Hettita nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hettita
neszili vagy neszai
𒉈𒅆𒇷
Beszélik Hatti
Terület Anatólia
Beszélők száma 0 (anyanyelvi) fő
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   Anatóliai nyelvek
    hettita nyelv
Ágak neszai nyelv
luvi nyelv
palai nyelv
arzavai nyelv
minüai nyelv
lük nyelv
lüdiai nyelv[1]
Írásrendszer ékírás és hieroglif írás
Hivatalos állapot
Hivatalos -
Nyelvkódok
ISO 639-1 nincs
ISO 639-2 hit
ISO 639-3 hit

A hettita (𒉋𒅆𒇷, ne-ši-li vagy nāšili[2]) az ókori hettiták – általános feltételezés szerint – utód nélkül kihalt nyelve, amelynek legkorábbi emlékei i. e. 1900 körülre tehetők. Az összeomlásig (i. e. 1200-ig) hivatalos nyelv volt az anatóliai Hettita Birodalomban, használata a tengeri népek i. e. 12. századi, majd az arameusok i. e. 10. századi vándorlása során visszaszorult. A hieroglifikus nyelvemlékek – amelyek nem hettita, hanem a rokon luvi nyelvűek – azonban i. e. 700-ig megtalálhatók az újhettita királyságokban, miközben a neszai nyelv leírására szolgáló ékírásos változat helyét átvette az ugariti és annak utódja, a föníciai betűírás. A feliratos emlékek java része a mai Boğazköyből (ókori nevén Hattuszasz, majd Pteria), a hajdani Hettita Birodalom központjából, valamint Neszából, az első olyan hettita hatalmi centrumból került elő, amely nagyobb térségek felett gyakorolt közvetlen politikai hatalmat.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az anatóliai írott emlékek részben ékírásosak, részben hieroglifikusak, de ez utóbbiról már kiderült, hogy csak a luvi nyelv írására alkalmazták. A hettita írás sajátos, helyi használatra kifejlesztett változata az óasszír írásnak. Néhány determinatívumtól eltekintve csaknem kizárólag szótagírás. A hettita írás megfejtése előtt az alkalmazott ideogrammák érthetőek voltak, de kiejtésüket nem ismerték, míg a szótagírás fonetikusan olvasható volt, de ismeretlen nyelvet jegyeztek le vele. A cseh Bedřich Hrozný munkásságáig a hettita történelmet homály fedte, mert hiába volt nagy mennyiségű hettita dokumentum, sőt hiába lehetett ezeket fonetikusan elolvasni a nyelv ismeretének hiányában.

A hettita írás az ékírás egyszerűsödési folyamatának egyik utolsó állomása. A sumer képjelekből kialakult ékírás szóírás volt, azaz teljes szavakat jelentett egy-egy jel, csakúgy mint a hieroglif írásban. Az akkádok úgy vették át a jelkészletet, hogy saját nyelvükhöz igazították, a sumer szó akkád fordításával értelmezték ugyanazt a jelet, valamint az egytagú sumer szavak leírására szolgáló ékjeleket szótagok jelölésére is alkalmazták. A hettitákhoz az asszírokon, az óasszír nyelvjáráson keresztül került az írásrendszer, és szintén a saját nyelvükhöz igazították azt. Csak korlátozott számú jelet vettek át. Minden, a nyelvben előforduló szótaghoz egyet. Így egy viszonylag egyértelmű szótagírás keletkezett, amelyhez azonban felhasználtak logogramokat és értelmező jeleket is, így nem lehet tisztán szótagírásnak nevezni.

A logogramokkal írt szavak hangalakja általában ismeretlen. A LUGAL logogram például u-tövű főnévként viselkedik ragozott alakjában. Így feltehető, hogy az akkád-asszír šarrum-hoz hasonló lehetett a hettita nyelvű „király”, de erre semmilyen konkrét bizonyíték nincs. Szerencsés eset, amikor a logogramot néha szótaggal is kiírták, így a ZAG logogram ejtése valószínűleg ku/gu vagy kun/gun volt, mivel a kunnaš szót helyenként ZAG-na-aš formában is olvashatjuk.

A hettita nyelv fonológiája ma is több tekintetben homályos, ami az írásrendszer sajátságaiból ered. A sumer ékírás már az akkád nyelv leírására sem volt teljesen alkalmas, mivel a sumer nyelv és az akkád nyelv hangkészlete eltérő. Az akkádból leszármazó óasszír nyelv már egy áttételes és a sémi nyelvekhez idomuló írásrendszert terjesztett el Anatóliában. A hettita nyelv nem sumer és nem is sémi, így a sumer eredetű, de sémi hangzók írására módosított írásrendszer a hettita nyelv hangzóit nem adhatta vissza teljes egészében. A hettita feliratokat eredetileg óasszír ejtés szerint olvasták, megfejtése óta bizonyos szótagjelek értelmezését módosították az indoeurópai nyelvek általános hangkészletének jellemzői alapján, de összességében még ma is homályos, hogy az egyes szótagok pontosan milyen hangértéket képviseltek és hogyan ejtették azokat. A mai hettita átírás csak közelíti a hettita nyelv eredeti hangzását, de egészen biztosan nem felel meg annak. A hettita ékírás szótagjelei tehát általában jól értelmezhetők, de az ejtésüket tekintve többségük közmegyezésen alapul.

Megfejtése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bedřich Hrozný azt használta ki, hogy az asszír ékírással írt szótagjelek közelítő hangértéke ismert volt, csak azt nem tudták, milyen nyelven írták azokat. Az áttörést egy mondat elolvasása hozta:

nu-NINDA-an-e-iz-za-at-te-ni-wa-a-tar-ma-e-ku-ut-te-ni

Teljesen ismeretlen volt, hogy ezekből a jelekből melyik lehet esetleg determinatívum vagy logogram. Hrozný szerencsés volt, hogy egyetlen ideogramon kívül nem volt más benne. Emellett – mivel a hettiták általában központozó jeleket sem használtak – a szóhatárok sem voltak egyértelműek. A tagolás, szóköz akárhol lehetett a mondaton belül. Az egyetlen ideogram a NINDA (𒃻 vagy 𒋩), amelynek jelentése: „kenyér”. Hrozný feltételezte a „kenyér” szó alapján, hogy a mondatban evésről (és ivásról) lehet szó, ezért olyan szótagcsoportokat keresett, amelyek az általa ismert nyelvekben esetleg ismerősek az evés és ivás fogalomköréből.[3]


a mondat és értelmezése
olvasott szavak
szóközökkel tagolva
nu Ninda.jpg-an e-iz-za-at-te-ni wa-a-tar-ma e-ku-ut-te-ni
azonosított szavak now „kenyér”(-whom/wen?) ezzan water(-whom?)/waßer(-wen?) aqua
azonosított nyelvi párhuzamok angol –(angol/német) ófelnémet angol/német latin
jelentés most kenyeret esztek vizet isztok

Legnagyobb meglepetésére nem holmi egzotikus nyelvekre ismert rá, hanem angolra, németre és latinra. Veszélyes módszer, az ugyanilyen szófejtéseket, amennyiben nem az indoeurópai rokonságot támasztják alá, a mai nyelvészet abszurdnak nevezi, az evés – „eszitek” – és a „víz” szavak éppenséggel a magyarból is felismerhetők lettek volna, a magyar „kút” szónak éppen annyi köze lehetne a latin aqua szóhoz, mint a hettita „ivás”-hoz. Ez utóbbi a jelentésátvitel jelensége. Ebben az egyetlen mondatban a szóhasonlítás, jelentésátvitel és a ragok hasonlósága is megtalálható, amely módszert azonban az indoeurópai nyelvelmélet csak akkor fogadja el, ha beilleszthető az elméletbe, minden más esetben elutasítja és a véletlen körébe utalja. További véletlen, hogy ebben a mondatban a sumer GAR írásjel valóban NINDA értelmű szójelként állt, más esetekben általában ša-szótagjelként olvasandó.

