt Alarichot magister militum per Illyricum címmel felruházni, azaz kinevezni a Balkán nyugati felének parancsnokává (397). Stilicho minden keleti birodalomfél területén levő birtokát elkobozták.

399-ben Tribigild vezetésével egy Phrügiában állomásozó gót kontingens fellázadt – nagy valószínűséggel Gainas felbujtására – és követelte az eunuch Eutropius menesztését. Eudoxia és Gainas meggyőzték a császárt, hogy áldozza fel miniszterét, akit Ciprusra száműztek, majd kivégeztek. Tribigild gótjai visszatértek Európába, és Konstantinápolyban és a környékén telepedtek le. Gainas gondoskodott a nem germán bizánci haderő eltávolításáról, majd követelte, hogy az ariánus gótok szabadon gyakorolhassák vallásukat. Aranyszájú Szent János keményen ellenállt az eretnekeknek, mire a gótok megszállták a palotát, és a felgyújtásával fenyegettek (400.). Ekkor váratlan fordulat történt: a főváros népe kiűzte az egyre gyűlöletesebbé váló germánokat. Gainas, aki a Boszporuszon súlyos vereséget szenvedett a flottától, menekülni kényszerült.

Az eset határására hamarosan a hadsereget is átszervezték, kirekesztve belőle a germán népelemet. (A szükség úgy hozta, hogy nem sokkal később ismét be kellett sorozni őket, és egészen a 7. századig a germánság képezte a keletrómai haderő legütőképesebb részét.) A Keletrómai Birodalomra hamarosan meglehetősen békés időszak köszöntött, amelynek mintegy nyitányaként 410-ben Alarich népével együtt áttelepült Itáliába. Ezt azonban Arcadius már nem érhette meg: utódja az uralkodásra tudatosan felkészített, ám még igen fiatal fia, II. Theodosius lett.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aelia Eudoxiától (†404. október 6.) 2 gyermeke született:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődei:
Magnus Maximus (nyugat)
és
Flavius Ricomerus és Flavius Clearchus (kelet)
Consul
385
Kollégája:
Flavius Bauto
SPQR
Utódai:
Honorius
és
Flavius Euodius
Elődei:
Eutolmius Tatianus
és
Aurelius Symmachus
Consul
392
Kollégája:
Flavius Rufinus
SPQR
Utódai:
I. Theodosius és Flavius Eugenius (nyugat)
és
I. Theodosius és Flavius Abundantius (kelet)
Elődei:
I. Theodosius és Flavius Eugenius (nyugat)
és
I. Theodosius és Flavius Abundantius (kelet)
Consul
394
Kollégája:
Honorius és Nicomachus Flavianus
SPQR
Utódai:
Anicius Olybrius
és
Anicius Probinus
Elődei:
Anicius Olybrius
és
Anicius Probinus
Consul
396
Kollégája:
Honorius
SPQR
Utódai:
II. Theodosius
és
Nonius Atticus
Elődei:
Flavius Vincentius
és
Flavius Fravitta
Consul
402
Kollégája:
Honorius
SPQR
Utódai:
II. Theodosius
és
Flavius Rumoridus
Elődei:
Flavius Stilicho
és
Flavius Anthemius
Consul
406
Kollégája:
Petronius Probus
SPQR
Utódai:
Honorius
és
II. Theodosius
Előző uralkodó:
I. (Nagy) Theodosius
Bizánci császár
395408
A Palaiologoszok címere
Következő uralkodó:
II. Theodosius