Délkelet-Ázsia
| Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Délkelet-Ázsia
| Terület | 4,523,000 km² |
|---|---|
| Népesség | 568,300,000 |
| Népsűrűség | 126 per km² |
| Országok | 11 |
| Területek | 12 |
| GDP | $900 milliárd (dollár árfolyam) $2.8 trillió (PPP) |
| GDP per fő | $1,584 (dollár árfolyam) $4,927 (PPP) |
| Nyelvek | indonéz, vietnami, thai, filipino, burmai, maláj, lao, khmer, tetum, mandarin, tamil, angol, portugál, jávai, szundanéz, tagalog, cebuano, madura, kantoni, min, tajvai, és mások |
| Időzónák | UTC +9:00 (Indonesia) to UTC +5:30 (Andaman and Nicobar Islands) |
| Legnagyobb városok | Jakarta Manila Bangkok Ho Chi Minh város Kuala Lumpur Szingapúr Hanoi Bandung Yangon |
Délkelet-Ázsia ázsiai régióba azon országok tartoznak, amik Kínától délre, Indiától keletre és Ausztráliától északra fekszenek. A régió tektonikus lemezek találkozásán helyezkedik el, ezért erős szeizmikus és vulkanikus aktivitás jellemző rá.
Délkelet-Ázsia két földrajzi egységből áll: a szárazföldből és az attól keletre, délkeletre fekvő szigetekből. Az indokínai részen fekszik Kambodzsa, Laosz, Mianmar, Thaiföld és Vietnam. Ezek lakossága főleg thai- és ausztro-ázsiai nyelvet beszélő népekből áll, vallásuk javarészt a buddhizmus, amit a konfucianizmus követ.
A tengeri rész országai: Brunei, Kelet-Timor, Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek és Szingapúr. Ezen a területen főként ausztronéz emberek élnek, akiknek vallása elsősorban az iszlám, amit a kereszténység követ.
Tartalomjegyzék |
Beosztás [szerkesztés]
Politikai [szerkesztés]
Délkelet-Ázsia alatt általában a következő országokat értik; bár néhány kontextusban a területet lehet bővebben vagy szűkebben is értelmezni.
Brunei
Kambodzsa
Indonézia
Laosz
Malajzia
Mianmar
Fülöp-szigetek
Szingapúr
Thaiföld
Kelet-Timor
Vietnam
A fenti országok mind tagjai az ASEAN-nak, kivéve Kelet-Timort (még csak jelölt).
A terület és Dél-Ázsia egyes részeinek korábbi elnevezése Kelet-India volt.
Bár politikailag
Ausztrália külső területei, kulturálisan Délkelet-Ázsiához tartozik a
Karácsony-sziget és a
Kókusz (Keeling)-szigetek is. Az Andamán- és Nikobár-szigetek politikailag Indiához, földrajzilag Délkelet-Ázsiához tartoznak. A Dél-kínai tenger szigeteinek (Paracel Islands, Macclesfield Islands, Scarborough Shoal és a Spratly-szigetek) hovatartozása körül vita folyik a Kínai Népköztársaság és a délkelet-ázsiai országok között.
Bár Nyugat-Pápua politikailag Dél-Ázsia (mivel Indonézia része) földrajzilag gyakran mégis Óceánia részeként említik.
Földrajzi [szerkesztés]
Délkelet-Ázsia két részre oszlik:
- szárazföldi Délkelet-Ázsia (vagy Indokína)
- tengeri Délkelet-Ázsia vagy maláj szigetcsoport (Nusantara).
- A szárazföldi Délkelet-Ázsia:
- A tengeri Délkelet-Ázsia
- Ashmore- és Cartier-szigetek
- Andamán- és Nikobár-szigetek
- Brunei
- Karácsony-sziget
- Kókusz (Keeling)-szigetek
- Kelet-Timor
- Indonézia
- Malajzia
- Orchid sziget
- Fülöp-szigetek
- Szingapúr
- A dél-kínai tenger szigetei:
Malajzia területének két legfontosabb részét a Dél-kínai tenger választja el. A félszigeti Malajzia a szárazföldön fekszik, míg Kelet-Malajzia Borneó szigetén, ami a régió legnagyobb szigete. Malajziát mégis gyakran szigetországnak tekintik.