A hettita nyelv Bedřich Hrozný idejéig teljesen ismeretlen volt, a nyelvészek még csak nem is sejtették a létezését. Az indogermán nyelvelmélet eddigre már készen állt. Az indogermán nyelvelmélet szerint az indoeurópaiak Európa felől terjeszkedtek kelet felé és telepedtek meg a Kaukázustól Indiáig. A hettita nyelv megfejtése kezdetben szinte eufóriát váltott ki, mivel úgy tűnt, megtalálták a legkorábbi indoeurópai népet és nyelvemlékeiket,[4] azonban a tüzetesebb elemzés során kiderült, hogy már nem lehetett beilleszteni a hettitákat az indogermán elméletbe, nyelvüket ma már az indoeurópai nyelvek kihalt mellékágaként tartják számon.[1] A legfőbb problémát a hangtörvények alkalmazhatatlansága jelentette, mivel a hettita nyelvben rendkívül sok a mai indoeurópai nyelvekben is meglévő szó, amelyek háromezer éven át nem változtak. Ez pedig ellentmond a hangtörvényes nyelvészet egyik alapvető megállapításának, miszerint a mássalhangzók szabályosan és törvényszerűen változnak, és kizárt dolog, hogy akár ezer éven át azonos maradjon egy hangzó egy szóban. Ennek az ellentmondásnak a feloldására nem a hangtörvények elméletét módosították, hanem a hettita nyelvet sorolták át egy oldalágba, mivel így azt lehet mondani, hogy a mai indoeurópai nyelvek és a hettita egy közös ősből alakult ki, és a mai nyelvekben nem származik egyetlen szó sem közvetlenül a hettitából. Ez jobban megfelel az indoeurópai nyelvelméletnek, mint az, hogy elfogadják, hogy a hettita wātar szó háromezer éven át gyakorlatilag nem változott. A wātar és a water szavak hasonlóságának mai elfogadott magyarázata az, hogy mindkettő az ősindoeurópai (PIE) *yôtor[5] származéka, és osztozik az ősön az ógörög hüdór szóval is. Ebből pedig az következik, hogy a két szó nem közvetlenül rokona egymásnak, csak őseik voltak közösek és konvergens evolúcióval jöttek létre.

Rokonsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hettita nyelvemlékeket az indoeurópai nyelvcsalád legkorábbi ismert képviselőjének tartják. Ugyan szóltak viták a helyes besorolásáról, a nyelvészek többsége úgy véli, hogy a nyelv az anatóliai nyelvek közé tartozik, és az alapnyelvtől való nagy eltéréseit a későbbi önálló fejlődés eredményezte. A hettita nyelvben fellelhető nem-indoeurópai elemeket a hipotetikus hattili nyelv, a szintén hipotetikus „protohatti” népesség nyelvének maradványaként értelmezik.

A probléma megoldását jelentősen nehezíti az a körülmény, hogy valójában hettita nyelv nem létezett. Csak a hattuszaszi ásatások során nyolc nyelv feliratait találták meg. Ebből legalább négy a teljes területen elterjedt volt, de a többi négy is jelentős nyelvjárás. Amikor hettita nyelvről beszélnek a nyelvészek, általában a neszai nyelvet értik alatta, emellett azonban a luvi, palai és arzavai, sőt hurri és asszír nyelvű dokumentumok keletkeztek. A hettiták az asszír ékírás mellett nagyobb jelentőségű epigrafikus emlékeiken hieroglifszerű képírást is használtak, a luvi hieroglifákat. A hettita uralkodóréteg még a hettita történelem utolsó szakaszában (hettita újbirodalom) is bizonyítottan kétnyelvű (hettita-luvi) volt.[6]

Colin Renfrew anatóliai származáselmélete lehetővé teszi azt a feltételezést is, hogy a hettita nyelv egyáltalán nem halt ki, hanem ő maga a proto-indoeurópai nyelv.[7] A probléma megoldására adott másik nyelvészeti válasz az indo-hettita hipotézis, amely a hettita nyelv és a többi indoeurópai nagyfokú eltéréseit abból származtatja, hogy még a proto-indoeurópai nyelv kialakulása előtt, az i. e. 8. évezred folyamán váltak el ezek az ágak. Figyelembe véve azonban azt a körülményt, hogy a hettita nyelv első emlékei az i. e. 19. századból, a hettitán kívül pedig a szanszkrit i. e. 8–9. századból származnak, ez az elmélet rendkívül bizonytalan.

Kihalása sem teljesen egyértelmű, hiszen az újhettita királyságokban az i. e. 8. század legvégéig biztosan használták hivatalos nyelvként, bár jelentős arameus hatás érte. A kevert nyelvek egyik jellegzetes tagja a szamali nyelv, amely a föníciai, arameus és luvi keveréke. Az újhettita államok hivatalos nyelvei alapvetően a luvira épültek.[8] Emellett az ógörög nyelv – és érdekes módon a latin – számos vonása vezethető le közvetlenül a hettita nyelvből, vagy közvetetten a luviból. Ugyanez mondható el az örmény nyelvről is. Az ógörög és az örmény nyelvek egymás közti hasonlóságai sokkal inkább levezethetők a közös hettita alapból, mint bármely más indoeurópai jellemzőből.

A nyelvi rokonságra több elképzelés létezik. A főbb variációk az alábbi családfákon láthatók. Ezek a relációk a népek történetéről önmagukban semmit sem mondanak, és nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fejlődés sosem lineáris, a nyelvek folytonosan hatnak egymásra és alakulnak. A nyelvcsaládok kategóriái nem lezárt és önmagukban való egységek, leginkább a nyelvek hasonlósági fokáról adnak tájékoztatást.

1. A proto-indoeurópai nyelv differenciálódásával létrejövő, eszerint a hettita utód nélkül kihalt nyelv:

proto-indoeurópai
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
indoeurópai
 
 
 
 
 
anatóliai
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
kentum
 
szatem
 
luvi
 
palai
 
hettita
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
káriai
 
lük
 
lüd

2. Az indo-hettita nyelv differenciálódásával létrejövő (ebben a neszai felel meg az itt tárgyalt hettita nyelvnek). A hettita nyelv itt lehetséges őse az ógörög és örmény nyelveknek:

indo-hettita
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
proto-indoeurópai
 
 
 
 
 
hettita
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
kentum
 
szatem
 
neszai
 
luvi
 
palai
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
káriai
 
lük
 
lüd

3. Az anatóliai PIE alapnyelv elmélete, amely szerint a hettita nyelv áll a legközelebb a proto-indoeurópaihoz, és könnyen kapcsolatot lehet találni az örmény, a görög, az etruszk és a latin nyelv között:

proto-anatóliai
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
proto-indoeurópai
 
 
 
 
 
anatóliai
 
 
 
 
 
hurri-urartui
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
indoeurópai
 
luvi
 
palai
 
hettita
 
urartui
 
hurri
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
káriai
 
lük
 
lüd
 
 
 
örmény

Ortográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hettita írás az akkád ékírás óasszír változatának helyi verziója. A szótagírás fonetikai jellegeit nehéz megállapítani. A szótaglistát megkülönbözteti az akkádtól és az asszírtól a mássalhangzók jelentős csökkenése. Az akkád zöngés/zöngétlen variálhatóságot nem használták, általában különböző szótagjelek állnak rendelkezésre ezek pontos megkülönböztetésére, de a kettős írásmód megmaradt, sok esetben megfigyelhető a zöngés és zöngétlen mássalhangzókat tartalmazó szótagjelek szabad felcserélhetősége. A használt mássalhangzók:

p (b), d, t, k (g), ḫ, r, l, m, n, š, z.

