Andamán- és Nikobár-szigetek
 |
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
| Andamán és Nikobár-szigetek | |
.svg) |
|
| Az Andamán- és Nikobár-szigetek fekvése | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  India |
| Főváros | Port Blair é. sz. 11,68°, k. h. 92,77° |
| Legnagyobb város | Port Blair |
| Rövidítés | IN-AN |
| Hivatalos nyelv | hindi, bengáli, malajálam, telugu, pandzsábi, tamil, nikobári, angol |
| Alapítás | 1956. november 1. |
| Kerületek | 3 |
| Terület | 8249 km², 27. a listán |
| Időzóna | IST (UTC +5:30) |
| Törvényhozás | |
| Kormányzó | Bhopinder Singh |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 356 152 fő (2001)[1] +/- |
| Népsűrűség | 43 fő/km² |
| Andamán és Nikobár-szigetek weboldala | |
Az Andamán- és Nikobár-szigetek (hindi nyelven: अंडमान और नोकोबार द्वीप समूह, angol nyelven: Andaman and Nicobar Islands) India egyik szövetségi területe az Indiai-óceánon, az indiai szárazföldtől kb. 1000 km-re keletre. Közigazgatásilag India egyik szövetségi területét képezik. Két nagy szigetcsoport alkotja: az Andamán és a Nikobár szigetek.
A két csoportot a 10. szélességi kör választja el egymástól, az Andamán szigetek ettől északra, a Nikobár szigetek ettől délre helyezkednek el. A szövetségi terület székhelye Port Blair városa, amely az Andamán szigetek déli részén helyezkedik el.
Tartalomjegyzék |
Közigazgatási felosztása[szerkesztés]
A szövetségi terület közigazgatásilag három körzetre oszlik:
Földrajza[szerkesztés]
A Szumátrától északnyugatra fekvő szigetek választóvonalat képeznek a Bengáli-öböl és az Andamán-tenger között. A szigetek két elkülönült csoportra oszthatók: az északi Andamán-szigetek és a déli Nikobár-szigetekre, amelyeket a kb. 150 km széles Tizedik-foki csatorna (angolul Ten Degree Channel; ez arról kapta a nevét, hogy a tizedik szélességi fok rajta halad át) választ el egymástól.
A területen 572 sziget található, ezekből feltételezhetően 38 (állandóan) lakott. A szigetek többsége, 550 sziget az északi Andaman csoporthoz tartozik, ezek közül 26 lakott. A kisebb Nikobár csoport kb. 22 szigetből áll, amelyekből 10 lakott.
A szigetek összterülete 8249 km², lakossága 356 152 fő (2001).[3]
Éghajlata trópusi. Az évi csapadék mennyisége 3000–3800 mm. Legmagasabb pontja az Észak-Andamán szigeten lévő 732 méter magas Nyereg-csúcs (Saddle Peak),[4] valamint a Nagy Nikobár szigeten levő, 642 m tengerszint feletti magasságot elérő Thullier-hegy.
A terület jelentősebb szigetei[szerkesztés]
- Észak-, Közép-, és Dél-Andamán,
- Rutland sziget
- Északi Sentinel-sziget (60 km², lakott, népe ismeretlen)
- Kis-Andamán
- Car Nicobar (127 km²)
- Batti Malv (2 km², lakatlan)
- Chowra (8 km²)
- Teressa (101 km², a szigetet az egykori osztrák helyőrség 1778-ban Mária Teréziáról nevezte el.)
- Katchall (174 km²)
- Camorta (188 km²)
- Nancowry (67 km²)
- Man (lakatlan)
- Tillangchong (17 km², lakatlan, természetvédelmi terület)
- Nagy-Nikobár (1045 km²)
- Kis-Nikobár (157 km²)
Történelme[szerkesztés]
1754-ben Dánia gyarmatosította, de a dánok maláriajárvány miatt rövidesen a szigetek elhagyására kényszerültek. Wilhelm Bolt holland tengerésztiszt kezdeményezése és irányítása által, Mária Terézia jóváhagyásával, 1776. szeptember 20-án[5] Livorno kikötőjéből kifutott a Habsburg Birodalom Joseph und Teresia nevű hajója, fedélzetén 160 főnyi osztrák és magyar katonával azzal a céllal, hogy a birodalomnak gyarmatokat szerezzenek.[6] Indiában a borstermesztés egyik központjában, a Malabár-parton, Ali Khán maharadzsától jókora területet vásároltak. A helyőrség megalapítása után továbbhajóztak. A Nikobár-szigetekre 1778-ban érkeztek meg. Az egyik sziget helyőrségének parancsnoka Magyar György lett. Teressa szigetén, melyet a gyarmatosítók uralkodójukról, Mária Teréziáról neveztek el, egy osztrák tiszt parancsnoksága alatt levő helyőrséget alapítottak. 1780-ban a Joseph und Teresia áruval megrakodva visszatért Európába. A szigetekre visszatérő következő útja – Mária Terézia halála illetve Bolt kapitány halála miatt – nem valósult meg. A nikobári helyőrségek katonái kalandos úton 1788-ban jutottak vissza hazájukba, s ez egyben a szigetek fölötti, 1778 és 1784 közötti években fennálló, Habsburg uralom megszűnését is jelentette. Ezt követően ismét Dánia gyarmata, s 1868-tól angol gyarmat.
Újabbkori történelme szorosan kötődik India történelméhez. A szigetek jelenleg Indiához tartoznak. India az 1990-es évektől kezdve katonai támaszpontok létesítésébe kezdett a terület mindkét részéhez (Andamán és Nikobár) tartozó szigeteken.
Lakosság[szerkesztés]
A szigetek közül csak 36 lakott. A 1981 óta nagy mértékű a migráció a Hindusztáni-félszigetre. A szigetek hivatalos nyelve az angol és a hindi.
Az Északi Sentinel-szigeten él a sentineli népesség, amelynek kultúrája és nyelve a mai napig teljesen ismeretlen a tudomány ill. az emberiség számára: a sentineliek nagyon ellenségesek és minden kapcsolatot visszautasítanak a szigeten kívüli világgal.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ India népszámlálási adatai, 2001. (Hozzáférés: 2010. január 2.)
- ↑ A szövetségi terület honlapja
- ↑ Andaman & Nicobar Administration – Area, Population, etc.
- ↑ General information of A&N Islands
- ↑ Imperial Asiatic Company in Triest – The Last Attempt of the Habsburg Monarchy to Penetrate East Indian Trade 1781-1785; slide # 17.
- ↑ w:en:Austrian colonisation of Nicobar Islands
- ↑ Andaman & Nicobar Administration – Tribals; Sentinelese
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Andaman and Nicobar Islands from The Indian Ocean Atlas, CIA, 1976 térkép, M 1:2,500,000.
- Perry-Castañeda Map Collection - North and South Andaman Islands
- Perry-Castañeda Map Collection - Port Bair, Car Nicobar Island
|
||||||||||