Indonézia és Kelet-Timor keleti részei (a Wallace-vonaltól keletre) már Óceániához tartoznak.
Története [szerkesztés]
Solheim et al. kimutatták a Nusantao kereskedelmi hálózat létezését Kr. e. 5000-től az időszámításunk kezdetéig; a hálózat Vietnamtól a délkelet-ázsiai szigetekig húzódott.[1]
Délkelet-Ázsia lakói, elsősorban az Ausztronéz családba tartozók, több ezer éve hajós nemzetek voltak, egyesek közülük Madagaszkár szigetéig elhajóztak. Hajóik képesek voltak a nyílt tengeri hajózásra, Magellán feljegyzéseiből ismert, hogy mennyivel jobban manőverezhetők voltak, mint az európai vitorlás hajók.[2]
Az Indiai-óceán áthajózásával a malájok benépesítették Madagaszkárt, valamint kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek Délkelet-Ázsia és Nyugat-Ázsia között. A Szumátrán bányászott arany Rómáig is eljuthatott.
A térség lakói kezdetben animisták voltak, de hamarosan elterjedt a hinduizmus, majd később az iszlám.
Kínai kereskedelem [szerkesztés]
A kínai kereskedők igen hamar megjelentek a térségben és intenzív kereskedelmi kapcsolatokat tartottak fenn Délkelet-Ázsia népeivel. Magellán feljegyezte, hogy Bruneinek több ágyúja volt, mint az európai hajóknak együttesen, amit egyértelmű jele volt annak, hogy a kínaiak felfegyverezték.[2]
A kínai császár egy hercegnőt, Hang Li Po-t 500 fős kíséretével Malakába küldte, hogy a helyi szultán felesége legyen. Hang Li Po kútja ma turistalátványosság (1459-ben épület), csakúgy mint kíséretének volt lakhelye. A Malaka-szoros stratégiai jelentősége nem kerülte el az európaiak figyelmét sem: a protugál író, Duarte Barbosa 1500 körül feljegyezet: "Malaka ura rajta tartja kezét Velence torkán".
Gyarmatosítás [szerkesztés]
Az európai nagyhatalmak az 15. században kezdtek megjelenni a térségben, elsőként a spanyolok és portugálok, akik a Fülöp-szigetekent és Malakát hódították meg.
Az európai felfedezők nyugatról és keleti irányból is érkeztek, az Indiai-óceán és a Távol-Kelet felől érkező hajók kereskedelmi árucikkeket hoztak és cserébe a térség természeti kincseivel rakodtak meg: fűszerek, méz, értékes állatok.
Az európaiak érkezésével jelentek meg az első keresztény misszionáriusok, akik nemcsak a vallást, hanem Nyugat-Eruópa tudományát és technológiáját is terjesztették.
Legújabb kor [szerkesztés]
A délkelet-ázsiai nemzetek a regionális ASEAN szervezeten keresztül próbálják megvalósítani a regionális együttműködést és integrációt.
Azonban ezeket a törekvéseket az egyes országok közötti, illetve nemegyszer külső országokat is érintő területi viták akadályozzák, nehezítik.
Földrajza [szerkesztés]
Geológiai viszonylatban a Maláj-félsziget és a kapcsolódó szigetvilág a világ egyik legaktívabb vulkáni területe. A vulkáni és tektonikai tevékenység számos igen magas hegységet hozott létre, mint például a Mount Kinabalu Malajziában (magassága 4101 méter) és a Puncak Jaya Indonéziában (magassága 4884 méter).
Éghajlat [szerkesztés]
Délkelet-Ázsia éghajlata nagyrészt trópusi - az év nagy részében meleg és párás, jelentős mennyiségű csapadékkal. A monszun esőzések következtében megkülönböztethető az esős és a száraz éghajlat. A délkelet-ázsiai esőerdő a Föld második legnagyobb ilyen jellegű erdősége az Amazonas-medenceesőerdői után. Kivételt csak az északi régiók, illetve a magashegységek képeznek, ahol lényegesen hűvösebb, enyhébb a klíma, és szárazabb a táj.
Környezet [szerkesztés]
Délkelet-Ázsia állatvilága igen változatos: Borneó és Szumátra szigetén él az orángután, az ázsiai elefánt, a maláj tapír, a szumátrai orrszarvú, valamint a borneói foltos leopárd.
A vad és háziasított formában egyaránt megtalálható vízibölény egész Délkelet-Ázsia egyik jellegzetes állata. A kancsil kisméretű szarvasféle, elsősorban Szumátra, Borneó és Palavan szigeten él.
Az indonéziai szigetcsoportot a Wallace-féle képzeletbeli választóvonal osztja két részre, a lemeztektonikai határoknak megfelelően. A vonal egyik oldalán az ázsiai, míg másik oldalán az ausztrálázsiai növény és állatvilág egyedei élnek. A Jáva-Borneo és Pápua közötti szigetek ütközőzónát képviselnek, ahol mindkét részre jellemző fajok előfordulnak.
A délkelet-ázsiai korallzátonyok igen látványosak, a tengerek élővilágában az egyik legjelentősebb élőhelyet képviselik, ahol számtalan hal és puhatestű faj él. Csak itt él a cetcápa, a legnagyobb cápafaj.
A térség fái trópusi keményfák, amelyeket értékes fájuk miatt számos országban nagy ütemben termelnek ki. A hegyvidékek magasabb térségeiben megtalálhatók a mérsékelt égövi klímára jellemző fafajok is.
Bár a térség állat- és növényvilága igen gazdag, a biodiverzitást súlyosan fenyegeti az erdőirtás, az élőhelyek pusztulása, számos helyi faj (pl. a szumátrai tigris) a kihalás szélére került.
Gazdaság [szerkesztés]
A térségben igen jeletős a természeti nyersanyagok kitermelése, a favágás, a bányaművelés. A külföldi befektetőknek köszönhetően megtelepedett a mikroprocesszor-ipar is.
Már az európaiak megjelenése előtt is jelentős szerepet játszott Délkelet-Ázsia a világkereskedelmi rendszerben. A Rjúkjúi Királyság kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn a térségben, elsősorban a helyi fűszereket (bors, gyömbér, szegfűszeg, szerecsendió). A fűszerkereskedelmet először a indiai és arab kereskedők bonyolították, de 1500 körül megjelentek az európai kereskedők is. Előbb spanyol, majd portugál kereskedők érkeztek a térségbe, őket követték a hollandok és végül a britek és a franciák. Az európai kereskedelmi tevékenység fokozatosan gyarmatosításba váltott át - a hollandok szerezték meg Indonéziát, a britek a Maláj-félszigetet, a franciák Indokínát, míg a spanyolok (majd később az Egyesült Államok) a Fülöp-szigeteket.
A térség országainak gazdasága a mezőgazdaságon alapul, de egyre nagyobb szerepet kap az ipar és a szolgáltatási szektor is. Indonézia a térség legnagyobb gazdasága, míg a legfejlettebbek Indonézia, Malájzia, Thaiföld és a Fülöp-szigetek. Szingapúr és Brunei a gazdaság fejlettségét tekintve fejlődő országnak számítanak, míg Délkelet-Ázsia többi országa elmaradott, bár Vietnam jelentős erőfeszítéseket tesz a gazdaság felzárkóztatása terén. A legjelentősebb iparágak a textilgyártás, elektronikai termékek, mikroprocesszorok, illetve az autógyártás is. Különösen jelentős a kőolaj-kitermelés Malájzia gazdasága számára.
A térség gazdasági fejlődésében nagy szerept játszik a turizmus is, amely nagy szerepet játszik az elmaradottabb vidékek felzárkóztatásában és lehetőséget nyújt a kulturális diverzitás megőrzéséhez.[3] Az 1990-es évektől kezdve az összes térségbeli ország jelentős erőfeszítéseket tett a turisztika fejlesztése érdekében.[4] 1995-ben Szingapúr volt a térség első számú turisztikai célpontja, de azóta Thaiföld és a többi ország is jelentős előrelépést tett. 2006-ban Kambodzsa nemzeti jövedelmének 15%-át a turizmus adta.[5]
A térségből egyedül Indonézia a G-20 csoport tagja és a régió domináns gazdasági hatalma,[6] 2008-ban az ország GDP-je 11,7 milliárd dollár volt, míg az egy főre eső GDP 2246 dollár volt.[7]
Népesség [szerkesztés]
Délkelet-Ázsia területe kb. 4 000 000 km². 2004-ben becslések szerint több mint 593 millióan laktak a térségben, ezek ötöde (125 millió) Indonézia legnagyobb szigetén, Jáván, amely a világ legsűrűbben lakott szigete. Az egyes etnikumok és vallások megoszlása igen változatos képet mutat. A térségben az őslakosok mellett kb. 30 milliós kínai diaszpóra is él, elsősorban Malajzia, Szingapúr és Thaiföld területén.
Népcsoportok [szerkesztés]
Délkelet-Ázsia őslakosai ázsiai eredetűek, nem pedig - a közhidelemmel ellentétben - óceániai népek. A Stanford Egyetem tanulmánya szerint[8], a térség lakossága igen változatos képet mutat. Az őslakosok ausztronéziai, tai és mon-khmer ősök leszármazottai, akik Kína déli részéből vándoroltak be a bronz és vaskorszak alatt. Azonban megtalálhatók arab, kínai, indiai, európai, polinéziai és pápuai gének is a térség népességében. A Fülöp-szigetek, Malájzia és Szingapúr lakosságában jelentős arány képviselnek az európai gyarmatosítók leszármazottai.
-
Brunei szultája.
-
Kelet Timor volt miniszterelnöke, Mari Alkatiri, arab származású.
Az egyes országok etnikai összetétele:
| Andamán- és Nikobár-szigetek | Indiaiak (69%), Nikobáriak (29%), Andamániak (0.9%), Shompen (0.1%), egyéb (1%) |
| Brunei | Malájok (69%), Kínaiak (15%), őslakosok (6%), egyéb (10%) |
| Kambodzsa | Khmerek (82%), Vietnamiak (12%), Cham nép (4%), egyéb (2%) |
| Karácsony-sziget | Kínaiak (70%), európaiak (20%), Malájok (10%) |
| Keeling-szigetek | Malájok (80%), európaiak (20%) |
| Kelet Timor | Tetun (10%), Mambai (8%), Makasae (8%), Tukudede (6%), Bunak (5%), Galoli (5%), Kemak (5%), Fataluku (3%), Baikeno (2%), egyéb (48%) |
| Hainan-sziget | Kínaiak (84%), Li (14.7%) |
| Indonézia | Jávaiak (41.7%), Szundán (15.4%), Maláj (3.4%), Maduri (3.3%), Batak (3.0%), Minangkabau (2.7%), Betawi (2.5%), Buginese (2.5%), Bantenese (2.1%), Banjarese (1.7%), Baliak (1.5%), Sasak (1.3%), Makassarese (1.0%), Cirebon (0.9%), Kínaiaj (0.9%), egyéb (15%) |
| Laosz | Lao (50%), egyéb Lao Loum (14%), Lao Theung (22%), Lao Soung (9%), Kínaiak (3%), Vietnamiak (2%) |
| Malájzia | Malájok (52%), Kínaiak (30%), Indiaiak (8%), őslakosok (7%), egyéb (3%) |
| Burma | Bamar (68%), Shan (10%), Karen (7%), Rakhine (4%), Kínaiak (3%), Mon (2%), Indiaiak (2%), egyebek (4%) |
| Orchidea-szigetek | Tao (70%), Kínaiak (30%) |
| Fülöp-szigetek | Bisaya (39%), Tagalog (17%), Ilocano (10%), Moro (5%), Bicolano (4%), Kapampangan (3%), Pangasinan (2%), Kínaiak (2%), Spanyolok (2%), hegyi törzsek (8%), egyéb (8%) |
| Szingapúr | Kínaiak (77%), Malájok (14%), Indiaiak (8%), egyéb (1%) |
| Thaiföld | Thai (41%), Isan (laoszi) (34%) Kínaiak (14%), Malájok (4%), Khmer (2%), egyéb (5%) |
| Vietnam | Vietámiak (86%), Kínaiak (2%), Japánok (1.2%), őslakos népek (9%), |
Vallások [szerkesztés]
Délkelet-Ázsia országaiban számos különböző vallást gyakorolnak. Az ázsiai kontinensen található országok (mint Burma, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Vietnam) túlnyomórészt buddhisták. A Maláj-félszigeten, Malájziában, Bruneiben és Indonézián elsősorban az iszlám termed el. A Fülöp-szigeteken a fő vallás a kereszténység, csakúgy mint Indonézia keleti részén és Kelet Timoron. Jelentős katolikus kisebbség él Vietnamban is.