Az előforduló magánhangzók az a, e, i, u és néhány kettőshangzó (diftongus) vagy valószínűsíthető diftongus, mint az i̯a (ya) (= IA 𒅀), u̯a (wa) (= PI 𒉿) és az u̯i (wi) (= wi5 = GEŠTIN 𒃾), valamint két félhangzó, az i̯ (y) és u̯ (w).

Mássalhangzók bilabiálisok alveolárisok palatálisok velárisok labiovelárisok laringálisok
zárhangok b d   ɡ ɡʷ  
nazálisok m n        
réshangok   š      
affrikáták   š²      
folyékonyak és félhangzók   r, l i̯ (y)   u̯ (w)  

Átírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bizonytalan hangzósítást az összehasonlító fonológia és etimológia eredményei támaszthatják alá. A szótagjelek átírása és hangzósítása nemzetközi egyezmények alapján történik, amelyet a fonémakészlet rekonstruálásával állítottak fel. Az átírás egyik vitatott pontja a fő- és melléknevek szóvégi š hangzójának kiírása vagy ki nem írása. Nagyon sokszor az alanyeset ragjának tekintik, ezért nem írják ki az átírásokban. Azonban az alanyeset végződése nem feltétlenül rag egy ragozó nyelvben, sokkal inkább a szó alapalakjának állandó vége. A helyzet nagyon hasonló az ógörög -osz és latin -us végű főnevekéhez, ahol ma már senkinek sem jut eszébe az alanyeset végződését elhagyni.

A hettita ékírás átírásában általában azt az elvet követik, hogy a szótagjelek hangértékét dőlt betűkkel, egymástól elválasztva írják le (például: 𒉋+𒅆+𒇷 = ne-ši-li). A teljesen ismeretlen hangértékű szótagjeleket annak akkád, vagy sumer megfelelőjével írjuk át, az előbbit dőlt nagybetűvel, az utóbbit álló nagybetűvel (például: 𒈗 = LUGAL/ŠARRUM). Az azonos hangalakok megkülönböztetésére alsó indexet, a determinatívumokhoz felső indexet használunk (például: 𒀭+𒉪+𒃲 = DNIR.GÁL, azaz Nergal és 𒁹+𒉪+𒃲 = mNIR.GÁL, azaz II. Muvatallisz), a változó, vagy többféle ékjellel írt szórészeket per (/) jellel választjuk el, a szóban csak alkalmanként, esetlegesen használt jeleket pedig zárójelben írjuk át (például: 𒇽+𒆳+𒌷 = LÚ.KURURU = valamely terület elöljárója, vagy mŠa-(ar-)ḫu?-ru?-nu?(-u)?-wa?(-a/aš?) = Szarhurunuvasz, vagy Pi-ya-aš(-ši)-li(-iš) = Pijaszilisz).[9] Az azonos magánhangzók találkozásával járó szótagolásnál nem ismerjük a hettiták eredeti kiejtési szabályát, elképzelhető, hogy már ekkor kialakult a mássalhangzós betűírásnak egy olyan formája, amelyben a magánhangzókat nem ejtették, vagy nem úgy ejtették, ahogyan az a szótagjel értékéből következne. Ezért ebben az esetben a magánhangzókat közmegegyezéssel kiejtjük, írásban összevonást jelöljük (például: URUNe-na-aš-ša(-a/aš) = Nenāššā = Nenassza).

Az átírás általános szabályaira az alábbi mondat világít rá:

ku-it-ma-an-za-kán A-NA ĜIŠGU.ZA A-BI-IA na-wi5 e-eš-ḫa-at nu-mu a-ra-aḫ-zé-na-aš

Dőlt kisbetűvel a hettita szótagértékek, álló nagybetűvel a sumerogramok, dőlt nagybetűvel az akkád logogramok olvashatók. A hettita szótagjelek közé kötőjelet teszünk, hogy a szótagérték látható legyen. Alsó indexbe az azonos hangértékű írásjelek változatainak jelölése kerül, felső indexben az eredeti tábla sorainak vagy szakaszainak számozása van. Ennek a mondatnak a normalizált, folyóírásos transzliterációja a következő:

kuitmānzakan ana kušši abīya nawi ēšḫāt numu arāḫzenāš

Itt a szavakat egybeírjuk, és ha a logogramok hangértéke ismert, akkor azt is hettita átírással adjuk meg. Az azonos magánhangzók összevonását felülvont magánhangzókkal jelöljük, de ez néha elmarad. A kiejtés szerinti átírása:

kuitmancakan ana kusszi abíja návi eszhat numu arahcenasz

Nyelvtana[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hettita nyelv ragozó, sok esettel. Keverékjelleget mutat az agglutináló nyelvek és a flektáló nyelvek között, mivel a hajlítókra jellemző tőhangváltozás is megfigyelhető alkalmanként, egyébként viszont akár több rag is kapcsolódhat egymáshoz, mint a ragasztóknál. A melléknevek és névmások ragozásban mindig a főnévhez alkalmazkodnak és azonos esetű ragot kapnak.[10] A magyarhoz hasonlóan követi egymás a jel és rag a szavakban, a szót közvetlenül követi a többes szám jele, majd az esetrag. Ennél több kiegészítő szóelem azonban nem fordul elő, ellentétben a magyar nyelvvel, ahol a ragok ragasztását csak a létező ragok véges száma korlátozza.

Például: UDKAM.ḪIA- (= napok) – a sumer logogram sokjelentésű, a szó utáni KAM determinatívum arra utal, hogy az UD jelentései közül azt kell olvasni, ami számmal kapcsolatos. A lehetéges jelentések közül egyedül az időmértékegység jelentésű „nap” jöhet szóba. Utána következik a többes szám jele, majd végül az alanyeset állandó végződése, amit sokszor az alanyeset ragjának neveznek (jelölt alanyeset).

Főnévragozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hettita nyelv néhány igen ősi jellegzetességet őriz a nyelvtani funkciókban. Ezek közé tartozik, hogy nincs határozott nemi elkülönítés, azaz nincs hím-, nő- és semleges nem. Ehelyett bizonyos esetekben az élő/élettelen elhatárolás létezik a ragozásban, csakúgy mint a sumer nyelvben.

Az általános rendszer a következő eseteket tartalmazza: alanyeset (nominativus), tárgyeset (accusativus), birtokos eset (genitivus), határozói eset (ablativus), megszólító eset (vocativus) és általános eszközhatározói eset (instrumentalis). A – többek közt – kaukázusi nyelvcsaládra jellemző ergativus is jelen van. Az allativus csak az óhettitában van, az újhettita nyelvben a részes esetáltalános helyhatározói eset (dativus–locativus) veszi át a szerepét. Nem szabad elfelejteni, hogy a hettita nyelv mintegy ezer éven át mindennapi beszélt nyelv és irodalmi nyelv volt, amely magában is változott, de rengeteg külső hatás érte.

Az egyes (singularis) és többes (pluralis) szám elkülönül. A többes számot gyakran a ḪI.A logogram jelenti, amelyet ragként illesztettek a szó mögé, de kiejtése ismeretlen. A ragok a főnevek esetében a többes szám jele után kerülnek (csakúgy mint a magyarban: ember → emberek → emberekkel) vagy összevonódnak (pišnāš → pišnēš → pišnatš). A személyt a mondat alanya határozza meg. A két nyelvtani nem a hettita nyelvben nem válik el egymástól (nincs hím- és nőnemű ragozás), hanem élő és élettelenre tagolódik. Az élettelent a német és angol irodalom általában „semleges nemként” tárgyalja. A tárgyeset létezése az ősi indoeurópai jelleget őrzi, mivel a mai indoeurópai nyelvek többségéből hiányzik, vagy nagyon csökevényes. A tárgyeset kezdődő elhalása az élettelen tárgyak azonos alany- és tárgyesetén láthatóm és talán az ergatív hurri nyelv hatása.

A-tövű főnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az a-tövű főnevek ragozása a latin I. és II. declinatiós főnevekéhez hasonló, amely a hím-, nő- és semleges nemű főnevek többségét tartalmazza. A latin hímnenmű főnevek -us végződése feltűnő rokonságot mutat az élők alanyeset végződésével, az -ašszal, -išszel, -ešszel és különösen az -ušszal.

Az alábbi táblázat szemlélteti az a-tövű főnevek ragozását a pišnāš (=„ember”) és a az élő és a pēdan (= „hely, tér”) szavakkal és az alapragozás ragjaival:

élő élettelen
egyes szám rag többes szám rag egyes szám rag többes szám
collectivus
rag
nominativus pišnāš[11] (ember) -aš pišnēš (emberek) -eš, -uš, -aš pēdan (hely) -an pēda (helyek)
accusativus pišnān (embert) -an, -en pišnuš (embereket) -uš pēdan (helyet) -an pēda (helyeket)
nominativus–accusativus pišna ∅, -an, -en pišnā ∅, -a, -i pēda pēdā
ergativus pišnānza -anza pišnantēš -antēš
genitivus pišnāš (ember+birtokos személyjel) -aš pišnaš (emberek+birtokos személyjel) -aš pēdaš (hely+birtokosjel) -aš óhettitában -an pēdaš (vizek+birtokosjel) -aš
dativus-locativus pišni (emberben/en/nél) -i pišnaš (emberekben/en/nél) -aš pēdi/pidí (helyben/en/nél) -i pēdaš (helyekben/en/nél) -aš
ablativus pišnatš (emberrel) -az(a), -atš pišnatš (emberekkel) -az(a), -atš pēdatš (hellyel) -atš pēdatš (helyekkel) -atš
allativus pišnā (emberhez) -a, -az pišnāš (emberekhez) -a, -aš pēda (helyhez)
vocativus pišni ∅, e, -i, -a pišneš ∅, -eš
instrumentalis pišnit (emberrel/emberekkel) -it pēdit (hellyel/helyekkel) -it

Példaszavak a ragozásra: antuḫšaš = férfi, annaš = anya, arunaš = tenger, keššeraš = kéz, išḫāš = úr, wātar (=„víz”) szavakkal. A wātar r-tövű főnévként némiképp rendhagyó eset, főleg az r→n tőhangváltás miatt (lásd alább), memiyaš = szó, beszéd, arkammaš = fizetség, ḫaraš = sas, alkištaš = (valamilyen) csoport, mureš = szőlő.[12]:

élő élettelen
singularis pluralis singularis pluralis
nominativus antuḫšaš, annaš, arunaš, keššaraš, išḫāš, ḫarašMUŠEN antuḫše/uš, anniš, –, –, išḫēš, ḫāranišMUŠEN, mureš wātar, memiyaš, arkammaš, (GIŠ)alkištaš –, –, –, –, –
accusativus antuḫšan, –, arunan, kiššeran, –, ḫaran/ḫāranan antuḫšuš, annuš, arunuš, kiššeruš, –, –, muriyanuš/muriuš wātarma, memiyan, arkamman, alkištanan, – –, memiyanuš/memiyaš, arkammuš/argamanuš, GIŠalkištanuš
vocativus –, –, –, –, išḫa, – –, –, –, –, –, – –, –, –, –, – –, –, –, –, –
genitivus antuḫšaš, annaš, arunaš, kiššaraš, –, ḫaranaš, – antuḫšaš, –, –, –, –, –, – witenaš, memiyanaš, arkammanaš, – –, –, –, –
dativus-locativus antuḫší, anní, aruní, kišširí, isḫī (ešḫē), –, – antuḫšaš, –, –, –, išḫa, –, – wetení, memiyani/memini, –, – –, –, –, –
allativus –, –, aruna, –, išḫa, –, – –, –, –, –, –, –, – wetena, –, –, – –, –, –, –
ablativus antuḫšaz, annaz, arunaz(a), kiššaraz(a), –, –, – –, –, –, –, –, –, – wetenaz(a), memiyanaz/memizana, –, – –, –, –, –
instrumentalis –, –, –, kiššerit, –, –, – –, –, –, ŠUḪI.A-it, –, –, – wetenit/wedanda, meminit, –, – –, –, –, –

I-tövű főnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az i-tövű főnevek ragozása kissé eltérő, hasonlóan a latin nyelvhez, ahol az i-tövű melléknevek képeznek külön csoportot. Alanyesetben csak az -aš végződés helyett lesz -iš, a többiben nagyobb különbségek is mutatkoznak. Az i-tövű élettelen főnevek éppúgy nem kapnak alanyesetben š végződést, mint az a-tövűek. Ha a főnév -ai(š) végződésű, az a tőhangzó kieshet.

Példák az i-tövű főnevekre (ḫalkiš = gabona, tuzziš = hadsereg, ĜIŠḫulukanniš = harci szekér, ḫalḫaltumariš = sarokkő, NA4ḫuwaši = malomkő, DUGišpantuzzi = boroshordó, zaḫḫaiš = csata, lengaiš = szerződés, zašḫaiš = álom, ḫaštai = csont[12]):

élő élettelen
singularis pluralis singularis pluralis
nominativus ḫalkiš, tuzziš (tuzziyaš), š, ĜIŠḫulukanniš, –, zaḫḫaiš, –, – ḫalkiš, –, –, ḫalḫaltumarēš, –, lingaiš, –, NA4ḫuwaši, DUGišpantuzzi, – NA4ḫuwāšiḪI.A, –, –
accusativus ḫalkin, tuzzin, ĜIŠḫulukannin, –, zaḫḫain/zaḫḫin, lingain, zašḫain ḫalkiuš (ḫalkēš), tuzziuš (tuzziyaš), –, –, –, lingauš, zašḫimuš NA4ḫuwaši, DUGišpantuzzi, ḫaštai –, –, –
genitivus ḫalkiyaš, tuzziaš, ĜIŠḫulugannaš, –, zaḫḫiyaš, linkiyaš/lingayaš, – –, –, –, ḫalḫaltummariyaš, –, –, – NA4ḫuwašiyaš, DUGišpantuzziyaš, ḫaštiyaš –, –, –
dativus-locativus –, tuzziya, ĜIŠḫuluganni(ya), ḫalḫaltumari (ḫalḫaldummariya), zaḫḫiya, linkiya/lingai, zašḫiya –, –, –, ḫalḫaltumariyaš, –, –, – NA4ḫuwaši(-ya), DUGišpantuzzi(-ya), ḫaštai –, –
ablativus ḫalkiyaza, tuzziyaz, ĜIŠḫuluganniyaz/ḫulugannaza, –, zaḫḫiyaz(a), linkiyaz(a), zašḫiyaz –, –, –, ḫalḫaltumaraza, –, –, – NA4ḫuwašiyaz, DUGišpantuzziaz, – –, –, –
instrumentalis ḫalkít, –, ĜIŠḫulukannít, –, –, –, zašḫit –, –, –, –, –, –, – –, DUGišpantuzzít, ḫaštit –, –, –

U-tövű főnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Példaszavak: ḫarnauš (= szék), welluš (= rét), ḫeuš (= eső), LUGAL- (= király), genu(š?) (= térd), valamint šiuš (bizonytalan, talán istennév, talán az isten fogalma).[12]

élő élettelen
singularis pluralis singularis pluralis
nominativus ḫarnauš, welluš, ḫeuš, LUGAL-, DINGIR-/šiuniš –, –, ḫewēš/ḫeyawēš, –, šiwannieš (genuš?)
accusativus ḫarnaun, wellun, ḫeun, LUGAL-un, šiunín –, –, ḫeuš/ḫeamuš, –, šimuš genu genuwa
vocativus –, –, –, LUGAL-ue, – –, –, –, –, –
genitivus ḫarnawaš, –, ḫewaš/ḫeyawaš, LUGAL-waš/an, šiunaš –, –, –, –, šiunan/aš genuwaš genuwaš
dativus-locativus ḫarnawí, wellí, –, LUGAL-í, šiuní –, welluwaš, –, –, –
allativus –, –, –, –, – –, –, –, –, – genuwa genuwaš
ablativus –, welluwaz, –, LUGAL-waz, – –, –, –, –, – ginuwaz
instrumentalis –, –, ḫeawít, –, – –, –, –, –, –

L-tövű főnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az l-tövű főnevek elsősorban élettelenek, de van kivétel. Példaszavak: waštul (= bűn), išḫiul (= szerződés), tawal (=ital), šuppal (= állat).[12]

élő élettelen
singularis pluralis singularis pluralis
nominativus šuppala –, –, – waštul(ḪI.A), išḫiuliḪI.A, –
accusativus šuppal šuppala waštul, išḫiul, tawal waštul(ḪI.A), išḫiuliḪI.A, –
genitivus šuppalan wašdulaš, išḫiul(l)aš, tawalaš –, –, –
dativus-locativus šupli wašduli, –, tawali –, –, –
ablativus –, išḫiullaza, – –, –, –
instrumentalis wašdulit, –, tawal(l)it –, –, –

R-tövű főnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az r-tövű főnevek az élettelen főnévragozás szerint ragozódnak. Példaszavak: DUGḫupparaš (= levesestál). Az r-tövű főnevek jó részében ragozás során az r hang n-re cserélődik. Példaszavak: uttar (=szó, beszéd), ešḫar (= vér), lammar (=óra, időegység), paḫḫu(a)r (= tűz), meḫur (= idő), wātar (= víz). Speciális esetként tőhangváltás nincs, de az r és a megelőző mássalhangzó közül kiesik a magánhangzó. Például keššar (= kéz, rövid alakja, -aš nélkül.[13])[12]

élettelen
tőhangváltozás nélkül kieső tőmagánhangzó tőhangváltozással
singularis pluralis singularis pluralis singularis pluralis
nominativus DUGḫupparaš keššar wātar, uttar, ešḫar/eššar, lammar, paḫḫur/paḫḫuwar, meḫur –, uddār, –, –, –
accusativus ḫuppar wātarma, uttar, ešḫar/eššar, –, paḫḫur/paḫḫuwar, meḫur –, uddār, –, –, –
ergatívus paḫḫuenanza
genitivus ḫupparaš witenaš, uddanaš, ešḫanaš/ešnaš, –, paḫḫuenaš, meḫunaš –, uddanaš, –, –, –
dativus-locativus ḫupparí DUGḫuppāriḪI.A kišrí (keššar) kišraš wetení, uddarí, ešḫaní, lamní, paḫḫu(e)ní, meḫu(e)ní –, uddanaš, –, –, meḫunaš
allativus kišrā kišraš wetenā, –, –, –, –, – –, –, –, –, –
ablativus ḫupparaza wetenaz(a), udanaza/-anza, ešḫan(a)za/ešnaza, –, paḫḫuenaz/paḫḫunaz(a), – –, –, –, –, –
instrumentalis (ĜIŠ)ḫupparit kīššarāt wetenít/wedanda, uddanit/uddanta, ešḫanta, –, paḫḫuenit, –, –, –, –,

A „tt”-ragozású főnevek (z-tövűek)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A z-tövű főnevek a ragban dupla t/d-t tartalmazó ragot kapnak. példaszavak: kartimmiyaz (= jel), karaiz (= idő), kašza (= éhség), wettuz (wettuš? – MU.KAMḪIA-) (= év, évek), aniyatt(-az?) (= előadás), šiwa(-az?) – UD-az, UD.KAM (= nap, időegység).[12]

élő élettelen
singularis pluralis singularis pluralis
nominativus kartimmiyaz, kar(a)iz/girez, kašza, MU.KAM-za –, garittēš/karittiyaš, –, MUḪI.A- aniyaz, UD-az –, UD.KAMḪI.A-
accusativus kartimmiyattan, –, kaštan, MU-an kartimmiyadduš, –, –, MUḪI.A- aniyattan, UD-an/UD.KAM-an –, UDḪI.A-
nominativus–accusativus –, –, –, – –, –, –, wittan/MUḪI.A- –, UD-at aniyatta, –
genitivus –, –, MU.KAM- –, –, –, –, – aniyattaš, UD- –, –
dativus-locativus TUG.TUG-atti, karaitti, kašti, witti –, –, –, MU.KAMḪI.A- aniyatti, šiwatti/šiwat aniyattaš, UD(.KAM)ḪI.A-
ablativus –, –, – MU.KAM-az –, –, –, – –, UD.KAM-az –, –
instrumentalis –, –, kaštita, – –, –, –, – –, – –, –

Az „nt”-ragozású főnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az „nt”-ragozású főnevek nt mássalhangzócsoportot tartalmaznak. A ragokat az nt-nél levágott szóvég kapja, mintha nt-tövű lenne. A példaszó: išpantanza GE6(.KAM)-anza (= éjszaka)

élettelen
singularis pluralis
nominativus GE6(.KAM)-anza
accusativus išpandan
genitivus GE6-andaš
dativus-locativus išpantí
ablativus išpandaz

N-tövű főnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az „n”-tövű főnevek általában élettelenek, kivételképp érdekes módon az „asszony” jelentésű szó említhető. Talán ezen az úton alakult ki a nőnem külön ragozása. Példaszavak: šaḫḫan(-za?) (= földbirtok), laman(-za?) (= név), tekan(-za?) (vagy tegnaza? = föld), MUNUS-n (= „aszony”).[12]

élő élettelen
singularis pluralis singularis pluralis
nominativus (MUNUS-za?) MUNUSMEŠ- (šaḫḫanza?), (lamanza?), (tekanza?) –, –, –
accusativus MUNUS-nan –, –, – –, –, –
nominativus–accusativus šaḫḫan, laman, tekan –, –, –
genitivus MUNUS-naš šaḫḫanaš, –, tagnaš –, –, –
dativus-locativus MUNUS-ni MUNUSMEŠ- šaḫḫaní, lamní, tagní –, lamnaš, –
allativus –, –, tagnā –, –, –
ablativus šaḫḫanaz(a), –, tagnaz(a)/tagnāz –, –, –
instrumentalis šaḫḫanit, lamnit, – –, –, –

Rendhagyó főnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két élettelen és egy élő főnévnek ismert rendhagyó ragozása. Ezek a kard(-?)/ŠÀ (= „szív”), parn(-?) (= ház), valamint a ḫašša ḫanzašša (= unoka, dédunoka) állandó összetétel. Mindhárom különböző okokból rendhagyó. A kard eredeti alakja *kēr vagy *pēr lehetett, és az eredeti alakja szerinti ragozása maradt meg. A parn egyik esetében az a-hang i-re cserélődik. A ḫašša ḫanzašša esetében pedig az összetétel mindkét tagja ragozódik.

élő élettelen
singularis pluralis singularis pluralis
nominativus ḫašša ḫanzašša ḫaššeš ḫanzaššeš –, – –, –
accusativus ḫašša ḫanzašša ḫaššuš ḫanzaššuš –, – –, –
nominativus–accusativus ŠÀ-ir, pir kir, É-ir
genitivus kardiyaš, parnaš –, –
dativus-locativus ḫašši ḫanzašši ḫaššaš-šaš ḫanzaššaš-šaš kardí, parní/É-í –, parnaš
allativus karta, parna –, –
ablativus kartaz, parnaza –, –
instrumentalis ḫaššit ḫanzaššit kardit, – –, –

-tar, -šar, -war, -mar végűek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A -tar, -šar, -war és -mar képzők melléknévből hoznak létre főneveket (főnévképzők). Példaszavai: paprātar (= piszkosság), laḫḫiiyatar (= félreeső/vidéki hely), zankilatar (= büntetés, engesztelés, vezeklés), ḫuitar (= elevenség, életben maradás), ḫanneššar (=ügy [per, üzlet, stb]), uppeššar (= küldemény), aššawar (= kerítés), partawar (= fogantyú), ḫilammar (= kapu).[12]

singularis
nominativus paprātar laḫḫiyatar zankilatar ḫuitar ḫanneššar uppeššar aššawar partawar ḫilammar
nominativus–accusativus paprātar zankilatar ḫuitar ḫanneššar uppeššar Éḫilammar
genitivus paprannaš ḫuitnaš ḫannešnaš
ḫanniššannaš
partaunaš Éḫilamnaš
ḫilannaš
dativus-locativus papranni laḫḫiyanni zankilanni ḫannešni
ḫannaššani
uppešni ašauni Éḫilamni
allativus ḫilamna
ablativus paprannaza ḫannešnaz
ḫannišnanza
ašaunaz partaunaz Éḫilamnaz
instrumentalis ḫuitnit ḫannešnit partaunit
pluralis
nominativus–accusativus laḫḫiyatar zankilatarḪI.A
zankilatarriḪI.A
uppeššarḪI.A
ergativus uppešnantēš

Melléknevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A melléknevek ragozott alakjai pontosan követik a főnevekét. Egyetlen kivétel a nominativus–accusativusban az -a rag -an-ra cserélődése. A melléknevek mind élettelennek minősülnek a ragozás szempontjából.

A-tövű melléknevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Példaszavak a melléknévragozásra (danatta = üres, araḫzenaš = szomszédos, kunnaš (vagy ZAG-na-aš) = jobb (oldal)[12])

singularis pluralis
nominativus –, araḫzenaš, kunnaš –, anraḫzene/aš, ZAG-niš
accusativus danattan, araḫzinan, ZAG-an –, anraḫzenu/aš, ZAG-nuš
nominativus-accusativus danattan, –, kunnan (ZAG-an/na) danatta, araḫzena, kunna
genitivus –, araḫzenaš, ZAG-naš –, araḫzenan, –
dativus-locativus dannattí, araḫzení, kunní (ZAG-) tannattaš, –, –
allativus –, araḫzena, – –, –, –
ablativus –, araḫzenaza, kunnaz (ZAG-(n)az(a)) –, –, –
instrumentalis –, –, ZAG-(n)ít –, –, –

I-tövű melléknevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az i-tövű melléknévragozás rendszere gyakorlatilag azonos az a-tövűvel. Példaszavai: šalliš = nagy, šuppiš = tiszta, mekkiš = sok, karūiliš = öreg. Némiképp rendhagyó az utne (= föld, ország), amely bár e hangra végződik, i-tövűként viselkedik, van KUR-e és utni előfordulása is, de alanyesetű alapalakja (utneš?) nem ismert.[12] Lehetséges, hogy utne(i)š az szó alanyesete.

singularis pluralis
nominativus šalliš, šuppiš, mekkiš[14], karūiliš, – (utneš?) šallaēš, šuppaēš/iš, meggaēš (mekkēš), karūilēš (karūiliyaš), –
accusativus šallin, –, –, karūilin, – šallauš (šalliuš), šuppauš, meggauš (mekkuš), –, –
nominativus-accusativus šalli, šuppi, mekki, karūili, utne(i) (KUR-e) šalla, šuppa, meggaya, karūila, utne
vocativus GAL-, –, –, –, – –, –, –, –, –
genitivus šallaiyaš (šallaš), šuppayaš, –, karūiliaš, utneyaš/iyaš –, –, meqqayaš, –, –
dativus-locativus šallai, šuppai/aya/í/a, –, –, utnī(iya) šallayaš, šuppayaš/íyaš, –, karūiliyaš, KUR-eaš
ablativus šallayaz, šuppayaz(a)/šuppaz(a), meqqayaz, karūilēš/iliyaš, utneaz –, šuppayaza, –, –, –
instrumentalis –, šuppit, –, –, – –, –, –, –, –

U-tövű melléknevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Példaszavak: aššuš (= jó), parkuš (= magas), idāluš (= csúnya).[12]

singularis pluralis
nominativus aššuš, parkuš, idāluš aššawēš, pargawēš/pargauš, idālawēš
accusativus aššun, parkun, idālun aššamuš, parkamuš/parkauš, idālamuš
nominativus-accusativus aššu, parku, idālu aššawa, parkawa, idālawa
genitivus aššawaš, parkawaš, HUL-awaš –, –, idālawaš
dativus-locativus aššawí, parkawe, idālawí –, parkawaš, idālawaš
ablativus aššawaza, parkawaz, idālawaz/idālaz –, –, idālawaza
instrumentalis aššawet, –, HUL-it aššawet, –, –

L-tövű melléknevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Példaszó: takšul (= szokásos)

singularis pluralis
nominativus takšul takšul
accusativus takšul takšul
genitivus takšulaš
dativus-locativus takšulí

Az „nt”-ragozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főnevekhez hasonlóan az -nz tövű melléknevek a ragozásban tt tövűre módosulnak. Példaszó: ḫumanza (= mind, minden).[12]

singularis pluralis
nominativus ḫumanza ḫumanteš/ḫumanduš
accusativus ḫumandan ḫumanteš/ḫumanduš
nominativus–accusativus ḫuman ḫumanda
genitivus ḫumandaš ḫumandaš
dativus-locativus ḫumantí ḫumandaš
ablativus ḫumandaz

