Orisza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orisza
Orissa in India (disputed hatched).svg
Orisha emblem.jpg
Közigazgatás
Ország  India
Főváros Bhubaneswar
Legnagyobb város Bhubaneswar
Rövidítés IN-OR
Hivatalos nyelv orija
Alapítás 1949. január 1.
Kerületek 30
Terület 155707 km²,
9. a listán
Törvényhozás
Típusa Egykamarás parlament
Székek száma 147
Kormányzó Rameshwar Thakur
Főminiszter Naveen Patnaik
Népesség
Teljes népesség 36 706 920 fő (2001) +/-
Rangsorban 11.
Népsűrűség 236 fő/km²
Orisza weboldala

Orisza állam India északkeleti részén található. Északról az Alsó-Gangesz alföldje, keletről a Bengáli-öböl, délről a Tamilnad-alföld, nyugatról pedig a Keleti-Gattok határolják. Átlagos tengerszint feletti magassága nem éri el a száz métert.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orisza zászlója

Területe 155 707 km², főleg folyóvízi illetve tengeri üledék borítja. Az üledékekben paleozoikum korából származó gneisz és homokkő található.

Jellegzetes felszíni formái a homokdűnék, amelyeket a szél formált. Ezenkívül a tengerparton lagúnák sorakoznak.

Itt található a Chilka-tó, amely egyike India legnagyobbjainak, sőt a brakktavak közt Ázsia legnagyobbja. Korábban még az Indiai-óceán egy öble volt, de elzárta tőle egy keskeny földsáv. Területe tekintélyes, 65 kilométer hosszú, szélessége 8 és 20 kilométer között változik. Vize sós, őrizve tengeri eredetét. Az évszakok váltakozásával jelentősen változik a vízszint és a sókoncentráció is. Több kisebb sziget tagolja (Krushnaprasad-, Nalaban-, Kalijai-, Somolo-, Honeymoon-, Breakfast- és Birds-sziget), ideális helyszín halászáshoz, vadászáshoz. Fontos területe a vonuló madaraknak és gazdag növény- illetve halállománnyal rendelkezik.

Még két fontosabb tó van a területen: a Samang és a Sur, ezek viszont már édesvizűek.

Orisza fő folyói a Mahanadi, a Brahmani, a Baitarani és a Subarnarekha. A tengerparti alföld északi részén e folyók jelentős áradásai alakították ki a Mahanadi-deltát. A Mahanadi folyó 885 kilométer hosszúságával a terület legjelentősebb folyója, Indiában a hatodik leghosszabb. Orisza államban 494 kilométer hosszan kanyarog. Cshattíszgarh államban ered, keresztülfolyik a Keleti-Gatt hegységen és a Bengáli-öbölbe ömlik Cuttack város közelében. Vízgyűjtő területe 141 600 négyzetkilométer, Oriszában ebből 65 580 négyzetkilométer található. Fő mellékfolyói a Tel és a Hasdo. 1956-ban fejezték be a Sambalpur közeli Hirakud-gát építését, amivel szabályozták a Mahanadi folyó áramlását, illetve elektromos áram termelésére is felhasználják a folyót.

A Brahmani folyó a második legnagyobb folyója Oriszának 799 kilométeres teljes hosszával, amiből az államra 541 kilométer jut. A Chota Nagpur-felföldön ered. Három folyó összefolyásából alakult ki, ezek a Sankh, a Koel és a Vyasa.

Összesen hat nagyobb folyó folyik erre, jelentős szerepet töltve be a terület formálásában, élelmezésében, erre utalnak a síkság elnevezései: Hexadeltaic region és Gift of Six Rivers.

Védett területek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A környék sokszínű állat-és növényvilágát hivatott megóvni a Simlipal Nemzeti Park. A park 320 kilométerre található Bhubaneswar városától. Területe 2750 km². A parkban 12 folyó kanyarog, ezek a felföldről lejőve csodaszép vízeséseket alakítottak ki. A két legnagyobb a Barehipani-vízesés 400 méteres, illetve a Joranda-vízesés 150 méteres esésével.