Az egyes országok vallási összetétele:[9]
| Andamán és Nikobár-szigetek | Animizmus, Buddhizmus, Kereszténység, Hinduizmus, Iszlám, Szikh |
| Brunei | Iszlám (67%), Buddhizmus (13%), Kereszténység (10%), őslakos vallások és egyéb (10%) |
| Kambodzsa | Buddhizmus (93%), Animizmus egyéb (7%) |
| Karácsony-sziget | Buddhizmus (36%), Iszlám (25%), Kereszténység (18%), Taoizmus (15%), egyéb (6%). |
| Keeling-sziget | Iszlám (80%), egyéb (20%) |
| Kelet-Timor | Kereszténység (90%), Iszlám (5%), Protestantizmus (3%), egyéb (2%) |
| Hainan | Animizmus, Konfúcianizmus, Buddhizmus, Kereszténység, Taoizmus, egyéb |
| Indonézia | Iszlám (88%), Protestáns (5%), Katolikus (3%), Hinduizmus (2%), Buddhizmus (1%), egyéb (1%) |
| Laosz | Buddhizmus (60%), Animizmus és egyéb (40%) |
| Malájzia | Iszlám (60.4%), Buddhizmus (19.2%), Kereszténység (9.1%), Hinduizmus (6.1%), Animizmus (5.2%) |
| Burma | Buddhizmus (89%), Iszlám (4%), Kereszténység (4%), Animizmus (1%), egyéb (2%) |
| Orchidea-sziget | Animizmus, Buddhizmus, Kereszténység, Konfúcianizmus, Taoizmus |
| Fülöp-szigetek | Kereszténység (81%), Iszlám (5%), evangélikus (2.8%), Iglesia ni Cristo (2.2%), Aglipayan (2%), egyéb keresztény (4.5%), egyéb (2.5%) |
| Szingapúr | Buddhizmus (42.5%), Iszlám (15%), Taoizmus (8%), katolikus (4.5%), egyéb keresztény (10%), Hinduizmus (4%), nem vallásos (15%), egyéb (1%) |
| Thaiföld | Buddhizmus (94.6%), Iszlám (4.6%), egyéb (1%) |
| Vietnam | Buddhizmus (78%), Kereszténység (8%), egyéb (7%) |
Források [szerkesztés]
- Solheim et al, Journal of East Asian Archaeology, 2000, 2:1-2, pp. 273-284(12)
- Oppenheimer and Richards, Science Progress 2001, 84 (3), pp.157–181
- Laurence Bergreen, Over the Edge of the World: Magellan's Terrifying Circumnavigation of the Globe, HarperCollins Publishers, 2003, hardcover 480 pages, ISBN 0-06-621173-5
- Tiwari, Rajnish (2003): Post-crisis Exchange Rate Regimes in Southeast Asia, Seminar Paper, University of Hamburg. (PDF)
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Solheim, Journal of East Asian Archaeology, 2000, 2:1-2, pp. 273-284(12)
- ^ a b Laurence Bergreen, Over the Edge of the World: Magellan's Terrifying Circumnavigation of the Globe, HarperCollins Publishers, 2003, hardcover 480 pages, ISBN 0-06-621173-5
- ↑ Background overview of The National Seminar on Sustainable Tourism Resource Management, Phnom Penh, June 9–10, 2003.
- ↑ Hitchcock, Michael, et al. Tourism in South-East Asia. New York: Routledge, 1993
- ↑ WDI Online
- ↑ What is the G-20, www.g20.org. Retrieved 2009-10-6.
- ↑ Report for Selected Countries and Subjects. Imf.org, 2006. szeptember 14. (Hozzáférés: 2010. április 28.)
- ↑ genetic study
- ↑ Field Listing - Religions. CIA factbook. (Hozzáférés: 2007. február 24.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Topography of Southeast Asia in detail (PDF)
- CityMayors.com article
- Southeast Asian Archive at the University of California, Irvine.
- "Documenting the Southeast Asian Refugee Experience", exhibit at the University of California, Irvine, Library.