R-tövű melléknevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Példaszavak: šakuwaššaraš (= igaz, teljes), kurur (= ellenséges).[12]

singularis pluralis
nominativus šakuwaššaraš, kurur šakuwaššaruš, kurur
accusativus šakuwaššaran, – šakuwaššaruš, –
nominativus–accusativus šakuwaššar, kurur –, kurur/kururiḪI.A
genitivus šakuwaššaraš, kururaš –, kururaš
dativus-locativus šakuwaššarí, kururí –, –
ablativus šakuwaššaraza, – –, –
instrumentalis šakuwaššarit, – –, –

Névmások, névszók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Személyes névmások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hettita nyelv eredendően nem ismerte a névmások és névszók ragozását. A névmások első és második személyben önálló szavak, a harmadik személyű névmások három esetben ragként illeszkednek a szóhoz, egy esetben minden személyes névmás ragként viselkedik. A névmásokban sincs hím- és nőnemű elkülönülés. A mai indoeurópai nyelvekben is csak az egyes szám harmadik személyben válik el a két nem egymástól. A személyes névmások a következők:

singularis pluralis
én te ő mi ti ők
nominativus (amm)uk zik -aš wēš/anzāš šum(m)ēš/šum(m)āš -e (óhettita))/-at (újhettita)
accusativus (amm)uk tuk -an anzāš šum(m)ēš/šum(m)āš -uš (óhettita)/-aš (újhettita)
nominativus–accusativus -at -e (óhettita)/-at (újhettita)
dativus -mu -ta -ši -naš -šmaš -šmaš
genitivus ammēl tuēl šēl anzēl šumēl/šum(m)menzan šēl
dativus-locativus ammuk tuk šētani anzāš šum(m)āš/šum(m)ēš šētani
ablativus ammēdaz(a) tuēdaz(a) šēz anzēdaz šummēdaz šēz

Visszaható névmások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A visszaható névmás képzője minden esetben, számban és személyben a -za toldalék (hasonló a latin se, sibi, sui visszaható névmásokhoz, amelyek az s + esetképző alakúak).

Birtokos névmások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az óhettitában a birtokos szerkezetet mindig a személyes névmás birtokos esetével képezték, például ammēl attaš (= az én apám), tuēl anni (= a te anyád).

Az újabb hettita nyelvben ezeket felváltotta egy új rendszer, a birtokos névmás már minden esetben rag. A magyarban az „én apám” a teljes forma – személyes névmás (birtokos) + ragozott főnév –, a hettitában az ammēl attaš („enyém apa”) → attašmiš („apám”) átalakulás zajlott le):

Névmásragozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

singularis
én te ő mi ti ők
nominativus -miš/-tiš -tiš/-teš -šiš -šmiš -šmeš
accusativus -min/-man -tin -šin/-šan -šman
nominativus–accusativus -mit/-met -tit -šit/-šet -š(e)met -š(e/a)met/ši(/u)mmit
vocativus -mi -ti -ši -aš -šmi -šmi
genitivus -maš -taš -šaš
dativus-locativus -mi -ti/-di -ši -šmi š(u)mi
allativus -ma -ta -ša -šma
instrumentalis -tit -šet/-šit -šmit
pluralis
nominativus -miš -tiš/-teš -šeš/-šiš -šmeš
accusativus -muš/-miš -tuš/-duš -šuš -šmuš
nominalis-accusativus -mit/-met -šet
genitivus -man
dativus-locativus - -taš -šmaš

Példa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

óhettita magyarul későhettita magyarul
ammēl keššar enyém kéz keššarmiš kezem
tuēl keššar tiéd kéz keššarteš kezed
šēl keššar övé kéz keššaršiš keze
anzēl keššar miénk kéz keššar kezünk
šumēl keššar tiétek kéz keššaršmiš kezetek
šēl keššar övék kéz keššaršmeš kezük

Mutató névmások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mutató névmások ragjai általában a főnévragozás szerint alakulnak:

singularis pluralis
nominativus -ē, -ēš, -uš
accusativus -n -uš
nominativus–accusativus -t, ∅ , ∅
genitivus -ēl, (-ēdaš) -ēnzan (-ēl)
dativus-locativus -ēdani (-ēdi) -ēdaš
ablativus -ēz (-ēdaz) -ēz
instrumentalis -(i)t -(i)t

Példaszavakkal (kāš = ami, amely, apāš = aki, ami):

singularis pluralis
nominativus kāš, apāš kē(uš)/kūš, apē/apūš
accusativus kūn/kān, apūn/apān kūš/kē, apūš/apē
nominativus–accusativus kī/kē, apāt kē/kī, apē
genitivus kēl, apēl kēnzan/kēdaš, apēnzan/apēdaš
dativus-locativus kēdani/kēti, apēdani/apēti kēdaš, apēdaš
ablativus kēz(za), apēz/apizza kizza, –
instrumentalis kēt/kēdanda, apit/apēdanda –, –

Kérdő- és vonatkozó névmások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kérdő- és vonatkozó névmások azonosak, a kérdőjelleget a szövegkörnyezet mutatja:

singularis pluralis
ki?, aki kik?, akik
nominativus kuiš kuē(u)š ki?, aki, kik?, akik
accusativus kuin kuē(u)š kit?, akit, kiket? akiket
nominativus–accusativus kuit kuē
genitivus kuēl kié?, akié
dativus-locativus kuēdani kuēdaš kinél?/kiben?, akinél/akiben, kiknél?/kikben?, akiknél/akikben
ablativus kuēz kivel?, akivel

Határozatlan névmások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A határozatlan névmások a- vagy i-tövűként viselkednek a ragozásban (kuiš(ša)):

singularis pluralis
valaki mindenki más valakik (mindenkik) mások
nominativus kuiški, kuišša tamaiš/damaiš kuēšqa, kueša damauš valaki, stb.
accusativus kuinki, kuinna damain kuiušga, kuiušša damauš valakit, stb.
nominativus–accusativus kuitki, kuitta dapiyan/dapin tamai kuēq(q)a/kuēkki, – tamāi
genitivus kuēlqa/-ga/-ka/-ki, kuēlla dapiaš dammēl/tamēdaš –, – dapidaš valakié, stb.
dativus-locativus kuēdanikki/-ikka, kuēdaniya damēdani kuedaška, – dapiaš damēdaš valakinél, stb.
allativus tamatta/tamēda máshoz/másba
ablativus kuēzqa, kuēzzi(ya) dapiza/dapidaz tamēdaz(a) –, – valakivel

Igeragozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feltűnő, hogy csak két igeidő létezik, a jelen- és múltidő. Ez a magyar nyelvhez hasonlít, ahol a jövőidejűséget is jelen idővel fejezzük ki, vagy – az újabban terjedő módon – segédigével (a „megyek” szó egyszerre jelent jelen- és jövőidejűséget, amelyet esetleg egyértelműsítő időhatározókkal lehet pontosítani: „megyek majd”, „holnap megyek”, terjedő – és a magyar nyelv szempontjából nem szerencsés – segédigés változatban: „menni fogok”).

