Flavius Arcadius bizánci császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arcadius
Arcadius.jpg

Bizánci császár
Uralkodási ideje
383 januárja – 408. május 1.
Elődje I. Theodosius
Utódja II. Theodosius
Életrajzi adatok
Uralkodóház Theodosius-ház
Teljes neve

születési név: Flavius Arcadius
császárként:

Flavius Arcadius Augustus
Született 377
Spanyolország
Elhunyt 408. május 1. (31 évesen)
Házastársa Aelia Eudoxia
Gyermekei II. Theodosius
Pulcheria
Édesapja I. Theodosius
Édesanyja Aelia Flaccila

Flavius Arcadius (377408. május 1.), (uralkodott 395408. május 1.) a Keletrómai Birodalom első császára, I. (Nagy) Theodosius és Flacilla idősebbik fia, Honorius nyugatrómai császár bátyja volt.

Kegyencek bábja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valahol Hispaniában született 383-ban. Neveléséről először a pogány Themistius, később a keresztény Szent Arsenius gondoskodott. A tudósítások szerint alacsony és rossz alkatú volt, intelligenciáját tekintve sem emelkedett ki, emellett akaratereje sem volt elég ahhoz, hogy uralkodhasson. (A krónikások egyedül szép kézírását említík érdemeként.) 395-ben apja keleti területeket uraló társcsászárává tették augustus címmel.

Mindössze 12 éves volt, amikor a Római Birodalom kettéosztásakor valóban trónra lépett, és helyette – csakúgy, mint bátyja helyett a germán Flavius Stilicho – kegyencek kormányoztak. Első tanácsadóját, Rufinust az itt is befolyást szerezni vágyó Stilicho már 395-ben meggyilkoltatta, hogy mindkét császárra befolyást gyakorolhasson, de Arcadius új kegyence Eutropius lett. Az ifjú császár a rá szintén nagy befolyással bíró felesége, Aelia Eudoxia kérésére 399-ben menesztette Eutropiust, majd feleségének a császári udvar pazarlásait bíráló Aranyszájú Szent János konstantinápolyi pátriárkát is sikerült eltávolítattnia székéből 404-ben. Miután Eudoxia ugyanebben az évben meghalt méhen kívüli terhességben, Arcadius új tanácsadója a praefectus praetorio, Anthemius lett élete végéig. A császár leginkább kegyes keresztényként szerzett érdemeket, nem pedig politikai téren.

A Birodalom helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arcadius solidusa

A kettéosztott birodalom már első éveiben súlyos krízissel szembesült: az Alarich vezette nyugati gótok – akiket még Theodosius telepített le szövetségesként a Thrák diocesisben, a Duna alsó folyásánál – dúlni kezdték a Balkán-félszigetet, eljutva egészen Konstantinápoly falaiig és Dél-Hellaszig. Mivel a két birodalomfél nem volt képes összehangoltan fellépni a gót veszedelem ellen, Arcadius – illetve a helyette döntő Eudoxia, a magister militum praesentalis (hadseregfőparancsnoki) rangot viselő gót Gainas és Eutropius – végül kénytelen volt Alarichot magister militum per Illyricum címmel felruházni, azaz kinevezni a Balkán nyugati felének parancsnokává (397). Stilicho minden keleti birodalomfél területén levő birtokát elkobozták.

399-ben Tribigild vezetésével egy Phrügiában állomásozó gót kontingens fellázadt – nagy valószínűséggel Gainas felbujtására – és követelte az eunuch Eutropius menesztését. Eudoxia és Gainas meggyőzték a császárt, hogy áldozza fel miniszterét, akit Ciprusra száműztek, majd kivégeztek. Tribigild gótjai visszatértek Európába, és Konstantinápolyban és a környékén telepedtek le. Gainas gondoskodott a nem germán bizánci haderő eltávolításáról, majd követelte, hogy az ariánus gótok szabadon gyakorolhassák vallásukat. Aranyszájú Szent János keményen ellenállt az eretnekeknek, mire a gótok megszállták a palotát, és a felgyújtásával fenyegettek (400.). Ekkor váratlan fordulat történt: a főváros népe kiűzte az egyre gyűlöletesebbé váló germánokat. Gainas, aki a Boszporuszon súlyos vereséget szenvedett a flottától, menekülni kényszerült.

Az eset határására hamarosan a hadsereget is átszervezték, kirekesztve belőle a germán népelemet. (A szükség úgy hozta, hogy nem sokkal később ismét be kellett sorozni őket, és egészen a 7. századig a germánság képezte a keletrómai haderő legütőképesebb részét.) A Keletrómai Birodalomra hamarosan meglehetősen békés időszak köszöntött, amelynek mintegy nyitányaként 410-ben Alarich népével együtt áttelepült Itáliába. Ezt azonban Arcadius már nem érhette meg: utódja az uralkodásra tudatosan felkészített, ám még igen fiatal fia, II. Theodosius lett.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aelia Eudoxiától (†404. október 6.) 2 gyermeke született:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődei:
Magnus Maximus (nyugat)
és
Flavius Ricomerus és Flavius Clearchus (kelet)
Consul
385
Kollégája:
Flavius Bauto
SPQR
Utódai:
Honorius
és
Flavius Euodius
Elődei:
Eutolmius Tatianus
és
Aurelius Symmachus
Consul
392
Kollégája:
Flavius Rufinus
SPQR
Utódai:
I. Theodosius és Flavius Eugenius (nyugat)
és
I. Theodosius és Flavius Abundantius (kelet)
Elődei:
I. Theodosius és Flavius Eugenius (nyugat)
és
I. Theodosius és Flavius Abundantius (kelet)
Consul
394
Kollégája:
Honorius és Nicomachus Flavianus
SPQR
Utódai:
Anicius Olybrius
és
Anicius Probinus
Elődei:
Anicius Olybrius
és
Anicius Probinus
Consul
396
Kollégája:
Honorius
SPQR
Utódai:
II. Theodosius
és
Nonius Atticus
Elődei:
Flavius Vincentius
és
Flavius Fravitta
Consul
402
Kollégája:
Honorius
SPQR
Utódai:
II. Theodosius
és
Flavius Rumoridus
Elődei:
Flavius Stilicho
és
Flavius Anthemius
Consul
406
Kollégája:
Petronius Probus
SPQR
Utódai:
Honorius
és
II. Theodosius
Előző uralkodó:
I. (Nagy) Theodosius
Bizánci császár
395–408
A Palaiologoszok címere
Következő uralkodó:
II. Theodosius
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap