Ausztronéz nyelvcsalád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ausztronéz nyelvcsalád a természetes nyelvek egyik nyelvcsaládja. Elterjedési területe Délkelet-Ázsia és Óceánia, valamint Madagaszkár. A 21. század elején a nyelvtudomány mintegy 960 különböző nyelvet tart számon ebben a családban, 380 millió beszélővel. Az ausztronéz nyelvek között sok nagy irodalmi és államnyelv van, a többségük azonban a Csendes-óceán kisebb-nagyobb szigetein használatos, némelyikük csak néhány száz vagy ezer beszélővel.

Története, jellegzetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelvtudomány a nyelvcsalád eredetét Tajvan szigetéig tudja visszavezetni, ahol az őslakosok még ma is használnak néhány ausztronéz nyelvet. E nyelvek hordozóinak széttelepülése az i. e. 5. évezredben kezdődött meg, de csak jóval később gyorsult fel.

Az ausztronéz nyelvek ezen az óriási területen hasonló szerkezetűek, alapszókincsükben is sok a közös szó, azonban aq kölcsönös érthetőség bizonyos foka csak az egymással szorosabban rokon nyelvek, egymáshoz közelebb élő népcsoportok között fordul elő.

E nyelvek hangrendszerére általában a kevés a különböző fonéma (magán- vagy mássalhangzó) jellemző. Gyakoriak a magánhangzók, a szó vége legtöbbször magánhangzóra végződik. Ragozó nyelvek, elő-, utó- és belragokkal - vagy különírás esetében elöljárókkal és névutókkal.

Többes szám első személyben megkülönböztetnek inkluzív és exkluzív alakokat: például a maláj nyelvben kita = mi (én és ti); illetve kami = mi (én és ők, nem ti)

A névszók között gyakori a kettős szám, sőt keleten hármas szám is előfordul az egyes- és többesszám mellett. A nyelvcsalád sok tagja megkülönbözteti a birtokviszony esetében az állandó és alkalmi birtokosságot.

Az írásuk túlnyomórészt latin betűs,; a batak nyelvnek indiai eredetű írása van.

Az ausztronéz nyelvcsalád etnikumai a maláj-polinéz rasszhoz tartoznak, de egyes csoportjaik észrevehetően különböznek egymástól: például az új-zélandi maorikban feltűnőbbek a mongolos vonások, a melanéziaiak bőre sötétebb.

A családhoz tartozó nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tajvani ág
    • atajal
    • coni
    • Pajvan nyelvek
      • ami
      • bunun
      • pajvan
      • szároa
  • Maláj-polinéz ág
    • maláj
    • tyam (cham – kihalt)
    • Nyugati maláj-polinéz nyelvek
      • Délkelet-ázsiai nyelvek
      • Fülöp-szigeteki nyelvek
      • Malgas nyelvek
      • Nyugat-indonéziai nyelvek
        • indonéz
        • borneói nyelvek
        • szumátrai nyelvek
        • jávai nyelvek
        • bali-szaszak nyelvek
        • celebeszi nyelvek
      • Nyugati-mikronéziai nyelvek
        • papaui
        • chamorro
    • Középső maláj-polinéz nyelvek
      • manggarai
      • ngadha
      • roti
      • tetum
      • burui
    • Dél-halmaherai nyugat-új-guineai nyelvek
      • buli
      • numfor-biak
      • varopen
    • Óceániai nyelvek

Korábban a tai-kadai nyelvcsalád nyelveit (például thai nyelv, lao nyelv) is ide sorolták egy külön ágként („thai ág”).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]