Az aktív- és passzív szerkezetek is csak részben jelennek meg, nincs határozott passzívum. A két alapvető igeragozási változat a mi-ragozás és ḫḫi-ragozás és mindkettő aktívum. Ezeknek egyfajta keveréke alkot egy harmadik ragozási sort, amely gyenge passzívumként értelmezhető.

  mi-aktív igerag ḫi-aktív igerag középpasszív -mi középpasszív -ḫi magyar rag
jelen (és jövő-) idejű kijelentő mód
én (sing.1) -mi -(aḫ)ḫi -ḫa/-ḫari/-ḫaḫari -ḫaḫari/-ḫari -k (megyek, jövök)
te (sing.2) -ši/-ti -ti -ta/-tati -sz (jössz, mész)
ő (sin.3) -zi -i -ta(ri) a(ri) - (jön, megy)
mi (pl.1) -wēni/-wāni/-uni -wašta(ti) -nk (jövünk, megyünk[15])
ti (pl.2) -tēni/-tāni (vagy -šteni) -duma(ri) -duma -t*k (jöttök, mentek[16])
ők (pl.3) -anzi -anta/-antari -n*k (jönnek, mennek)
múlt idejű kijelentő mód
én (sing.1) -un/-nun -ḫun -ḫat(i)/-ḫaḫat(i) -(t)*m (jöttem, mentem)[17]
te (sing.2) -(š)ta/-š -ta/-tat(i) -at(i) -(t)*l (jöttél, mentél)
ő (sing.3) -t(a) -š/-iš/-eš/-ta/-šta) -ta/tat(i) -at(i) -(t)∅ (jött, ment)
mi (pl.1) -wen -waštat(i) -(t)*nk (jöttünk, mentünk)
ti (pl.2) -ten/-tin -dumat -(t)*k (jöttetek, mentetek)
ők (pl.3) -er/-ir -antat/-antati -(t)*k (jöttek, mentek[18])
felszólító mód (parancsoló és óhajtó)
én (sing.1) -(a)llu -allu/-lu -(ḫa)ḫaru -j*k (menjek, jöjjek)
te (sing.2) ∅, -t/-i ∅, -i -ḫuti -j, -zz, -ssz vagy ∅ (menj, jöjj, gyere, jer[19], távozz, vigyázz, szerkessz)
ő (sing.3) -tu/-du -u -(t)aru aru -j*n (menjen, jöjjön)
mi (pl.1) -wēni/-wāni -*nk (menjünk, jöjjünk, töltsünk)
ti (pl.2) -ten/-tin -dumat(i) -*t*k (menjetek, jöjjetek, intsetek)
ők (pl.3) -andu -antaru -*n*k (menjenek, jöjjenek, olvassanak[20])

Főnévi igenevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főnévi igenév képzője az -anna utótag: ed (= evés) → adanna (= enni), eku (= ivás) → akuwanna (=inni). A ḫi-ragozásban tőhangváltozással: dāi (= tesz) → tiyanna (= tenni).

Számnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A számokat az asszírhoz hasonlóan írták, nem szótagjelekkel, ezért a számneveik többsége ismeretlen. Az egyes számot a DIŠ 𒁹 függőleges ékjellel írták. Ennek szótagértéke a szövegekben – amennyiben nem determinatívumként vagy számjelként használták – diš, tiš, daš és táš. Számjelkénti ejtése šiyāš.

A kettes szám a 𒋰 tab/tap szótagjel, hangzása talán da/ta, amely az indoeurópai nyelvek felé mutat. Dāyuga = két éves.

A hármas számot az 𒐁6 jellel írták, ami tulajdonképp három darab AŠ egymás után. A feltételezések szerint tri a hangértéke. Egy birtokos esetű előfordulása: te-ri-ya-aš.

A négyes számot a 𒐂 LÎMMU jellel írták, amely két TAB egymás mellett. Hangértéke talán me-u̯i, a luviban mauwa.

Az ötös számot az 𒐊 IÁ jellel írták, hangértéke ismeretlen, csakúgy, mint a hatosé (𒐋 ÁŠ).

A hetes számot 5+2-ként írták, és kiejtése šipta. Az ezen felüli számnevek mind ismeretlenek, csak az írásmódjuk fejthető meg, amely tízes egységek rendszere százig. A 90-es szám érdekes módon megelőlegezi a római számok írásának jellegzetességét, amikor az előre írt kisebb egység (tíz) kivonandó az utána írt nagyobból (100), de írhatták a 100-as és a 30-as jelek egymás mellé írásával is: 𒈨𒌍. Ez talán a 60-as számrendszer maradványa, amikor a 100-as jel még 60-at jelentett. A hatvanas számrendszert az asszírok használták és a számolás köréből a nagyon korai időkből, a kültepei ásatásokon kerültek elő olyan táblák, amelyeken asszír törtszámokat is használtak.

A számnevek ragozása élőként történik, félig a fő-, félig a melléknevek ragozását követi az ismert esetekben.

számok
1 2 3 4
nominativus DIŠ-aš/iš DIŠ.DIŠ-uš/el 6- meyawaš / mēwaš
accusativus DIŠ-an DIŠ.DIŠ-e(l) 6-uš/e meuš / LÎMMU-
nominativus–accusativus DIŠ-an
genitivus DIŠ-ēl te-ri-ya-aš (*triyaš) mi-i-ū-wa[-aš?] (*mīūwāš)
dativus-locativus DIŠ-ēdani DIŠ.DIŠ-etaš LÎMMU-taš
ablativus DIŠ-ēdaz(a)/-ēaz

A sorszámneveket az -anna utótaggal képezték:

DIŠ-anna (*šiyānna = első)
DIŠ.DIŠ-anna (*danna = második)
6-anna (*tri(y)anna = harmadik)
LÎMMU-anna (*meyanna = negyedik)
IÁ-anna (= ötödik)
ÁŠ-anna (= hatodik)
šiptānna (= hetedik)

A számhatározót az -anki utótag képzi, bár lehetséges az - képző is:

DIŠ-anki (*šiyānki = egyszer)
DIŠ.DIŠ-anki (*danki = kétszer), DIŠ.DIŠ- (*diš = kétszer?)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Thomas V. Gamkrelidze & Vaszilij V. Ivanov (1990.). „Az indoeurópai nyelvek őstörténete”. Scientific American (magyar kiadás) (5), 77-83. o.  
  2. en lexique hittite
  3. Ceram, i. m. 53–61. old.
  4. Ceram, i. m. 53. old.
  5. Thomas Gamkrelidze ősnyelvi rekonstrukciója szerint. Egy másik rekonstrukció alapján: *wódr
  6. Simon Zsolt, MTA NYelvtudományi Intézet
  7. Colin Renfrew (1989.). „Az európai nyelvek eredete”. Scientific American (magyar kiadás) (12), 75-82. o.  
  8. Aramaic.org: Kilamuwa
  9. RLA5, i. m. 430. old.
  10. A nyelvtani rész forrása: A hettita nyelvtan honlapja
  11. pišna+aš, az -ā- hangzó az összevonást jelöli
  12. ^ a b c d e f g h i j k l m A kihúzott esetek az ismert forrásokban nem fordulnak elő, ez nem jelenti azt, hogy az adott szó esetén maga az eset nem létezik.
  13. Ahogyan az ógörögben is előfordul az sz hang nélküli rövidített alak, például πατρός → πατήρ
  14. Az ógörög megasz őse lehet!
  15. A hasonló magyar -ván -vén igeragok határozatlan számú, személyű és idejű, általános ragok
  16. A példa azonos a múlt idejű pl.3-mal
  17. a t itt a múlt idő jele
  18. A példa azonos a jelen vagy jövő idejű pl.2-vel
  19. régies
  20. bizonyos esetekben az -andó -endő igeragok óhajtó módú felszólítások lehetnek bármelyik számban, személyben és időben. Például „ez a csempe felrakandó a falra” – nemcsak megállapítja, hogy a csempe helye a falon van, hanem kifejezi az óhajtását is annak, hogy a csempe felkerüljön a falra. De nem határozza meg, hogy kinek kell felrakni.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ceram, C.W.. A hettiták regénye. Gondolat K. (1964) 

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]