Andamán- és Nikobár-szigetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andamán és Nikobár-szigetek
Andaman and Nicobar Islands in India (disputed hatched).svg
Az Andamán- és Nikobár-szigetek fekvése
Közigazgatás
Ország  India
Főváros Port Blair
é. sz. 11,68°, k. h. 92,77°
Legnagyobb város Port Blair
Rövidítés IN-AN
Hivatalos nyelv hindi, bengáli, malajálam, telugu, pandzsábi, tamil, nikobári, angol
Alapítás 1956. november 1.
Kerületek 3
Terület 8249 km²,
27. a listán
Időzóna IST (UTC +5:30)
Törvényhozás
Kormányzó Bhopinder Singh
Népesség
Teljes népesség 356 152 fő (2001)[1] +/-
Népsűrűség 43 fő/km²
Andamán és Nikobár-szigetek weboldala

Az Andamán- és Nikobár-szigetek (hindi nyelven: अंडमान और नोकोबार द्वीप समूह, angol nyelven: Andaman and Nicobar Islands) India egyik szövetségi területe az Indiai-óceánon, az indiai szárazföldtől kb. 1000 km-re keletre. Közigazgatásilag India egyik szövetségi területét képezik. Két nagy szigetcsoport alkotja: az Andamán- és a Nikobár-szigetek.

A két csoportot a 10. szélességi kör választja el egymástól, az Andamán-szigetek ettől északra, a Nikobár-szigetek ettől délre helyezkednek el. A szövetségi terület székhelye Port Blair városa, amely az Andamán-szigetek déli részén helyezkedik el.

Közigazgatási felosztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szövetségi terület közigazgatásilag három körzetre oszlik:

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szumátrától északnyugatra fekvő szigetek választóvonalat képeznek a Bengáli-öböl és az Andamán-tenger között. A szigetek két elkülönült csoportra oszthatók: az északi Andamán-szigetek és a déli Nikobár-szigetekre, amelyeket a kb. 150 km széles Tizedik-foki csatorna (angolul Ten Degree Channel; ez arról kapta a nevét, hogy a tizedik szélességi fok rajta halad át) választ el egymástól.

A területen 572 sziget található, ezekből feltételezhetően 38 (állandóan) lakott. A szigetek többsége, 550 sziget az északi Andaman csoporthoz tartozik, ezek közül 26 lakott. A kisebb Nikobár csoport kb. 22 szigetből áll, amelyekből 10 lakott.

A szigetek összterülete 8249 km², lakossága 356 152 fő (2001).[3]

Éghajlata trópusi. Az évi csapadék mennyisége 3000–3800 mm. Legmagasabb pontja az Észak-Andamán szigeten lévő 732 méter magas Nyereg-csúcs (Saddle Peak),[4] valamint a Nagy Nikobár szigeten levő, 642 m tengerszint feletti magasságot elérő Thullier-hegy.

A terület jelentősebb szigetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Andamán- és Nikobár-szigetek térképe (CIA, 1976(?))
  • Észak-, Közép-, és Dél-Andamán,
  • Rutland sziget
  • Északi Sentinel-sziget (60 km², lakott, népe ismeretlen)
  • Kis-Andamán
  • Car Nicobar (127 km²)
  • Batti Malv (2 km², lakatlan)
  • Chowra (8 km²)
  • Teressa (101 km², a szigetet az egykori osztrák helyőrség 1778-ban Mária Teréziáról nevezte el.)
  • Katchall (174 km²)
  • Camorta (188 km²)
  • Nancowry (67 km²)
  • Man (lakatlan)
  • Tillangchong (17 km², lakatlan, természetvédelmi terület)
  • Nagy-Nikobár (1045 km²)
  • Kis-Nikobár (157 km²)

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1754-ben Dánia gyarmatosította, de a dánok maláriajárvány miatt rövidesen a szigetek elhagyására kényszerültek. Wilhelm Bolt holland tengerésztiszt kezdeményezése és irányítása által, Mária Terézia jóváhagyásával, 1776. szeptember 20-án[5] Livorno kikötőjéből kifutott a Habsburg Birodalom Joseph und Teresia nevű hajója, fedélzetén 160 főnyi osztrák és magyar katonával azzal a céllal, hogy a birodalomnak gyarmatokat szerezzenek.[6] Indiában a borstermesztés egyik központjában, a Malabár-parton, Ali Khán maharadzsától jókora területet vásároltak. A helyőrség megalapítása után továbbhajóztak. A Nikobár-szigetekre 1778-ban érkeztek meg. Az egyik sziget helyőrségének parancsnoka Magyar György lett. Teressa szigetén, melyet a gyarmatosítók uralkodójukról, Mária Teréziáról neveztek el, egy osztrák tiszt parancsnoksága alatt levő helyőrséget alapítottak. 1780-ban a Joseph und Teresia áruval megrakodva visszatért Európába. A szigetekre visszatérő következő útja – Mária Terézia halála illetve Bolt kapitány halála miatt – nem valósult meg. A nikobári helyőrségek katonái kalandos úton 1788-ban jutottak vissza hazájukba, s ez egyben a szigetek fölötti, 1778 és 1784 közötti években fennálló, Habsburg uralom megszűnését is jelentette. Ezt követően ismét Dánia gyarmata, s 1868-tól angol gyarmat.

Újabbkori történelme szorosan kötődik India történelméhez. A szigetek jelenleg Indiához tartoznak. India az 1990-es évektől kezdve katonai támaszpontok létesítésébe kezdett a terület mindkét részéhez (Andamán és Nikobár) tartozó szigeteken.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetek közül csak 36 lakott. A 1981 óta nagy mértékű a migráció a Hindusztáni-félszigetre. A szigetek hivatalos nyelve az angol és a hindi.

Az Északi Sentinel-szigeten él a sentineli népesség, amelynek kultúrája és nyelve a mai napig teljesen ismeretlen a tudomány, ill. az emberiség számára: a sentineliek nagyon ellenségesek és minden kapcsolatot visszautasítanak a szigeten kívüli világgal.[7]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]