A park igen gazdag növényállománnyal rendelkezik, csak orchideából 82 faj található a területén.

Az állatvilágát az Indiára jellemző fajok adják. A legfontosabbak: elefántok, erdei szarvasok, leopárdok, bivalyok, majmok, krokodilok. A madarak 200-nál is több fajjal képviseltetik magukat.

1973-ban, a program indulásakor, csatlakozott a ,,Tigris-projekt”-hez, amely az erősen megfogyatkozott indiai tigrisállomány életben tartását tűzte ki céljául. Eddig 95 tigris lelt otthonra a parkban. Ezek főleg a park 850 km²-es központi területén élnek.

Az államban található másik nemzeti park a Nandan Kanan Nemzeti Park, 20 kilométerre található Bhubaneswartól. A park alapításának érdekes története van. Az ötletet a National Geographic magazin adta, egy eset után, mikor egy vadon élő nőstény tigris bement az állatkertbe és ott talált egy ketrecbe zárt másik tigrist, és mellette maradt.

Ma már legalább 34 fehér tigris van a parkban. Egyéb állatok az ázsiai oroszlán, oroszlánfarkú makákó, törpeszarvas, krokodil. A turisták több érdekes programból választhatnak, részt vehetnek egy tigrisszafarin, megtekinthetik a botanikus kertet vagy az akváriumot, esetleg hajóutat tehetnek a Kanjia-tavon.

Klíma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orisza klímája meleg, a decemberi középhőmérséklet 21 °C, a májusi 33 °C körül alakul. De a meleg időszakokban nem ritka, hogy 40 °C fölé csúszik a hőmérő higanyszála.

Az évi átlagos csapadék 1800 mm, a legcsapadékosabbak az északi területek.

Az októbertől decemberig tartó monszunidőszakban a parti területeken gyakran pusztítanak a Bengáli-öböl felől érkező ciklonok. 1999-ben egy kivételesen erős szélvihar 10 000 embert ölt meg és több, mint 1 000 000-t tett hajléktalanná.

Az éghajlat kedvez a trópusi betegségek megjelenésének, a parton található városokban – száraz és nedves évszakban egyaránt – jelen vannak a sárgalázat terjesztő Aedes szúnyogok (Aedes aegypti).

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régió termékeny vörös és fekete talajokkal rendelkezik.

Az itteniek fő terménye a rizs, de jellemző az olajos és a hüvelyes növények termesztése is. Az öntözési programok hatására lehetővé vált, hogy évente kétszer aratást végezzenek a földeken. Egyéb jelentős mezőgazdasági termékeik még a gyapot, a dohány és a cukornád.

Az állatok közül fontos az elmaradhatatlan tehén, valamint a juh és a kecske. Jelentős a halászat, a kifogott halak nagy része exportra kerül.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orisza lakossága 2001-es adatok szerint 36 706 920 fő volt, ami 236 fő/km²-nek felel meg.

Az állam hivatalos nyelve az orija nyelv, de beszélik még a dravidát és a mundát is. A lakosság zöme hindu, de vannak kisebb keresztény és muszlim közösségek is.

Körzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kód Körzet Főváros Népesség (2001) Terület (km²) Népsűrűség (/km²)
AN Angul Angul 1 139 341 6,347 180
BD Boudh (Bauda) Boudh 373,038 4,289 87
BH Bhadrak Bhadrak 1 332 249 2,788 478
BL Bolangir (Balangir) Balangir 1 335 760 6,552 204
BR Bargarh (Baragarh) Bargarh 1 345 601 5,832 231
BW Baleswar (Balasore) Baleswar 2 023 056 3,706 546
CU Cuttack Cuttack 2 340 686 3,915 598
DE Debagarh (Deogarh) Debagarh 274,095 2,781 99
DH Dhenkanal Dhenkanal 1 065 983 4,597 232
GN Ganjam Chhatrapur 3 136 937 8,033 391
GP Gajapati Paralakhemundi 518,448 3,056 170
JH Jharsuguda Jharsuguda 509,056 2,202 231
JP Jajapur (Jajpur) Jajpur Town 1 622 868 2,885 563
JS Jagatsinghpur Jagatsinghpur 1 056 556 1,759 601
KH Khordha Khordha 1 874 405 2,888 649
KJ Kendujhar (Keonjhar) Kendujhar 1 561 521 8,336 187
KL Kalahandi Bhawanipatna 1 334 372 8,197 163
KN Kandhamal Phulbani 647,912 6,004 108
KO Koraput Koraput 1 177 954 8,534 138
KP Kendrapara Kendrapara 1 301 856 2,546 511
ML Malkangiri Malkangiri 480,232 6,115 79
MY Mayurbhanj Baripada 2 221 782 10,418 213
NB Nabarangpur Nabarangapur 1 018 171 5,135 198
NU Nuapada Nuapada 530,524 3,408 156
NY Nayagarh Nayagarh 863,934 3,954 218
PU Puri Puri 1 498 604 3,055 491
RA Rayagada Rayagada 823,019 7,585 109
SA Sambalpur Sambalpur 928,889 6,702 139
SO Subarnapur (Sonepur) Subarnapur 540,659 2,284 237
SU Sundargarh (Sundergarh) Sundargarh 1 829 412 9,942 184

Városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság nagy része falvakban lakik, a városok indiai mércével nem számítanak nagynak. A legnagyobb városok: Bhubaneswar (lakosság 2001-ben, 657,477), Cuttack (2001, 587,637), Brahmapur (1991, 210,418); Gondia (1991, 109,470); Haldia (1991, 100,347); Raurkela (2001, 484,292) és Sambalpur (2001, 226,966).

Bhubaneswar, az állam fővárosa, a Kalkutta és Madras között fekvő főúton fekszik, így jelentős közlekedési csomópont. A belvárosát 1948 után építették, mesterséges várostervezéssel. Ekkor vette át a fővárosi feladatokat Cuttacktól. A régi városrész változatos és gazdag, mutatva a város hosszú történetét, ami egészen az 5. századig nyúlik vissza. Ekkor hindu tartományi székhely volt. A 7. és a 11. század közt a Kalinga Birodalom székhelye volt. Bhubaneswar fontos turista- és zarándokcélpont. Több mint 30 templom található a városban (ezek a 6-13. század közt épültek). A közelben található dzsainista és buddhista szentélyek bizonyítják, hogy a terület a Kr. e. 2. századtól lakott. A városban ezenkívül található egy egyetem, ahol agrártudományi és műszaki oktatás folyik, valamint egy repülőtér is.

Cuttack a Mahanadi folyó partján található. Az Oriszát behálózó csatornarendszer központjának nevezhetjük. E csatornarendszer funkciója kettős, egyaránt szolgál öntözésre és szállításra is. Nem messze a várostól található a deltarendszer, amin keresztül a Mahanadi és a Brahmani a Bengáli-öbölbe ömlik. A folyók közelében a terület homokos, iszapos, de a belső területek már dombsági jellegűek. Miképpen az állam többi részén, ezen a területen is a legfontosabb mezőgazdasági termény a rizs. Az ipar két fontos ága a bőr- és az ezüstmegmunkálás. A város fontos oktatási központ, van egészségügyi és mérnöki iskolája. Ami viszont igazán oktatási központtá teszi, az a Ravenshaw College. 1868-ban alapították, ekkor még csak 6 diákja volt. A történelmi változásokkal az intézmény is többfajta fennhatóság alá tartozott, először a kalkuttai, majd a bihari, most pedig a bhubaneswari egyetem alá. Nevét egy brit hivatalnokról kapta, aki nagyon sokat tett, hogy ez az intézmény létrejöhessen. Cuttack volt Orisza tartomány székhelye a brit uradalom alatt és India függetlensége után Orisza államé is 1956-ig.

Puri (ritkábban használt nevén Jagannath) a Bengáli-öböl partján fekszik. Kereskedelmi és logisztikai központ. Iparában fontos szerepet játszik a rizs- és halfeldolgozás, valamint a kézműipar. A városban található egy 12. századi Visnu-templom, ami évente hindu zarándokok ezreit vonzza a városba.

Konáraki kőfal

Purihoz közel található Konárak, ahol egy 13. századi templom van. A templom közvetlenül az öböl partján található és a napistennek, Surya-nak szentelték. A tengerészek tájékozódási pontként használták és ,,fekete pagodának” hívták. A templomkomplexum a Keleti Ganga-dinasztia uralkodója, I. Narasimhadeva (1238-1264) időszaka alatt épült ki. A főtemplomot Surya szekerének tartják, amivel keresztülutazott az égen. Az oldalakon óriási talapzaton előcsarnok van, valamint egy torony, 24 darab kerékkel, amelyek egyenként közel 3 méter magasak és egy-egy kereket nyolc küllővel és segédküllővel osztottak egyforma cikkekre. A torony csonka maradt, soha nem fejezték be a megépítését. Az előteret színes képek és szobrok borítják Surya-ról, táncoló nőkről, igazi és képzeletbeli állatokról, valamint erotikus pózokat felvevő párokról. A komplexumhoz tartozik még a tánccsarnok, több szentély és egy nagy, szabadon álló szobor. Az egészet egy magas fal veszi körül, ami körbezárja a 265m*165m-es téglalap alakú területet. Az UNESCO felvette a Világörökségek közé 1984-ben.

Kultúra, látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buddha szobra egy szentélyben

Az állam kulturálisan színes, pezsgő. Innen származik az egyik legrégibb klasszikus indiai tánc, az orissi. Jelentős számú múzeum található itt. Az Oriszai Állami Múzeum Bhubaneswarban található, gazdag gyűjteménnyel rendelkezik szobrokból, pénzérmékből, réztányérokból, vértekből, pálmafalevélre írt szövegekből, bronzkori használati tárgyakból, geológiai leletekből és népi hangszerekből és eszközökből. Még két múzeum található Bhubaneswarban, az egyik a Kézműipari Múzeum, amely helyiek által készített tárgyakat tár a látogatók elé. A másik a Regionális Tudományos Központ, amely 1989 óta várja a tudomány és technika újdonságai iránt érdeklődőket. Puriban két múzeum található, a Puri Múzeum és a Régészeti Múzeum. Az előbbi 1992-ben nyílt meg és fotók, rajzok, nyomtatványok, festmények találhatóak a kínálatában. Az utóbbit 1968-as alapították és főleg a konáraki naptemplomhoz kapcsolódó leletekkel foglalkozik, illetve azt próbálja rekonstruálni, milyen is volt az élet a 13. században.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állam írásos történelme kétezer évvel ezelőttig nyúlik vissza. Ekkor a tengeri kereskedelmet magas fokon űző Kalinga birodalom része volt a terület. Ez a birodalom ellenőrizte a kereskedelmi útvonalakat a Bengáli-öbölben és kikötőket, kereskedelmi telepeket hozott létre egész Délkelet-Ázsiában.

Kr. e. 261-ben hosszú és véres harcok után Asóka, az utolsó jelentős Mauri dinasztiabeli uralkodó hajtotta uralma alá a területet. E háború után Asóka felhagyott a terjeszkedéssel, elfordult az erőszaktól és a buddhizmus tanait tette magáévá.

Ezután több dinasztia (pl. a Satavahana-, a Bhaumakara- és a Keleti Ganga-dinasztia) is birtokolta hosszabb ideig a területet.

Ez az állapot egész a 15. századig tartott, amikor egyre erősebb lett a muszlim befolyás. Nagy Akbar mogul sah 1592-ben annektálta a területet, így a Mogul Birodalom részévé vált Orisza.

A mogul uralkodók bukása után a Marathák kezébe került az irányítás.

Ők uralkodtak egész 1804-ig, amikor a britek elfoglalták Oriszát. 1912-ben összekapcsolták Bihár tartománnyal, de 1936-ben újra különváltak. 1949-ben állammá alakult, több körülötte levő őslakók által lakott területet magába foglalva.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]